A könyvtári kommunikáció szimbolikus tartalmai*

Kategória: 2007/11

“Hol alszik a könyvtáros? Két fedél között”.1
Miért jó ez a vicc? Mert rövid, ugyanakkor többsíkú értelmezést kíván: kódolunk, képzettársítunk, átéljük a hangulati töltést. Örömünket leljük a jelentésátvitelben. A következőkben a jelentésátvitelt, a képzettársítást, a többértelműséget sugalmazó, könyvtárban előforduló interakciókat vázolom fel.

Két kép

Arcimboldo híres, A könyvtáros című képe2 egy kifejtett allegória a könyvtárosról. Konkrét, nem felfedezni való a mögöttes jelentéstartalom. A képi és a fogalmi sík között egyértelmű az összefüggés. A “könyv-ség” megszemélyesítője a könyvtáros. Arcimboldo ma természetesen nem így festené meg a könyvtárost. A könyv előtag, amely intézménynek, hivatásnak is nevet ad, már nem allegória, nem tud képszerűen beszélni a ma könyvtáráról, a ma könyvtárosáról. Napjaink egyik karikatúrája3 ezt közli ezzel kapcsolatban: a teremben sűrű sorokban számítógépek, a falon software és CD-ROM eligazító táblák, a kölcsönző pult előtt álló olvasóhoz így szól a könyvtáros: Uram, ez egy könyvtár. Ha könyvet akar, menjen könyvesboltba…

A szimbólum összekapcsol

A symballein (gr.) “azonosítójel” eredetileg az ideiglenesen egymástól eltávolodott “jeltulajdonosok” kapcsolatának igazolására szolgált. A szimbólum tehát összekapcsol.
Jelentést a cselekvéshez, cselekvést a szolgáltatáshoz, szolgáltatást a használóhoz, használót a könyvtárhoz, könyvtárhoz a baglyot, bagolyhoz a logót, logóhoz a honlapot, honlaphoz a továbbadást, a továbbadáshoz a kultúrát, a kultúrához a jelet, a jelhez a jelentést.
Ezt a hosszú, önmagába visszatérő láncolatot, ha nem a köznapi beszéd racionális láncolatának fogjuk fel, hanem átérezzük rejtett érzelmi töltését, akkor a lánc elemei egyfajta azonosságban egyesülnek. Egy kisülésnyi időre mindezt képesek vagyunk egyben látni. Azonosító jel van rajtuk. Ezek mind a könyvtár fogalmi és cselekvési azonosságaihoz tartoznak. S ha ezt valóban így látjuk, így fogadjuk el, akkor könnyen megfogalmazhatjuk, hogy egy összetett szimbolikus tartalom kifejeződése a könyvtár. Most éppen e találomra fűzött lánc segítségével, amelyhez hasonlót bárki kedvére alkothat. A lényeg, hogy átérezzük, az egyes elemek megragadhatók, de összességük azonossága a szimbólum – kimondhatatlan.
A könyvtár intézményét eredendően nem a tömegpiac számára hozták létre, s ma sem a tömegkultúra kedvence, bármennyire is tömegesen hozzáférhető. A bölcsesség, a műveltség olyan idea, amelynek jelentése beépült a könyvtár szóba. A templom és a palota is gyakori helyettesítő szimbóluma a könyvtárnak. A funkcionalizmus mintha csak a definíciókban lenne tetten érhető, egyébként a könyvtárról való gondolkodásunk alig-alig mentes a szimbolizmustól. Nem is gondolnánk, de a könyvtárakra oly jellemző suttogás is ilyen. A könyvtárban akkor is suttogunk, ha nincs is a közelünkben senki, akinek elmélyült olvasását zavarnánk. Tudja ezt a szőke nő (vagy a kigyúrt férfi) is:
“- Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit.
Mire a könyvtáros megbotránkozva:
- De hölgyem, ez egy könyvtár!
- Jaj, bocsánat! Majd suttogva:
- Kérek egy hamburgert és egy adag sült krumplit.”4

A fent említett kapcsolatrendszer szerkezetének szimbolikus tartalmait két metszetben tekintjük át:
1. metszet: könyvtáros – használó/olvasó kapcsolatrendszerének szimbolikus tartalmai,
2. metszet: a működéshez köthető szimbolikus tartalmak.

