1999 novemberében a holland Külügyminisztérium a „Társadalmi átalakulás Közép-és Kelet-Európában” c. programja részeként a Biblioservice Gelderland pályázatot készített a közkönyvtárak használatára irányuló országos szintű felmérésre. A felmérés kiterjedt a használat mértékére, jellegére, intenzitására és minőségére. A használat mértékét statisztikai adatok és mutatók segítségével vizsgálták, a használat jellegét, minőségét, intenzitását a helyszínen. A kutatási eredmények összefoglalásakor felmerült, hogy készüljön a magyar könyvtári rendszerről is országos felmérés. Hazánk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma könyvtári osztálya, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség támogatásával vett részt ebben a nagyarányú felmérésben.

A felmérés célja a közművelődési könyvtárhasználati szokások feltérképezése volt.

A magyar fél céljai a következők voltak:

• országos összkép kialakítása,
• nemzetközi összehasonlításra is alkalmas adatok összegyűjtése;
• a valós felhasználói igények, szokások megismerése a könyvtári szolgáltatások fejlesztése érdekében.

A vizsgálat kérdőíves adatfelvétellel történt, a kitöltött kérdőíveket Hollandiába küldtük, ahol az European Library and Information Surveys (elisa) a – rendelkezésére álló jobb infrastrukturális háttérrel – feldolgozta. A kapott, jórészt számítási táblázatokból álló, 250 oldalas jelentés alapján készült ez a beszámoló.

A hazai vizsgálat kiterjedt az

• összes megyei könyvtárra,
• Budapestre (a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár 6 régiójára)

és néhány kiemelt területre úgymint:

• Bács-Kiskun megyében a kis- és középvárosokra,
• Békés megyében a lassan fejlődő agrárvilágra,
• Pest megyében az agglomerációs környezetre,
• Zala megyében az egészen kis falvakra,

ahol a 14 évesnél idősebb könyvtárba járókat kérdeztük.

A kitöltendő kérdőív 18 kérdést tartalmazott. A kapott holland mintát át kellett alakítani úgy, hogy a kérdések a hazai körülményekhez igazodjanak, ugyanis a holland könyvtárhasználói szokások jelentősen különböznek a magyarországitól, s mivel a magyar megyei könyvtárak mind regionális ellátó funkciókat, mind helyi könyvtári feladatokat ellátnak, a magyar könyvtári rendszer inkább az angolszász országokéhoz hasonlítható. A felmérés kérdéseit a fent említett négy megye és a FSZEK könyvtárosai állították össze. Sok vita és egyezkedés után sikerült megegyeznünk egy olyan végleges formában, amely figyelembe vette a viszonylag korszerű infrastruktúrával rendelkező megyei könyvtár és egy falusi közkönyvtár szolgáltatásait is. Az összehasonlíthatóság szempontja miatt azonban csak azonos kérdőívvel dolgozhattunk.

A kérdőív kérdéseit (1. sz . melléklet) a következőképpen csoportosíthatjuk:

• A közkönyvtárak használói: nem, életkor, a munkaviszony jellege, iskolai végzettség szempontjából.
• A könyvtárhasználat jellege: miért és milyen gyakran mennek a könyvtárba, mit olvasnak, milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe, mire használják a könyvtár helyiségeit?
• A könyvtárhasználat minősége: a könyvtárlátogatók véleményét kértük a könyvtári szolgáltatások színvonaláról.

A felmérésben 79 könyvtáros 13 575 érvényes kérdőívet gyűjtött össze. (2. számú melléklet és 3. sz. melléklet). A 3. sz. mellékleten részleteztük a felmérésben részt vevő kisvárosi, községi könyvtárakat. A jelentésben ezek, mint „Bács-Kiskun, Békés, Hajdú-Bihar, Pest és Zala megye” szerepelnek. Az egyes könyvtárakban véletlenszerűen kiválasztott, 14 év feletti olvasókat kértünk fel a válaszadásra. A felmérésre való felkészítés során azonban kértük a kollégákat, hogy figyeljenek arra, hogy az olvasók minden rétege (kor, nem, foglalkozás, stb.) azonos valószínűséggel lehessen válaszadó. A résztvevő könyvtárak mindegyike igyekezett legalább 500 választ összegyűjteni. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár esetében a könyvtár által ellátott hat területről 250–250 választ kértünk. A válaszadók nagy száma lehetővé tette, hogy a résztvevő könyvtárakat össze is hasonlíthassuk egymással.

