“Hol alszik a könyvtáros? Két fedél között”.1
Miért jó ez a vicc? Mert rövid, ugyanakkor többsíkú értelmezést kíván: kódolunk, képzettársítunk, átéljük a hangulati töltést. Örömünket leljük a jelentésátvitelben. A következőkben a jelentésátvitelt, a képzettársítást, a többértelműséget sugalmazó, könyvtárban előforduló interakciókat vázolom fel.

Két kép

Arcimboldo híres, A könyvtáros című képe2 egy kifejtett allegória a könyvtárosról. Konkrét, nem felfedezni való a mögöttes jelentéstartalom. A képi és a fogalmi sík között egyértelmű az összefüggés. A “könyv-ség” megszemélyesítője a könyvtáros. Arcimboldo ma természetesen nem így festené meg a könyvtárost. A könyv előtag, amely intézménynek, hivatásnak is nevet ad, már nem allegória, nem tud képszerűen beszélni a ma könyvtáráról, a ma könyvtárosáról. Napjaink egyik karikatúrája3 ezt közli ezzel kapcsolatban: a teremben sűrű sorokban számítógépek, a falon software és CD-ROM eligazító táblák, a kölcsönző pult előtt álló olvasóhoz így szól a könyvtáros: Uram, ez egy könyvtár. Ha könyvet akar, menjen könyvesboltba…

A szimbólum összekapcsol

A symballein (gr.) “azonosítójel” eredetileg az ideiglenesen egymástól eltávolodott “jeltulajdonosok” kapcsolatának igazolására szolgált. A szimbólum tehát összekapcsol.
Jelentést a cselekvéshez, cselekvést a szolgáltatáshoz, szolgáltatást a használóhoz, használót a könyvtárhoz, könyvtárhoz a baglyot, bagolyhoz a logót, logóhoz a honlapot, honlaphoz a továbbadást, a továbbadáshoz a kultúrát, a kultúrához a jelet, a jelhez a jelentést.
Ezt a hosszú, önmagába visszatérő láncolatot, ha nem a köznapi beszéd racionális láncolatának fogjuk fel, hanem átérezzük rejtett érzelmi töltését, akkor a lánc elemei egyfajta azonosságban egyesülnek. Egy kisülésnyi időre mindezt képesek vagyunk egyben látni. Azonosító jel van rajtuk. Ezek mind a könyvtár fogalmi és cselekvési azonosságaihoz tartoznak. S ha ezt valóban így látjuk, így fogadjuk el, akkor könnyen megfogalmazhatjuk, hogy egy összetett szimbolikus tartalom kifejeződése a könyvtár. Most éppen e találomra fűzött lánc segítségével, amelyhez hasonlót bárki kedvére alkothat. A lényeg, hogy átérezzük, az egyes elemek megragadhatók, de összességük azonossága a szimbólum – kimondhatatlan.
A könyvtár intézményét eredendően nem a tömegpiac számára hozták létre, s ma sem a tömegkultúra kedvence, bármennyire is tömegesen hozzáférhető. A bölcsesség, a műveltség olyan idea, amelynek jelentése beépült a könyvtár szóba. A templom és a palota is gyakori helyettesítő szimbóluma a könyvtárnak. A funkcionalizmus mintha csak a definíciókban lenne tetten érhető, egyébként a könyvtárról való gondolkodásunk alig-alig mentes a szimbolizmustól. Nem is gondolnánk, de a könyvtárakra oly jellemző suttogás is ilyen. A könyvtárban akkor is suttogunk, ha nincs is a közelünkben senki, akinek elmélyült olvasását zavarnánk. Tudja ezt a szőke nő (vagy a kigyúrt férfi) is:
“- Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit.
Mire a könyvtáros megbotránkozva:
- De hölgyem, ez egy könyvtár!
- Jaj, bocsánat! Majd suttogva:
- Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit.”4

A fent említett kapcsolatrendszer szerkezetének szimbolikus tartalmait két metszetben tekintjük át:
1. metszet: könyvtáros – használó/olvasó kapcsolatrendszerének szimbolikus tartalmai,
2. metszet: a működéshez köthető szimbolikus tartalmak.

