KÖNYVTÁRPOLITIKA
Agárdi Péter – Egervári Dóra – Sipos Anna Magdolna – Tóth Máté – Varga Katalin: Tanulás, tudás, műveltség – Könyvtárosok a jövő szolgálatában. Az MKE 43. Vándorgyűléséről 3-16

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: Fenntarthatóság és könyvtár. Interjú Nemes Erzsébettel, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára főigazgatójával 17-21
Beke Gabriella: Könyvtári honlapból egészségügyi szakportál 21-27

ÉVFORDULÓK
Tóth Gyula: Sallai István és a falusi könyvtárak 28-36
Győri Erzsébet: “Széles távlatokban gondolkodjanak, ne a pillanat bűvöletében éljenek!” 37-39
Katsányi Sándor: Vargha Balázs csempészáruja 39-44

HISTÓRIA
V. Tóth Kornélia: Az ex librisek művelődéstörténeti jelentősége, szerepváltozása a possessorok vonatkozásában 45-61

KÖNYV
Vajda Kornél: Nevettető filológia. Szörényi László könyve 62-64

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pécsett 2011. július 14-16. között rendezte meg 43. Vándorgyűlését, amelynek témája Tanulás, tudás, műveltség – Könyvtárosok a jövő szolgálatában volt. A tanácskozás arra a szerepre kívánta ráirányítani a figyelmet, amelyet a könyvtárosok az információs társadalom címben jelzett értékeinek szintetizálásában, megőrzésében és átadásában töltenek, tölthetnek be. (tovább…)

Interjú Nemes Erzsébettel, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára főigazgatójával

A Központi Statisztikai Hivatal és a KSH Könyvtár közös szervezésében 2011. április 21-én “A fenntartható fejlődés és a környezet számokban” címmel konferenciát szerveztek. A konferencia felkért előadója volt Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, aki “Környezeti adatok, környezeti indikátorok” címmel tartott előadást. Bóday Pál, a KSH Környezeti és vidékfejlesztési statisztikai főosztályának vezetője a konferencián bemutatta a KSH “A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon” című új kiadványát, amely 10 fő-, 32 magyarázó és 107 részletező mutatót tartalmaz.
A konferencia apropóján beszélgettem Nemes Erzsébet főigazgatóval. (tovább…)

Az élethosszig tartó tanulás jegyében a TÁMOP 3.2.4 pályázaton nyert pénzösszeggel, az IQSYS Zrt. munkatársai, fejlesztői révén a Zala Megyei Kórház Egészségügyi Szakkönyvtárának honlapja egészségügyi szakportállá alakult. Mit is jelent ez a – vélhetően a maga nemében, kórházi könyvtárak közt egyedülálló vállalkozás – a felhasználók számára?

Előzmények

Az 1998-ban létrehozott – akkor még a Deák Ferenc Megyei Könyvtárhoz csatolt – honlapunk webcíme www.zmkok.hu. Online katalógusunk 2001 júniusától működik. 2003-tól önálló URL-címmel, online tájékoztatás- és látogatási számlálóval rendelkezünk. 2004-től az “eMagyarország pont” részeként is elérhető honlapunk. 2007-ben történt újabb tartalmi, formai átalakítás eredményeként fórummal és oldaltérképpel bővültünk.
2008. február-márciusában az “eMagyarország pontoknak” nyújtott lehetőségként az IVY Magyarország Kft. eMagyarország Varázsló csapata eMagyarország Honlapépítő komplett weboldalkészítő programjával nyert új arculatot weboldalunk. Ugyancsak ezen időszak eredménye, hogy útvonalmutatóval, belső keresőrendszerrel bővültek honlapunk szolgáltatásai. (tovább…)

