Kovács Máté a népművelés tudományáról

Kategória: 2014/ 5

Ötven éve jelent meg Kovács Máté tanulmánya a népművelés tudományáról*. Akkor ilyen tudomány még nem létezett, szerzője ezért vállalkozott arra, hogy feltárja: milyen követelményeknek kellene megfelelnie, ha megkezdődne a rendszeres kutatása. Három évvel korábban jelent meg az egyetemen a népművelés, mint képzési szakirány, ezért időszerű volt e téma feldolgozása. Más egyetemi szakoknál fordított volt a helyzet: előbb született meg egy szakma kutatása, és csak azt követte e terület szakembereinek kiképzése. Hogyan történhetett meg, hogy a népművelésnél ez másképp alakult? Hogyan kaphatott helyet az egyetemen tudományos megalapozottság nélkül? Csak úgy, hogy az illetékes minisztérium döntött a képzés indításáról, hivatkozva a szakma iránt mutatkozó társadalmi szükségletre, és feltételezve, hogy ezzel együtt a tudományos alapjai is megszületnek majd. A tudományos alapok kidolgozása azonban nem történhet meg rövid idő alatt. Sok év szisztematikus kutatómunkája kell hozzá, egyrészt a népművelésre irányuló társadalmi szükségletek elemzésével, másrészt a gyakorlat megfigyelésével, a tapasztalatok általánosításával. Ez erős kihívás volt a képzés szervezői számára, mert ilyen alapok hiányában, alig féléves előkészület után indítani kellett nappali és esti, majd egy évvel később a levelező tagozatot. Ezt a problémát csak úgy lehetett valahogy megoldani, hogy az első évekre a szak tanterve olyan tárgyakat is tartalmazott, amelyek már szerepeltek különböző egyetemi szakok programjában. Arra lehetett hivatkozni: erre azért van szükség, mert a népművelés olyan foglalkozás, amelyhez széles körű általános műveltség kell. Ez persze nem mentesítette a szakot azon követelmény alól, hogy sajátos szakismeretei legyenek, amelyek meghaladják a már létező szaktanfolyamok anyagát, és sokkal elmélyültebben adnak választ a fölmerülő kérdésekre.

