Magától értetődő volt, hogy az egyetemi szintű könyvtáros képzés erősítése érdekében Kovács Máté szisztematikusan törekedett e képzés tudományos alapjának feltárására. Az már kevésbé volt nyilvánvaló, hogy ezt a társadalmi kommunikáció művelődéstörténeti alakulásában találhatta meg. Azzal ugyanis, hogy a könyvtári szolgáltatások rendeltetését már nem az írásban rögzített kulturális értékek terjesztésében jelölte meg, hanem a közvéleményben elterjedt felfogással szemben az emberek közt lezajló információcserében, óhatatlanul arra is választ kellett keresnie, mit is jelent ez a kultúra egészében. (tovább…)

Szakmai körökben közismert, mondhatni, könyvtártörténeti közhely, hogy a két korszakos jelentőségű könyvtárügyi jogszabály, az 1956. évi törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról intézkedő, szintén ugyanaznapra, vagyis március 9-re keltezett minisztertanácsi határozat₁ lényegében és jórészt Kovács Máté szellemi terméke₂, életművének szerves és számottevő része. (tovább…)

Kovács Máté és tudományos munkaközössége a magyar könyv- és könyvtártörténet számára két alapvető kézikönyvet publikált a Gondolat Kiadó gondozásában, amelynek címe Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében (1) az államalapítástól 1849-ig és (2) 1849-től 1945-ig. A két kötet 1963-ban, illetve 1970-ben jelent meg.1 Mindkét kötet Nívó-díjat kapott, a szakma és a társadalomtudományi kutatások világában ismertté vált. (tovább…)

Ötven éve jelent meg Kovács Máté tanulmánya a népművelés tudományáról*. Akkor ilyen tudomány még nem létezett, szerzője ezért vállalkozott arra, hogy feltárja: milyen követelményeknek kellene megfelelnie, ha megkezdődne a rendszeres kutatása. Három évvel korábban jelent meg az egyetemen a népművelés, mint képzési szakirány, ezért időszerű volt e téma feldolgozása. (tovább…)

Nemrég, a Könyvtári Figyelő 2013. évi 4. számában megjelent egy tanulmány, amely Kovács Máté erőfeszítései a könyvtárosképzés megszilárdítása és fejlesztése érdekében címmel egykori professzorunknak a magyarországi szakképzés, közelebbről az egyetemi könyvtáros szak megújításáért és megmaradásáért folytatott küzdelmeit, illetve az ezzel kapcsolatos törekvéseit, elgondolásait ismertette. (tovább…)

A szónak hagyományos értelmében nem voltam tanítványa Kovács Máténak. Mégis egész életemben, sőt egész családom életében – elsősorban könyvtárosi, szakmai pályánk alakulásában – meghatározó szerepet töltött be.

Édesapám, Molnár Pál az ő tanácsára változtatott pedagógusi pályáján, és lett könyvtáros. Az én könyvtárosi pályaválasztásomat is döntően befolyásolta. Férjem, Kertész Gyula és Kovács Máté tanítványi-tanári szakmai kapcsolata az ELTE könyvtár kiegészítő szakán kezdődött.
A Kovács és a Molnár család kapcsolatainak kialakulása az egyetemi évekig nyúlik vissza. A szoros barátságot az egyetemi évek után is megőrizték. A meghatározó helyszín Debrecen volt. Mi – mindkét családban a három-három “gyerek” – együtt nőttünk fel. Hiszen néhány hónap különbség volt a két családban egy-egy “gyerek” születése között. Öcsémnek, Pálnak Kovács Mátéék lettek a keresztszülei, Máténak – Kovács Máté fiának – az én szüleim, de velem is keresztszülői gondoskodással törődtek. (tovább…)

Negyven esztendeje múlt annak, hogy 1972 nyarának végén (augusztus 28.-szeptember 2. között) Budapesten lezajlott az első – és mindmáig az utolsó – itthoni IFLA-kongresszus. Sorrendben ez volt a nemzetközi könyvtáros szervezet harmincnyolcadik konferenciája. Az ünnepi hangulatot szomorú esemény árnyékolta be: a tanácskozás második napjának délutánján, augusztus 29-én váratlanul elhunyt Kovács Máté1, a rendezvény egyik szervezője, a korabeli és a huszadik századi magyar könyvtárügy egyik kiemelkedő személyisége, az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének professzora. (tovább…)