A kitöltött kérdőíveket a FSZEK Központi Könyvtárában összegyűjtöttük, ahonnan postai úton jutottak el a holland kollégákhoz. Az adatfelvétel 2000 november elejéig lezajlott, az eredményeket 2001 márciusában kaptuk meg. A továbbiakban részletesebben bemutatjuk a felmérés eredményeit.

Magyarországon a lakosság 14–15%-a használja a közművelődési könyvtárakat, s e könyvtárhasználói réteg 1%-ára terjedt ki felmérésünk.

A felmérésben szereplő könyvtárlátogatók nemek szerinti megoszlását vizsgálva, kiderült, hogy több nő adott válasz, mint férfi, 3:2 az arány a nők javára. Három helyen azonban több volt a férfi válaszolók száma: Budapesten, Szolnokon és Szombathelyen.

Életkor szerinti megoszlásukat az alábbi diagram illusztrálja.

1. diagram

Látható, hogy a válaszadóknak majdnem a fele fiatalabb 25 évesnél. Ezen az életkori csoporton belül viszonylag magas (15%) a középiskolás korúak (14–18 évesek) aránya. A 25 és 45 év közötti olvasók száma (31%) nagyjából megfelel e korcsoport részesedésének a teljes népességhez viszonyítva. Ugyanakkor az elvárhatótól messze elmarad a 45 év feletti és határozottan elmaradt a 65 év feletti olvasók aránya.

A könyvtárak összevetése ebben a tekintetben a következő képet mutatta:

• A szekszárdi, szombathelyi, kaposvári, salgótarjáni, zalaegerszegi könyvtárak és Zala megye esetében a válaszadók 20–25%-a 14 és 18 év közötti.
• A szegedi, debreceni és veszprémi könyvtárakban az összes válaszadónak kb. 50%-a 19 és 25 év közötti.
• A 45 éves és idősebb emberek aránya ezzel összevetve magasabb Budapesten (I., II., VI., V. régió), Szekszárdon, Szentendrén, Miskolcon és Pest megyében (25–30% közötti). Különösen a szekszárdi könyvtár tűnik ki ebben a tekintetben, mind a fiatal, 14–18 év közötti, mind a 40 év feletti könyvtárhasználók viszonylag magas száma miatt.

Az iskolai végzettség szerinti megoszlás még érdekesebb eredményeket hozott:

2. diagram

Jelentős a középiskolát végzettek száma (közel 45%) és a főiskolát és egyetemet végzettek (40%) száma, viszont az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők (általános vagy szakmunkás képzőt végzettek) alig használják a könyvtárakat.

Minden bizonnyal még akkor is ez a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy az általános iskolát végzettek jelentős része a 14–18 éves korosztályhoz tartozik, és még mindig iskolába jár.

Csak három könyvtárban esett az általános iskolát végzett válaszadók aránya 20 és 25% közé (az országos arány 12% körül mozog): Szekszárdon, Szombathelyen és Zala megyében.

A munkaviszony jellege szerinti megoszlást a 3. diagramról olvashatjuk le.

3. diagram

A válaszadók több mint a fele diák: az összes válaszadónak harmada nappali tagozatos. Egyes könyvtárakban (Debrecen, Kaposvár, Salgótarján, Veszprém) ez az arány jóval meghaladja a 40%-ot!

A könyvtárhasználók közel 30%-a teljes munkaidőben foglalkoztatott, és valamivel kevesebb, mint 13% nem tartozik egyik kategóriába sem (háztartásbeli vagy nyugdíjas).

A résztvevő könyvtárak között tapasztalható némi eltérés. A budapesti régiók könyvtárai és Szentendre, Győr, Tatabánya általában viszonylag kevesebb (nappali tagozatos) diákot fogad, és több olyan felhasználót, akik már nem tanulnak vagy dolgoznak.

4. diagram

A válaszadókat megkértük, jelöljék, általában hogyan szerzik meg az általuk igényelt vagy számukra szükséges információt. A kérdőíven több lehetőség közül választhattak.

A (köz)könyvtár volt a leggyakrabban említett forrás. A válaszolók több mint 80%-a jelezte, hogy a könyvtárba azért megy, hogy az ottani könyvek és folyóiratok/újságok segítségével elégítse ki információs igényeit.

Kevéssel maradt el ettől a rádió és a televízió (közel 70%) kínálta tájékoztatás. A saját könyveket majdnem 60% említette. Mintegy 45% saját újságokból és folyóiratokból is merít információt. Viszonylag sokan (bő 40%) említették még a kollégákat és ismerősöket információforrásként.

Sokkal kevesebben jelölték meg a többi lehetséges információforrást. A könyvtári adatbázisok, az otthoni internet-hozzáférés, a könyvtári és más intézménybeli (nem könyvtári) internet-hozzáférés, a válaszadók 11–14%-ánál szerepelt információforrásként. Nagyon kevesen szerzik be az információt közvetlenül erre szakosodott szolgáltató cégtől (4%), és/vagy a hivataltól (6%).

• Az életszakasznak megfelelően tapasztalható némi eltérés az újságok, az internetszolgáltatások és a rádió/televízió használatában. A nappali tagozatos diákok ritkábban említik az újságokat információforrásként, mint a többi válaszadó. A diákok azonban gyakrabban veszik igénybe az internet szolgáltatásait. A rádió és/vagy a televízió a dolgozók és az otthon tartózkodók számára fontosabb információforrás, mint a diákok számára.
• Az életkorok szerint azt találtuk, hogy a fiatalok (14–18 évesek) viszonylag kevesebbszer említették az újságokat/folyóiratokat és a könyvtári adatbázisokat. A negyven év alattiak az internetszolgáltatásokat gyakrabban említik információforrásként, mint a negyven év felettiek. A válaszadók életkorával párhuzamosan nő a rádió és a televízió szerepe az információszerzésben.
• A vizsgált információforrások tekintetében nem mutathatók ki szignifikáns különbségek a résztvevő könyvtárak között. Csak a háromféle internet- (1. kérdés e,f,g otthoni, könyvtári és más intézményi) hozzáférési lehetőségben mutat néhány könyvtár kiemelkedő szerepet. Az internethasználat viszonylag magas (20–25%) Budapest III. kerületében, Szolnokon, Kecskeméten és Miskolcon. Rendkívül alacsony viszont Budapest I., II., VI. régiójában és Egerben (2–4%).
  A budapesti I. és IV. régióban a válaszadók viszonylag gyakrabban említik az otthoni vagy barátoknál történő internethasználatot, mint a többi könyvtár látogatói (bő 20%). Az internet használata más helyeken (nem otthon és nem a könyvtárban) a leggyakrabban a szegedi és a veszprémi könyvtárból származó válaszadók esetében fordult elő.

Az 5. diagram alapján elmondhatjuk, hogy a könyvtárhasználók felének van otthon számítógépe, de csak 12,5%-uk rendelkezik internetkapcsolattal. Az egyéni jellemzők szerinti megoszlás már érdekesebb. Elsősorban diákok a személyi számítógép tulajdonosok, ill. használók.

5. diagram

A 6. diagramról leolvasható, hogy az életkor növekedésével és az alacsonyabb iskolai végzettséggel csökken az IKT-eszközök birtoklása. A szakmunkások és az ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők esetében például a számítógép birtoklásnál 25%:50% az arány.

6. diagram

Ha a résztvevő könyvtárak szerint vizsgáljuk ezt az arányt, kitűnik, hogy a budapesti I. régió, a veszprémi és a szentendrei könyvtárak használói között viszonylag több a PC-tulajdonos. A „megyei” értékek mindenhol alacsonyabbak mint a megyeszékhelyekéi.

A legizgalmasabb kérdés a könyvtárak számára, mindig az, hogy milyen szolgáltatásokat használnak szívesen az olvasók.

7. diagram

A válaszokból kialakuló sorrend nem különösebben meglepő egy gyakorló könyvtáros számára.