Minthogy a Népművelési Szakcsoport a Könyvtártudományi Tanszék része lett, ezért a tanszék vezetője, Kovács Máté úgy érezte, segíteni kell az új szakot, hogy megerősödjék, és hogy tudományos megalapozottsága legyen. Ez indította arra, hogy vállalkozzék a lehetőségek feltárására, a követelmények körülhatárolására. Így született meg az a tanulmánya, amely 1964-ben jelent meg a Népművelési Értesítő című folyóiratban. Írása bevezetőjében hangsúlyozta: “kísérletet kell tenni a legfontosabb tudományelméleti problémák számbavételére az eddigi próbálkozásokon túlmenően”. A népművelés gyakorlata ugyan széles körben terjedt el társadalmunkban, közüggyé is vált, de “további fejlődése már csak a korszerű tudomány segítségével lehetséges”.
A helyzet megértéséhez hozzátartozik, hogy ekkor nem volt teljesen előzmény nélküli az új szakhoz kapcsolódó elméleti anyag feltárása. A képzés előkészítői elég sok elméleti jellegű közleményt gyűjtöttek össze, igaz, többségüket a külföldi szakirodalomból. Minthogy ezek különböző kiadványokból származtak, esetlegességük nem tette lehetővé az anyag rendszerezését. Ezt a hiányt akarta Kovács Máté a tanulmányával megszüntetni. Az első nehézség, amivel számolnia kellett, a terminológia bizonytalansága volt. Az idegen nyelvekből fordított cikkek általában a felnőttoktatás, felnőttképzés fogalmát használták, nálunk azonban ezek egyrészt az iskolák esti és levelező tagozatára vonatkoztak, másrészt különböző szaktanfolyamokra. A népművelést viszont olyan iskolán kívüli tevékenységnek fogták fel, amely az általános műveltség fejlesztésére hivatott. Még nehezebb problémának látszott a népművelés szűk és tág felfogásának ellentéte. A szűk felfogást vallók a népművelést a művelődési házak programjaival azonosították; a tág fogalmat használók ezt kiterjesztették valamennyi kultúraközvetítő intézményre, beleértve a tömegközlő eszközöket is. Kovács Máté ellentétüket úgy oldotta fel, hogy ugyan megtartotta e fogalom szűkebb jelentését, de hangsúlyozta szoros kapcsolatát a tág fogalom alá sorolt intézményekkel. Különbségüket abban jelölte meg, hogy az utóbbihoz tartozó intézményekben a valóság közvetlen megismerését kifejező alkotások nyilvános bemutatásán van a hangsúly, a szűk fogalomhoz tartozó gyakorlatban viszont a valóság megismerése közvetetté válik a nevelési, művelési hatásoknak köszönhetően. E két folyamat alapját az iskolai oktatás és a szakirányú képzés adja meg, amelyre épülhet azután az általános műveltség fejlesztése az iskolán kívüli népművelésben. Kedvező esetben e három mozzanat erősíti egymást, ezért egymásra utaltak. Ugyanígy hatnak az iskolára és a népművelésre más kultúraközvetítő intézmények, amelyekben ugyancsak lehetséges a művelődés, anélkül azonban, hogy náluk megjelenne a nevelő, művelő hatás.
Érdekes az a felosztás, ahogy Kovács Máté tanulmánya rendszerezi a kultúra “közvetlen megismerését” adó közművelődés területeit. Ezek két csoportja szerinte: a “természetes közlést” használó kultúraközvetítés (a tánc, az ének, a beszéd, a színjátszás), a “technikai közléssel” élő kultúraközvetítés (a tárgyformálás, az írás-olvasás, a hang- és képrögzítés). Figyelembe vehető, hogy ez utóbbiak szélesebb körben hatnak az előzőkhöz képest, legalább is a rádió és a televízió vonatkozásában.
A művelődés területeinek és szintjeinek számításba vétele mellett Kovács Máté hangsúlyozta a személyi fejlődés jelentőségét, amit az egyén fiziológiai és pszichológiai adottságai alapjában határoznak meg. Bár ennek vizsgálata tárná fel a népművelés lényegét, a tanulmány megírása idején még csak a különböző társadalmi rétegek helyzetét és művelődési problémáit bemutató szociológiai írások kezdtek megjelenni. Kovács Máté figyelmeztetett arra, hogy ezek már csak azért sem elégségesek, mert a társadalom állandóan változik, a műveltség szintjét a tömegközlő eszközök egyre erősebben befolyásolják.
A népművelés kutatásában a népművelő személyének meghatározása sem mellőzhető, ha szakmának tekintjük ezt a területet. Alaposan meg kell határozni ezért e foglalkozás pályatükrét, a tevékenységéhez nélkülözhetetlen képzettség tartalmát, figyelembe véve a népművelési feladatok differenciáltságát, valamint azt, hogy olyan folyamatok indításáról van szó, amelyeknek alakulása sok problémát vethet fel. Például azt, hogy a kulturális értékek átvételekor hogyan aktivizálódnak a befogadók képességei, hogyan dolgozzák fel, s hogyan építik be tudatukba az új információkat és élményeket.
Kovács Máté nélkülözhetetlennek tartotta a korszerű népművelés törvényszerűségeinek feltárását – mégpedig abban az összefüggésben, ami a népművelést a társadalom életének egészéhez kapcsolja. Ha nem elemzi a kutatás az objektív társadalmi szükségleteket és a szubjektív művelődési igényeket, akkor elszigeteltségében a gyakorlat sem lehet életképes, eredményes. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a társadalmi lét történelmileg meghatározott, így a népművelés helyzete is mélyen gyökerezik múltjában, még akkor is, ha a társadalmi változások miatt ez a helyzet erősen eltér múltbeli állapotától. Igaz, a népművelés-történet nem mindegyik szakasza egyaránt fontos, de a jelenhez vezető mozzanatok felismerhetők és tanulmányozhatók. Különösen akkor, ha azokban is érvényesül a kutatás komplexitása: a gazdasági, politikai, szociológiai, technikai és kulturális adottságok összefüggésében jobban érthetővé válik a népművelés gyakorlata.
Kiemelt fontosságot tulajdonít e tanulmány a népművelést érintő témakörök rendszerezésének. Sorra mutatja be azokat a kísérleteket, amelyek a külföldi és hazai szakirodalomban addig már megjelentek. Itt szögezi le Kovács Máté, hogy “nem igazolta a fejlődés azt az elgondolást, amely szerint a könyvtárügy, a múzeum egészében a népművelés része, s ennek eredményeként a könyvtártudomány, a muzeológia stb. a népműveléstudomány résztudománya”. Ennek ellenére van érintkezésük a népművelés tudományával. Ez utóbbi a neveléstudományhoz tartozik, és kapcsolódnak hozzá bizonyos rokontudományok, mint a filozófia, a logika, az etika, az esztétika, a művelődéstörténet, a közgazdaságtan, a szociológia, a statisztika, a jog, a nyelv- és irodalomtudomány, a művészetelmélet, a bibliológia, a  muzeológia. A népművelés tudományán belül három fő terület határolható körül: a népművelés története hazai és külföldi vonatkozásában, a népművelés elmélete a gyakorlatban ható törvényszerűségekkel, továbbá a népművelés ágazatainak szakdidaktikája és módszertana. Kovács Máté szerint ez utóbbi a legnehezebb, mert a gyakorlati folyamatok elemző megfigyeléséből lehet csak helytálló következtetéseket levonni. Tanulmányában hangsúlyozta, hogy a különböző társtudományok kapcsolata nélkül “nem is lehet korszerű komplex kutatása a népművelés folyamatainak”.

