Az ifjúság a városi könyvtár tereiben

Kategória: 2004/ 3

A városi könyvtár tereiben keressük az ifjúság helyét, s a viszonylag egyszerűnek látszó probléma egyre szerteágazóbbnak, bonyolultabbnak bizonyul. Mindenesetre nem olyan egyértelmű feladatnak, mint amilyent a gyerekszolgálat térbeli megjelenítése jelent – bár ma már a gyerekek könyvtárhasználatát sem a 19. századi pillangómodell szerint képzeljük el: a bejárat után jobbra a felnőttek, balra a gyerekek vagy fordítva, aztán a megszabott életkori határ elérése után ünnepélyes keretek között vezetjük át a gyereket a felnőttek részlegébe valamiféle beavatási rítus keretében. Elég, ha csak a neveléspszichológiai megfontolásokra utalok, az érési folyamat egyénenként eltérő ütemére, az érdeklődés jelentkezésének időpontjára és erejére, a gyereklét sajátos világára és egyben társadalmi beágyazottságára stb. Mindebből aztán különféle üzemszervezési, módszertani, szolgáltatási feladatok és megoldási variánsok születnek, amelyekkel szembesülve a könyvtáros végül e területen sem látja oly egyszerűnek és gondtalannak munkáját.

Mielőtt egyáltalán terekkel, az olvasókör és szolgáltatások térbeli megjelenésével és elhelyezkedésével foglalkoznánk, ajánlatos lesz kissé messzebbről megközelíteni a kérdéskört, vagy legalábbis feltenni azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolása kihatással lehet a könyvtár térbeli szerkezetére.

Mit értünk ifjúságon? Milyen életkori kategóriák tartoznak ide? Egyáltalán leírható-e pusztán születési dátumokkal ez a társadalmi csoport? Lehet-e általában érvényes határokat szabni? Hiszen már a korábban szilárdnak hitt határkő, a 14. születésnap mint az ifjúkor kezdete is megingott. Hát még a befejezte! Meddig tart az ifjúság, és mik a jellemző vonásai? Ugyanabban a korosztályban találunk különféle szinteken tanulmányokat folytatókat (nem mintha az idősebb évjáratokra nem lenne jellemző a tanulás), munkában állókat, tudományos kutatókat és csellengőket, olyanokat, akik létfenntartásuk feltételeit maguk teremtik meg, s olyanokat, akikről a családjuk vagy a társadalom gondoskodik ilyen-olyan mértékben. Van, aki szegénységben él, van, aki jómódban. Van, aki világlátott, van, akinek a horizontot a pláza falai jelentik. Van, aki futó kapcsolatokban él – vagy mondjuk szebben: keresi az igazit -, de van, aki már családos, s egy-két gyerek örömét-terhét is vállalta. És így tovább.

Az ifjúság halmaza tehát nagyon heterogén, s a könyvtáros aligha vállalhatja át a szociológiától ennek feltárását, mozgásának leírását. Ajánlatos viszont, hogy annál szorgalmasabban olvasgassa az idevágó szociológiai publikációkat. Ezek megállapításait környezete valóságával összevetve juthat el olyan következtetésekhez, amelyek kihatással lehetnek szolgáltatásaira és könyvtára térrendszerére.

(tovább…)

Címkék: ,

Könyvtár az ifjúságért

Kategória: 2004/ 3

Napjainkban élessé váltak az ifjúságról szóló viták. Mintha nem is eltérő nézetek vagy ellentétes meggyőződések ütköznének, hanem ellenségek törnének a másik fél megsemmisítésére. Az ellenfél megsemmisítése sztálini örökség. Az idősebbek még emlékeznek a kíméletlenségre; nyomot hagytak bennük az olyan intézmények, mint az internáló táborok (pl. Recsk) vagy az Andrássy út 60. A vitákból egyre inkább az körvonalazódik, hogy a cél nem is annyira az ifjúság megnyerése, hanem annak eldöntése, milyen legyen az ifjúság, ki formálja jellemét, gondolkodását, fizikai és lelki karakterét, ízlését. A kérdés valójában az, hogy lehetséges-e a fiatalságot uralmuk alá hajtani. A vitában egyáltalán nem számít, hogy a felek mit mondanak önmagukról, mit kiáltanak ki alapelvként, mert még a legkártékonyabb sunyiságot is vonzó, megható szóvirágokba csomagolják.

De hát milyen veszélyek leselkednek az ifjúságra? Vajon a könyvtáraknak mi köze lehet mindehhez?

A veszélyek közül hármat említenék:

- a kettős mércét vagy többes mércét;
- az autoritás tagadását és üldözését bármi áron;
- a haszonelvűséget.

Vegyük sorra röviden mindhármat.

(tovább…)

Címkék: ,

Címkék