Bánkeszi Katalin: Köszöntő 3
Gereben Ferenc: Magyar olvasáskultúra a Kárpát-medencében. Mi történt az ezredforduló után? 5
Kovács Ilona: Gondolatok a Világtalálkozó előtt 28
Mezey László Miklós–Pegán Anita: „A könyvtár, ami összeköt”. Interjú a „Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése” címu ösztöndíjprogram résztvevőivel 35
Hajnal Ward Judit: Egy magyar digitális világkönyvtár víziója 47
Mák Ferenc: A végtisztesség keresztjei – Mártírjaink 1944–1948. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet készülő archívumáról 57

“A 2000-es években a sajtóolvasás mennyiségi mutatói valamelyest gyengültek határokon túl is, minőségi mutatói pedig a bulvárosodás jegyeit mutatják. Tovább erősödött az a tendencia, hogy a felnőtt fiatal korosztályok és a képzettebb rétegek körében hódít a többnyelvű, sőt többségi nyelvű sajtóolvasás (és médiafogyasztás). A média belső szerkezetének változása – főleg urbánusabb és fiatalabb rétegekben – a televízióról az internetre áthangolódó igényekben is megmutatkozik. A könyvolvasás mennyiségével kapcsolatos információk – ahol időben összehasonlító adatokra leltünk – mindenütt és minden rétegben az olvasók arányának és az olvasás gyakoriságának drasztikus csökkenéséről tudósítanak. Ez a Magyarországon már elég régóta érzékelhető tendencia a külhoni magyarok körében is egyre inkább érezteti hatását.” (Gereben Ferenc)

“A találkozások felhívták a figyelmet egyik legfontosabb közös ügyünk, a külföldi magyar gyűjtemények, hagyatékok kérdésére. Ez a téma hosszú ideje foglalkoztatja a hazai könyvtári
szakmát és a külföldi magyarság kérdéseivel foglalkozó szervezeteket és intézményeket egyaránt. A jelenleg tervezett konferenciának is ez az egyik központi témája. (…) Nem kevésbé fontos azonban a korábbi, az eddig fel nem tárt, a gazdasági kivándorlók és korai emigránsok történelmi múltját dokumentáló, többségében magánkézben levő emlékek felkutatása, összegyűjtése és megőrzése” (Kovács Ilona)

“Hogy miből gondolnám, hogy a magyar könyvtárosok szerte a világon tehetnek valamit? Egyrészt, mert óhatatlanul kezükbe kerülnek magyar vonatkozású anyagok, amelyekről esetleg nem tud a világ. Másrészt a térítés nélkül végzett munka nincs ellenükre. De a legfontosabb, hogy a hozzáértés intim módon a sajátjuk. (…) A Magyar Könyvtárosok Világtalálkozója kiváló alkalom lehetne egy ötletbörzére, a párbeszéd megindítására vagy akár csak az érdeklődő könyvtárosok lajstromba vételére, akik szabad idejükben szívesen dolgoznának egy magyar világkönyvtár összeállításán.” (Hajnal Ward Judit)

Kedves Olvasóink!

A Könyv, Könyvtár, Könyvtáros folyóirat decemberi száma ezúttal nem a szokásos, rovatokra tagolt tartalommal jelenik meg, hanem tematikus számként, amelynek apropóját az adja, hogy szeretnénk újraéleszteni azt a hagyományokkal bíró rendezvényt, amely lehetőséget ad a világ különböző pontjain élő és dolgozó magyar könyvtárosoknak, hogy Magyarországon találkozzanak, megismerjék egymást, kölcsönösen beszámoljanak munkájukról, terveikről, eredményeikről, és közösen gondolkodjanak a jövőről, az együttműködés lehetőségeiről. 2013 tavaszán – mintegy kilenc év kihagyás után – ismét szeretnénk megrendezni a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozóját, hogy személyesen is megvitassunk aktuális és stratégiai jelentőségű kérdéseket. (tovább…)

