Digitalizálgatásaink gyermekbetegségei
“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém…”
(Dante Alighieri: Isteni Színjáték)
A Helyismereti Szervezet tanácskozásainak hagyományai szerint az utolsó, harmadik nap az egyesületi tagok és a házigazda intézmény, megye előadóié. Ekkor – a fokozott figyelemtől megfáradt, a befogadott információmennyiségtől túltöltött – hallgatóság érdeklődésének fenntartása érdekében már sok “aljasságra” képes az előadó, legalábbis én… Előadásom címéhez ezért nem átalltam előrángatni Dante klasszikus művét, sőt (meglehetős nagyképűséggel) kértem harmadik sorának átértékelését. Mindezt azért, hogy megfogalmazhassak néhány könyvtárosi közhelyként elfogadtatni kívánt evidenciát, elmondhassam, miként jutottam az “erdőbe”, és segítséget kérjek a fák mohos oldalának megtalálásához.
Közhelyek, evidenciák
A könyvtáraknak gondoskodniuk kell helyismereti dokumentumaik digitalizálásáról.
Ennyi az üzenet, és (remélem) annyira egyértelmű, hogy csak az idő (hely) kitöltése miatt kell indokolnom. Restelkedve, picit szerepzavarban érezve magam.
A fenti evidenciához a következő (ál)kérdés vezet: Ha cél a magyar kulturális közvagyon digitalizálása, helyismereti gyűjteményeinkben voltak-e, vannak-e, lesznek-e feladataink?
(Ha cél a magyar kulturális közvagyon digitalizálása…) Ez a kérdés már nem kérdés. A konferencia első két napjának előadásai, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati politikája, az, hogy az internet mindennapjaink részévé vált, mind-mind bizonyítja e cél meglétét, amit csak tudomásul venni lehet!
(…helyismereti gyűjteményeinkben…) Helyismereti gyűjteményeinkben a magyar kulturális közvagyon részét képező dokumentumokat őrzünk. Sok esetben e dokumentumok csak helyismereti gyűjteményeinkben találhatók meg. A helyi szerzők szép- és szakirodalmi munkássága, a helyi információk elérhetőségének biztosítása lokálisan egyenlő (na jó, majdnem egyenlő…) fontossággal bír az “országos” érdeklődésre számot tartó vagy üzleti alapon is digitalizálható alkotásokkal…
Úgy vélem, ezek nem csak magunk között igazolható állítások. Közhelyek. Evidenciák.
Az erdő
(…voltak-e…) Voltak. És lett volna még bőven… Így jutottam az erdőbe…
X.25. ELLA. PETRA. Katalist. Gopher. WWW. Magyar Elektronikus Könyvtár. Neumann Ház.
Personal Editor 2.0, Norton Editor… és még mi mindent letöltött az ember a kilencvenes évek első harmadában, közepe táján…
Ezek mind-mind olyan jelek voltak, amelyek arra utaltak: új típusú dokumentumok elterjedése várható, s ilyen dokumentumokat mi is tudunk készíteni (készítgetni). Láttuk, hiszen a szemünk előtt történt, hogy a helyi lapokat számítógépen kezdik szerkeszteni az önkormányzati előterjesztésekhez, jegyzőkönyvekhez, szakdolgozatokhoz, doktori disszertációkhoz hasonlóan, a helyi szerzők írógépük helyett (vagy írógéppel dolgozó leírójuk helyett) egyre inkább szövegszerkesztővel dolgoznak, dolgoztatnak, de annyi gondunk volt!
Intézményünk anyagi lehetőségei szerint állást foglaltunk, és megvívtuk a magunk vallásháborúját az integrált könyvtári rendszerek frontján. ISIS-re, Textarra esküdve létrehoztuk, -hozattuk helyismereti bibliográfiai adatbázisainkat. Hozzákezdtünk a tájékoztató munkában hasznosítható adatbázisok beszerzéséhez, építéséhez. Honosítottunk, honosítunk, honosítani fogunk, belevágtunk a számítógépes kölcsönzésbe. Pályáztunk, pályázunk és pályázni fogunk, kiépítettük számítógép- és szoftverparkunkat, külső és belső hálózatainkat, küzdünk az idővel egyre inkább amortizálódó eszközeink korszerűsítéséért. Rájöttünk, rájövünk vagy rá fogunk jönni, hogy a mentés készítése nem csak a tanfolyamvezetők szerint fontos… Tanfolyamokon és autodidakta módon megtanultunk szöveget, esetleg HTML-t szerkeszteni, szkennelni, CD-t írni, számítógépes munkatársainkkal félreértésmentesen kommunikálni. Elindítottuk első webes szolgáltatásainkat, lett honlapunk, on-line elérhető katalógusunk, elektronikus könyvtárunk, képeslaptárunk, lettek virtuális látogatóink. A felsorolás korántsem teljes…
De közben!
