Tartalom

Kategória: 2009/ 2

KÖNYVTÁRPOLITIKA
Csekő Ildikó: “A KSZR tehát könyvtár és az önkormányzatok megállapodásán alapul.” Interjú Fehér Miklóssal, a Könyvtári Intézet munkatársával 3-9

MŰHELYKÉRDÉSEK
Varga Katalin: Az innováció lehetőségei a szakkönyvtárakban 10-14
Tőzsér Istvánné Géczi Andrea: “Nagy léptekkel haladunk” avagy az “Év könyvtára” vérét is veszi az olvasóknak 15-23

HISTÓRIA
Koncz Károly: Mit olvas az író? És mit olvasok (olvassak) én? 24-32

ÚTON
Péterfi Rita: Egy hónap Németországban 33-38

PERSZONÁLIA
Papp István: Levélféle Kiss Jenőhöz 39-48
Győri Erzsébet: Ugrin Márta (1934-2008) 49
Katsányi Sándor: Román József (1913-2008) 50-51

KÖNYV
Futaky László: A JAMK legújabb évkönyvéről – egy kevés múltidézéssel 52-56
Tóth Máté: Az Országos Idegennyelvű Könyvtár Évkönyve 56-60

“A KSZR tehát könyvtár és az önkormányzatok megállapodásán alapul” – Interjú Fehér Miklóssal, a Könyvtári Intézet munkatársával

Kategória: 2009/ 2

- Országos szinten Ön fogja össze a kistelepülési könyvtári ellátást. Hogyan látja ezt a kérdést, mennyire kielégítő a jelenlegi helyzet?
- A kistelepülési könyvtári ellátás a könyvtári ellátás szerves része. Ma már egyértelmű, hogy korszerűség nem képzelhető el együttműködés nélkül. Hiszen egyetlen könyvtárnak, még a legnagyobbaknak sincs olyan tudásbázisa, mint amivel a könyvtárak összessége rendelkezik.
Együttműködés és tudásmegosztás – ez a két szó jelenti a korszerű könyvtári működés kulcsfogalmait. Az együttműködés ma nem hierarchikus, alá-fölé rendeltségre épülő, hanem partneri viszonyt feltételező. A működést pedig a működési forrást biztosító fenntartó – jogszabályi keretek között – teljesen önállóan határozza meg. Ez azt is jelenti, hogy szervezeti értelemben nincs egy országos szintű összefogási pont a rendszerben, én tehát – a kérdésében megfogalmazott gondolatára válaszolva – ilyen szerepet nem is tölthetek be. Szakmai irányító központi szerep sem lehet, hiszen még egyszer említem, sem a működés kereteire, sem a működés tartalmára utasítási (irányítási) jogkörrel a fenntartón kívül senki más nem bír. És ez így van jól.
A Könyvtári Intézet és én – mint az intézet kistelepülési könyvtárellátással foglalkozó munkatársa – szakmai segítségnyújtásra, szaktanácsadásra vállalkozhatunk. Foglalkozunk elemzésekkel, trendkutatással és innovatív fejlesztésekkel, de magunk nem irányítjuk és nem szervezzük a települési könyvtári ellátást. (tovább…)

Címkék: ,

Az innováció lehetőségei a szakkönyvtárakban*

Kategória: 2009/ 2

Innováció a könyvtárügyben

Az innováció egy kreatív ötletből születő folyamatot jelöl, amely a későbbiekben megvalósítja az ötletet. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés: vajon innovatívak-e a magyar könyvtárak? És kicsit szűkítve a kört: mennyire innovatívak a szakkönyvtárak és a könyvtárosok? Számos kreatív könyvtárost és könyvtárat ismerhetünk, talán mégsem véletlen a bennünk ágaskodó hiányérzet. Szerencsére napjaink stratégiai programjai és a pályázati lehetőségek széles köre rengeteg lehetőséget ad a kreatív ötletek megvalósítására, csak legyenek ötletek. Az innováció nem feltétlenül pénz-kérdés.

Mit jelent az innováció a szakkönyvtárakban?

- Új szemléletű gyűjteményszervezést, azaz olyan komplex gyűjtemények kialakítását, amelyek tartalmaznak minden információforrást, ami a szakterület számára információértékkel bír, hordozótól és formától függetlenül. Régi közhely, hogy a hozzáférés a lényeg, nem a birtoklás. Az is kreativitás, ha úgy tudjuk gyűjteményünket szervezni, hogy a hozzáférésről gondoskodunk (digitalizálás, virtuális könyvtárak bevonása stb.).
- Új módszereket a feldolgozásban és a tájékoztatásban. A szakkönyvtárak akkor kreatívak, ha úgy tudják megvalósítani a nagy mennyiségű információtömegben a minőségi szempontú válogatást, hogy az olvasó nem veszi észre, nem érzi azt, hogy eltagadnak előle valami fontosat. Ehhez sokkal részletesebb feltárásra, sokkal nagyobb szabályozásra, sokkal modernebb keresőrendszerekre van szükség. Itt van csak igazán tere a kreativitásnak és az innovációnak! (tovább…)