Pályaválasztásom véletlenszerű volt. Az érettségi megszerzése után jelentkeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karára, magyar–latin szakra, de helyhiány miatt elutasítottak. A következő tanévben a jelentkezést megismételtem magyar–könyvtár szakra, ahova végül felvettek.
A diploma megszerzése után egy vargabetű következett, ugyanis első munkahelyem a Miskolci Műszaki Egyetem volt, ahol „művelődésszervezőként” dolgoztam, csak ezután kerültem vissza Szombathelyre, a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárába. Innét szinte egyenes út vezetett a könyvtáros képzéshez, hisz’ akkor alakult a szombathelyi főiskola könyvtári tanszéke, ahol 1974-től dolgoztam.
A szombathelyi képzés megindulásáig az ELTE Könyvtári Tanszékén kívül nem működött más könyvtáros képző intézmény az országban, hiszen a budapesti Pedagógusképző Főiskolán akkorra már megszűnt főiskolai szintű képzés. Az egyetemi könyvtáros képzés megindítása Kovács Máté nevéhez fűződik.
Kovács Máté a Magyarországon az 1950-es években kialakuló tevékenységével, a képzés kidolgozott rendszerével olyan könyvtáros képzést hozott létre, amely nemcsak az egyetemi oktatásnak képezte alapját, hanem az ország más intézményeiben folyó képzésnek is. (tovább…)

Tisztelt Ünnepi Ülés!
Kedves Könyvtárosok!

Amikor felkérést kaptam, hogy beszéljek Kovács Mátéval kapcsolatos emlékeimről, élményeimről a születésének 100. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi ülésen, örömmel vállaltam. (tovább…)

Kovács Máté halálának 40. évfordulója és hivatásom aktív gyakorlásának végére érve született meg az a gondolat, hogy végigtekintsem pályám állomásait, amelyre tudatosan, illetve tudat alatt befolyása volt egykori professzoromnak. Egyre kevesebben vagyunk, akiknek személyes kapcsolata lehetett e nagyformátumú emberrel, akinek szakmai és emberi tartása példamutatóan hatott tanítványira, kollégáira.
Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy értelmiségi családunk életében alapvető szerepe volt a művelődés különböző formáinak, jelentős könyvtárunk volt, az olvasásnak központi helye volt az ismeretszerzésben és a szabadidő eltöltésében. Már általános iskolás koromban aktív olvasója voltam a klasszikusan zárt – ajtóba épített ablakon át kölcsönző – iskolai könyvtárnak, hetedikes koromtól segítője voltam a könyvtárosnak, így beléphettem az ajtó mögötti birodalomba is. Gimnazista voltam, amikor a házunk földszintjén megnyílt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókja, ahová kezdettől fogva nemcsak mint olvasó, hanem mint a könyvtárosok munkáját segítő – hamarosan, mint teljes értékű “kolléga” – is jelen voltam, főként a nyári szünetekben. Történelem-földrajz szakos tanárnak készültem, de ez a párosítás csak a debreceni egyetemen volt, szüleim szerették volna, ha Budapesten maradok – így merült fel a könyvtár szak a történelem mellé. Akkor még nem tudtam elképzelni addigi tapasztalataim alapján, hogy mit lehet öt éven át tanulni a könyvtárossághoz. Ezzel a mai fiatalok is így vannak, bár a közoktatási tantervek több mint két évtizede tartalmaznak könyv- és könyvtárhasználati ismereteket, az informatikus könyvtáros és más szakokra  jelentkezők szinte teljesen tájékozatlanok ezen a területen. (tovább…)