1. metszet: a könyvtáros-használó/olvasó kapcsolatrendszere

A) A könyvtáros
A könyvtáros princípiuma a férfi, aki mint “ős-könyvtáros” az értelem, a tudás szimbóluma. Tehát nemcsak a tudásvagyon őrzője, hanem maga is tudás-birtokos. Nemcsak adminisztrálja e javakat, át is lényegül velük. Bölcsesség, magány, csend, elzárkózás – ezekkel jellemezhetjük a férfi dominanciájú könyvtárat.
Minél befogadóbb a könyvtár, annál több a női könyvtáros. (Lám, újabb szimbólum: a befogadó könyvtár és a nő szexuális szimbolikája.) Minél közösségibb hely a könyvtár, annál fontosabbak a női könyvtárosok. Jellemezzük ezt a befogadó könyvtárat is: otthonos, olvasóbarát, segítőkész.
Ha mi a jelképek kedvéért nemüket megjelölve beszélünk a könyvtárosról, tudnunk kell, mindkettő egyformán pszichikus fontossággal bír a felhasználóra. A könyvtárlátogató számára a könyvtáros kétnemű lény: egyszerre látja benne a bölcset és a segítőt. Tapasztaljuk is, hogy éppen ezért egyszerre is várja el tőlünk mindkettőt! A könyvtáros figuráját a maga teljességében fogja fel. Kell-e szebb szimbólum, minthogy bennünk egyszerre látja Kallimakhoszt és a “könyvtáros Marika nénit”?
A könyvtárhoz köthető legismertebb jelkép is kettős. Bár a bagoly dominánsabban a női attribútumok szimbóluma (Hold, éjszaka) de képviseli a férfi jegyeket is (mágia, bölcsesség).5

B) Olvasó/felhasználó/látogató
Elnevezéseik egyszerre természetesek és szimbolikusak. Tekinthetjük úgy e kifejezéseket, mint amelyek önmagukban semmi jelentésértelmezést nem hívnak elő. Csupán funkcionális és egzisztenciális értelemben jelölik meg a könyvtárat igénybevevőt. Könyvtári és érzelmileg semleges kontextuson belül szabadon cserélgetve is egyértelmű a jelentésük. De használhatjuk őket valamelyes szándékkal, tulajdoníthatunk nekik hangulati különbségeket, figyelhetünk arra is, amit az elnevezések sugallnak. Rendezhetjük őket hierarchiába, szívesebben alkalmazva egyik vagy másik megnevezést. Bizonyos szituációkban, például a hangoskönyvet kölcsönző, a zenei szolgáltatást igénybevevő, az interneten kereső “olvasó” esetében egyértelmű, hogy szimbolikus jelentéssel bír a kifejezés.
Az, ahogy az emberek dekódolják a könyvtár jelentését, a könyvtáros szerepét, az mindig attól függ, kik és hogyan használják őrzött, közvetített információit.
Sokan, akik nem láttak valójában könyvtárat, műalkotások és egyéb közvetítőnyelvek segítségével alakítják ki képüket, ráutalódva arra, hogy e közvetítőknek éppen milyen hívóképre volt szükségük.
Azt tudjuk, más a használók és más a könyvtárosok könyvtára. A könyvtáros könyvtárát szakmai etalonok írják le, a használó szimbolikus konstrukciót hoz létre. Persze ez nem zárja ki, hogy a könyvtárosok is szimbólumokban gondolkodjanak könyvtárukról vagy a könyvtárról.
Tehát a használó inkább érzékeli a könyvtárat, mint tanulmányozza. A működés szempontjából mellékes jellemzőből számára néha kulcselem lesz, és sok ilyen fontos elemből áll össze az általa látott könyvtár-jelenség. A könyvtár használója nem gondolkodik a könyvtárról, hanem benyomásait fordítja le szimbólumokra.
Az egy fogalom, sok reprezentáció kategóriájába tartozik tehát a könyvtár, és benne a könyvtáros és a felhasználó.