Emlékezésekre szükség van, hiszen egyre fogy a Sallai Istvánt személyesen ismerők száma. Magam is ismertem, számos emléket őrzök róla. Ám úgy tartom, a távolodó idő egyre inkább történeti távlatot jelent. Kora társadalom- és szakmatörténeti szempontból is lezárt. Azt gondolom, itt az ideje, hogy életműve történeti feltárásához hozzákezdjünk. Emléke előtt tisztelegve, újraolvastam témámmal kapcsolatos – közte nem publikált – írásait, és a kapcsolódókat másoktól. Megkísérlem általuk a falusi könyvtárügyben játszott szerepének áttekintését.
Abból indultam ki, hogy Sallai István 17 évi néptanítói, népművelői tevékenység után, a falut jól megismerve került a minisztériumba, szinte rögtön a Népkönyvtári Központhoz, amelynek feladata lett további körzeti és falusi könyvtárak szervezése, működtetése. A körzeti könyvtárat a falu könyvellátására találták ki. Sallai tehát falusi könyvtárak szervezésével kezdte könyvtárosi pályafutását. A megtalált Sebestyén-tervek, -iratok segítségével ezt ismerte meg elsőként a könyvtárosságból. Az lett a dolga, hogy megtanulja a falusi könyvtárak működtetéséhez szükséges ismereteket és azokat továbbadja. Így vált belőle korszaka tanítómestere. (tovább…)

“Bekukkantottam Bolond Istókként én is Debrecenbe” – írta önéletrajzi visszaemlékezéseiben némi öngúnnyal, némi rejtett büszkeséggel Vargha Balázs. Ez a “bekukkantás” a teológiai és a bölcsész diploma megszerzéséig tartott, más szemszögből nézve a világháború végéig. Debreceni évei alatt szökkent szárba három “maradandó szenvedélye”: Csokonai Vitéz Mihály, Arany János és egy sajátos pedagógiai ethosz. Csokonainak, Aranynak utóbb egyik legjobb ismerőjévé vált, életművének ezt a részét az irodalomtörténet fogja számon tartani, pedagógiai ethosza viszont a magyar könyvtártörténetbe épült be, közelebbről a gyerekkönyvtárak történetébe. Ezt emlékezetben tartani a mi feladatunk.
Debreceni tanárai közül Karácsony Sándor hatott maradandóan Vargha Balázsra. A második világháború előtti években Magyarországon erőteljes reformpedagógiai mozgalom bontakozott ki, Karácsony Sándor ennek volt egyik sajátos, egyéni utakat járó alakja. Szerteágazó, sok rajongót és sok ellenzőt szerző koncepciója a gyerek autonómiájára épült. (tovább…)

Az ex libris műfaja egyik sajátos területét képezi a grafika világának, és eredeti funkciójában szoros a kapcsolódása a könyvvel, a könyvgyűjtő, olvasni szerető, bibliofil emberrel. Varjú Elemér (1873-1944) művelődéstörténész már 1895-ben, a Magyar Könyvszemle hasábjain hangsúlyozta az ex librisek, az ex libris-gyűjtés művelődéstörténeti jelentőségét1, a könyvjegyek possessorszemléletű, tulajdonoskategóriákat előtérbe helyező vizsgálatának fontosságát. Az 1903-as első magyar ex libris-kiállítás kapcsán pedig leszögezi:

“Az ex libris, magyarúl könyvtárjegy épen azokhoz az apró emlékekhez tartozik, a melyeket mi magyarok mint nem eléggé tudományos valamit eddig csak mellőzésünkre tartottunk érdemesnek. Bizonyosan sokan vannak közöttünk, a kik nem ismerik, még többen, a kik, ha tudják micsoda, nem sejtik, mi haszna s czélja van ez apró papirlapocskák gyűjtésének, fel nem foghatják, hogy foglalkozhatik velük valaki komolyan s különösen azt nem, miért rendeznek még kiállítást is belőlük.”2

Ezekre a kérdésekre adok választ a következőkben. (tovább…)

KÖNYVTÁRPOLITIKA
Kovács Csilla: “Vannak vidékek legbelül”. Tapasztalatok a foglalkozási képhívás alkalmazásáról a könyvtárosok továbbképzésében 3-9
Ásványi Ilona: “[A Könyvtáros] afféle középhely egy teljes egyetem öszes fakultásai és valamely felsőbbrendű lény között?” Egyházi Könyvtárosok a XXI. század elején 10-16
Bényei Miklós: A helyismereti tevékenység időszerűsége. Öt kérdés és öt válasz(kísérlet) 17-23

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: Ötéves a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány 24-34
Murányi Adrienn: Folyóirat-szerkesztési verseny középiskolásoknak. Miről tanúskodnak a Könyvtári projektmunkák? 35-38

