47. évfolyam, 2001. 4. szám

Archívum

KATSÁNYI Sándor

A tanulmány a 20. század első éveitől 1914-ig követi Szabó Ervin (a Fővárosi Könyvtár igazgatója) könyvtárpolitikai elképzeléseinek alakulását. A századforduló utáni évek kedvezőek voltak egy public library jellegű városi nagykönyvtár létrehozására. Szabó Ervin akkor még elutasította a polgári indíttatású fejlesztéseket, mert kizárólag a szervezett munkások kezdeményezéseiben bízott. Később, amikor barátságba került a polgári radikalizmus magyarországi képviselőivel (pl. Jászi Oszkárral), hatásukra rugalmasabb könyvtárpolitikai nézeteket alakított ki.

A public library modell bevezetésére a magyar könyvtárügybe több kísérlet is történt. Wlassics Gyula a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke először a Nemzeti Múzeum Könyvtárából kívánta az első magyar public library-t létrehozni, egy másik könyvtárpolitikus, Ferenczi Zoltán a vidéki városokban tervezte létrehozni. A harmadik utat Gulyás Pál képviselte, aki a népkönyvtári gyökerekre építve képzelte el a nyilvános könyvtár megvalósítását a Budapesti Könyvtár Egyesület könyvtárában. E kezdeményezések kudarcai után világossá vált, hogy a legnagyobb valószínűséggel egy nem tudományos gyűjtőkörű, a fővárosban működő könyvtárban lehetne létrehozni a nyilvános könyvtárat. 1910-ben javaslatot nyújtottak be a fővárosnak egy Budapesten létrehozandó közművelődési könyvtár ügyében. Az anyagot Szabó Ervin véleményezte és egyértelműen támogatta. A kulcskérdés az volt, megnyerhetők-e nálunk a polgárok a közkönyvtárak finanszírozására úgy, ahogy az angolszász világban. Szabó Ervin 1910-ben írt Emlékirat c. tanulmányában egész Budapestet átfogó fiókkönyvtári hálózat tervéről írt. A könyvtárépítés egyik útja a meglévő kisebb könyvtárak önkéntes csatlakozása lett volna, amely azonban nem valósult meg. Egy lehetséges másik út volt az adományozással megteremtett könyvtár. A Deák páholy adománya nyomán jött létre az Almássy téri fiókkönyvtár, de a példának nem lett több folytatása.

A fiókkönyvtári hálózat létrehozását a városvezetés az akkoriban kifejleszteni kezdett budapesti szociális intézmények keretében képzelte el, ami Szabóban ellenérzéseket váltott ki. Nehézségek közepette de létrejött a központi könyvtár, majd még néhány fiókkönyvtár mellette. Mikor a Fővárosi Könyvtár új épülete már készülőben volt, szükségessé vált a főváros könyvtárügyének újragondolása. A nagy budapesti könyvtárak - már többször felmerült - egyesítése helyett a gyűjtőkörök elhatárolása és észszerű munkamegosztás kialakításáról szólt Szabó Ervin javaslata: Szabó a társadalomtudományok gyűjtését a tervezett városi nyilvános könyvtárnak szánta, meghagyva a humaniorákat a régi könyvtáraknak. A nagykönyvtárak vezetői nem támogatták ezt a felvetést. Ellentét alakult ki Szabó és az iskolai könyvtárak fejlesztését képviselők között is, mert Szabó a fiókokra építve képzelte el az ifjúság könyvtári ellátását. A későbbiekben némileg módosult Szabó véleménye a kérdésről. A későbbiekben a Fővárosi Könyvtárban található radikális irodalom miatt állandó támadások érték Szabó Ervint. Gondolkozásának jellemző vonása, hogy liberális könyvtárpolitikai alapelvekre építetve, teret nyitott a szocialista és a liberális eszméknek, miközben politikusként szemben állt a liberalizmussal. (633 – 645. oldal)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek