Könyvtárpolitika
Könyvtár – esély a jövőhöz 3

Fórum
Sáráné Lukátsy Sarolta: Hol a(z iskolai) könyvtáros mostanában? 7
Gale Virtuális Referensz Könyvtár 10

Konferenciák
Helyismeret – Digitalizálás – Európai Unió 12
Monok István: Helyismereti célú digitalizálás és a Nemzeti Digitális Könyvtár 14
Drótos László: Az elektronikus publikálástól az elektronikus könyvtárakig 20
Takáts Béla: Séta az erdőben 24

Műhelykérdések
Balla Mária: A helyismereti információkeresés és a világháló 29
Balla Ildikó: Az információ és a könyvtár szerepe sikeres életpályák alakulásában 36

História
Sántháné Antal Sára: Budapestről betűkben és bitekben 44
Fogarassy Miklós: Ködképek egy könyvtáros múltjából (6) 52

Perszonália
Witthinghof Judit: Sándori Zsuzsanna (1957-2004) 56
Rády Ferenc: Benedek Jenő (1916-2004) 57

Könyv
Bartók Györgyi: Könyvtári évszázad Hódmezővásárhelyen 59

2004. július 29-31-én rendezte meg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 36. vándorgyűlését Miskolcon. Aki valamikor – remélhetőleg minél hamarabb – arra vállalkozik majd, hogy megírja a vándorgyűlések történetét, különös összefüggésekre mutathat majd rá. Nyilván tipizálni, típusonként csoportokba fogja osztani e rendezvényeket. Egészen biztos, hogy az MKE legutóbbi két vándorgyűlését (a tavalyi nagykanizsait, lásd 3K 2003. szeptember), valamint az ideit egy, a szokásosnál is szorosabban összetartozó, nagy belső kohéziót mutató, végtelenül tudatos megtervezésről árulkodó csoportba fogja majd sorolni. Az összefüggés, a kohézió ugyanis minden elmélyültebb vizsgálódás nélkül is szembeszökő. A két említett vándorgyűlés egyetlen nagyobb egység egymásra épülő, egymást folytató, kiegészítő részének tűnik, és feltehető, de egyben reménykeltő is, hogy a következő is ezt a tendenciát, az egymásra épülését fogja mutatni. Nehéz is szólni a mostani vándorgyűlésről úgy, hogy a beszámoló ne utaljon szinte állandóan az előzményre. Nos, a nagykanizsai vándorgyűlés A könyvtár – kapu a világra címet viselte, és témáját már előzetesen így jelölte ki:

“A könyvtár különleges helye ízekre szabdalt világunknak: kapu a munka, a tanulás, a kikapcsolódás és a társadalmi érintkezés világára. Az ember tevékenységének sokféleségében lehet jelen nálunk. A könyvtárról kialakult kép mégis valami más. Mit tud rólunk a felhasználó? Mit tud rólunk a társadalom? Mit engedünk megmutatni magunkból?” (No és természetesen erről is volt szó igen elmélyülten, igen sokoldalúan és differenciáltan Nagykanizsán.)

A mostani vándorgyűlés bejelentkező sorai sem kevésbé veretesek, most is valódi lényegszemléletről árulkodók. Érdemes ezeket is igen nagy figyelemmel újraolvasni:

(tovább…)

Néhány általánossággal kell kezdenem. Azt hiszem, napjainkban évente meg kell tanulni egy-egy új intézmény nevét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az intézmények létre is jönnek. Mindig lesznek olyan emberek, olyan szakmapolitikai vagy éppen politikai törekvések, akik és amelyek egy-egy újonnan felvetődő feladat megoldására új intézményt szeretnének létrehozni, ahelyett, hogy a meglévő intézményrendszert megerősítve, részben átalakítva szakszerűen és olcsón megoldanák a feladatot. A magyarországi könyvtári hálózat technikai fejlesztésének története, a modern digitális technika használatának elterjesztése bőven ismer ilyen példákat. Mi is tehát a “Nemzeti Digitális Könyvtár”? Egy szándék. Az a szándék, hogy a nemzeti könyvtár meg tudjon felelni a rá vonatkozó törvényi előírásoknak, teljesíteni tudja a rá vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott feladatokat.

