Könyvtárpolitika
Sonnevend Péter: Kistérségek könyvtári ellátása: vannak-e esélyek? 3
Vidra Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai 1989-1999 10
Pintér Katalin: Az Európai Unió az Országgyűlési Könyvtárban 24

Műhelykérdések
Süveges Katalin: Internet Fiesta 2001 29

Fórum
Fogarassy Miklós: Egy csendes esemény kihangosítása 34
Bak Borbála: Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 37
Havas Katalin: Visszaadjuk az olvasás örömét 42
Balogh Anikó: Az Olvasás Éve apropóján 43

História
Hangodi Ágnes: Könyvgyűjtési szokások a 18. század első negyedében, Oroszországban 46
Rózsa György: Ahogy lehet(ett) 8. 53

Könyv
Bartók Györgyi: Szó és kép 56

FELHÍVÁS szekció-előadás tartására 60

A kilencvenes évek magyar társadalma területileg, de nemcsak területileg, változatlanul három meglehetősen elkülönülő részre osztható: bő egyhatod él a fővárosban, csaknem fele a vidéki városokban (2000 nyara óta 236 a számuk), s végül bő egyharmada, azaz mintegy három és fél millió ember községekben él, melyek száma eléri a háromezret. Ebből rögtön következik e településszerkezet elaprózott mivolta, faluhelyt átlag mintegy ezer lélek alkot egy önkormányzati egységet. Mielőtt közelebbi témánkra rátérünk, jó lesz leszögezni: van ennek sok-sok pozitívuma (az irányítás nem különül el, nem idegenül el a polgároktól, a vezetők “testközelből” gyakorolják tennivalóikat).

Ugyanakkor az is nyilvánvaló; hogy e kicsi irányítási egységek többnyire nem képesek hosszabb távon életképesen fenntartani számos olyan intézményt vagy szolgáltatást, melynek a lakosság minden tagjára ki kell(ene) terjednie. A közlekedési, egészségügyi és oktatási szolgáltatások hosszú sorába tartozik a könyvtárosok szerint az az alapvető művelődési jog is, mely szerint minden állampolgárnak biztosítani kell a számára szükséges könyvek, egyéb dokumentumok és a szükséges információk rendelkezésre bocsátását. Bárkinek bármely könyv vagy egyéb információhordozó bármely tetszőleges helyen és bármely tetszőleges időpontban való használati esélyét. Ez óriási feladat elvben is – hozzájárulni az esélyegyenlőséghez –, s még nagyobb a gyakorlatban.

(tovább…)

Gyakorló könyvtárosok sűrűn kérdezik: mi haszna van a statisztikai adatgyűjtésnek, mire valók ezek a bonyolult kimutatások – azon túl, hogy rengeteget kell velük dolgozni. Legutóbb 1997-ben tettük fel ugyanezt a kérdést, és az akkor megfogalmazott válaszokat a 3K 1997/6-os számában tettük közzé, melynek során áttekintettük az 1985 és 1995 közötti változásokat.

Azóta eltelt néhány év, és a világ – ha nem is biztos, hogy előrébb ment – minden esetre sokat változott. Az ezredforduló tájékán ismét foglalkoztatni kezdett bennünket a kérdés, hogy a környezet változásaival párhuzamosan történt-e változás a könyvtárakban, illetve ha voltak elmozdulások, vajon tükrözi-e a statisztika a könyvtárak életében bekövetkezett elmozdulásokat. Elemzésünk tehát elsősorban a könyvtári statisztika adataira támaszkodva próbálja felvázolni azokat a legfőbb tendenciákat, amelyek az elmúlt tíz évet jellemezték. Elemzésünk tárgya a települési könyvtár, adataink legfőbb forrása pedig a Könyvtári Intézet (korábban: KMK) által évenként megjelentetett statisztikai kiadvány. (Korábbi címe: TEKE, jelenleg: A könyvtárak statisztikai adatai.) Elemzésünkből kimaradnak az egyéb könyvtárak: a szakszervezeti és munkahelyi könyvtárak azért, mert számuk és jelentőségük az utóbbi időben jelentősen lecsökkent; a szakkönyvtárak és a felsőoktatási könyvtárak pedig azért, mert visszamenőlegesen nem rendelkezünk pontos, hiteles forrásokkal. Szempontjaink közé új elemként bevettük viszont a nyilvános könyvtárak megjelenését, melyek – főleg a fővárosban – jelentősen módosítják az ellátottság szintjét.

(tovább…)