A népművelés kutatásában vizsgálni kell:
a)    a művelődő emberek személyi adottságait és lehetőségeit a fiziológiai, pszichológiai és szociológiai tényezők segítségével;
b)    a népművelési folyamatokat meghatározó társadalmi tényezőket a szociológia, a statisztika és a közgazdaságtan felhasználásával;
c)    a nevelési, művelési folyamatok tartalmát a korszerűen meghatározható általános műveltség viszonylatában;
d)    a népművelési intézmények működésének hatékonyságát;
e)    a népművelés technikai feltételeit.

A művelődés társadalmi jelentőségét figyelembe véve Kovács Máté hangsúlyozta: a művelődéspolitikának és tudománypolitikának szakítania kellene azzal, hogy csak a pillanatnyi szükségletekből indul ki a kutatás tervezésekor, amiből az is következik, hogy a társadalomtudományok sem szorulhatnak háttérbe, amikor a népgazdaság közvetlen szükségleteit veszik számításba. Mert a gazdaság fejlődését nagymértékben határozza meg a közműveltség állapota.

Áttekintve e tanulmány főbb gondolatait, elismeréssel adózhatunk alaposságának és elméleti igényességének. Kétségtelen, hogy az eltelt fél évszázad alatt sokat változott nálunk a társadalmi helyzet és a kulturális élet. A népművelés – ha a művelődési házak programjaival azonosítjuk – ma is létezik, de egy vonatkozásban megváltozott: amit régebben tudományos ismeretterjesztésnek neveztünk, mára minimális terjedelműre csökkent, jórészt csak szabadegyetemi szinten létezik. Kiszélesedett helyette a felnőttképzés kínálata, igaz, hogy elég egyoldalúan: szinte kizárólag munkaerő-piaci szaktanfolyamok, idegen nyelveket tanító tanfolyamok és számítógépes kurzusok formájában él. Az egyetemi képzés is átalakult: a népművelés szak rövid ideig művelődésszervezés elnevezéssel folytatódott, majd andragógia-(felnőttképzési) szakká alakult át, ahogy ez más országokban már régen megtörtént. Tudományos kutatása azonban ma sincs szervezett formában. Ami ezen a téren olykor megszületik, az többnyire az egyetemi képzés oktatóinak teljesítménye az oktatás szükségleteihez kapcsolódva (ritkán pályázati támogatással.) A múlt század ’80-as éveinek elején létrejött ugyan a Művelődési Kutató Intézet az Országos Közművelődési Központ keretén belül, amely művelődésszociológiai vizsgálatokat folytatott, de néhány év múlva megszüntették, azzal az indoklással, hogy a különböző szaktudományi intézetek foglalkozhatnak művelődési témákkal, erre fölösleges külön intézetet fenntartani. Csakhogy ez az érv éppen azt nem vette figyelembe, ami pedig Kovács Máté tanulmányának fő gondolata volt: ezen a területen csak komplex szemlélettel lehet a folyamatokat vizsgálni és értelmezni. Kár, hogy ezt azóta a művelődéspolitika képtelen volt felismerni.

* Kovács Máté: A népműveléstudomány fontosabb tudományelméleti problémái. = Népművelési Értesítő, 1964. 4. sz. 130-191. p. és klny.

Címkék

(1) (1) (1) (12) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (19) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (16) (4) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (10) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (60) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (3) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (8) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)