Könyvtárpolitika
A könyvtárosok hidat húznak a digitális szakadék fölött 3
Az OKK szerepéről. Beszélgetés dr. Skaliczki Judittal 5
Fehér Miklós: Kistelepülések könyvtári ellátása 8

Fórum
Pegán Anita: Egy könyvtáros gondolatai társadalmi helyzetéről 14

Műhelykérdések
Nagy Anikó: A bibliográfiai leírás új szabályai 18
Moldován István: Hungarológia és a Magyar Elektronikus Könyvtár 25
M. Mandl Erika: A történeti stúdiumok “megújult” szerepe a könyvtárosképzésben 33

Konferenciák
Lukáts János: “A könyvtár a találkozások háza” 39

Perszonália
Monok István-Vajda Kornél: Engel Pál (1938-2001) 42

Könyv
A magyarság “Láthatatlan Szellemi Múzeuma” 45
Egy kicsiny falu iskolatörténete 47

Hírlevél a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagjaihoz 50

I. rész – bevezetés

Tudjuk, ismerjük, érzékeljük a tényt, hogy az 1997. évi 140-es törvény által felvázolt könyvtári rendszer ellátási (szolgáltató) képessége a kistelepüléseken nem mutat fejlődést. Míg a könyvtári rendszer egyéb pontjain dinamikus előremozdulás érzékelhető, addig éppen ezen a ponton mintha megállt volna az idő.
Mi történt? Mi nem működik, avagy éppen mi működik rosszul? Előadásomban, amely a Könyvtári Intézet e tárgyban folytatott és még le nem zárt kutatására épül, ezekre a kérdésekre keresem a választ. A kutatásra a NKÖM könyvtári osztályának felkérése alapján került sor.
Le kell szögeznem két alapvető dolgot.

Egyrészt: A kistelepülések könyvtári ellátásának megújítására, egy csapásra történő megoldására nincs a külföldi ellátási gyakorlatból közvetlenül, esetlegesen csekély változtatás mellett adaptálható minta. Ismerjük a nagy és jól működő nyugati ellátó rendszereket, azok felépítését, eszközeit, például a bibliobuszokat. De a magyar könyvtári ellátási gyakorlatot – éppen a kistelepülések viszonylatában – oly mértékben jellemzi a sokszínűség, az egyediség, az ellátási változatosság és a többoldalú, néha bizony nehezen átlátható finanszírozás, hogy ez bárminemű egységes mód, módszer, módozat javaslását, alkalmazását egyszerűen lehetetlenné teszi. Ez a sokszínűség megfigyelhető a könyvtár fenntartásában, a könyvtár funkciójának meghatározásában, a valóságban gyakorolt funkciókban, a könyvtár feladatainak, tevékenységének meghatározásában, a finanszírozásában, munkatársainak alkalmazásában, a könyvtár gyűjteményében, gyűjteményépítésében, szolgáltatásaiban, nyitva tartásában, a jövőképének megfogalmazásában, a könyvtár együttműködéseiben.

Másrészt: A kistelepülések ellátási színvonalának emelését nem lehet a könyvtári rendszernek önmagában és önmagának akarnia. A helyi fenntartó, működtető avagy a szolgáltatást, ellátást igénybe vevő önkormányzat, lakosság igénye, szükséglete ellenére, illetve azzal szemben nem lehet ellátás-fejlesztésben gondolkodni. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a kistelepülések mindegyike elvben örülne bárminemű segítségnek, de abban a pillanatban, amikor ennek csak töredékbeni ellentételezését kérnénk az önkormányzattól, jelzik: nekik így (is) jó a könyvtár, ahogy van. Ők a saját lehetőségeiket már kimerítették. Nem futja többre. És ez sok esetben valóban így is igaz.

(tovább…)

Évtizedeken keresztül az MSZ 3424 jelű és számú, Bibliográfiai leírás című szabványsorozat tagjai tartalmazták a bibliográfiai leírások megjelenítésére vonatkozó előírásokat Magyarországon. Ezek helyett a szabványok helyett 1999-től szabályzatok jelennek meg: Könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzat címmel, KSZ betűjellel1. A KSZ/3 Bibliográfiai leírás. Időszaki kiadványok szabályzat, amely 2001. szeptember 17-én hagyta el a sokszorosítót, az MSZ 3424/2,2 azonos című szabványt váltja fel. Ez azt jelenti, hogy éppúgy, mint a többi szabvány esetében is, a helyettesítő szabályzat megjelenésekor a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság kezdeményezi, hogy a Magyar Szabványügyi Testület vonja vissza az immáron érvénytelenített szabványt.

