KÖNYVTÁRPOLITIKA
Kovács Csilla: “Vannak vidékek legbelül”. Tapasztalatok a foglalkozási képhívás alkalmazásáról a könyvtárosok továbbképzésében 3-9
Ásványi Ilona: “[A Könyvtáros] afféle középhely egy teljes egyetem öszes fakultásai és valamely felsőbbrendű lény között?” Egyházi Könyvtárosok a XXI. század elején 10-16
Bényei Miklós: A helyismereti tevékenység időszerűsége. Öt kérdés és öt válasz(kísérlet) 17-23

MŰHELYKÉRDÉSEK
Pegán Anita: Ötéves a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány 24-34
Murányi Adrienn: Folyóirat-szerkesztési verseny középiskolásoknak. Miről tanúskodnak a Könyvtári projektmunkák? 35-38

EXTRA HUNGARIAM
Németh Márton: Közönségkapcsolatok, Könyvtári márkanév, civil munka és a szakmai tartalom egyensúlya az észak-európai országokban 39-42

NAPLÓ
Lukáts János: Könyvek nyelvén… 43-48
Fuchszné Benák Katalin: Értékmentés a XXI. században, Hódmezővásárhelyen 49-51

PERSZONÁLIA
Hegyközi Ilona – Mezey László Miklós: Kövendi Dénes (1923-2011) 52-54

KÖNYV
Fehér Miklós: Hivatásunk arra kötelez, … 55-61

“Neveden szólítalak”
(Ószövetség, Iz 43/1)

A könyvtáros pályán való működés elemzése és vizsgálata sokrétű feladatot jelent, épp ezért most csak egy szempontot emelek ki. Értelmezésem szerint a könyvtáros a könyvtár legértékesebb része, aki a jelenleginél sokkal több törődést és figyelmet érdemelne. Toldy Ferenc írta 1843-ban egy készülő, de soha meg nem jelenő könyvtártani mű bevezetőjében:

“Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyv … s egy szellemi: a könyvtárnok. Ez tudniillik valóságos lelke, életereje minden bibliotékának. Ő tartja fenn, ő neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organikus test, s ne mechanikus halmaz legyen … A könyvtárnok az, ki a könyvtárnak vagy megölő betűje vagy verőszíve, ő képes a leggazdagabb gyűjteményt holttetemmé lelketleníteni, mint képes azt, ha magát – nem ragyogó, de annál melegítőbb – hivatásának egész lélekkel és szívvel odaadja, élő hatalommá emelni.” (tovább…)

Ha egy könyvtárat – bármilyen könyvtárat – szeretnénk bemutatni, a következőkről kell szólnunk. A könyvtár 1. gondozásának, szolgáltatásának személyi feltételei, 2. a gyűjtemény nagysága, jellege, 3. állapota, 4. feldolgozottsága, 5. “szolgáltatása”. A kor követelményének megfelelően a jellemzést a következő pontokkal egészítjük még ki: 6. digitalizálás-kiadványok, 7. (szerzői) jogi védelem.
A személyi feltételt azért tettük az első helyre, mert tapasztalataink szerint ez a legfontosabb, minden mást meghatározó szempont. Megfelelő számú és képzettségű könyvtáros nélkül szinte lehetetlen gondozni és áttekinteni, érdemben feltárni és szolgáltatni egy gyűjteményt. A könyvtáros formálhatja a gyűjtőkört és gyarapíthat ennek megfelelően, vagyis alakítja a könyvállományt. (tovább…)

Ha a címbe foglalt állítást kérdésként tennénk fel, gondolom, e körben a válasz magától értetődően és egybehangzóan: igen. Mindazonáltal érdemes pár percig, mondjuk, egy fél óráig eltűnődni azon, miben is áll napjainkban a helyismereti munka időszerűsége? Miért beszélünk róla ismét olyan gyakran, miért áldozunk e feladatra oly sok erőt és időt, miért okoz oly sok örömet e szolgáltatás az elkötelezettjeinek? Mivel magyarázható a lokális információk iránt világszerte megnyilvánuló érdeklődés? Hogyan tehetnénk többet e széles körben mutatkozó és egyre differenciáltabb igény kielégítésére?
Hozzáértő szakmabeliek számára nyilvánvaló, hogy a kérdések tovább sorjáztathatók. A hétköznapok sodrásában viszont ritkán tudatosítjuk ezeket. A mostani összejövetel is csupán arra kínál alkalmat, hogy a könyvtári gyakorlat során felvetődő problémák némelyikén elgondolkodjunk. Az előadó pozíciójában arra vállalkozom, hogy néhány – megengedem, a szerteágazó témakörből kissé önkényesesen kiválasztott – kérdést megfogalmazzak, és valamiféle kísérletet tegyek a válasz keresésére. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy elindítsam, ösztönözzem a további töprengést. Meggyőződésem szerint csakis a közös gondolkodás, a tapasztalatok kölcsönös cseréje, az összefogás mérsékelheti a bizonytalanságokat, juttathatja el a könyvtárosokat, a szakmát a helyes, a használókat kielégítő megoldásokhoz. (tovább…)

Vraukóné Lukács Ilonával, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatóhelyettesével, a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány (KAMIKA) kuratóriumi titkárával hosszasan beszélgettünk Kárpátaljáról, könyvekről, sorsokról, hátizsákokról, segítőkről és egy retikülről…
De először vessünk egy pillantást a múltba. (tovább…)