C) Kapcsolat, párbeszéd
A könyvtár a múlt, a jelen és a jövő közötti kommunikáció szimbóluma. A mai értelemben vett könyvtáros-olvasó közötti párbeszéd kezdetei a public library megszületéséig nyúlnak vissza. Az ún. felhasználói civilizáció a XIX. század közepétől alakult ki. A könyvtáros és a felhasználó párbeszédében a szimbólumok mint üzenetek jelennek meg.
Feltehetjük a kérdést: mire figyel fel a felhasználó a párbeszédben? Az információra, a könyvtárosra, a közegre, ahol a párbeszéd zajlik? Ne vegyük könnyedén: mindenre. A falrepedéstől a határozottságunkon, a hanglejtésünkön át a dokumentum szagáig és az információ releváns voltáig mindenre egyszerre.
A könyvtáros és a felhasználó párbeszédének önmagában ugyanis nincs jelentése. Jelentésekkel mi ruházzuk fel. A párbeszéd a személyiségünktől, a viselkedésünktől, a szituációtól és az adott kultúrától töltődik meg jelentéssel.
Az alábbi párbeszédet egyik hallgatóm6 gyűjtötte.
- Szeretném kikölcsönözni ezt a könyvet!
- Hmm… Kérem a kártyáját.
- Igen, adom.
- Október tíz.
- Tessék?
- Október 10. Akkorra kell visszahozni!
- Köszönöm, viszontlátásra!

Gondoljunk csak bele: milyen jelentésekkel töltődött fel ez az egyszerű dátum: október 10.
De eltekintve a konkrét párbeszédtől, most elemezzük ennek csupán az első mondatát:
“Szeretném kikölcsönözni ezt a könyvet!” Kanonizált szöveg, naponta számtalanszor elhangzik. A használatba adás-vevés párbeszédének általános nyitó mondata. A könyvtáros itt általában csak reagáló-végrehajtó szerepben van. A működési rendszerre következtethetünk belőle (kölcsönzés folyik, nem virtuális a könyvtár). A “szeretném” szó udvariassági formula, a jóindulat megnyerésére szolgál, hiszen az olvasó nagy valószínűséggel biztosan tudja, joga van kikölcsönözni a dokumentumot. A “kikölcsönözni” szó a zárt tér, a függőség szava. (Erről alább még bővebben.) Az “ezt” mutató névmás használata nyomatékosíthat, alkalmas a saját identitás megfogalmazására és tudtul adására, az önkifejezésre (“én ilyent olvasok”).
Most nem térek ki rá, csak utalok arra, érdemes átgondolni, milyen tartalmakat szimbolizál az, hogy a könyvtáros és a felhasználó párbeszédében ki, mit, mikor, miért és hogyan kérdezhet, kérhet.
Összességében: a párbeszédes kapcsolat alapja a szolgálat, de ez nem a fűszeres és a vevő kapcsolata. A jó könyvtár fokmérője nem a felhalmozás, hanem a szolgáltatás, a felhasználói igényekre való megfelelés. Reflexív viszony áll fenn olvasó és felhasználó között.

2. metszet: az interakciók szimbolikája

A beíratkozás, a kölcsönzés és a referenszmunka szimbolikus tartalmait tekintjük át röviden a következőkben.

