39. évfolyam, 1993. különszám
Archívum

3. A könyvtárak szerepe a közhasznú tájékoztatásban

3.3. Külföldi helyzetkép

3.31. Brazília

Latin-Amerikában és a Karibi országokban is léteznek a tudományt és a felsőoktatást kiszolgáló információs hálózatok, de a kiskeresetű és hátrányos szociális helyzetű emberek információellátása bizony még nem megoldott. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezek az emberek maguk sem ismerik fel az információ létfontosságát. Köreikben informális úton - rokonok, barátok, ismerősök révén, szájról szájra - terjednek a hírek. Kulturális viselkedési modelljükbe már beépült, hogy ha betegek, orvoshoz forduljanak, kórházba menjenek. De ha jogi problémájuk van, vagy munkalehetőséget keresnek - tehát a mindennapi élet gondjai gyötrik őket -, nem jut eszükbe, hogy a legelérhetőbb információforrás, a könyvtár segítségét vegyék igénybe.
A Sao Paolo-i könyvtárosok, felismerve ezt, arra törekednek, hogy mielőbb beépítsék az emberek tudatába: a könyvtár mindig rendelkezésükre áll. A város56 pontján lesz elérhető az a számítógépes rendszer, melyet a központi könyvtár fog irányítani. Minden könyvtárban gyűjtik az információkat, melyeket megosztanak a többi tagkönyvtárral. Ezzel elkerülik a párhuzamosságokat és hatékonyabbá teszik a szolgáltatást. A rendszernek van még egy előnye: hozzászoktatja az embereket az új technológiához. Biztos, hogy miután a használó meglátja a "saját" információját a képernyőn, ennek híre megy: a hagyományos csatornán, szájról szájra eljut rokonaihoz, barátaihoz, ismerőseihez is.
Hogy így legyen, fontos a megfelelő marketing tevékenység. Sao Paolóban például az emberek 96%-ának van rádiója. Ez a leghozzáférhetőbb számukra, tehát ezt célszerű igénybe venni a könyvtár közhasznú szolgáltatásainak reklámozására.
Ha megtetszik a megcélzott rétegeknek a könyvtár, mint a közhasznú információ forrása, és aktívan fogják használni, az így megszerzett tudásuk révén öntudatosabbá válhatnak, igazi polgárok lesznek hazájukban - vélik a brazil könyvtárosok. (F.E.)

Irodalom

56th IFLA General Conference. Libraries: information for knowledge. Booklet 8. Regional Activities. Public Libraries. Information and Citizenship

3.32. Dánia

Az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tettek a dán közművelődési könyvtárak az állam, az önkormányzatok és a polgárok közötti információközvetítés területén. Erről a tevékenységről a külföldi szaksajtó alig számolt be; az alábbiak a dán szakirodalom feldolgozásán, valamint néhány, e területen példaszerűen működő dániai könyvtárban szerzett tapasztalatokon alapulnak.

1. Bevezetés
A dán könyvtárakban még nincs hosszú múltja a nyilvános és helyi információk közvetítésének; csak a 70-es években nyílt sok könyvtárban ún. "községi sarok" a helyi lakosság információigényének kielégítésére. Ezt a fejleményt tulajdonképpen az 1970-es önkormányzati reform váltotta ki, amelynek során az önkormányzatok száma 1063-ról 277-re csökkent, a helyi képviselők száma pedig 15 000-ről 6000-re. A reform célja az volt, hogy megerősítse az önkormányzatokat és hatékonyabbá tegye az adminisztrációt, ugyanakkor azonban akadályozta - az új községek méretei miatt - a polgárok és az önkormányzatok közötti kapcsolatot. Az információk hiánya miatt sok ember úgy érezte, kizárták a helyi politikából. Ezen a helyzeten egy 1977-ben hozott törvény igyekezett segíteni, amely kötelezte az önkormányzatokat, hogy a község életének különböző területein helyzetelemzéseket és fejlesztési terveket dolgozzanak ki, s hozzák ezeket nyilvánosságra, hogy a lakosság beleszólhasson az őt érintő ügyekbe.
Az évente hozott törvények száma egyre nőtt, s ennek következtében szükségessé vált 1978-ban külön állami információs szolgálatot létrehozni a lakosság tájékoztatására.
Koppenhága önkormányzata 1975-ben nyitotta meg információs irodáját, amelyben sok könyvtár a maga konkurrenciáját látta. Könyvtári keretek között 1977-ben nyílt meg az első közösségi információs szolgálat Lyngby-Tarbaekben, majd több más helyen. Roskildeben a gyerekekkel való foglalkozásra helyezték a hangsúlyt, Herningben pedig az elektronikus adatfeldolgozásra. Az utóbbi kapcsán a vállalkozási információs szolgáltatások is számításba jöttek, helyhiány miatt azonban jelen közlemény nem térhet ki ezekre.

