KÖNYVTÁRPOLITIKA
Balogh András: Könyvtárak a globalizáció korában 2.0. Bevezetés a könyvtárügy nemzetközi politikai gazdaságtanába : könyvtári globalizáció alulnézetben. I. rész 3-24

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: 450 éves az ELTE Egyetemi Könyvtár. Interjú Szögi László főigazgatóval 25-31
Tóth Andrea: Kistelepülések és gyermekek könyvtári ellátása – fiatal könyvtárosok és díjnyertes pályamunkáik. Interjú Bedekovity Zórával és Tóth Renátával 31-38

KONFERENCIÁK
Fülöp Attiláné: Európaiság és nemzeti, helyi értékek. Az MKE Helyismereti Szekció XVIII. országos tanácskozásáról 39-45

NAPLÓ
Hajnal Ward Judit: Hivatásturizmus : könyvtárosok a tengerparton. Nyári konferenciabeszámoló angol-magyar közhelyszótárral 46-59

KÖSZÖNTŐ
Havas Katalin: A párhuzamosok találkozása 60-61

KÖNYV
Pogány György: A humanista alapműveltség olvasmányai a Kárpát-medencében 1526-ig 62-64

Bevezetés a könyvtárügy nemzetközi politikai gazdaságtanába: könyvtári globalizáció alulnézetben

I. rész

“…the powers of financial capitalism had another far-reaching aim, nothing less than to create a world system of financial control in private hands able to dominate the political system of each country and the economy of the world as a whole. This system was to be controlled in a feudalist fashion by the central banks of the world acting in concert, by secret agreements arrived at in frequent private meetings and conferences.”1
Carroll Quigley: Tragedy and hope
A globális információs uralmi rend tendenciái a “fokozódó” nemzetközi pénzügyi helyzetben

Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy az informatikai technológia szemléletmódjainak verziószámai hasonlatosságára “frissítsem” a könyvtárak globalizációjával kapcsolatos tanulmányomat, illetve – az autóipar által kölcsönzött kifejezéssel élve – “ráncfelvarrást” hajtsak végre korábbi munkámon2, amelyhez képest remélhetőleg újszerű, árnyaltabb, mégis az előző munkám gondolatmenetéhez kapcsolódó, egyben konkrétabb összefüggéseket is fel tudok mutatni a könyvtárügy globális világba ágyazódásának, komplex függési és működési struktúráinak kontextusában vizsgálva a kulturális elosztás könyvtár-politikai gazdaságtani dilemmáit. Politikai gazdaságtanról beszélünk tehát, ami azt a hitet (és persze feladatot) jelenti, hogy a pénzpiaci mechanizmusok nyomása ellenére hogyan képesek, képesek-e egyáltalán a nemzetállamok olyan politikára, amellyel “megvédhetők” a közszolgáltatások. Írásom a gazdaságfilozófia és a gazdaságpolitika határmezsgyéjén a kívánatos és a lehetséges dialektikájának határhelyzeteit kívánja megmutatni, olykor ütköztetni a kulturális elosztás problémakörében. (tovább…)

2011 nyarán, a Pécsett megrendezett könyvtáros vándorgyűlésen ismét kitüntettek egy fiatal kollégát “Az év fiatal könyvtárosa”-díjjal. A korábbi évekhez képest újdonság volt, hogy mellette ezúttal még egy pályázó különdíjat kapott, amelyet a Kovács Máté Alapítvány ajánlott fel. A Kovács Máté Alapítvány szintén céljának tekinti a fiatal, pályakezdő könyvtárosok továbbképzésének, előmenetelének támogatását. Kuratóriuma ezért alapított különdíjat, amelyet – “Az év fiatal könyvtárosa”-díj alapítói, azaz a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség, valamint a Kovács Máté Alapítvány kuratóriuma között született együttműködési megállapodás értelmében – “Az év fiatal könyvtárosa”-díj átadásával azonos helyen és időben, annak átadási rendje szerint osztanak ki. (tovább…)

Az MKE Helyismereti Szekció  XVIII. országos tanácskozásáról

“Európa Gödöllőre jön” – hirdette a büszke szlogen az elmúlt fél évben, amikor hazánk az Európai Unió soros elnöki tisztét töltötte be, és Gödöllő mint kiemelt kormányzati helyszín nagy szerepet kapott. A helyismereti könyvtárosok is Gödöllőre jöttek, hiszen európaiságról, nemzeti, helyi értékekről és ebben a könyvtárak helyéről és szerepéről tanácskozni Gödöllő alkalmas helynek kínálkozott.1
A téma is nagyon időszerű volt.
Az elmúlt pár év TIOP- és TÁMOP-pályázatai a magyar könyvtárügyben nagy fejlesztési lehetőségeket hoztak, és az Európában elfogadott könyvtári trendnek megfelelő minőségi elvárásokat támasztottak a pályázó könyvtárakkal szemben. Kihívás a magyar könyvtárak számára, hogy szolgáltatásban, technikai lehetőségekben, az információhoz való hozzáférésben biztosítsák az európai színvonalat. Ezzel együtt elengedhetetlen feladatuk, hogy őrizzék és felmutassák a nemzeti értékeket, a legkisebb települések kulturális kincseit is, gazdagítva ezzel az egységes európai kultúrát.
A helyismereti könyvtárosoknak ebben nagy szerepe van.
Ezt a témát járta körbe a helyismereti könyvtárosok gödöllői tanácskozása. (tovább…)