Bevezetés

Azt a feladatot kaptam, hogy próbáljam összegezni a Kárpát-medencében élő (hazai és külhoni) magyarság olvasáskultúrájának legfőbb vonásait, ahogy azt ma látjuk. A feladat nehézségét az jelenti, hogy az ezredforduló táján voltak az utolsó olyan reprezentatív felmérések, amelyek több ország (Magyarországon kívül Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia) magyarságára is kiterjedtek, és amelyek egységes szempontrendszer alapján a sajtó- és könyvolvasás jelenségeit is részletesen, behatóan vizsgálták.1 Ennek a felméréssorozatnak eredményeiről, kisebb-nagyobb részletességgel, több ízben beszámoltam (Gereben 2004, 20102), és az eredményeket egy önálló kötetben is bemutattam (Gereben 2005). Bár a kelet-közép-európai rendszerváltozások után a határon túli magyar olvasáskultúra feltérképezése szinte azonnal megkezdődött3, jelen esetben arra törekszem, hogy az átfogó ezredfordulós felméréseket tekintve alapnak, az azokhoz mért, a 2000-es években bekövetkezett változásokról adjak számot. (tovább…)

Előzmények

Több évtizedes hagyományra tekint vissza a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozója. Az évtizedek alatt az elnevezése és a találkozó jellege is változott, de a funkcióját tekintve a legfontosabb az, hogy a külföldön élő és a szakmában dolgozó magyar könyvtárosokkal megindult a professzionális kapcsolatfelvétel. Találkozásaink és a szakmai kérdésekről folyó eszmecseréink lehetőséget adtak a tapasztalatok cseréjére, a személyes kontaktusok építésére, amelyek értékes, hosszan tartó, szakmai és emberi szempontból gyümölcsöző kapcsolatokká váltak.
Első lépésben a nyugati világ felé nyitott a szakma 1980-ban, fontos beszámolókkal hívva fel a figyelmet a könyvtárak modernizációjára. A második találkozón, 1985-ben már a vendégek jelentős számú hazai szakemberrel találkoztak, és a kölcsönös tájékoztatás, valamint a nyugati vendégek beszámolói közvetlen, személyes élmények alapján hitelesítették az új irányokat a szakirodalomból egyre szélesebb körben tájékozódó hazai szakma számára. A harmadik konferenciát (1992) különösen fontossá tette, hogy már a szomszédos országok magyar könyvtárosai is nagy számban lehettek jelen. A következő három találkozó (1996, 2000, 2004) ebben a szellemben folytatódott, és végül, hatodik alkalommal, valóban méltán viselte a világtalálkozó elnevezést.1 (tovább…)

Interjú a “Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése” című ösztöndíjprogram résztvevőivel

Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének A könyvtár, ami összeköt – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése elnevezésű ösztöndíjprogramja 2012-ben ismét meghirdetésre került. A Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtáros szakemberek közös munkavégzését, tapasztalatcseréjét, együttműködését támogató pályázati felhívásra – a tavalyi év sikere után* – még többen jelentkeztek. A tizenhét jelentkező közül tíz pályázó kapott lehetőséget arra, hogy részt vegyen az ösztöndíjprogramban. Idén Romániából, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek ösztöndíjasok. (tovább…)

“Nézd csak, erre meg az van írva, hogy magyar tudósok” – hallottam a hátam mögött. A következő percben már a kezembe is nyomták a vékonyka dossziét az egyetemi levéltár alagsori kutatótermében, ahol harmadik napja próbáltuk átrágni magunkat az egyetemi káplán hagyatékán. Bradford Abernethy harmincnégy szürke egyendobozában viszonylag rendezetten és jó állapotban sorakoztak a dossziék, de azért bőven volt még tennivaló a könyvtáros-levéltáros-könyvtár szakos csapat számára. Közel harminc év alatt bármelyik szakmában sok dokumentum halmozódik fel, ha az ember hangyamód gyűjtöget. Az Egyesült Államokban szigorú szabályok léteznek az iratmegsemmisítésre vonatkozóan. A jelenségre a nyelv a maga kreatív módján külön kifejezéssel reagált: CYOA, vagyis Cover Your Own Ass a neve az intézményekben és szervezetekben divatos gyakorlatnak. Ennek célja cégünk virtuális és saját magunk valóságos hátsó felének védelmezése az adminisztratív ballépésektől, annak jogi következményeitől és a lesújtó kritikáktól. Feltételezhető, hogy az egyetem vallási dolgaiért felelős káplánjának nem ez volt az elsődleges célja az iratok felhalmozásával. Abernethy atya eredeti megbízatása mellett aktívan részt vett az egyetemi életben, nemcsak oktatott és konferenciákat szervezett, hanem egyik fő mozgatója volt a külföldi csereprogramoknak. (tovább…)

