Mit olvas az író? – És mit olvasok (olvassak) én?

Kategória: 2009/ 2

A lehetetlen vállalkozások egyike, amikor valaki (szerbe-)számba akarja venni, hogy élete során mely könyvek és milyen olvasmányok tették rá a legelementárisabb hatást, amelyektől (most kicsit túlzok!) tektonikus rengések érték a lelkét, s onnantól már más emberré lett, nem élhetett a régi, megszokott módon.
Egyik napon végiggondolja tehát, hogy igen, ezek és ezek voltak azok a gyönyörűséges olvasmányok, ennek és ennek, no meg amannak a szerzőnek a tollából, amelyek olvasásába beleborzongott teljes lényével, mert a reveláció erejével hatottak rá, s amelyek átértékeltették vele egész addigi életét. Csiszolták értelmét, mélyítették, gazdagították érzelmi világát, iskolázták, megerősítették erkölcsiségét, képessé tették összetettebb élmények befogadására, finomodottabb kínok megélésére. Ám egy hét sem telik el, már egészen más konstellációban mutatkozik a dolog, az elmélkedés tárgya, mert új és újabb szerzők és könyvek merülnek fel a múlt ködéből az emlékezet horizontján. Előrehaladva az időben, valahányszor újragondolódik tehát a kérdés, mindig más-más eredmény jön ki. És akkor még nem is számoltunk azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy az illető, ez a valaki, végletesen szubjektív retrospektív vizsgálódásaiban, mérlegelésében és ítéletalkotásában, így a végeredményt tekintve nyilván és menthetetlenül hamis képet konstruál.
Egyszerűbb és egyértelműbb a képlet az egykönyvű embernél. Ne bonyolítsuk túl, tételezzük azt, hogy emberünk – ebben a kultúrkörben nagy a találati valószínűsége -, alkalmasint bibliás ember. És most abban a szűkebb értelemben legyen bibliás ember, hogy nem is nagyon vesz kézbe, nem olvas másmilyen könyvet. A Biblia tehát az a könyv, amit több-kevesebb rendszerességgel (rájár, újra meg újra visszatér hozzá) olvas. A Könyv szellemisége az, ami meghatározza, kitágítja, és rendszerbe fogja élethossziglan gondolkodását, világszemléletét, lelki alkatát, egész személyiségét. (tovább…)

Címkék: ,

Címkék