• A használók túlnyomó többsége azért keresi fel a könyvtárat, hogy könyveket kölcsönözzön a könyvtárból: több mint 70%-uk rendszeresen, és majdnem 25%-uk alkalmanként él ezzel a lehetőséggel.
• Tőlük jóval lemaradva következnek azok, akik az újságokat/folyóiratokat böngészik, vagy az olvasótermet, tanulószobát használják. A látogatóközönségnek mintegy harmada rendszeresen, 40%-a pedig alkalmanként veszi igénybe ezt a szolgáltatást.
• Viszonylag magas azoknak az aránya is, akik rendszeresen járnak a könyvtárba kölcsönzési idejüket meghosszabbítani, vagy segítséget kérni a könyvtárostól: mindkét tevékenységet a válaszadóknak több mint egyötöde jelölte meg rendszeres könyvtári látogatása indokaként.
• A közönség 15–20%-a számára a gyakori könyvtárlátogatások indoka: „helyben olvassa a könyveket”, „felvilágosítást kér” és „használja a katalógust”.
• A válaszadók 10%-ának a barátokkal való találkozás lehetőségét teremti meg a könyvtár, a gyakori látogatásoknak ez szintén fontos indoka.

Felhívnám a figyelmet a „beszélgetés a könyvtárossal” és a „felvilágosítás kérése” kategóriákra, amelyek együttesen 40%-ot tesznek ki.

Nem mindegy tehát, hogy milyen tudással, műveltséggel, kultúrával rendelkező könyvtáros találkozik közvetlenül a könyvtárhasználóval.

Érdemes azonban megnézni a további sorrendet is, melyet a 8. diagramon figyelhetünk meg.

8. diagram

A „sajtótermékek kölcsönzése” kivételével az összes többi szolgáltatás számítástechnikai és más technikai berendezések meglétét követeli.

A második táblázat adatai szerint a könyvtárakat látogatók száma meglehetősen alacsony e szolgáltatások területén, de az arány főleg annak tudható be, hogy számos könyvtár egyszerűen nem kínál ilyen szolgáltatást. Ha például megnézzük az „internethasználat”-ot (8. diagram) a könyvtárak szerinti megoszlásban azonnal látszik, hogy ahol van, ott azonnal 20%-ra ugrik a rendszeres használók aránya, az alkalmankénti használókkal pedig fölmegy 45%-ra is. Pl. Kecskemét, Szolnok, Budapest III. régió.

A 9. diagram esetében kiemelném még a rendezvények szerepét a látogatás motiválásában. Országos átlagban 28% jár a rendezvények kedvért is könyvtárba. Zala megyében ez a szám 67%, Hajdú-Bihar megyében 46%, Békés megyében 45%. Valószínű, hogy a rendezvények magas látogatottsága magyarázható az ingyenességgel, a kulturális színvonalnak és/vagy az egyéb kulturálódási lehetőség hiányával.

9. diagram

Ha az egyéni jellemzők alapján nézzük a megoszlást, egyértelmű, hogy a nők többször mennek könyvet kölcsönözni, katalógust használni, kölcsönzési időt hosszabbítani, a könyvtárostól segítséget kérni és szövegszerkesztőt használni, mint a férfiak. A férfiak viszont rendszeresebben használják az olvasótermet és jóval gyakrabban olvasnak újságot, folyóiratot a könyvtárban. (Úgy, mint otthon...)

A könyvtárpolitika alakításában nemcsak az játszik meghatározó szerepet, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe, hanem annak is rendkívüli a jelentősége, milyen szolgáltatásokat hiányolnak a könyvtárhasználók. Általánosan megfigyelhető volt, hogy sok használó kevesli az információs technológiákhoz kapcsolódó könyvtári szolgáltatásokat. A könyvtárhasználóknak mintegy negyede hiányolja például a „DVD kölcsönzését”. A használók mintegy 20%-a említette hiányként a következő szolgáltatásokat: az internethasználatot és a faxolási lehetőséget. Szintén 20% gondolja, hogy szükség lenne a sajtótermékek kölcsönzésére. 12–15% hiányolja a „CD-ROM-ok helybeni használatát”, a „CD-ROM, multimédia kölcsönzését”, a „számítógépes katalógust”, és a „szövegszerkesztő” használatát. Minden egyéb szolgáltatás 10%-nál kevesebb használónak hiányzik. (V.ö. táblázat és a 10. diagram)

10. diagram

Az egyes könyvtárak összehasonlítása nyomán az alábbi kép rajzolódik elénk (11/a és 11/b diagram):