A) A beíratkozás
Általános struktúrája:
- A látogató megkéri a könyvtárost (asszisztenst) “írja be.”
- Elkérik az iratait.
- Lefényképezik.
- Beíratkozási díjat kérnek tőle.
- Elmondják az alapvető információkat és tájékoztatót adnak.
- A beíratkozó aláírásával erősíti meg, hogy elfogadja a használat feltételeit.
- Átadják a beíratkozást igazoló kártyát.
- A látogató elhagyja a pultot.Nézzük, mindez mit kommunikál, milyen szimbólumrendszer rakódik rá erre a szerkezetre? Erősen megkülönböztet két szerepet. Az egyik a “még be nem engedett”, passzív, alávetett pozíciójában. A könyvtáros szimbolikusan egy kártya ellenében átengedi a teret. Beavatási aktust is szimbolizál a cselekvéssor, ez az epizód a beíratkozó számára a társadalmi integráció egyik eseménye: résztvevő lesz.
Összességében: a könyvtár a könyvtáros által gondozott gyűjtemény a beíratkozott számára elérhetővé válik. Előfeltétele a társadalomban való részvétel (azonosító iratok) egy kiérdemelt jog (életkor, állampolgárság, keresőképesség) és egy pénzzel megváltott eszköz (beíratkozási kártya). A beíratkozás kodifikáló eszköz.

B) A kölcsönzés
A kölcsönzés ideiglenes és jelképes birtoklása a gyűjtemény átengedett elemeinek. Korlátok, rendszabályok, biztosítékok és szankciók írják körül. Mindezek sugallják a könyvtár információ-monopóliumát a felhasználóval szemben, továbbá azt, hogy a könyvtáros rendelkezik a dokumentum távollétének idejéről. A zárt tér reprezentációja a “vissza kell hozni a könyvtárba” (a “könyvládába”/bibliotheca) kifejezés. A prézensz könyveken a piros csík: a kerítéssel védett javak szimbolikája.
A beíratkozás, a kölcsönzés párbeszédeinek többsége tekintélyi viszonyokat képez le. A dialógusok szavai, a szakma nyelvezete ma még többségében egy zárt tér reprezentációi. A párbeszéd szavai a függőség szavai: BEíratkozás, deziderátum, előjegyzés, félretenni, használó, hozzáférés, igény, kérőlap, KIkölcsönzés, könyvtári ellátás, látogató, leltári szám, meghosszabbítás, tartozás, VISSZAhozni.
Karikatúrák szimbolikus üzenetei hordozzák a kölcsönzők ezzel kapcsolatos kommentárját.
Kép: Randira viszik a könyvtáros lányát. Az anya az ajtóból utánuk szól: “Elvárom fiatalember, hogy kilencre hozza vissza a lányom, mert különben óránként fizet egy ötcentest!”7
Kép: A visszahozott könyvek asztalánál könyvtáros és olvasó, a háttérben bitófa, s éppen akasztanak egy olvasót. Szöveg: “A késedelmet mi nagyon komolyan vesszük ebben a könyvtárban Mr. Wilson.”8
A karikatúrák érzelmi tartalmakat fejeznek ki. Indukcióik kitüntetett pontja a kölcsönzési késedelem retorziója. A templom és a palota szimbóluma mellett itt megjelenik egy trivializálódási folyamat. Az olvasó fogyasztóként, a könyvtár(os) bürokrataként viselkedik.