1. metszet: a könyvtáros-használó/olvasó kapcsolatrendszere

A) A könyvtáros
A könyvtáros princípiuma a férfi, aki mint “ős-könyvtáros” az értelem, a tudás szimbóluma. Tehát nemcsak a tudásvagyon őrzője, hanem maga is tudás-birtokos. Nemcsak adminisztrálja e javakat, át is lényegül velük. Bölcsesség, magány, csend, elzárkózás – ezekkel jellemezhetjük a férfi dominanciájú könyvtárat.
Minél befogadóbb a könyvtár, annál több a női könyvtáros. (Lám, újabb szimbólum: a befogadó könyvtár és a nő szexuális szimbolikája.) Minél közösségibb hely a könyvtár, annál fontosabbak a női könyvtárosok. Jellemezzük ezt a befogadó könyvtárat is: otthonos, olvasóbarát, segítőkész.
Ha mi a jelképek kedvéért nemüket megjelölve beszélünk a könyvtárosról, tudnunk kell, mindkettő egyformán pszichikus fontossággal bír a felhasználóra. A könyvtárlátogató számára a könyvtáros kétnemű lény: egyszerre látja benne a bölcset és a segítőt. Tapasztaljuk is, hogy éppen ezért egyszerre is várja el tőlünk mindkettőt! A könyvtáros figuráját a maga teljességében fogja fel. Kell-e szebb szimbólum, minthogy bennünk egyszerre látja Kallimakhoszt és a “könyvtáros Marika nénit”?
A könyvtárhoz köthető legismertebb jelkép is kettős. Bár a bagoly dominánsabban a női attribútumok szimbóluma (Hold, éjszaka) de képviseli a férfi jegyeket is (mágia, bölcsesség).5

B) Olvasó/felhasználó/látogató
Elnevezéseik egyszerre természetesek és szimbolikusak. Tekinthetjük úgy e kifejezéseket, mint amelyek önmagukban semmi jelentésértelmezést nem hívnak elő. Csupán funkcionális és egzisztenciális értelemben jelölik meg a könyvtárat igénybevevőt. Könyvtári és érzelmileg semleges kontextuson belül szabadon cserélgetve is egyértelmű a jelentésük. De használhatjuk őket valamelyes szándékkal, tulajdoníthatunk nekik hangulati különbségeket, figyelhetünk arra is, amit az elnevezések sugallnak. Rendezhetjük őket hierarchiába, szívesebben alkalmazva egyik vagy másik megnevezést. Bizonyos szituációkban, például a hangoskönyvet kölcsönző, a zenei szolgáltatást igénybevevő, az interneten kereső “olvasó” esetében egyértelmű, hogy szimbolikus jelentéssel bír a kifejezés.
Az, ahogy az emberek dekódolják a könyvtár jelentését, a könyvtáros szerepét, az mindig attól függ, kik és hogyan használják őrzött, közvetített információit.
Sokan, akik nem láttak valójában könyvtárat, műalkotások és egyéb közvetítőnyelvek segítségével alakítják ki képüket, ráutalódva arra, hogy e közvetítőknek éppen milyen hívóképre volt szükségük.
Azt tudjuk, más a használók és más a könyvtárosok könyvtára. A könyvtáros könyvtárát szakmai etalonok írják le, a használó szimbolikus konstrukciót hoz létre. Persze ez nem zárja ki, hogy a könyvtárosok is szimbólumokban gondolkodjanak könyvtárukról vagy a könyvtárról.
Tehát a használó inkább érzékeli a könyvtárat, mint tanulmányozza. A működés szempontjából mellékes jellemzőből számára néha kulcselem lesz, és sok ilyen fontos elemből áll össze az általa látott könyvtár-jelenség. A könyvtár használója nem gondolkodik a könyvtárról, hanem benyomásait fordítja le szimbólumokra.
Az egy fogalom, sok reprezentáció kategóriájába tartozik tehát a könyvtár, és benne a könyvtáros és a felhasználó.

C) Kapcsolat, párbeszéd
A könyvtár a múlt, a jelen és a jövő közötti kommunikáció szimbóluma. A mai értelemben vett könyvtáros-olvasó közötti párbeszéd kezdetei a public library megszületéséig nyúlnak vissza. Az ún. felhasználói civilizáció a XIX. század közepétől alakult ki. A könyvtáros és a felhasználó párbeszédében a szimbólumok mint üzenetek jelennek meg.
Feltehetjük a kérdést: mire figyel fel a felhasználó a párbeszédben? Az információra, a könyvtárosra, a közegre, ahol a párbeszéd zajlik? Ne vegyük könnyedén: mindenre. A falrepedéstől a határozottságunkon, a hanglejtésünkön át a dokumentum szagáig és az információ releváns voltáig mindenre egyszerre.
A könyvtáros és a felhasználó párbeszédének önmagában ugyanis nincs jelentése. Jelentésekkel mi ruházzuk fel. A párbeszéd a személyiségünktől, a viselkedésünktől, a szituációtól és az adott kultúrától töltődik meg jelentéssel.
Az alábbi párbeszédet egyik hallgatóm6 gyűjtötte.
- Szeretném kikölcsönözni ezt a könyvet!
- Hmm… Kérem a kártyáját.
- Igen, adom.
- Október tíz.
- Tessék?
- Október 10. Akkorra kell visszahozni!
- Köszönöm, viszontlátásra!

Gondoljunk csak bele: milyen jelentésekkel töltődött fel ez az egyszerű dátum: október 10.
De eltekintve a konkrét párbeszédtől, most elemezzük ennek csupán az első mondatát:
“Szeretném kikölcsönözni ezt a könyvet!” Kanonizált szöveg, naponta számtalanszor elhangzik. A használatba adás-vevés párbeszédének általános nyitó mondata. A könyvtáros itt általában csak reagáló-végrehajtó szerepben van. A működési rendszerre következtethetünk belőle (kölcsönzés folyik, nem virtuális a könyvtár). A “szeretném” szó udvariassági formula, a jóindulat megnyerésére szolgál, hiszen az olvasó nagy valószínűséggel biztosan tudja, joga van kikölcsönözni a dokumentumot. A “kikölcsönözni” szó a zárt tér, a függőség szava. (Erről alább még bővebben.) Az “ezt” mutató névmás használata nyomatékosíthat, alkalmas a saját identitás megfogalmazására és tudtul adására, az önkifejezésre (“én ilyent olvasok”).
Most nem térek ki rá, csak utalok arra, érdemes átgondolni, milyen tartalmakat szimbolizál az, hogy a könyvtáros és a felhasználó párbeszédében ki, mit, mikor, miért és hogyan kérdezhet, kérhet.
Összességében: a párbeszédes kapcsolat alapja a szolgálat, de ez nem a fűszeres és a vevő kapcsolata. A jó könyvtár fokmérője nem a felhalmozás, hanem a szolgáltatás, a felhasználói igényekre való megfelelés. Reflexív viszony áll fenn olvasó és felhasználó között.

2. metszet: az interakciók szimbolikája

A beíratkozás, a kölcsönzés és a referenszmunka szimbolikus tartalmait tekintjük át röviden a következőkben.