Az írott kulturális örökség nemzeti számbavétele, nyilvántartása, megőrzése és szolgáltatása ugyanis jelentős részben az Országos Széchényi Könyvtár feladata. Az írott örökség digitális másolata csupán adathordozó kérdése, a dokumentum lényegét tekintve ugyanaz. Miért is kellene a digitális másolatok számbavételére, nyilvántartására, megőrzésére és szolgáltatására új intézmény? A magyarországi könyvtárak tökéletesen el tudnák látni ezt a feladatot. Ahogy az OSZK a papír alapú dokumentumok esetében munkamegosztásban dolgozik a könyvtárakkal, magától értetődik, hogy a digitális másolatokkal kapcsolatban sem tehet másként.

(tovább…)

Mindenekelőtt szeretném elmondani, mennyire örülök, hogy ez a háromnapos rendezvény kizárólag a könyvtárak és a digitális dokumentumok témájával foglalkozik. Az a gyanúm ugyanis, hogy az általános értelemben vett magyar “könyvtárosság” nem a fontosságának megfelelően kezelte ezt a témát az elmúlt tíz-tizenöt évben, más országok előrébb járnak a szervezeti, szakmai, technikai, jogi és gazdasági feltételek megteremtésében; kevésnek találom nálunk az érdemi szakmai információcserét is. Egy hosszú és jelentős folyamat kezdetén vagyunk, már látszik, hogy alapvetően megváltozik a tudományos ismeretek publikálásának módja, az oktatási célú anyagok előállítása és felhasználása, és átalakulnak az emberek – főleg a jelenlegi fiatal generációk – tájékozódási, művelődési és szórakozási formái is. A digitális korszak első néhány évtizedében létrejövő (vagy éppen létre nem jövő) technológiák és intézmények hosszú távon is meghatározhatják a jövőt: az információhoz, a tudáshoz és a kultúrához való hozzáférés szabadságát vagy korlátait, egyszerűségét vagy nehézségét és “mellesleg” a könyvtárosság jövőjét is. Ezekben az években nálunk a fő hangsúly – helyesen – a digitalizáláson és az elektronikus publikáláson van: a pályázatok, projektek elsősorban azt célozzák, hogy növeljük minél gyorsabban a digitális tartalmat, “mentsünk át” kulturális vagy tudományos értékeket számítógépes hordozókra, illetve tegyünk könnyen elérhetővé amúgy nehezen hozzáférhető, kutatható anyagokat a világháló segítségével. A legtöbb döntéshozó és szakember számára ez a végcél, és még a jobbik eset, ha a digitális dokumentum felkerül valamely intézmény (például egy könyvtár) honlapjára, a rosszabbik esetben csak CD-re vagy DVD-re írják, és elsüllyed egy fiókban. Az on-line dokumentumok megtalálhatóságát pedig a legtöbben rábízzák a Google-re és társaikra, már ha egyáltalán képesek ezek a keresőgépek rájuk bukkanni, mert nem dugták el őket valamilyen adatbázis-kezelő sáncai mögé. Az internetezők persze egyelőre örülnek, ha találnak valami használható, értékes, magyar nyelvű tartalmat az interneten, de ez az időszak nem tart örökké, a hazai on-line elektronikus publikálás első évtizedes korszaka után ideje elgondolkodni, hogy merrefelé lenne jó továbbfejlődni.

Szerintem a fejlődésnek abba az irányba kellene haladnia, hogy az internet virtuális világában is létrejöjjön az elektronikus könyvtáraknak az a munkamegosztáson, szervezettségen és minőségen alapuló hálózata, amely a “való világban” évszázadok alatt kikristályosodott, és elismerten jó, megbízható szolgáltatásokat tud nyújtani. Ezeknek az e-könyvtáraknak a digitális dokumentumok puszta hozzáférhetőségén túl biztosítania kellene mindazt a hozzáadott értéket, amit a könyvtártudomány és a könyvtár mint intézmény adni tud, kiegészítve olyan plusz szolgáltatásokkal, amelyeket a számítógépes technológia és a globális internetes környezet tesz lehetővé. Egy ilyen, együttműködésen, szervezettségen, közös szabványokon és elveken alapuló intézményrendszer kiépülése egyaránt érdeke az exponenciálisan növekvő weben egyre tanácstalanabbul keresgélő felhasználóknak és a digitális világban helyüket kereső könyvtáraknak is.