11.a. diagram

11.b. diagram

• Miskolcon a használók közel 20%-ának hiányzik az „olvasóterem”. Az országos átlag 3,40%;
• Zala megye használói közül majdnem 38% számára zavaró, hogy nem tud a könyvtárban fénymásolatot készíteni;
• A budapesti I., II., IV., VI. régió, Debrecen és különösen Zala megye könyvtárainak használói hiányolják a zenehallgatás lehetőségét a könyvtár szolgáltatásai közül;
• A budapesti VI. körzet és Zala megye könyvtárhasználóinak egyharmada, vagy még nagyobb hányada sajnálja, hogy nincs lehetőség CD-ROM és multimédia helybeni használatára. A budapesti II. körzet, Eger, valamint Békés, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye könyvtáraiban is a használóknak viszonylag nagy része (több, mint 20%-a) panaszkodott e lehetőség hiányára;
• A CD-ROM, multimédia kölcsönzés hiányát is számos használó érzi (25–35%), különösen Szolnok és Zala, Békés, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye könyvtáraiban.
• Számos könyvtárban lehet videót kölcsönözni. Erre következtethetünk abból a tényből, hogy sok könyvtárban a válaszadóknak alig néhány százaléka vélekedett úgy, hogy e lehetőség hiányzik. Szembeötlő, hogy nincs ilyen szolgáltatás Győr és Zala megye könyvtáraiban, ahol az olvasók közel fele hiányolta ezt a szolgáltatást. Békés megyében is a használók negyede jelölte ezt hiányként.
• Hasonló képet mutat a „Hangkazetta és CD-k kölcsönzése” is. A Zala és talán még Békés, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében nem létezik a szolgáltatásnak ez a formája. Zalában a használóknak közel 40%-a érzi ezt hiányosságnak, míg a többi említett könyvtárban a használóknak körülbelül a negyede tette szóvá ezt a problémát.
• A könyvtárhasználóknak mintegy 20%-a hiányolja a „DVD kölcsönzés” lehetőségét, kimagaslóan a legtöbben (42%) Szolnokon.
• Nagyon sokan érzik a sajtótermékek kölcsönzésének hiányát Miskolcon és ismét Szolnokon.

A 11/a. és 11/b. diagram alapján érzékelhető, hogy az internethasználat lehetetlensége is sokak számára probléma, különösen a budapesti I., II., III., IV. régióban, Szegeden, Egerben, Zalaegerszegen, Zala és Bács-Kiskun megyében.

• A budapesti I., II., IV. régió, Eger, Pécs, Salgótarján, valamint Zala, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megye könyvtárhasználóinak mintegy egynegyede szeretné használni a számítógépes katalógust, ha lenne ilyen.
• A szövegszerkesztő használatának lehetőségét különösen a budapesti VI. régió, Szeged, Salgótarján, Győr, Miskolc és Zala megye használói hiányolják: 20–30% közötti arányban.

A következő ábrák (12–14. diagram) az internethasználat, a számítógépes katalógusok használatának, valamint a szövegszerkesztő használatának hiányát mutatják be a következők szerint:

• Egerben és Zala megyében a könyvtárhasználóknak egynegyede sajnálja, hogy nem használhat számítógépes adatbázisokat a könyvtárban.
• Különösen sok (30% vagy még több) használó szeretné a faxolási lehetőséget igénybe venni a szolnoki, kaposvári, zalaegerszegi és zalai könyvtárakban. Más könyvtárakban is szép számmal akadnak, akiknek hiányzik ez a szolgáltatás.

12. diagram

13. diagram

14. diagram

A kérdőívben több szolgáltatást és/vagy tulajdonságot soroltunk fel, és arra kértük a használókat, hogy egy ötfokú skálán adják meg, mennyire elégedettek ezekkel. Az elégedettség mértéke az (1) nagyon elégedetlen szinttől az (5) nagyon elégedett szintig terjedhetett (ld. 15. és 16. diagram).

15. diagram

16. diagram

Egyetlen szolgáltatás vagy tulajdonság sem minősült elfogadhatatlannak. Vannak azonban olyan szolgáltatások, amelyeknek meglehetősen rossz, azaz valamivel hármas feletti (sem nem kielégítő, sem nem használhatatlan) „osztályzat” jutott: „CD-ROM-ok választéka”, „videokazetta választék”, „hangkazetta, CD választék”. Ezek a szolgáltatások mind 3,5 alatti pontszámot kaptak. Valamivel jobb, de még mindig viszonylag alacsony (3,5 körüli) elégedettségi értéket kaptak a „számítógépes szolgáltatások” és a könyvtár „technikai eszközei”.