Internetes helyismereti dokumentumok ezrei tűntek el nyomtalanul, mert nem tudtunk gondoskodni mentésükről… Helyismereti vonatkozású elektronikus dokumentumok százai váltak egy-egy újrainstallálás vagy számítógép-takarítás áldozataivá… Megdöbbentünk, amikor bibliográfiai adatbázisunktól egy rosszul feltett kérdés után 15.816 találatot kaptunk…
Ha maradunk az erdőnél, ez bizony elég nagy és sötétlő…
De ugyanakkor szép is!
Még mindig az erdő
(…vannak-e…) Mikrofilmolvasóink tönkremennek vagy olvasóink már nem hajlandók egy sötét szobában cikkszövegeket körmölni… Bibliográfiai adatbázisainkat elöntik a rekordok, ennek ellenére a megyei lapok írásainak adatait csak válogatva vagyunk képesek rögzíteni. Látjuk a teljes szöveges adatbázis-építés lehetőségét, de nem rendelkezünk eszközeivel. A szerzőktől beszerzett digitális szövegekből csak ötletszerűen tudunk szolgáltatást készíteni. Féltve őrzött képeslapjainkat nem szívesen adjuk olvasóink kezébe. Aprónyomtatvány-gyűjteményünk egyre kaotikusabb. Régebben beszerzett cikk-kivágataink dobozokban hevernek kihasználatlanul. Internetes helyismereti dokumentumok ezrei tűnnek el nyomtalanul, mert nem tudunk gondoskodni mentésükről. Helyismereti vonatkozású dokumentumok százai válnak egy-egy újrainstallálás, számítógép-takarítás áldozataivá vagy csücsülnek egy-egy winchesteren, CD-n, DVD-n kihasználatlanul – várva elkerülhetetlen (?) sorsukat…
Feladatunk tehát bőven van! De el tudnánk látni ezeket (ezek egy részét) hatékonyabban is!
A tanácskozás utóélete
(…lesznek-e feladataink?) Az (ál)kérdés végére persze nem írhatok mást, mint hogy: természetesen! Főleg ezért lett a konferencia címe: Helyismeret – Digitalizálás – Európai Unió !
Amennyiben olyan elhatározás születik, hogy a helyismereti gyűjtemények digitalizálása nem a könyvtárak feladata, fentieket borítsa a feledés homálya. Amennyiben olyan, hogy igen , akkor viszont néhány kérdést át kellene gondolni és tudatosítani kellene az egész magyar könyvtáros-társadalomban , részévé kellene tenni a könyvtárosképzés minden szintjének , mindennapi munkánknak. (Persze, ha ez lehetséges…)
Ezért előadásom végén az alábbi szöveget terjesztettem a konferencia résztvevői elé, és – néhány szövegjavítás beiktatásával – az összegyűltek elfogadták, így az dokumentummá vált, és az írás megjelenésének időpontjára el is jutott a címzettekhez.
JAVASLAT
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete XI. Országos Tanácskozásának (Szolnok, 2004. július 14-16.) résztvevői azzal a javaslattal és kéréssel fordulnak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Könyvtári Főosztályához és a Könyvtári Intézethez , hogy a helyismereti dokumentumok digitalizálása során felvetődő problémáik áttekintésével a megoldáshoz nyújtsanak számukra szakmai segítséget:
1. Az Országos Tanácskozás résztvevői egyetértenek abban, hogy:
a nemzeti kulturális közvagyon egy jelentős része csak a közkönyvtárakban, ezek helyismereti részlegeiben lelhető fel, és ezek elsősorban itt számíthatnak kiemelt figyelemre. Szellemi értékeink digitalizálásából ezért ezek az intézmények nem hagyhatók ki;
módunk van arra, hogy gyűjteményünk részére – ugyan nyomtatásban megjelenő, de – eredetileg számítógépen készült dokumentumokat szerezzünk be (pl. helyi lapok, nyilvános önkormányzati iratok stb.), így ezek egyidejűleg többféle formában szolgáltathatók lennének;
az interneten napról napra új, gyűjtőkörünkbe tartozó dokumentumok jelennek meg és tűnnek el. Szakmai felelősségünk, hogy ezek megőrzéséről gondoskodjunk.