Címkék: ,

“Nagy léptekkel haladunk” avagy az “Év könyvtára” vérét is veszi az olvasóknak

Kategória: 2009/ 2

A Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2008. évi augusztusi számában Pegán Anita tollából a következő címmel jelent meg könyvtárunkról szóló interjú: “Próbálunk nagy léptekkel haladni”.1 Fél évvel az interjú elkészítése után, az “ÉV KÖNYVTÁRA” cím birtokában bízvást adhattam a “Nagy léptekkel haladunk” címet beszámolómnak. Ezt a Népszabadság újságírójának az eseményről készült cikkének címével2 egészítettem ki (amely azóta is a kedvencem).
Hogy milyen nagy lépésekkel mérhetjük a haladást? Mennyi tervezés, munka, igyekezet, összefogás, közös projektmunka juttatta oda intézményünket, hogy a 2008. évet áttekintő összdolgozói értekezletén elmondhattuk: “A mi könyvtárunk ebben az évben az Év könyvtára.”?
Írásomban igyekszem áttekinteni azokat az elemeket, összetevőket, amelyek szinergiája meghatározta munkánk sikerét. Tudom, minden intézmény működése más és más. Nem lehet receptet adni arra, hogy egy pályázat miért sikeres; miért ítélheti úgy egy kuratórium, hogy a beérkezett pályamunkák közül éppen ez a legérettebb, amelyik a leginkább megérdemli az elismerést.
Sok kiváló könyvtár működik ma Magyarországon, de nem hiszem, hogy bármelyik kettőt összevetve ugyanolyan módszerekkel, munkaszervezettel, szakmai háttérrel találkozhatnánk. Talán ahhoz hasonlíthatnám, hogy amikor a töltött káposzta receptjét kérdezzük sok gyakorló háziasszonytól – mindenki másképpen készíti el, és mindenki a magáéra esküszik – minden esetben a végeredmény a fontos! (tovább…)

Címkék: , ,

Mit olvas az író? – És mit olvasok (olvassak) én?

Kategória: 2009/ 2

A lehetetlen vállalkozások egyike, amikor valaki (szerbe-)számba akarja venni, hogy élete során mely könyvek és milyen olvasmányok tették rá a legelementárisabb hatást, amelyektől (most kicsit túlzok!) tektonikus rengések érték a lelkét, s onnantól már más emberré lett, nem élhetett a régi, megszokott módon.
Egyik napon végiggondolja tehát, hogy igen, ezek és ezek voltak azok a gyönyörűséges olvasmányok, ennek és ennek, no meg amannak a szerzőnek a tollából, amelyek olvasásába beleborzongott teljes lényével, mert a reveláció erejével hatottak rá, s amelyek átértékeltették vele egész addigi életét. Csiszolták értelmét, mélyítették, gazdagították érzelmi világát, iskolázták, megerősítették erkölcsiségét, képessé tették összetettebb élmények befogadására, finomodottabb kínok megélésére. Ám egy hét sem telik el, már egészen más konstellációban mutatkozik a dolog, az elmélkedés tárgya, mert új és újabb szerzők és könyvek merülnek fel a múlt ködéből az emlékezet horizontján. Előrehaladva az időben, valahányszor újragondolódik tehát a kérdés, mindig más-más eredmény jön ki. És akkor még nem is számoltunk azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy az illető, ez a valaki, végletesen szubjektív retrospektív vizsgálódásaiban, mérlegelésében és ítéletalkotásában, így a végeredményt tekintve nyilván és menthetetlenül hamis képet konstruál.
Egyszerűbb és egyértelműbb a képlet az egykönyvű embernél. Ne bonyolítsuk túl, tételezzük azt, hogy emberünk – ebben a kultúrkörben nagy a találati valószínűsége -, alkalmasint bibliás ember. És most abban a szűkebb értelemben legyen bibliás ember, hogy nem is nagyon vesz kézbe, nem olvas másmilyen könyvet. A Biblia tehát az a könyv, amit több-kevesebb rendszerességgel (rájár, újra meg újra visszatér hozzá) olvas. A Könyv szellemisége az, ami meghatározza, kitágítja, és rendszerbe fogja élethossziglan gondolkodását, világszemléletét, lelki alkatát, egész személyiségét. (tovább…)

Címkék: ,

Levélféle Kiss Jenőhöz*

Kategória: 2009/ 2

Kedves Jenő! Drága Barátom!

Néhány hete jártam a sírodnál. Szépen gondozott, virágos sír. Látszik rajta, hogy szeretteid viszontszerettek és máig szeretnek. Sírköveden csak ennyi áll: Kiss Jenő 1933-2003. Ez az egyszerűség illik Hozzád. Mindig viszolyogtál a fakszniktól. Nincs fölírva, hogy fontos posztok betöltője, hogy főigazgató, hogy Pro Urbe-díjas, hogy kormánykitüntetett, hogy hű férj, szerető családapa, hogy kiváló könyvtáros, hogy ez meg az. Te talán megelégedtél volna egy FUIT-tal, miként Horváth Jakab fiskális úr. Ha rajtam állna, egy szóval mégis kiegészíteném: Amicus fuit. Jenő, elhivatott barát voltál.
A barátság számodra nem szent dolog volt, hanem a mindennapok tennivalója. A pénzszűkében lévő barátoknak Te biztosabb forrás voltál, mint a zálogház. Ha kértek, adtál, legyen az kölcsön vagy villanyborotva, amelyet természetesen tönkretéve kaptál vissza. Kész voltál albérletet megosztani, rigolyákat elviselni, közös vállalkozásokba vágni. Ha jutott Neked valami, második gondolatod mindig az volt, hogyan részesedhetne belőle barátod is. Úgy érzem, barátaid között – s nem szűkölködtél barátokban – kitüntetett helyet foglalhattam el. Ahogyan Kovács Mária, férjezett Kiss Jenőné némi féltékenységgel elegy szelíd malíciával megjegyezte: “Jenő, Neked a Pistát kellett volna elvenned”. Bizony, van is valami magja eme iróniának, ha az együtt eltöltött egyetemi és szakmai éveket, az intenzív közös élményeket, az ugyanazon a húron pendülő gondolkodást tekintem. (tovább…)

Címkék: ,

Címkék

(1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (11) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (43) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)