1971-ben végeztem az ELTE könyvtár-magyar szakán, tehát az utolsó Kovács Máté tanítványok közé tartozom. Azok közé, akik a kezdetektől, vagyis a felvételitől az államvizsgáig az ő “főnöksége”, tanszékvezetése alatt tanultak, éltek, diákoskodtak. Magam ugyan nem felvételiztem, ám szinte minden csoporttársamtól tudom, hogy a felvételi Kovács Máténál egészen más volt, mint minden egyéb szakon (akkoriban mi mindannyian legalább kétszakosak voltunk, tehát volt összehasonlítási alapunk). Aki könyvtár szakra jelentkezett, annak magyar-történelem tárgyú ismereteiről kellett számot adnia (vajon miként adhatott volna számot könyvtári ismereteiről?), szóval a felvételi tulajdonképpen valami általános műveltségi vizsga volt. És éppen ez volt a csodálatos a Kovács Máté vezényelte felvételiken. Nem volt konkrét ismeretanyag, amit kérdezhetett, megkövetelhetett volna. E helyett valóban beszélgetés volt a felvételi, beszélgetés – csak úgy általában – mindenről a világban. Irodalomról, olvasmányokról, zenéről, történelemről, filozófiáról, a mindennapokról, arról, hogy ki kit tekint modern, “menő” szerzőnek, milyen folyóiratokat forgat, hogyan vélekedik erről-arról az épp aktuális vitatémáról stb. Csoporttársaim legtöbbje egyenesen elképedt. Ez nem felvételi! – mondták. Senki se tudta, jót mondott-e vagy rosszat. Később mindenki, vagy majdnem mindenki rájött, csak ez az igazi felvételi. Másutt ilyen nem volt. (tovább…)

“Mint az égő fáklya, / mely setétben lángol, / S magát megemésztve / Másoknak világol” – ez a versidézet, amely a nagyenyedi Bethlen Kollégium falán olvasható, lehetne minden igaz pedagógus és szeretett professzorunk életművének is a mottója.
Egész élete és pályája arra lehet példa, milyen magasra juthat el egy elsőgenerációs értelmiségi, ha tehetsége kitartással, céltudatossággal párosul. És családja, nevelői segítik képességei kibontakozását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő közösség!
Megtiszteltetés számomra, hogy hálás tanítványai nevében én emlékezhetem szeretett tanítónkra, nevelőnkre szülővárosában, emléktáblája előtt. Köszönöm mindazoknak, akik számomra megadták ezt a lehetőséget.
A 105 éve Hajdúszoboszlón, egy ötgyermekes parasztcsalád legidősebbjeként született gyermek végezte az elemi, majd a polgári iskolát – és középiskola nem lévén a mezővárosban – Debrecenbe kellett mennie tanulmányai folytatására. S ez a kényszerűség később javára vált, mert ott folytathatta egyetemi tanulmányait is, és Hankiss János professzor, a francia tanszék vezetője – mint később Kovács Máté is – menedzselte tanítványát, ajánlásával két év ösztöndíjat biztosított számára a Sorbonne-on… (tovább…)

Szakmánk legkiválóbb képviselői többségükben nem lehettek tanult könyvtárosok. Névsoruk hosszú. Közéjük tartozik Kovács Máté is. Könyvtárosnak azóta tekinthető, amikor elfoglalta a Debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatói posztját. Vita arról lehet, mikor és hogyan készült fel Kovács Máté arra, hogy az ország egyik legjelentősebb könyvtárát igazgassa, a könyvtárügy egyik meghatározó tényezője legyen. Nem vitás, ő is munka közben és olvasmányok segítségével sajátította el a szükséges ismereteket.
Ismereteinek gyökerei messzire nyúlnak. Legátfogóbb pályaképéből1 tudjuk, hogy diplomája megszerzése után, 1931. február 16-ától a tanév végéig a debreceni egyetem könyvtárában alkalmazták ideiglenes szolgálatra, itt sajátította el a könyvtárosi “aprómunka” alapjait, itt szippantott a könyvtár levegőjébe. A nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnáziumban az 1932/33. és az 1933/34. tanévekben rábízták az ifjúsági könyvtár őrének teendőit is.2 Rendet teremtett a könyvtárban, és könyvtári órákat is tartott. A debreceni Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziumában az 1939/40. tanévben ismét az ifjúsági könyvtár őre. Aligha gondolhatjuk, hogy a fél tanévnyi egyetemi gyakornokoskodása és a három tanévnyi iskolai könyvtárosság elegendő ismeretekkel ruházta fel ahhoz, hogy a minisztériumban – mint Bényei Miklós írta – “olyan korszerű és határozott, az évek során tovább formálódó és finomodó programot kívánt megvalósítani, amely megfelelt a korabeli [...] művelődés- és könyvtárpolitika igényeinek.” (tovább…)