„Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes”

Kategória: 2016/ 7

Vélhetően a fent idézett gondolatnak a szellemében is fogott kötete összeállításába Füleki Mihály, aki pályáját, életét a kultúra szolgálatában töltötte, és jelenleg nyugdíjasként, de még mindig az ifjak szellemének jobbításán, gyarapításán dolgozik. (tovább…)

Címkék: ,

Kovács Máté műveltségeszménye az 1956-os könyvtárügyi jogszabályok tükrében

Kategória: 2015/ 4

Szakmai körökben közismert, mondhatni, könyvtártörténeti közhely, hogy a két korszakos jelentőségű könyvtárügyi jogszabály, az 1956. évi törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról intézkedő, szintén ugyanaznapra, vagyis március 9-re keltezett minisztertanácsi határozat1 lényegében és jórészt Kovács Máté szellemi terméke2, életművének szerves és számottevő része. (tovább…)

Címkék: ,

Kultúraközvetítés vagy közösségi művelődés?

Kategória: 2013/10

Több mint fél évszázada, hogy a bolgár népművelési minisztérium osztályvezetőjét kísértem magyarországi látogatásán. Művelődési házakat kerestünk fel, és közben tolmács segítségével arról beszélgettünk, hogy mi a különbség a két ország intézményei között. Ő elmondta, hogy náluk az ilyen épületeket “csitalistyének” (azaz olvasónak) nevezik, mert a könyvtár az alap, bár ott is tartanak különféle kulturális rendezvényeket, de ezeket a könyvtár olvasói szavazzák meg, amikor az éves tervet elkészítik. Sajnálkozva mondtam, nálunk ez a két intézmény elkülönül egymástól, még akkor is, ha közös épületben vannak. Mire ő megkérdezte: tudom-e, hogy az első csitalistyét náluk magyarok alapították? Nemleges válaszomra elmondta: 1849-ben a vesztett magyar szabadságharc után a hozzájuk menekülők Sumen városában olvasókört alapítottak a magyarországi olvasókörök mintájára. (tovább…)

Címkék: ,

Egy csodálatos könyvről – néhány szerény kritikai megjegyzéssel

Kategória: 2013/ 6

Maróti Andor: A nélkülözhetetlen kultúra

Maróti Andor könyve igénytelen külsejű, mindössze kétszáztíz oldalas kis opus, könyvesboltok kirakatában kinek sem tűnhet fel. A címe sem látszik közönséget vonzónak. A kultúráról, a kultúra fontosságáról, állítólagos nélkülözhetetlenségéről annyi mű, annyi cikk, annyi előadás van és volt mindig is forgalomban, hogy nemcsak szenzációt, de különösebb figyelmet sem gerjeszthet – véli az ember. Aki azonban belelapoz a kisded könyvbe, az egyik csodálatból a másikba esik. Ha inkább léha természetű, ha a teoretikus elvontságok nem vonzzák igazán, akkor is elbűvöli őt a kötetben található szellemesebbnél szellemesebb anekdoták, viccek, történetek szinte végeláthatatlan sora. Csak egyet emelnénk ki a sok-sok közül. A szabadidő-kutatás egyik világhírű francia mestere egy budapesti konferencián azt fejtegette, hogy a munkaidőn túli ténykedés sem számítható szabadidő tevékenységnek, ha az pénzkereséssel jár. A nagy magyar szociológus erre azt válaszolta: szóval ha kártyázok és nyerek, akkor nem szabadidő-tevékenységet végeztem, de ha vesztek, akkor igen. Nos, az ilyenféle történetekből szinte kifogyhatatlan Maróti könyve. (tovább…)

Címkék: ,

“Timeo hominem unius libri”*

Kategória: 2012/ 1

Gondolatok könyvről, olvasásról, könyvtárról

A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épültnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleépített, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük, kissé más kincseket találunk benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét.
Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mondta annak idején az alvó, a szeretkező és az olvasó embert nem illik zavarni. A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások. (tovább…)

Címkék: ,

Címkék