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet készülő archívumáról

A volt Jugoszlávia területén élő magyarság politikai vezetői és kimagasló tudományos, közéleti személyiségeinek nemzetben gondolkodó csoportja 1989-1990 óta minden adódó alkalommal hangsúlyozta: a délvidéki magyarság megmaradásának elsőrendű és alapvető feltétele, hogy egyenrangú polgárként vegyen részt Jugoszlávia, majd Szerbia társadalmi, gazdasági és politikai életében. Márpedig mindaddig nem lehetünk egyenrangú polgárai az országnak, amíg a történelmi tények tudományos igényű feltárásával nem tisztázzuk az 1944-1945-ben a magyarság ellen elkövetett partizán vérengzések körülményeit, s amíg a történtek felderítését követően jogilag is nem rehabilitálják az ártatlanul kivégzett áldozatokat. Szerbia bíróságainak kell kimondaniuk, hogy a szerb fegyveresek mészárlása emberiség elleni bűntett volt, hogy a kommunista vörös terror kimeríti a háborús bűncselekmény fogalmát, és hogy akik az ártatlanokra fegyvert fogtak, azok közönséges gyilkosok voltak, megérdemlik, hogy a nevüket megismerje a közvélemény. (tovább…)

Könyvtárpolitika
Vajda Kornél – Mezey László Miklós: Húszéves a 3K
Tóth Máté: A 3K-val kapcsolatos olvasói felmérés eredményei

Fórum
Koltay Tibor: Információs túlterhelés

Műhelykérdések
Antal Zsuzsanna: Olvasásnépszerűsítés nem hagyományos eszközökkel
Ludasi Tünde: XXI. századi használói igények és könyvtári lehetőségek a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben

Estra Hungariam
Tóth Máté: Egy brnói tanulmányút tapasztalatai

Évfordulók
Kertész Gyuláné: Emlékeim Kovács Mátéról
Bényei Miklós: Kovács Máté előadás-vázlata az IFLA budapesti kongresszusára (1972)
 
Perszonália
Mezey László Miklós – Vajda Kornél: Krencseyné Győri Erzsébet (1936-2012)

Könyv
Vasbányai Ferenc: Az olvasás pártfogója
Murányi Lajos: A költő és a város. Petőfi Sándor Kunszentmiklóson

“A web 2.0 interaktivitása egyfajta leereszkedés, amelyet az jellemez, hogy az olvasóból valamilyen mértékben íróvá vált felhasználó vállát megveregeti a szolgáltató. Ennek egyenes következménye az, hogy a web 2.0 ideológusai tagadják a szakmai tudás, a professzionalizmus értékét. Mi mást is tehetnének annak érdekében, hogy minél hatékonyabb módon csábítsák a felhasználót arra, minél több időt töltsön egy-egy közösségi oldalon vagy fájlmegosztón? Közben szívósan formálják gondolkodásunkat, többek között azzal, hogy elemzik információs viselkedésünket, gondosan rögzítve kattintásainkat”. (Részlet Koltay Tibor cikkéből)

“A világ felgyorsult, hömpölyögnek az információk, naponta új találmányok születnek, lehetetlenné vált a teljesség igényével gyűjteni. Ezért kiemelten fontos a könyvek és az internetes tartalmak tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás. Az olvasás szeretete, ismerete nélkül nincs új ismeretszerzés, és megoldhatatlan feladat a talált információk komplex felhasználása.” (Részlet Ludasi Tünde írásából)

E sorok szerzői enyhén komikus, sőt nevetséges reklámfogásnak tartják, amikor különböző cégek, szervek, intézmények saját, sokszor épp csak első születésnapjukat megünneplik. Nevetségesnek, hisz minek nagyzolni, komoly jelentőséget tulajdonítani egy-két évnek. Rossz reklámfogásnak, mert – Chesterton óta tudjuk – ki hiszi el, hogy az a legjobb fogkrém, amelyet gyártója annak állít. De más megfontolásaink is vannak. Nem a születésnapos dolga, hogy magát ünnepelje. Nem bizony! A rokonok, barátok, ismerősök kedves kötelessége, hogy őt felkeressék, felköszöntsék, megünnepeljék. Az “igazi” születésnapos még arra is érezhet indítást, hogy meglepődik: hát tényleg ennyi és ennyi éve születtem? Ma lenne a születésnapom? De kedvesek vagytok, hogy számon tartjátok… (tovább…)

A Könyv, Könyvtár, Könyvtáros szerkesztősége 2012 szeptemberében kérdőíves felmérés formájában tájékozódott az olvasók lapról alkotott véleményéről, meglátásairól, valamint a jövőre vonatkozó tervek megítéléséről.