2. Mi értendő samfundsinformation alatti
A samfundsinformation kifejezés nem tekinthető egyszerűen acommunity information (közösségi vagy közhasznú információ) megfelelőjének. Az utóbbi alatt inkább helyi jellegű információk értendők, míg az előbbi az önkormányzati és állami információra helyezi a hangsúlyt. A samfundsinformationba beleértendő a nyilvános, de a nem nyilvános forrásokból származó információ is, amelyre a polgároknak szükségük van ahhoz hogy politikai érdekeiket érvényesíthessék, a döntési folyamatokat befolyásolhassák és életkörülményeiket megjavíthassák.
A könyvtáraknak ezért folyamatosan kell gyűjteniük az állami és önkormányzati jogszabályokat, határozatokat, fejlesztési terveket stb. tartalmazó publikációkat, s a társadalmi szervezetek számára lehetővé kell tenniük, hogy céljaikról és tevékenységükről tájékoztathassák a nagyközönséget. Az 1983-as könyvtári törvény ezt kötelezően előírja a közművelődési könyvtárak számára.
A könyvtár semmiféle cenzúrát nem gyakorolhat az anyagok begyűjtése és rendelkezésre bocsátása során, még a legellentmondásosabb nézeteket is a nyilvánosság elé kell tárnia.
A samfundsinformationban jelen van az állami és önkormányzati (nyilvános) információ mellett a nemnyilvános információ is, azaz a hatóságoktól független szervezetektől származó információ is. Az utóbbin belül helyet kap a nyilvános információra közvetlenül reagáló elleninformáció, valamint az alternatív információ is, amely a társadalommal szemben kritikusan lép fel és megváltoztatására törekszik.

3. A könyvtári törvény és az információközvetítésre  vonatkozó javaslatok
A dán könyvtárügy nagy hazai és külföldi tekintélyét az 1920-as, majd az 1964-es törvény, s az utóbbinak az 1983-as módosítása alapozta meg. Az 1964-es törvény már megfogalmazza a könyvtárak információs szerepét is, minimumként a hagyományos referensz-szolgálatot előírva. Az 1983-as módosítás ennél tovább megy, s a célokat meghatározó első paragrafusában előírja, hogy a könyvtárak kötelesek közvetíteni az önkormányzati és állami információkat, valamint a társadalmi viszonyokra vonatkozó információkat.
A miniszterelnök a 70-es évek második felében egy bizottságot állított fel azzal a céllal, tegyen javaslatokat arra, miképpen lehetne a lakosságot a jogszabályokról és más, a nyilvánosságot érintő rendelkezésekről jobban informálni. A bizottság megkülönböztette az újonnan megjelenő anyagokról szóló információt, a meglévő anyagról szóló ismétlődő információt, s különösen fontosként az ún. szituáció-információt, amely a különböző élethelyzetekben lévő polgároknak (nyugdíjasok, vállalkozók stb.) nyújt segítséget. Ideális az lenne, ha minden önkormányzat felállítaná a maga központi tájékoztató irodáját, de a bizottság az önálló irodák alternatívájaként a könyvtárak bevonását is felvetette. A belügyminisztérium munkabizottsága is támogatta a könyvtárak ilyen irányú szerepbővülését, annál is inkább, mivel csak a legnagyobb önkormányzatok rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel önálló irodák felállításához. A bizottság azért tartotta alkalmasnak a könyvtárakat, hogy helyi információs központokként működjenek, mert mindenki előtt nyitva állnak, hosszabb a nyitvatartási idejük, mint a hatóságoké, fiókhálózatuk révén szélesebb körben érintkeztek a lakossággal, számos polgár semleges intézménynek tekinti őket, ahol célszerű tájékozódni a hivatal felkeresése előtt; sokan látogatják a könyvtárakat egyéb célból (előadások, koncertek stb.) is.
Természetesen egyik bizottság sem közelített a problémához a sajátos könyvtári szempontokra tekintettel. A kulturális miniszter 1976-ban felállította az új könyvtári törvényt előkészítő bizottságot, amelynek egyik albizottsága a közművelődéi könyvtárak céljaival és feladataival foglalkozott. Az albizottság - támaszkodva a miniszterelnöki és a belügyminiszteri bizottságok megállapításaira - azt javasolta, hogy a közművelődési könyvtárak fejlesszék ki az önkormányzati, állami és más társadalmi információ alátámasztására irányuló tevékenységüket. Továbbá javasolta, hogy a samfundsinformationnal foglalkozó könyvtárosok alapos továbbképzésben részesüljenek, s ismerkedjenek meg a helyi közigazgatás feladataival és munkamódszereivel; összeállította a könyvtárak számára a legfontosabb állami és helyi kiadványok jegyzékét is. Támaszkodva az angol információs központok tapasztalataira, hangsúlyozva a szolgáltatások falakon kívülre vitelét (outreach), valamint szakértők (jogászok, szociális munkások stb.) bevonását (inreach).
A könyvtári törvényelőkészítő bizottság elfogadta az albizottság javaslatát, s maga is a samfundsinformation könyvtári ellátása mellett állt ki. Célszerűnek tartotta, hogy az önkormányzatok kössenek külön szerződést erre könyvtáraikkal. Ennek alapján a könyvtárak folyamatosan megkapnák a legfrissebb anyagokat, ők pedig vállalnák ezek feldolgozását. Az állami információs anyagokat az állam információs szolgálata juttassa el a könyvtárakhoz. A helyi társadalmi szerveződések pedig kapjanak ugyanolyan lehetőséget a könyvtáraktól információik közzétételére, mint a hivatalos nyilvánosság.
Az előkészítő munkák eredményeképpen az 1983-as törvénymódosítás a könyvtárakat a közösségi információk aktív közvetítésével bízta meg.