A használók a személyzettel a legelégedettebbek. Mind a „könyvtáros segítőkészsége”, mind a „könyvtárosok felkészültsége, szaktudása” 4,6 feletti pontszámot ért el, ami jó – kiváló eredményt fejez ki. Ugyancsak nagyon elégedett a közönség a könyvtár elhelyezkedésével, megközelíthetőségével, hangulatával, légkörével és „tisztaságával, rendezettségével”. Mindezek 4,5-ös vagy magasabb pontszámot kaptak.

Természetesen itt figyelembe kell venni a felmért könyvtárak körét. A megyei, városi könyvtárak már valóban elfogadható „külsővel” is rendelkeznek. A kisebb könyvtárak már hagynak kívánnivalót a könyvtári belső építészet terén.

A könyvtárhasználati szokásokról a 3–6. 8. és 10. kérdésekre adott válaszokból következtethetünk.

A válaszadók 50%-a öt évnél régebben használja a könyvtárat, valamivel 10% feletti az egy éven belül beiratkozott olvasók száma. Megfigyelhető, hogy minél magasabb az iskolázottsági szint annál régebben könyvtárhasználó.

A könyvtárhasználat rendszerességét (4. kérdés) a 17. diagramról olvashatjuk le.

17. diagram

A válaszadók 20%-a hetente többször keresi fel a könyvtárat, 18%-uk havonta kétszer és majdnem 30%-uk havonta egyszer. A férfi és női látogatók közötti arány érdekesen alakul (ld. 18. diagram).

18. diagram

A férfiak 45%-a hetente egyszer vagy többször keresi fel a könyvtárat, míg a nőknél ez az arány 35%.

A látogatók több mint fele (55%) más könyvtárakba is jár. Ennek oka elsősorban a tanulással magyarázható. A 19–25 éves korosztály háromnegyede több könyvtárat használ. Az életkor növekedésével csökken ez az arány. A más könyvtárak használatának okaira vonatkozó kérdésünket (6. kérdés) sajnos, nem jól tettük fel, ezért az eredmény is csak részben értékelhető, de annyi mégis kiolvasható a táblázatokból, hogy a tanulás és a kutató munka végzése után a lakóhely határozza meg a könyvtárválasztást. Jól látható, hogy a felsőfokú intézményekkel rendelkező városokban (Szeged, Eger, Debrecen, Veszprém) magasabb azoknak a száma, akik több könyvtárnak a tagjai. Ezt a sorrendet szorosan követi a többi felsőfokú oktatási intézménnyel rendelkező város. Tehát nem válik szét olyan pregnánsan az oktatási intézmények szakkönyvtárait használók és a közművelődési könyvtárakat igénybe vevők tábora, mint azt sokan hangoztatják.

E kérdés esetében nem arra voltunk kíváncsiak mit akarnak csinálni a könyvtárban, hanem fontosabbnak tartottuk, hogy miért, milyen motivációval jönnek intézményeinkbe: pl. tanulmányi céllal, munkájuk támogatására, kikapcsolódásért, valakinek a megbízásából stb.

A személyes érdeklődés kielégítése (tájékozódás, hobby) és a szórakozás (könyvek kölcsönzése kikapcsolódás/olvasgatás stb.) a könyvtár felkeresésének a két leggyakrabban előforduló oka. Alig néhány használó (illetve 11%) nem jelölte meg e két indok valamelyikét. A tanulás, továbbtanulás is nagyon fontos indok számos jelenlegi könyvtárhasználó számára (közel 80%). A használóknak majdnem 40%-a látogatja a könyvtárat a munkájával kapcsolatos indokkal. A használóknak kevesebb, mint a fele időnként másnak a megbízásából keresi fel a könyvtárat (nagymamák, szülők, feleségek, barátnők).

Milyen típusú könyveket olvas legtöbbször kérdésre a következő összkép alakult ki. (19. diagram)

19. diagram

A kérdőívben olyan olvasmánytípusokat különböztettünk meg, amelyek a magyar használók számára ismerősek.