2. Az Országos Tanácskozás résztvevői tudják, hogy:
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, fenntartó önkormányzataik, valamint egyéb e célra létrejött szervezetek – elsősorban pályázatok útján – jelentős támogatást nyújtottak és nyújtanak az e feladatok ellátásához szükséges eszközök beszerzésére;
preferálják és anyagilag is támogatják e feladatok ellátását, digitális szolgáltatások létrehozását;
a Nemzeti Digitális Adattár célkitűzései egybevágnak törekvéseikkel.
3. Az Országos Tanácskozás résztvevői ugyanakkor úgy látják, hogy:
képek digitalizálása során magukra maradnak a kimenet minőségének meghatározásában;
szöveg digitalizálása esetén ötletszerűen kapnak javaslatot a formátumra (formázásokat nem tartalmazó egyszerű szöveg >> SGML);
nem megoldott digitalizált állományuk szolgáltatása az interneten sem formai, sem jogi tekintetben;
nem megoldott nagy tömegű digitális szövegeik tárolása, visszakeresése, szolgáltatása;
nem megoldott a gyűjtőkörükbe tartozó internetes tartalmak archiválása, tartalmi és formai feldolgozása, szolgáltatása.
4. Az Országos Tanácskozás résztvevői ezért javasolják, hogy:
digitalizálással kapcsolatos problémáikat egy megfelelő szakemberekből álló munkacsoport tekintse át, azokra kíséreljen meg érvényes és minden könyvtártípusra kiterjedő, a napi könyvtári gyakorlatban alkalmazható megoldást, megoldásokat adni;
a könyvtári dolgozók számára szervezzenek olyan célzott tanfolyamokat, illetve kezdeményezzék olyan akkreditált tanfolyamok indítását, amelyek elősegítik, lehetővé teszik az ajánlott megoldások gyakorlati alkalmazását, segítik a szerzői jogi törvény betartását;
a későbbiekben kiírandó pályázatok elsősorban az e megoldásokhoz szükséges eszközök (gépek és szoftverek) beszerzését, valamint az e megoldásokon alapuló szolgáltatások létrehozását preferálják.
Tagságunk kész e munkacsoport számára körülményeit, feladatait, gondjait részletesebben is megfogalmazni, kész a megoldás, megoldások keresésében részt venni.
5. Az Országos Tanácskozás résztvevői megfontolásra ajánlják:
olyan központi digitalizáló műhely, műhelyek létrehozását, melyek az e munkához csak rövid időre szükséges, költséges berendezések (pl. gerinckímélő könyvszkenner, A/5-ös méretnél nagyobb síkszkenner [plakátok digitalizálására], mikrofilmszkenner stb.) elérését, használatát teszik lehetővé;
olyan digitalizáló alközpontok létrehozását, amelyek egy-egy szoftver vagy nagyobb szakértelmet kívánó részművelet (különböző konverziók, karakterfelismertetés, szöveg adatbázisba szerkesztése stb.) elvégzésében nyújtanak segítséget.
A kulturális közvagyon digitalizálása, a digitális nyersanyagok közgyűjteményekbe kerülése eminens érdekünk. Közkönyvtáraink munkatársai ebből szeretnék kivenni részüket. Ehhez kérjük az Önök segítségét!
Szolnok, 2004. július 14-16.
A szövegben néhány pont talán mosolygásra készteti a hozzáértőbbeket. Nekem itt áll a polcomon 2000 képeslap 2400 DPI-ben digitalizált változata, amit szeretnék átadni az OSZK-nak, de abban a tudatban, hogy ott nem lom, hanem használható dokumentum lesz belőle. Mit csináljak vele? 1997-től rendelkezem a megyei lap anyagának digitális változatával. Az állományok megjártak egy DOS-os keresőt, a WinIsis-t, most pdf-be konvertálgatom őket. Érdemes? Könyvtárunk két éve megkapja a megyei szakdolgozatok digitális változatát. Egyelőre csak archiváljuk őket. Rendelkezünk mikrofilmszkennerrel, megkezdtük a megyei lapok digitalizálását. Ki mondja meg, hogy jól csináljuk-e?
Az erdőben bolyongani érdemes és szép volt. De ideje lenne megkezdeni a szakszerű erdőgazdálkodást!