Magyarország euroatlanti orientációjával együtt jár, hogy a hazai közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma megduplázódjon. A folyamat reális, a növekedés elindult. A hazai helyzetből fakadó következmények között jelentkezik az oktatók leterhelése, továbbá a hallgatók kiszolgálására hivatott könyvtárak túlterhelése.
A vizsgálatban 8 felsőoktatási intézmény 400 nappali tagozatosával készítettek interjút. A kérdések a könyvtárhasználatra, az olvasási kultúrára és az értékre irányultak.
A hallgatók kb. negyede -- a szakdolgozatkészítést nem számítva -- könyvtárhasználat nélkül diplomázik. A hallgatók többsége saját intézményének gyűjteményét használja, miközben 60%-a ezzel párhuzamosan közkönyvtárat és szakkönyvtárat is igénybe vesz. A könyvtárak kiegészítő jellege érvényesül.
A hallgatók a közvetlen forrásokat keresik inkább; a közkönyvtárosokat tartják barátságosabbaknak (=segítőkésznek), a gyűjtemények ellen a legfőbb kifogásuk az volt, hogy kevés a példány, kevés az új beszerzés. A saját képzőintézményének könyvtárával szemben elégedetlenebbek, mint a közkönyvtárakkal szemben. Jegyzetelés helyett szívesebben veszik igénybe a másolatszolgáltatást. A könyvtárközi kölcsönzést lassúnak találják.
A hallgatók által olvasott művek időbeli, nyelvi, tartalmi megoszlása jobb, mint az országos átlag, s visszafogottabbak a kommercializálódás jelei, még jelen van a tradicionális kultúra is.