A legtöbbet olvasott a „szakkönyvek” csoportba való – hiszen a használók 40%-a diák és tanuló –, amelyet szorosan követ a „klasszikus és modern irodalom”. „...regényeket manapság csak a nők olvasnak és a lábtöröttek...”. írja Krúdy Gyula egyik könyve előszavában, de mint látható e kategória rendszeres olvasását a válaszadóknak közel fele jelölte meg. Figyeljünk fel arra, hogy a „kötelező szépirodalom” külön kategória volt, ezért kijelenthető, hogy fontos szerepe van tehát a közkönyvtáraknak a színvonalas irodalom közvetítésében is.

Ezt követi az „ismeretterjesztő irodalom” olvasása (50%). A „tudományos-fantasztikus könyvek” és a „szerelmi történetek” kivételével (15–20% közötti olvasottság) az összes többi típust a válaszadók 20–30% említette.

A szakkönyvek tekintetében a könyvtárak szerinti megoszlásban a fentinél magasabb arányokat (70%) találunk Kecskemét, Debrecen és Kaposvár könyvtáraiban. Az ismeretterjesztő irodalomnál a budapesti I. régió kivételével (60%) nincs jelentős eltérés a könyvtárak között mindenhol 40% (Ld. 20. táblázat).

20. diagram

A tankönyveket legtöbben (35% felett) a szegedi, egri, nyíregyházi, debreceni, veszprémi és salgótarjáni használók közül olvassák. Az idegen nyelvű könyvek olvasótábora is igen magas (35% felett) Eger, Kaposvár, Miskolc könyvtáraiban. A szépirodalom műfajában a klasszikus és modern irodalmat a budapesti I, II. régió, a szegedi, pécsi szentendrei és a Pest megye könyvtáraiban 66%-os arányban, míg a többi helyen átlagban 40% olvassa. A krimik és szerelmi történetek egyáltalán nem annyira keresettek, mint ahogy feltételeztük.

A könyvtári szolgáltatásokkal való elégedettség mérésénél már kiderült, hogy az olvasók a könyvtári személyzettel a legelégedettebbek, s szinte minden használó kér (8. kérdés) segítséget a könyvtárostól. A válaszadók negyede tehát rendszeresen igénybe veszi a könyvtáros segítségét.

A 13. kérdésre – Mi a legjellemzőbb erre a könyvtárra? – adott válaszokat ugyancsak a könyvtárosokkal való személyes kapcsolat alapján ítélték meg az olvasók (21. diagram).

21. diagram

Az adatok után következzék egy tömör összegzés a felmérés megállapításairól.

A magyar közkönyvtárakat túlnyomó részt fiatal, magas iskolai végzettséggel rendelkező, ill. nagy részben még mindig tanuló emberek használják.

A könyvtárhasználat is tükrözi ezt a helyzetet. A könyvtárba járók 58%-a szakkönyveket olvas vagy kölcsönöz, és igen magas a nyelvkönyvek (26%), és a kötelező irodalom aránya (21%). Az 55%-os klasszikus és modern irodalom, ill. a 48%-os ismeretterjesztő irodalom használata valószínűleg nemcsak a szórakozás, pihenés céljait szolgálja az olvasók kezében, hanem az önképzés vagy továbbképzés eszközei.

A közönség túlnyomó többsége (95%) elsősorban könyvet kölcsönözni megy a könyvtárba.

Az olvasóteremet az igénybe vevők 72% tanulásra használja. A könyvtárlátogatók az információs irodai szolgáltatásokat 69%-ban, a katalógusokat 55%-ban, az adatbázisokat 20 %-ban használja. Az internethasználata (ott, ahol van) 22%-os.

Magyarországon a közkönyvtárak nagyon fontos információforrások, legalábbis a társadalom azon tagjai számára, akik használják. A válaszadóknak 80%-a fontos információforrásnak tekinti a könyvtárat.

Általánosságban meglehetősen elégedettek a használók a könyvtárral, annak gyűjteményével, magával a könyvtár épületével és a nyújtott szolgáltatásokkal, kivéve az információs könyvtári technológiával kapcsolatos termékeket/ szolgáltatásokat.

A könyvtárhasználók 50%-a rendelkezik személyi számítógéppel odahaza, de csak 12,5%-nak van internetkapcsolata. Így, nem meglepő, hogy amikor a könyvtárakból hiányzó szolgáltatásokra kérdezünk rá, viszonylag sok használó említi az információs könyvtári technológiával kapcsolatos szolgáltatásokat.

