Az Országos Könyvtári Kuratórium szerepéről

Kategória: 2001/10

Beszélgetés dr. Skaliczki Judittal, a NKÖM Könyvtári Osztály vezetőjével

Amint azt a 3K minden olvasója jól tudja (és talán, sőt bizonyosan nem csak a 3K hasábjairól, ahol is legutóbb februárban írtunk arról, hogy az Országos Könyvtári Kuratórium beszámolt 2000. évi munkájáról Rockenbauer Zoltánnak, a NKÖM miniszterének, valamint közöltünk egy igazán mélyreható beszélgetést a Kuratórium tevékenységéről a Kuratórium titkárával, dr. Redl Károllyal), az Országos Könyvtári Kuratórium 2000. június 14-én megalakult, tagjait a miniszter kinevezte, sőt az OKK lendületesen neki is látott a munkálkodásnak. Ezúttal dr. Skaliczki Juditot kérdeztük, természetesen nem a Kuratórium napi munkájáról, hanem azokról az elvekről, amelyek szellemében a Kuratórium felállt, amelyek szellemében munkáját végzi, és persze arról is, mik lennének most a “főcsapás” irányai.

– Kedves Judit! Mindenekelőtt talán azt kérdeznénk Tőled, mik az alapelvek? Mi a cél? Korunk egyik fő tendenciája – hogy filozofikusan fejezzük ki magunkat – nem a szubsztancialitás, hanem a funkcionalitás jegyében áll. Mik a Kuratórium ilyen értelemben vett funkciói?

Mint azt ti is, és a szakmában remélhetőleg mindenki más is tudja, az Országos Könyvtári Kuratórium felállításáról a könyvtári törvény rendelkezett. A 62. § igen világosan fogalmaz: “Az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvtári Intézet irányításában közreműködik az Országos Könyvtári Kuratórium”. Igen fontos passzus ez, hiszen szakmai koncepció volt, alapvető szakmai elképzelés, hogy az Országos Széchényi Könyvtár és a Könyvtári Intézet helye törvényileg legyen meghatározva, kijelölve könyvtári rendszerben, nagyon stabilan és határozottan. Ehhez képest kellett azután arról dönteni, hogy milyen testület álljon ezek mellett az intézkedések mellett. Alaposan áttekintettük a “világhelyzetet”. Minden nemzeti könyvtár mellett van egy board (ezt fordítottuk mi kuratóriumnak). Nos, board és board közt – természetesen – igen nagy különbségek vannak. Két fő típust emelnék ki. Az egyik korporatív jellegű, lobbiérdekek, illetve hát ilyen érdekcsoportok képviselőiből áll össze, a másik a társadalmi ellenőrzés nyomvonalán jön létre, vagyis a társadalom meghatározó, reprezentatív csoportjai, mintegy képviselői kerülnek be a boardba. Az elsőre igen jellemző példa az osztrák nemzeti könyvtár mellett működő board, a másik legbeszédesebb példái a skandináv könyvtárak. Mi, hosszú meggondolás, alapos számvetés után a második modell mellett döntöttünk. Elvi–elméleti meggondolások mellett szerepet játszott ebben a döntésben az is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár éppen változások előtt állt, a Könyvtári Intézet pedig még fel sem állt. Olyan kuratóriumra volt szükség tehát, amely a nagy változást elősegíti, támogatja, és persze ott áll a Könyvtári Intézet születése mellett is. Amikor felállítottuk a Kuratóriumot, szembe kellett néznünk a múlttal is. Az előzményekkel. Sokan emlékezhetnek még a valahai Országos Könyvtári Tanácsra. Kitűnő emberek vettek részt munkájában, ragyogó szakemberek sokasága dolgozott benne. És valóban dolgoztak, remek anyagok, tervek, javaslatok sokaságát készítették el, a legmagasabb szakmai színvonalon. Mi valósult meg ezekből az elképzelésekből, javaslatokból. Lajos, Te ott voltál, belülről ismerted ezt a munkát, mondd hát, micsoda?

– Bizony alig valamicske.

– Nos, én azt mondtam, hogy ez nem fordulhat elő még egyszer. Igaz, csak egyetlen betű a különbség az OKT és az OKK között, de ez utóbbinak működnie kell. De vajon mitől fog működni? Miért figyelne erre a Kuratóriumra a minisztérium, a miniszter, amikor a másikra egyáltalán nem figyelt? Természetesen az idők is változtak közben, az a korszak is elmúlt, amikor a javaslatokra, előterjesztésekben foglaltakra egyáltalán nem volt pénz, anyagi alap. Alapvető dolog ez is. De talán még fontosabb, hogy akkor működik egy ilyen kuratórium, ha olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek alapvetően fontosak a miniszter, a minisztérium, a Könyvtári Osztály számára. És ez csak akkor lesz, lehet így, ha a Kuratórium a döntés-előkészítés szerve, intézménye. Ha az OKK tényleges döntés-előkészítést végez, akkor megkerülhetetlen. Ha nem, akkor… Nos akkor eltűnik az az egy betűnyi különbség.