4. A nyilvános információra vonatkozó javaslatok
Figyelmet érdemel az a két javaslat, amelyek közül az egyik a könyvtárak szerepével foglalkozik a nyilvános információ terjesztésében, a másik pedig az állami információs központtal.
A közművelődési könyvtárak szerepét a nyilvános információk közvetítésében egy 1982-ben közzétett jelentés vizsgálta meg, s tett javaslatokat fejlesztésére. 1980-ban minden könyvtár kérdőívet kapott (98%-uk válaszolt is), s a válaszokból a következő kép kerekedett ki. Gyakorlatilag minden könyvtárban megtalálhatók az önkormányzati, hivatali és állami kiadványok, viszont csak 5 könyvtár vállalta hivatalos űrlapok, nyomtatványok terjesztését. Községi sarkot a könyvtárak 56%-a rendezett be, egyharmaduk tájékoztatott a sajtó révén erről a szolgáltatásáról vagy rendezett kiállításokat aktuális témákról.
Az önkormányzatok 66%-a kötött külön megállapodást könyvtárával az anyagok rendszeres átadásáról, s 5 önkormányzat külön felelőst jelölt ki a könyvtárral való kapcsolattartásra. A könyvtárak többsége az általános munkamenetbe integrálta ezt a szolgáltatást, de 61 könyvtár külön munkatársat bízott meg ennek az anyagnak a kezelésével és az önkormányzati kapcsolatok gondozásával.
A jelentést előterjesztő bizottság szerint tovább kell javítani a legtöbb könyvtárban a nyilvános információk közvetítését és erősíteni az önkormányzattal való együttműködést. Mindenhol meg kell kötni a megállapodást a hivatalos anyagok átadásáról az önkormányzatokkal, az állami anyagok esetében pedig meg kell szervezni központi regisztrációjukat és szétoszlásukat. Az állami információs központ szolgáltatásait ki kell építeni, s meg kell erősíteni a hivatalok és hatóságok, valamint a könyvtárak kooperációját.
A jelentés és a javaslatok kritikusai szóvá teszik, hogy a könyvtáraknak törvényadta joguk és kötelességük, hogy az automatikusan megküldött hivatalos anyagok helyett kultúrpolitikai feladatuknak jobban megfelelő kiadványokat illesszenek állományukba, továbbá, hogy a nyilvános-hivatali információra olyan nagy hangsúly esik, hogy a nem nyilvános, helyi társadalmi információ a háttérbe szorul.
1985-ben szükség mutatkozott az állami információs szolgálat újjászervezésére. Az erre vonatkozó jelentés 1987-ben jelent meg. Ez megállapította, hogy a minisztériumok információs tevékenysége 1977 óta - az akkor tett ajánlások alapján - megjavult, azonban éppen az új törvények előkészítéséről nincsenek kielégítő információk. Célszerű lenne a törvényjavaslat beterjesztésével egyidejűleg arról is gondoskodni, hogyan kell róla a közvéleményt tájékoztatni.
Nagy lépések történtek az önkormányzati információs szolgálatok kiépítése terén azon elv szerint, hogy az információt el kell juttatni a polgárokhoz, s a helyi közigazgatást polgárközelivé kell átformálni. A helyi tájékoztatási központok a tanácsházán, külön irodákban vagy a könyvtárakban jöttek létre.
A továbbiakban fontos lenne az állami hatóságok s az önkormányzatok ilyen irányú együttműködését fejleszteni. Egyebekben pedig megvalósítani a közművelődési könyvtárakkal foglalkozó jelentés javaslatait.
Ami az állami információs szolgálatot illeti, a jelentés több kezdeményezést vár tőle, különösen az információval megcélzott polgárok, csoportok és önkormányzatok irányában; információs szükségleteiket és kritikai megjegyzéseiket pedig az illetékes hatóságokhoz kell továbbítania.
Az állami információs szolgálat voltaképpen egy olyan szervezet, amely segítséget nyújt az állami hivataloknak információs anyagaik kidolgozásában. Ugyanakkor tájékoztatást ad olyan kérdések esetén, hogy adott ügyben az államigazgatás mely szerve illetékes. Az állami információs szolgálattól tanácsot kell kérni olyan gyakorlati kérdésekben, amelyek összefüggésben vannak az információval (pl. a médiumok kiválasztása és használata), reklámmal, filmgyártással, rádióműsorokkal stb. A szolgálat tanácsot nyújt az állami hivataloknak hirdetéseik, brosúráik, űrlapjaik stb. megfogalmazásában. 1977 óta a dán rádió külön programot sugároz, amelyben tájékoztatja a polgárokat jogaikról és kötelességeikről, tanácsadással segít létfontosságú helyzetek megoldásában, - ezt a lehetőséget felhasználva a hatóságok is tájékoztathatják rádió és televízió útján a lakosságot. De minden adás azzal zárul, hogy a vonatkozó nyomtatott információs anyag a könyvtárakban hozzáférhető.
Az állami információs szolgálat egyik publikációja a kormányközleményekről, a részvénytársaságokról, jogszabályokról tájékoztat, a másik pedig az országgyűlés munkájáról és a központi hivatalok tevékenységéről, a törvényjavaslatokról, a legfrissebben elfogadott törvényekről, a felállított állami bizottságokról stb. A szolgálat 1980 óta telefonon is szolgáltat felvilágosítást arról, hogy konkrét esetben, melyik állami hivatalhoz kell fordulnia a polgárnak. A helyi könyvtárak is gyakran igénybe veszik ezt a szolgáltatást, ha a befutó kérdésekre a központi könyvtárak nem tudnak válaszolni.