A) A beíratkozás
Általános struktúrája:
- A látogató megkéri a könyvtárost (asszisztenst) “írja be.”
- Elkérik az iratait.
- Lefényképezik.
- Beíratkozási díjat kérnek tőle.
- Elmondják az alapvető információkat és tájékoztatót adnak.
- A beíratkozó aláírásával erősíti meg, hogy elfogadja a használat feltételeit.
- Átadják a beíratkozást igazoló kártyát.
- A látogató elhagyja a pultot.Nézzük, mindez mit kommunikál, milyen szimbólumrendszer rakódik rá erre a szerkezetre? Erősen megkülönböztet két szerepet. Az egyik a “még be nem engedett”, passzív, alávetett pozíciójában. A könyvtáros szimbolikusan egy kártya ellenében átengedi a teret. Beavatási aktust is szimbolizál a cselekvéssor, ez az epizód a beíratkozó számára a társadalmi integráció egyik eseménye: résztvevő lesz.
Összességében: a könyvtár a könyvtáros által gondozott gyűjtemény a beíratkozott számára elérhetővé válik. Előfeltétele a társadalomban való részvétel (azonosító iratok) egy kiérdemelt jog (életkor, állampolgárság, keresőképesség) és egy pénzzel megváltott eszköz (beíratkozási kártya). A beíratkozás kodifikáló eszköz.

B) A kölcsönzés
A kölcsönzés ideiglenes és jelképes birtoklása a gyűjtemény átengedett elemeinek. Korlátok, rendszabályok, biztosítékok és szankciók írják körül. Mindezek sugallják a könyvtár információ-monopóliumát a felhasználóval szemben, továbbá azt, hogy a könyvtáros rendelkezik a dokumentum távollétének idejéről. A zárt tér reprezentációja a “vissza kell hozni a könyvtárba” (a “könyvládába”/bibliotheca) kifejezés. A prézensz könyveken a piros csík: a kerítéssel védett javak szimbolikája.
A beíratkozás, a kölcsönzés párbeszédeinek többsége tekintélyi viszonyokat képez le. A dialógusok szavai, a szakma nyelvezete ma még többségében egy zárt tér reprezentációi. A párbeszéd szavai a függőség szavai: BEíratkozás, deziderátum, előjegyzés, félretenni, használó, hozzáférés, igény, kérőlap, KIkölcsönzés, könyvtári ellátás, látogató, leltári szám, meghosszabbítás, tartozás, VISSZAhozni.
Karikatúrák szimbolikus üzenetei hordozzák a kölcsönzők ezzel kapcsolatos kommentárját.
Kép: Randira viszik a könyvtáros lányát. Az anya az ajtóból utánuk szól: “Elvárom fiatalember, hogy kilencre hozza vissza a lányom, mert különben óránként fizet egy ötcentest!”7
Kép: A visszahozott könyvek asztalánál könyvtáros és olvasó, a háttérben bitófa, s éppen akasztanak egy olvasót. Szöveg: “A késedelmet mi nagyon komolyan vesszük ebben a könyvtárban Mr. Wilson.”8
A karikatúrák érzelmi tartalmakat fejeznek ki. Indukcióik kitüntetett pontja a kölcsönzési késedelem retorziója. A templom és a palota szimbóluma mellett itt megjelenik egy trivializálódási folyamat. Az olvasó fogyasztóként, a könyvtár(os) bürokrataként viselkedik.