KÖNYVTÁRPOLITIKA
Sipos Anna Magdolna: A könyvtári állomány szervezése nem csupán kezdete a könyvtári munkafolyamatoknak, annál több : a könyvtár outputjának és a szolgáltatások minőségének alapvető meghatározója 3-13
Dancs Szabolcs: Webarchiválási politikák 14-20

FÓRUM
Horváth Sándor Domonkos – Németh Márton: Bibliotheca pro futuro 21-24

MŰHELYKÉRDÉSEK
Burmeister Erzsébet: Az EHM (EPA-HUMANUS-MATARKA) közös kereső létrejötte 25-31

ÉVFORDULÓK
Pogány György: “Ne csak mulatsággal, de haszonnal olvassad”. Mikes Kelemen emlékezete 32-48
Mikusi Balázs: Liszt Ferenc könyvtárai 49-53

PERSZONÁLIA
Havas Katalin: Maruszki József (1936-2011) 54-56

KÖNYV
Buda Attila: Kriterion. Egy könyvkiadó Kolozsvárról 57-61
Vasbányai Ferenc: Szabó Károly 62-64

A Brian Campbell Vickery-nek (1918-2009) tulajdonított kijelentés, amit írásunk címéül választottunk, arra kíván rámutatni, hogy a könyvtári szolgáltatások legfőbb komponense maga a könyvtári állomány. Annak megfelelő mennyiségi és minőségi színvonala nélkül aligha lehet érdemleges könyvtári szolgáltatásokról beszélni. A Vickerey-féle megállapítást írásunkban kiterjesztjük, és nem csupán egyetlen könyvtárra, hanem a magyar könyvtári rendszerre értelmezve vizsgáljuk. Tehetjük ezt azért is, mert a magyar állami könyvtárpolitika legfontosabb szabályozói, normatív dokumentumai, fejlesztési tervei könyvtári rendszert deklarálnak. Amennyiben igaz, hogy hazánkban könyvtári rendszer működik, annak is igaznak kell lennie, hogy a nemzeti (könyvtári) dokumentumvagyon látszólagos egészet, egységet alkot, amelynek alapján működtethető a differenciált, sokféle igényhez igazodó könyvtári szolgáltatási rendszer. Napjainkban, amikor – igen helyesen (bár esetenként az ennek érvényesüléséhez szükséges feltételek indokolatlan mellőzésével) – a szolgáltatásközpontú könyvtárakról beszélünk, véleményünk szerint, egyáltalán nem hanyagolható el a szolgáltatások minőségét alapvetően meghatározó országos gyűjtemény szervezésének mennyiségi és minőségi kérdése, szervezeti keretei, az e téren megnyilvánuló együttműködés, továbbá az együttműködést elősegítő könyvtár-politikai intézkedések tartalmának ilyen irányú vizsgálata. (tovább…)

Immáron öt esztendeje annak, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik atyjaként számon tartott Drótos László a miskolci Networkshopon előrukkolt egy Magyar Internet Archívum létrehozásának gondolatával.1 A kérdés már akkor több volt, mint időszerű. A magyarországi szaklapokban azóta nem egy, a külföldi fejleményekről tudósító cikk, referátum látott napvilágot, közöttük olyanok is, amelyek a “nagy nemzetek” helyett a “kis európai nemzetek”, így például a csehek vagy litvánok webarchiválási gyakorlatát ismertetik.2 A hazai szakemberek is igyekeztek a problémát napirenden tartani.3 A kérdés jogi aspektusaival is foglalkozott a Tudományos és Műszaki Tájékoztatásban megjelent cikkében4 Rónai Iván, aki konkrét javaslattal is élt a hatályos kötelespéldány-rendelet (60/1998) megváltoztatásának tárgyában. A szerzői jog kérdésköre felől közelített a témához Amberg Eszter, aki – ugyancsak a TMT-ben megjelent – tanulmányában5 arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenleg érvényben lévő kötelespéldány-rendelet elviekben rendelkezik a távoli hozzáférésű dokumentumok beszolgáltatásának kötelezettségéről, más kérdés, hogy a szolgáltatásra kötelezettek többségének értelmezésében az elektronikus dokumentum rendeletbe foglalt definíciója nem vonatkozik az online kiadványokra.
A témát taglaló írások rendre kitérnek azokra az alapelvekre, amelyek mentén a különböző országok jogalkotói, illetve érintett intézményei (legtöbbször a nemzeti könyvtár vagy annak társintézményei) a webarchiválást megoldani igyekeznek, illetve amelyeket koncepcióként a vonatkozó jogszabályokba ágyaznak. (tovább…)

A Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum által 2009-ben beadott TÁMOP 3.2.4 “Tudásdepó-Expressz” – A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében pályázat 194 millió forint támogatást kapott. A program kezdete: 2009. október 1., a projekt vége: 2011. június 30. volt. A projekt igen sok célt tűzött maga elé és sok eredményt ért el, de ezek között – országos szempontból mindenképp a legfontosabb – az EPA-HUMANUS-MATARKA folyóirat-adatbázisok egy ponton való lekérdezése. (tovább…)

Vörösmarty Mihály 1826-ban Mikes búja címmel költeményt írt, azonban a mű a cenzúra akadékoskodása miatt csak 1829-ben jelenhetett meg a Felsőmagyarországi Minervában, Az öreg rabszolga Pompejus sírja fölött elnevezéssel. A versben a törökországi bujdosók közül utolsónak maradt Mikes Kelemen egyes szám első személyben siratja Rákóczit, önmagát “Hontalan agg, lét és nem lét közt ingatag árnyék”-ként meghatározva, aki elmondja az arra vetődő magyaroknak: “Itt nyugszik fejedelme hazádnak, / Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.”1
A pályájának még az elején tartó, de a Zalán futása megjelenése után országosan ismert Vörösmarty egy akkoriban már viszonylag széles körben elterjedt és további nagy jövő előtt álló toposz egyik első irodalmi megfogalmazója volt. Mikes Kelemen neve és személye 250 évvel ezelőtt, 1761. október 2-án bekövetkezett halála után emberöltőnyi idővel később, 1794-ben vált ismertté az akkori hazai értelmiségi közönség előtt, amikor Kulcsár István kiadásában Szombathelyen megjelent a Török országi levelek, mellyekben a IIdik Rákótzi Ferentz fejedelemmel bújdosó magyarok’ történetei más egyébb emlékezetes dolgokkal eggyütt barátságossan eléadatnak. Az 1711-ben, a szatmári békekötés után a fejedelemmel együtt hazájából kibujdosó és kereken ötven évig emigrációban élő Mikes vált a reformkor idejére a hűség és a hazaszeretet egyik jelképévé; személye és leveleskönyve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a kibontakozó Rákóczi-kultusszal, ami viszont a bécsi kormányzattal szembeni politikai törekvések kifejezője lett. (tovább…)

“Oktatás útján jóformán csak a legelemibb ismeretek jutottak el hozzá. Történelemről, földrajzról és általában a reáliákról mit sem tudott. Még idegenebbek voltak számára az egzakt tudományok. Zenéjén kívül csak olyan ismeretekkel bírt, amelyeket művészi pályáján inkább a véletlen, semmint a tudatos erőfeszítés mondhatni az útjába sodort.”1

Liszt Ferenc általános műveltségéről ezt a lesújtó ítéletet olvashatjuk a zeneszerző egyik első életrajzírója, Lina Ramann monográfiájának 1880-ban – tehát még a zeneszerző életében – megjelent nyitókötetében. Ramann a könyv előkészületeként összegyűjtött jegyzeteiből ráadásul az is kiderül, hogy e sorok Liszt személyes beszámolóján alapultak, s hogy a zeneszerző felnőtt korában gyakorta panaszolta fel a csodagyermek-pályafutása folytán “elbliccelt” rendszeres iskolai képzése fájó hiányát. Liszt kíméletlen önkritikája ugyanakkor némileg félrevezető, hiszen műveltsége hiányosságait korán felismerve, e gyengéjét egy egész élet szorgos önművelésével próbálta ellensúlyozni, és ennek köszönhetően pályája delelőjén már nagyon is “kiművelt emberfőnek” tekinthette magát, akinek olvasottsága vetekedett generációja legpallérozottabb muzsikusai – Berlioz, Mendelssohn, Schumann vagy épp Wagner – műveltségével. Ráadásul Liszt esetében a széleskörű műveltség egyszersmind az alkotótevékenység szerves részévé is vált: Dante, Petrarca, Goethe, Lamartine és mások remekműveinek programzenei újrafogalmazásával a komponista az irodalom és a zene közötti, minden addiginál szorosabb kapcsolat létrehozására tett kísérletet. (tovább…)