EXTRA HUNGARIAM
Németh Márton: Közönségkapcsolatok, Könyvtári márkanév, civil munka és a szakmai tartalom egyensúlya az észak-európai országokban 39-42

NAPLÓ
Lukáts János: Könyvek nyelvén… 43-48
Fuchszné Benák Katalin: Értékmentés a XXI. században, Hódmezővásárhelyen 49-51

PERSZONÁLIA
Hegyközi Ilona – Mezey László Miklós: Kövendi Dénes (1923-2011) 52-54

KÖNYV
Fehér Miklós: Hivatásunk arra kötelez, … 55-61

“Neveden szólítalak”
(Ószövetség, Iz 43/1)

A könyvtáros pályán való működés elemzése és vizsgálata sokrétű feladatot jelent, épp ezért most csak egy szempontot emelek ki. Értelmezésem szerint a könyvtáros a könyvtár legértékesebb része, aki a jelenleginél sokkal több törődést és figyelmet érdemelne. Toldy Ferenc írta 1843-ban egy készülő, de soha meg nem jelenő könyvtártani mű bevezetőjében:

“Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyv … s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez tudniillik valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen … A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát – nem ragyogó, de annál melegítőbb – hivatásának egész lélekkel és szívvel odaadja, élő hatalommá emelni.” (tovább…)

Ha egy könyvtárat – bármilyen könyvtárat – szeretnénk bemutatni, a következőkről kell szólnunk. A könyvtár 1. gondozásának, szolgáltatásának személyi feltételei, 2. a gyűjtemény nagysága, jellege, 3. állapota, 4. feldolgozottsága, 5. “szolgáltatása”. A kor követelményének megfelelően a jellemzést a következő pontokkal egészítjük még ki: 6. digitalizálás-kiadványok, 7. (szerzői) jogi védelem.
A személyi feltételt azért tettük az első helyre, mert tapasztalataink szerint ez a legfontosabb, minden mást meghatározó szempont. Megfelelő számú és képzettségű könyvtáros nélkül szinte lehetetlen gondozni és áttekinteni, érdemben feltárni és szolgáltatni egy gyűjteményt. A könyvtáros formálhatja a gyűjtőkört és gyarapíthat ennek megfelelően, vagyis alakítja a könyvállományt. (tovább…)

Ha a címbe foglalt állítást kérdésként tennénk fel, gondolom, e körben a válasz magától értetődően és egybehangzóan: igen. Mindazonáltal érdemes pár percig, mondjuk, egy fél óráig eltűnődni azon, miben is áll napjainkban a helyismereti munka időszerűsége? Miért beszélünk róla ismét olyan gyakran, miért áldozunk e feladatra oly sok erőt és időt, miért okoz oly sok örömet e szolgáltatás az elkötelezettjeinek? Mivel magyarázható a lokális információk iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődés? Hogyan tehetnénk többet e széles körben mutatkozó és egyre differenciáltabb igény kielégítésére?
Hozzáértő szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy a kérdések tovább sorjáztathatók. A hétköznapok sodrásában viszont ritkán tudatosítjuk ezeket. A mostani összejövetel is csupán arra kínál alkalmat, hogy a könyvtári gyakorlat során felvetődő problémák némelyikén elgondolkodjunk. Az előadó pozíciójában arra vállalkozom, hogy néhány – megengedem, a szerteágazó témakörből kissé önkényesesen kiválasztott – kérdést megfogalmazzak, és valamiféle kísérletet tegyek a válasz keresésére. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy elindítsam, ösztönözzem a további töprengést. Meggyőződésem szerint csakis a közös gondolkodás, a tapasztalatok kölcsönös cseréje, az összefogás mérsékelheti a bizonytalanságokat, juttathatja el a könyvtárosokat, a szakmát a helyes, a használókat kielégítő megoldásokhoz. (tovább…)

Vraukóné Lukács Ilonával, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettesével, a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány (KAMIKA) kuratóriumi titkárával hosszasan beszélgettünk Kárpátaljáról, könyvekről, sorsokról, hátizsákokról, segítőkről és egy retikülről…
De először vessünk egy pillantást a múltba. (tovább…)