C) A referenszmunka
Ez a tevékenység az információkeresés aktusainak színtere, amely a reflexivitást szimbolizálja, azt, hogy a könyvtár kérdezhető. A technikai referensz nem más mint adaptációk sora; a mechanikus struktúrában való kalauzolás, de a lényegi tájékoztató munka már problémamegoldáson alapul, hipotézisek, mentális műveletek, szekvenciális gondolkodás jellemzi. Bármelyikről is legyen szó, az olvasó a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a referenszmunkának. A szakma is, mert a rutin feladatokkal ellentétben ez testesíti meg a könyvtáros kreativitását. Szimbolikus teremtésnek tekinthetünk minden felhasználásra átadott releváns információt. A “sokasodjatok és gyarapodjatok” csendes gesztusának.
A referenszmunka a könyvtár formális struktúrájának a magva. Kommunikációs nehézségeit, kényes helyzeteit, továbbá szépségeit és kihívásait több tényező okozza. Tevékenységi szférája a legösszetettebb, párbeszédes helyzetei a legkülönfélébbek. A tájékoztató könyvtáros a “megszólítható”, ő a szolgáltatói szervezet reprezentánsa. Munkája bizalmi viszonyt, diszkréciót tételez fel. A beíratkozás és kölcsönzés kapcsán említett tekintélyi viszonyok hangsúlyosan megtöltődnek a felelősség elemeivel. Ugyanakkor a státuskülönbség itt a legkevésbé látványos. Az olvasó, státuszát tekintve, egyenrangúbb fél egy referensz interjúban, mint a beíratkozáskor. A tájékoztató könyvtáros inkább tartózkodik az olvasókkal szimbolikusan is egy térben, mint a kölcsönzőpult erődítménye mögött dolgozó kollégái. A tájékoztató könyvtáros a legnagyobb “területi jogokkal” rendelkezik. Ez is alkalmas arra, hogy presztízsét meghatározza. Nem ritka, hogy a tájékoztatók szubkultúraként élnek munkahelyi közösségükben, ennek a sajátos feladatukon túl az is oka lehet, hogy gyakran más végzettséggel (is) rendelkeznek, mint kollégáik.
A számítógépes keresés sok mindent megváltoztatott. A valamikor a tájékoztató könyvtároshoz fordulók ma egymagukban begépelik a keresőszót, és a több ezres találatok sem keserítik meg az önállóság mámorát. Pedig a számítógép nem tud visszakérdezni: “Pontosan mit keres? Bizonyos abban…? Érdekli-e a…?”

Jövőbeli párbeszédek

A jövőbeli párbeszédeket várhatóan erősen átlényegíti az, hogy a könyvtár forrásai már nem csupán közjavak lesznek, hanem piaci értékkel bíró javak. A felhasználó egyre gyakrabban válik láthatatlanná, a technika elnyeli a hagyományos párbeszéd alkalmait. Aktívabb szerepvállalás vár a könyvtárosokra a felhasználók számára történő információ közvetítésben és előállításban.A könyvtárak és használóik egy szimbólumokkal telített kultúrán keresztül nyilvánulnak meg. A könyvtár és partnerei kapcsolatrendszer struktúrájára szimbolikus tartalmak rakódnak. Bár koronként és könyvtártípusonként változik a könyvtárat használók és a könyvtárosok közötti partnerségi kapcsolat, s a közvetítői funkciók is időnként újradefiniálódnak, mégis a könyvtár és működése – mint viszonylag állandó társadalmi jelenség – szükségképpen hordoz tartós képzettársításokat.

JEGYZETEK

1 Forrás: http://ludens.elte.hu/~bonora/lib[2007.04.12.]
2 Giuseppe Arcimboldo (1530-1593): Il Bibliotecario (ca. 1566) A könyvtáros (Skoklosters, Svédország) forrás, pl.: www.ingetaconnect.com
3 Forrás: http://www.cartoonistgroup.com[2007.04.16.]
4 http://ludens.elte.hu/~bonora/lib[2007.04.12.]
5 Andrews, Ted: Az állatok szimbolikája. Pécs, Alexandra, é.n. 205. p.
6 Balassa Krisztián: Október 10. Szemináriumi dolgozat. Kaposvári Egyetem PFK, 2006.
7 http://www.offthemark.com/correctionns/corrections02.htm[2007.05.15.]
8 http://www.cartoonstock.com/directory/l/librarian.asp[2007.05.15]* Prezentációs képanyaggal kiegészített rövidített változata A könyvtár és használói párbeszédének szimbolikus tartalmai címmel elhangzott az MKE 39. Vándorgyűlésén, 2007. július 13-án, Szegeden.