Az elektronikus kérdőívre a lap szeptemberi számában és a Katalisten hívtuk fel a kollégák figyelmét, ennek köszönhetően összesen 90 személy áldozott rá egyenként tíz-tíz percet, hogy meglátásaival segítse a szerkesztőség munkáját. Ezúton is köszönjük a segítségüket!
Ez a kisszámú minta semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak, de a vélemények jelentős mértékben hozzájárulhatnak a lap működésének további alakulásához. A következőkben néhány mondatban összegezzük a válaszok alapján kirajzolódó legfőbb eredményeket. (tovább…)

Az információs túlterhelés (IT) valós probléma, viszont – az általános vélekedéssel szemben – nem újkeletű jelenség, és nem csupán az internet hatására alakult ki, viszont új “színezetet” kapott a technológia újabb vívmányainak megjelenésével. Életünk minden területére kihat. Akadályt, nehézséget jelent az üzleti életben, a tudományban és a hétköznapokban egyaránt.
Információs túlterhelésen azt a helyzetet értjük, amikor a rendelkezésre álló, potenciálisan hasznos, releváns információ mennyisége az egyén számára megnehezíti a temérdek információ hatékony felhasználását.1 Másképpen megfogalmazva: az IT az egyének (vagy rendszerek) olyan állapota, amely nem teszi lehetővé, hogy minden kommunikációs input feldolgozható vagy felhasználható legyen, így sikertelenséghez vezet.2 (tovább…)

“Mesével indul az olvasóvá nevelés.
Nem lesz jó olvasó az, aki nem hallgatott elég mesét.”
(Vekerdy Tamás)

Bevezető

Az irodalom és különösen a gyermekirodalom, amely az ifjú nemzedéket kívánja olvasóvá nevelni, nemcsak a gyerekszobában nyert létjogosultságot, nem csupán könyvek formájában jelenik meg manapság a polcokon, hanem az interneten is egyre inkább teret nyer. Az ún. “okostelefonok” vagyis az internetezésre is alkalmas mobiltelefonok, az e-könyv olvasók egyre olcsóbbá válása, széleskörű elterjedése pedig tovább bővítheti az olvasók körét.
Az a szülő, aki könyveket kíván venni gyermekének, egy új világot nyit meg előtte. Ma már ez a világ sokkal nagyobb, mint akár húsz évvel ezelőtt volt. A mai, XXI. századi technika eddig elképzelhetetlen szabadságot ad az információk megszerzésében, és a könyvesboltok mellett nagyon sokan már eleve az interneten keresnek könyvet vagy e-könyvet. A nagy külföldi oldalak, mint az amazon.com, már százával kínálnak e-könyveket, amit csak fel kell tenni egy alkalmas készülékre, és a diák, a felnőtt a buszon, vonaton olvashatja kedvenceit. Sajnos, magyarul még szerény a kínálat ezen a téren, de a könyveket népszerűsítő oldalakból nincs hiány. (tovább…)

A digitalizálásig vezető út

A könyvtárak története, tevékenysége ókori, középkori gyökerekig vezethető vissza. Az alexandriai könyvtártól a kolostori könyvtárakon, udvari könyvtárakon, humanista könyvtárakon és a tudományos szakkönyvtárakon át jutottunk el a nemzeti könyvtárak létrejöttéig. Ez az út voltaképpen a magánkönyvtáraktól a nyilvános közkönyvtárakig vezetett, mígnem kialakultak a könyvtári hálózatok. A könyvtáros szakmát tehát a kezdetektől az átalakulás, a folyamatos változás és fejlődés jellemezte.
Történetükben változó adat- és információhordozók szerepeltek. Kezdetben a kövek, oszlopok, agyagtáblák, később a pergamen- és papirusztekercsek szolgáltak az információk, fontosabb események megőrző anyagaként. Ezen anyagok használatával születtek meg a felbecsülhetetlen értékű kódexek, kézzel írott könyvek. A papír és a nyomtatás feltalálása után széles körben terjedt az olvasás és a tudás. Az anyagok változása, a technikák fejlődése a nyomtatott könyvek, az elektronikus könyvek, a digitális könyvek, a CD-ROM-ok, az adatbázisok és az internet világához vezetett. (tovább…)