(tovább…)

Digitalizálgatásaink gyermekbetegségei

“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém…”

(Dante Alighieri: Isteni Színjáték)

A Helyismereti Szervezet tanácskozásainak hagyományai szerint az utolsó, harmadik nap az egyesületi tagok és a házigazda intézmény, megye előadóié. Ekkor – a fokozott figyelemtől megfáradt, a befogadott információmennyiségtől túltöltött – hallgatóság érdeklődésének fenntartása érdekében már sok “aljasságra” képes az előadó, legalábbis én… Előadásom címéhez ezért nem átalltam előrángatni Dante klasszikus művét, sőt (meglehetős nagyképűséggel) kértem harmadik sorának átértékelését. Mindezt azért, hogy megfogalmazhassak néhány könyvtárosi közhelyként elfogadtatni kívánt evidenciát, elmondhassam, miként jutottam az “erdőbe”, és segítséget kérjek a fák mohos oldalának megtalálásához.

Közhelyek, evidenciák

A könyvtáraknak gondoskodniuk kell helyismereti dokumentumaik digitalizálásáról.

Ennyi az üzenet, és (remélem) annyira egyértelmű, hogy csak az idő (hely) kitöltése miatt kell indokolnom. Restelkedve, picit szerepzavarban érezve magam.

A fenti evidenciához a következő (ál)kérdés vezet: Ha cél a magyar kulturális közvagyon digitalizálása, helyismereti gyűjteményeinkben voltak-e, vannak-e, lesznek-e feladataink?

(Ha cél a magyar kulturális közvagyon digitalizálása…) Ez a kérdés már nem kérdés. A konferencia első két napjának előadásai, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati politikája, az, hogy az internet mindennapjaink részévé vált, mind-mind bizonyítja e cél meglétét, amit csak tudomásul venni lehet!

(…helyismereti gyűjteményeinkben…) Helyismereti gyűjteményeinkben a magyar kulturális közvagyon részét képező dokumentumokat őrzünk. Sok esetben e dokumentumok csak helyismereti gyűjteményeinkben találhatók meg. A helyi szerzők szép- és szakirodalmi munkássága, a helyi információk elérhetőségének biztosítása lokálisan egyenlő (na jó, majdnem egyenlő…) fontossággal bír az “országos” érdeklődésre számot tartó vagy üzleti alapon is digitalizálható alkotásokkal…

Úgy vélem, ezek nem csak magunk között igazolható állítások. Közhelyek. Evidenciák.

(tovább…)

Bibliográfiák, életrajzi indexek
lexikonok

Az utóbbi hónapokban e lap hasábjain több szerző is foglalkozott a helyismereti munkával, aktualitásával az 1997. évi CXL. törvényt idézve és az IFLA idevonatkozó állásfoglalása szellemében.1 Bényei Miklós, a téma szakértője a kistelepülések könyvtárainak a helyismereti teendőit fogalmazta meg, Gerő Gyula még külön a könyvtártörténet-írás fontosságát és időszerűségét is hangsúlyozta az általános teendők mellett. Mindkét írás az elvégzendő feladatok egyfajta módszertani útmutatója, kalauza is egyben, a gyűjtőkör kialakításától a helyismereti információszolgáltatásig.

Ez az írás azokból a lehetőségekből szeretne felvillantani néhányat, amelyeket az internet nyújthat a kistelepülések könyvtárosainak a településekkel kapcsolatos információk összegyűjtésében. Nem elsősorban az internetes keresőkre (keresőgépekre), mint amilyen a Google vagy a Vizsla és mások, nem is az internetkatalógusokkal (Hudir, Yahoo, Google Címtár stb.) történő keresésre gondolok – ezeknek is megvan a maguk szerepe természetesen -, hanem az interneten elérhető adatbázisok különböző típusaira, elsősorban is az ún. teljes szövegű adatbázisokra.

A kiskönyvtárakban a helyismereti információszolgáltatást a múltban erősen korlátozta az állományok “nagysága”, összetétele, az adatok kutatásához szükséges referensz művek (lexikonok, szótárak, enciklopédiák stb.), a megfelelő szakbibliográfiák, feltáró eszközök hiánya. Ma, ha egy kiskönyvtárban lehetőség van az internet használatára, ha a megfelelő forrásokat és a keresés módszereit is ismeri a könyvtáros, akkor kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy gyakorlatilag ugyanolyan színvonalú és mélységű helyismereti tevékenységet lehet végezni, mint a városi és megyei könyvtárakban. Szerencsére az interneten számos forrás ingyenesen is elérhető. Közülük a legtöbb az internetes keresők által nem látható weben, az ún. mély weben található. A CD-ROM-on és a DVD-n megjelenő információforrások beszerzésére anyagi okokból csak korlátozott lehetősége van a kis intézményeknek, ezért különösen fontosak számukra a webes kiadások.

(tovább…)