Legelégedettebbek a személyzet által nyújtott szolgáltatásokkal, ezek minőségével, illetve a könyvtárosok segítőkészségével, szakmai színvonalával voltak a megkérdezettek. Ügyfélszolgálati munka minőségének vizsgálatakor ritkán fordul elő, hogy a használók (vagyis a vevők) ennyire nagyra értékeljék („nagyon jó”-nak minősítsék) egy szolgáltatás biztosításának személyi feltételeit.

Összegezve tehát: Magyarországon a közkönyvtárakban az oktatási/információs funkciók igen nagy szerephez jutnak a rekreációs funkciók jelentőségét csökkentve.

A felmérés egyik nagy pozitívuma, hogy van a kezünkben egy országos összképet adó eredmény, amely segíthet irányokat kijelölni a továbblépés érdekében mind országos, mind pedig regionális szinteken.

Az összehasonlítások mind a jó és mind a gyengébb eredmények tekintetében segíthetik a helyi könyvtárvezetőket.

Legfontosabb fejlődési iránynak látszik a közkönyvtárak

a) információs technológiai infrastruktúrájának

• kialakítása,
• fejlesztése,
• a működtetés financiális segítése.

Ugyanakkor nem elhanyagolhatóak a

b) tartalmi fejlesztés szempontjai sem azaz

• a könyvállomány fejlesztése,
• a különböző dokumentumtípusok bevezetése, illetve
• a választék bővítése, különös tekintettel az elektronikus adathordozókra

azonban ugyanilyen jelentőségű.

A hiányzó szolgáltatások elemzésekor kiderült az is, hogy szinte minden könyvtárban hiányolnak olyan szolgáltatást, amely pedig működik az adott könyvtárban. (Pl. az internet, Kecskeméten, Szolnokon stb.) Tehát a

c) már meglévő könyvtári szolgáltatások megismertetése még a könyvtárba járóknál is nagyobb ráfordítást igényelne.

A felmérésből kiderül, hogy országszerte milyen sokféle – nem is mindig kifejezetten könyvtári – szolgáltatást kínálnak a könyvtárak. A szolgáltatások köre több csoportra osztható:

• a hagyományos könyvtári szolgáltatások: vagyis a közönség dokumentumokkal való ellátása, a könyv, folyóirat és különböző más elektronikus dokumentumok kölcsönzése, könyvtárközi kölcsönzés, a helyben olvasás, sajtófigyelés, tájékoztatás, irodalom kutatás.
• az információs szolgáltatások:
• a hagyományos dokumentumokból szolgáltatott konkrét információktól (pl. önkormányzati rendeletek, lakossági közhasznú információk);
• a különböző számítástechnikai és hírközlési eszközök segítségével előállított és elérhetővé tett tudás közvetítése;
• 3. Irodai szolgáltatások a számítástechnikai feltételek irodai funkcióra történő biztosítása. (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, fax küldés, e-mail, fénymásolat);
• Elektronikus dokumentumok előállítása a katalógus digitalizálásától, adatbázis építésen át szöveges vagy képi anyagok feldolgozásáig.
• a könyvtár mint közösségi színtér:
• Az oktatási tevékenység: könyvtárhasználati órák, nyelvórák, rendhagyó irodalom- és történelem órák és szakmai továbbképzések rendezését vagy akár megtartása;
• a rendezvények sora az alkalomszerű rendezvénytől a játszóházon, kézműves foglalkozásokon, kiállításokon, klubfoglalkozásokon át a különböző rajz, szavaló, szépkiejtési versenyek rendezéséig;
• a könyvkiadás, kötészeti – és nyomdai szolgáltatás, műsoros estek szerkesztése, olvasótáborok szervezése és szakmai publikálás.

Ha a megyei könyvtárak és a megyék adatait – itt jelennek meg a kis települések adatai – hasonlítjuk össze, látható, hogy „megyei szinteken” a szolgáltatások köre szűkül. Éppen ezért a kistelepülések számára nagyon fontos volna az információs utak kiépítése, az információs technológiák eredményeinek minél hamarabbi bevezetése a könyvtárakba, hiszen sok helyen a könyvtár az egyetlen élő közművelődési színtér.