“Sajnálattal közöljük…” Avagy holtbiztos tippek a kudarchoz álláskeresés során

Kategória: 2013/ 7

Ma van az új kolléga első napja. Hosszú hónapok fáradságos munkája után végül nagy megkönnyebbüléssel írhatom, hogy végre találtunk valakit az üresen álló státusra. Ha módomban állna, füstjeleket is kibocsátanék a könyvtár tetejéről, de azt nemigen venné jó néven az egyetemi tűzoltóság. Első nap az óvodában? Talán nem mindenki emlékszik az első napjára új munkahelyén, de a várakozás izgalma, a bizonytalanság, hogy vajon jól döntöttem-e, amikor elfogadtam ezt az állást, esetleg rémlik. Ellentétben a hozzám hasonló korú, avagy gazdagabb könyvtári múlttal rendelkező kollégákkal (ahogy az életkormegjelölést diszkréten kezelik errefelé), végzős könyvtár szakos hallgatóim három-öt évre tervezik az első állásban eltöltött éveik számát. Ha egyáltalán sikerül elhelyezkednem, teszik hozzá keserűen, kivétel nélkül. Ez az írás, bár amerikai tapasztalatokra épül, abból a célból készült, hogy útmutatóként szolgáljon a pályázás labirintusában, és ötleteket adjon a biztos kudarc elkerüléséhez. Annyiféle módon áshatjuk alá saját szakmai tekintélyünket elképesztően rövid idő alatt, íme egy csokor negatív és pozitív élmény. A szövegben szereplő személyek és események a képzelet szülöttei, és bármiféle hasonlóság valós helyzethez a véletlen egybeesés szüleménye (saját szakmai hitelem lerombolását kerülendő, ezt nem hagyhatom ki). (tovább…)

Címkék:

Álláskeresés napjainkban egy frissdiplomás pályakezdő szemüvegén keresztül

Kategória: 2013/ 2

A sikeres államvizsga után, majd a diplomaosztón – valószínűleg – kivétel nélkül mindenkiben ott motoszkál az “igen, megcsináltam, enyém a világ” érzése. És ez így is van jól. Ezzel a lelkesedéssel, “ki, ha én nem” lendülettel látunk neki munkát keresni. Aztán eltelik egy-két hónap, megkapjuk az élet első igazi pofonjait – kevésbé szerencsések talán vitatkoznának velem -, majd a helyi munkaügyi központban találjuk magunkat.
Szétnézünk: rajtunk kívül egy, legfeljebb két frissdiplomás várakozik a többségében általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek tömegében. A félreértések elkerülése végett: tisztelem a munkájukat, és tudom, hogy nem ennék reggel friss zsömlét a földműves, a molnár és a pék munkája nélkül. Azonban ebben a helyzetben az ember önkéntelenül is gondolkodni kezd: mit keresek én itt? Arról volt szó, hogy diplomásként könnyebb elhelyezkedni; arról, hogy ha tudsz angolul és a számítógép sem csupán ismeretlen fémdoboz számodra: tiéd a világ. Becsaptak. (tovább…)

Címkék: , ,

Címkék