Az új szabályzat alkalmazásának megkezdése előtt talán nem lesz felesleges néhány alapelvet hangsúlyozni, valamint az MSZ 3424/2 és a KSZ/3 előírásai közötti lényeges eltérésekre felhívni a figyelmet, hiszen ezek az eltérések a bibliográfiai munkát jelentősen befolyásol(hat)ják. Jelen összefoglalás szándékosan nem tartalmaz példákat, hiszen azzal a céllal készült, hogy mindazok, akik használják az új szabályzatot, amely bővelkedik példákban, valamilyen magyarázatot, kiegészítést kapjanak azokhoz a részekhez, amelyek eltérnek az eddigi szabvány előírásaitól, és szándékaink szerint egyszerűbbé, pontosabbá, egyértelműbbé teszik a bibliográfiai leírásokat.

(tovább…)

Beszélgetés dr. Skaliczki Judittal, a NKÖM Könyvtári Osztály vezetőjével

Amint azt a 3K minden olvasója jól tudja (és talán, sőt bizonyosan nem csak a 3K hasábjairól, ahol is legutóbb februárban írtunk arról, hogy az Országos Könyvtári Kuratórium beszámolt 2000. évi munkájáról Rockenbauer Zoltánnak, a NKÖM miniszterének, valamint közöltünk egy igazán mélyreható beszélgetést a Kuratórium tevékenységéről a Kuratórium titkárával, dr. Redl Károllyal), az Országos Könyvtári Kuratórium 2000. június 14-én megalakult, tagjait a miniszter kinevezte, sőt az OKK lendületesen neki is látott a munkálkodásnak. Ezúttal dr. Skaliczki Juditot kérdeztük, természetesen nem a Kuratórium napi munkájáról, hanem azokról az elvekről, amelyek szellemében a Kuratórium felállt, amelyek szellemében munkáját végzi, és persze arról is, mik lennének most a “főcsapás” irányai.

– Kedves Judit! Mindenekelőtt talán azt kérdeznénk Tőled, mik az alapelvek? Mi a cél? Korunk egyik fő tendenciája – hogy filozofikusan fejezzük ki magunkat – nem a szubsztancialitás, hanem a funkcionalitás jegyében áll. Mik a Kuratórium ilyen értelemben vett funkciói? (tovább…)

A hungarológia, a magyarság tudománya nem létezhet a kulturális örökség egyik legjelentősebb tárgya, a könyv nélkül. A könyveket és egyéb írott dokumentumokat összegyűjtő, megőrző és a nyilvánosság felé közvetítő könyvtárak hálózata ezért a legfontosabb közvetítő intézményrendszer ezen források és a hungarológia iránt érdeklődő kutatók, egyáltalán minden, a magyar kultúrával foglalkozó ember számára. Jelen előadásomban egy olyan sajátos könyvtárat szeretnék bemutatni, amely a XXI. század kihívásának megfelelően a legintenzívebben terjedő információs médiumot, az internetet használja a könyvtár raktára, nyilvános polcai, olvasóterme, sőt tájékoztató pultja gyanánt. Az elektronikus/digitális könyvtárak a ’90-es évek közepén jelentek meg egyre nagyobb számban külföldön és Magyarországon egyaránt. Mielőtt azonban konkrétan a Magyar Elektronikus Könyvtár működését ismertetném Önöknek, általánosan megközelítve a témát, néhány alapvetést tekintek át, bemutatva és hangsúlyozva azt a közeget, helyzetet, amelyből ez és az ehhez hasonló kezdeményezések születtek.

(tovább…)

Írásom inkább problémafelvetés, ötlettár, “védőbeszéd”, mely rengeteg kérdőjellel terhes. Egy olyan könyvtárosképzés ideáját mutatja be, amely felvállalja a könyvtárosság erős európai tradícióit, s e tradíció nyomvonalán továbbhaladva elsődleges feladataként a kultúra- és értékközvetítést jelöli meg, szemben a különböző kommunikációs stratégiák oktatását a képzés középpontjába helyező amerikai modellel. Előbbi feltételez egy jól megalapozott történeti műveltséget is.

Elegendő-e a könyvtárosnak különböző kommunikációs stratégiák és technikai készségek elsajátítása ahhoz, hogy kultúraközvetítő funkcióját továbbra is ellássa? A Hogyan és mivel közvetítünk kérdést meg kell előznie a Mit közvetítünk kérdésnek.

Lehet-e az olvasók és a kutatók partnere a könyvtáros történeti műveltség nélkül? Sőt tovább megyek: kutatókönyvtáros lehet-e?

(tovább…)