Bevezetés

Csehországban Brno Prága után mindenben a második, így kevesebb figyelem jut rá minden tekintetben, pedig könyvtári területen igen jelentős fejlesztések történtek a városban az elmúlt években.
Egy szakmai látogatás keretében volt szerencsém 2012. május 16-a és 18-a között három napot eltölteni a városban, és megismerkedni néhány jelentős könyvtári vonatkozású fejlesztéssel. A tanulmányutat a Pécsi Tudományegyetem belső pályázatán nyert ösztöndíj tette lehetővé, amelynek keretében a kiemelt partnerintézményekkel való kapcsolatok erősítésére, új szakmai együttműködések megalapozására van lehetőség. Az utazás elsődleges célja ez utóbbi volt, viszont a három nap során lehetőségünk nyílt meglátogatni a város könyvtárait, az egyetemet és a helyi könyvtár tanszéket. (tovább…)

A szónak hagyományos értelmében nem voltam tanítványa Kovács Máténak. Mégis egész életemben, sőt egész családom életében – elsősorban könyvtárosi, szakmai pályánk alakulásában – meghatározó szerepet töltött be.

Édesapám, Molnár Pál az ő tanácsára változtatott pedagógusi pályáján, és lett könyvtáros. Az én könyvtárosi pályaválasztásomat is döntően befolyásolta. Férjem, Kertész Gyula és Kovács Máté tanítványi-tanári szakmai kapcsolata az ELTE könyvtár kiegészítő szakán kezdődött.
A Kovács és a Molnár család kapcsolatainak kialakulása az egyetemi évekig nyúlik vissza. A szoros barátságot az egyetemi évek után is megőrizték. A meghatározó helyszín Debrecen volt. Mi – mindkét családban a három-három “gyerek” – együtt nőttünk fel. Hiszen néhány hónap különbség volt a két családban egy-egy “gyerek” születése között. Öcsémnek, Pálnak Kovács Mátéék lettek a keresztszülei, Máténak – Kovács Máté fiának – az én szüleim, de velem is keresztszülői gondoskodással törődtek. (tovább…)

Negyven esztendeje múlt annak, hogy 1972 nyarának végén (augusztus 28.-szeptember 2. között) Budapesten lezajlott az első – és mindmáig az utolsó – itthoni IFLA-kongresszus. Sorrendben ez volt a nemzetközi könyvtáros szervezet harmincnyolcadik konferenciája. Az ünnepi hangulatot szomorú esemény árnyékolta be: a tanácskozás második napjának délutánján, augusztus 29-én váratlanul elhunyt Kovács Máté1, a rendezvény egyik szervezője, a korabeli és a huszadik századi magyar könyvtárügy egyik kiemelkedő személyisége, az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének professzora. (tovább…)

(Fotó: Mándli Gyula)

Akik ismerték, biztosan nem hiszik el, hogy elment, mint ahogyan annak idején, az ezredfordulón azt sem tudták elhinni, hogy nyugdíjba vonult. Győri Erzsébet több mint fél évszázadon át a magyar könyvtárügy egyik meghatározó, számos területén maradandót alkotó, bátran mondhatni, nagy hatású személyisége volt. Pedig a kegyetlen valóság az, hogy szeptember második hétvégéjén itt hagyta a földi világot, és mindhalálig érdeklődő tekintete immár nem pásztázza a honi könyvtárügy újabb és újabb fejleményeit. (tovább…)

A Könyvtári Intézet, Erzsi utolsó és legkedvesebb munkahelye, valamint a könyvtárosok kicsiny konfraternitása, továbbá a barátok nevében szólnék néhány szót. De máris a tautológia bűnébe estem. Hisz’ az, hogy valaki hazai könyvtáros és Erzsi jó barátja, ugyanazt jelenti. Az ilyesféle ismétléseket Erzsi több száz írásomból gyomlálta ki könyörtelenül, de erre immáron nincs módja. De a tautológia ezúttal elkerülhetetlen volt. Győri Erzsi kislány kora óta volt könyvtáros. És – azt hiszem, nem túlzás a szó – szinte minden magyar (határon inneni és túli) magyar könyvtárost személyesen ismert. És akit ő – könyvtárosként – megismert, annak barátja is lett. Aki pedig Győri Erzsit megismerte, aki vele találkozott, szintén a szívébe, barátságába kellett fogadnia Őt. (tovább…)