Az OKK-nak úgy kellett fölállnia és a munkáját beindítania, olyan feladatrendszert kellett kialakítania, amely a szakma és az ország számára alapvetően fontos dolgokkal foglalkozik. Támogatnia kell a Könyvtári Osztálynak a Nemzeti Könyvtárat és a Könyvtári Intézetet érintő döntés-előkészítő, stratégiakijelölő, stratégiai kulcspontokat meghatározó munkáját. Az OSZK a magyar könyvtári rendszer kulcspozícióban lévő intézménye. És itt látom én az OKK legfontosabb, döntő szerepét: az OKK-nak hídnak kell lennie. Hídnak az OSZK és a könyvtári rendszer között, hídnak az OSZK, és annak a könyvtári rendszerben betöltött, mással pótolhatatlan, unikális szerepe között.

Az OKK így és csak így adhat olyan segítséget a minisztériumnak, amilyen segítsége eleddig nem volt. Ez a segítség teszi lehetővé, hogy a minisztérium ne egyszerűen a fenntartói szerepet töltse be. Hisz azt betöltheti az OKK nélkül is.

– Miért és miben több ez, mint a fenntartói szerepkör?

Egészen más. Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a fenntartói szerepkör kimerül az éves költségvetés meghatározásában, a munkatervek kíalakításában, a beszámolók elfogadásában. Az OKK-ban fejlődési, fejlesztési irányokról, stratégiákról, prioritásokról, nagy ívű, sokéves koncepciókról van szó. Nem a büdzsé kialakításáról, hanem feladatokról. Hogy mit kell megoldani, mit kell elvégezni, mibe kell belevágni. Ezért van szükségünk az OKK-ra. És ha így szemléljük a dolgokat, márpedig így kell szemlélni őket, világos, hogy ennek a munkának maradandó és jól látható eredményei is kell legyenek. Persze nem egy éven belül. Hisz a stratégia éppen attól az, ami, hogy nem az idei pénzmennyiség elköltéséről szól. Lehetnek (talán vannak is), akik megkérdezik: miért nem lett idén – mondjuk öt millióval – több az OSZK-nak juttatott pénz. Nos, az eddig elmondottak miatt tartom értelmetlennek ezt a felvetést.

– Azt jelentené ez, hogy az OKK-t a minisztérium Könyvtári Osztálya irányítja?

– Semmiképp. Szó sincs róla. Én természetesen tagja vagyok a Kuratóriumnak, én képviselem benne a minisztériumot, ám korántsem irányítom. A Kuratóriumnak van egy kitűnő elnöke, mint ismert, Bakonyi Péter, és egy agilis, aktív titkára, Redl Károly. És persze ott vannak a tagok, a könyvtári szakma, a tudományos világ és a gazdasági élet szereplői, képviselői. A középpontban, nem lehet elégszer elmondani, a stratégia áll. Az a centrum.

– Nem szóltál még a Könyvtári Intézetről, a vele kapcsolatos tennivalókról.

– Nos, azt mondottam, hogy a Kuratórium egyik első feladata a bábáskodás volt az Intézet felállásánál. Az Intézet – és valóban az OKK igen tevékeny részvételével – felállt, megkezdte és nagy iramban végzi a munkáját. Elfoglalja azt a helyet, amely rá van kiszabva mint központi, szakmai, koordinatív szerep és feladatkör. A szakmai szolgáltatás területe. Mielőtt megkérnétek, hogy erre is mondjak egy konkrét példát, említek is rögtön egyet. Az Informatikai Kormánybiztosság – mint tudjátok – 800 milliós pályázatot írt ki könyvtárak számára. Ugye nem kell mondanom, micsoda jelentősége van ennek a pályázatnak. 2002 végéig nagyközségi könyvtári szintig a könyvtárak hálózatban lesznek. Ez már az európai szint. Csodálatos dolog, nyilván még sok szó fog esni erről. Ám pályázni mindenkor nehéz, ez a pályázat meg kiváltképp EU-s jellegű. Tudjátok, milyen “bonyolultak” ezek az EU-s pályázatok. Nos, a Könyvtári Intézet a FSZEK-ben rendezett egy egynapos konzultációt – pályázat ügyben. A pályázatok elkészítésének érdekében, megkönnyítésére. Hát valami ilyenre is kell gondolni, amikor a nagy stratégiai tervek – mert hisz ez a 2002-es hálóra kerülés nyilvánvalóan az – konkrét feladatokra való lebontásáról szólok.

– Kedves Judit! Te ritkán tartasz úgy előadást, hogy ne említenéd a minőségbiztosítást, a minőségmenedzsmentet. Az OKK kapcsán nem szólsz ilyesmiről?

– Nem. A minőségmenedzsment, a minőségbiztosítás igen konkrét, gyakorlati kérdés. Annak nem ez a terepe. Arról majd a szakfelügyelet kapcsán érdemes szólni.

– Köszönjük a beszélgetést!

Címkék