C) A referenszmunka
Ez a tevékenység az információkeresés aktusainak színtere, amely a reflexivitást szimbolizálja, azt, hogy a könyvtár kérdezhető. A technikai referensz nem más mint adaptációk sora; a mechanikus struktúrában való kalauzolás, de a lényegi tájékoztató munka már problémamegoldáson alapul, hipotézisek, mentális műveletek, szekvenciális gondolkodás jellemzi. Bármelyikről is legyen szó, az olvasó a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a referenszmunkának. A szakma is, mert a rutin feladatokkal ellentétben ez testesíti meg a könyvtáros kreativitását. Szimbolikus teremtésnek tekinthetünk minden felhasználásra átadott releváns információt. A “sokasodjatok és gyarapodjatok” csendes gesztusának.
A referenszmunka a könyvtár formális struktúrájának a magva. Kommunikációs nehézségeit, kényes helyzeteit, továbbá szépségeit és kihívásait több tényező okozza. Tevékenységi szférája a legösszetettebb, párbeszédes helyzetei a legkülönfélébbek. A tájékoztató könyvtáros a “megszólítható”, ő a szolgáltatói szervezet reprezentánsa. Munkája bizalmi viszonyt, diszkréciót tételez fel. A beíratkozás és kölcsönzés kapcsán említett tekintélyi viszonyok hangsúlyosan megtöltődnek a felelősség elemeivel. Ugyanakkor a státuskülönbség itt a legkevésbé látványos. Az olvasó, státuszát tekintve, egyenrangúbb fél egy referensz interjúban, mint a beíratkozáskor. A tájékoztató könyvtáros inkább tartózkodik az olvasókkal szimbolikusan is egy térben, mint a kölcsönzőpult erődítménye mögött dolgozó kollégái. A tájékoztató könyvtáros a legnagyobb “területi jogokkal” rendelkezik. Ez is alkalmas arra, hogy presztízsét meghatározza. Nem ritka, hogy a tájékoztatók szubkultúraként élnek munkahelyi közösségükben, ennek a sajátos feladatukon túl az is oka lehet, hogy gyakran más végzettséggel (is) rendelkeznek, mint kollégáik.
A számítógépes keresés sok mindent megváltoztatott. A valamikor a tájékoztató könyvtároshoz fordulók ma egymagukban begépelik a keresőszót, és a több ezres találatok sem keserítik meg az önállóság mámorát. Pedig a számítógép nem tud visszakérdezni: “Pontosan mit keres? Bizonyos abban…? Érdekli-e a…?”

Jövőbeli párbeszédek

A jövőbeli párbeszédeket várhatóan erősen átlényegíti az, hogy a könyvtár forrásai már nem csupán közjavak lesznek, hanem piaci értékkel bíró javak. A felhasználó egyre gyakrabban válik láthatatlanná, a technika elnyeli a hagyományos párbeszéd alkalmait. Aktívabb szerepvállalás vár a könyvtárosokra a felhasználók számára történő információ közvetítésben és előállításban.A könyvtárak és használóik egy szimbólumokkal telített kultúrán keresztül nyilvánulnak meg. A könyvtár és partnerei kapcsolatrendszer struktúrájára szimbolikus tartalmak rakódnak. Bár koronként és könyvtártípusonként változik a könyvtárat használók és a könyvtárosok közötti partnerségi kapcsolat, s a közvetítői funkciók is időnként újradefiniálódnak, mégis a könyvtár és működése – mint viszonylag állandó társadalmi jelenség – szükségképpen hordoz tartós képzettársításokat.

JEGYZETEK

1 Forrás: http://ludens.elte.hu/~bonora/lib[2007.04.12.]
2 Giuseppe Arcimboldo (1530-1593): Il Bibliotecario (ca. 1566) A könyvtáros (Skoklosters, Svédország) forrás, pl.: www.ingetaconnect.com
3 Forrás: http://www.cartoonistgroup.com[2007.04.16.]
4 http://ludens.elte.hu/~bonora/lib[2007.04.12.]
5 Andrews, Ted: Az állatok szimbolikája. Pécs, Alexandra, é.n. 205. p.
6 Balassa Krisztián: Október 10. Szemináriumi dolgozat. Kaposvári Egyetem PFK, 2006.
7 http://www.offthemark.com/correctionns/corrections02.htm[2007.05.15.]
8 http://www.cartoonstock.com/directory/l/librarian.asp[2007.05.15]* Prezentációs képanyaggal kiegészített rövidített változata A könyvtár és használói párbeszédének szimbolikus tartalmai címmel elhangzott az MKE 39. Vándorgyűlésén, 2007. július 13-án, Szegeden.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)