5. A kommunális információ
Az önkormányzatoknak is érdekükben áll, hogy kommunikációs kapcsolatot építsenek ki a lakossággal; ezt nevezhetjük községi, közösségi vagy kommunális információnak, amelynek olyan céljai vannak, mint elősegíteni, hogy a lakosság megértse az önkormányzat terveit és intézkedéseit,
folyamatosan gazdasági és szociális információt nyújtani,
tájékoztatni a község különböző szolgáltatásairól,
arra motiválni a lakosokat, hogy aktívan vegyenek részt a közösség jövőjének formálásában,
erősíteni a hajlandóságot a községben lakni és élni,
az önkormányzat valamennyi egységéről egy egyértelmű és könnyen azonosítható profilt kialakítani.
Ezt felismerve, Lyngby-Tarbaek és Ishoj önkormányzata már régebben úgy döntött, hogy információs tevékenységét a könyvtárakra alapozza.
Lyngby-Tarbaek
Koppenhága északi felének része ez a közösség, 50 000 lakossal, amelynek 23%-a idősebb 65 évesnél (az országos átlag 15,4%). A városi könyvtárhoz tartozik még az artotéka, a zenei könyvtár, 4 fiókkönyvtár, egy művelődési ház, különböző gyűléstermek és a városi levéltár. 1988-ban lakosonként több mint 18 egységet kölcsönöztek ki.
Az önkormányzat az országban az elsők között vezette be a kommunális információs szolgálatot a könyvtárban 1977-ben; először kísérleti jelleggel egy évre, majd állandó szolgáltatásként. A könyvtárban külön részleget rendeztek be, ahol a lakosság megtalálhatja az önkormányzati ülések napirendjét és anyagait, a beszámolókat és elszámolásokat, a jelentéseket, az előírásokat, a javaslatokat, a rendezvényekről és tevékenységekről szóló közleményeket stb., s ahová tájékoztatásért fordulhat.
A részleget az olvasóterem mellett rendezték be, de egy üvegfallal választották el tőle. Sajnos, az első emeletre került. A részlegnek ugyanannyi a nyitvatartási ideje, mint a könyvtárnak, s 4,2 státussal (amelyen 5 könyvtáros osztozik) működik. Vezetőjének kötelessége egyebek között részt venni a városi önkormányzat ülésein és nyomon követni a közösség különféle tevékenységeit.
Az önkormányzat és a könyvtár egyezséget kötött, mely szerint a könyvtár automatikusan megkapja a helyhatóság minden anyagát, amely a közösséget érdekelheti, a könyvtár pedig feltárja és a lakosság rendelkezésére bocsátja ezeket. A könyvtárosokat megismertették az önkormányzat részlegeinek a munkájával, a tisztviselők figyelmét pedig rendszeresen felhívják a kommunális információszolgálatra. Az évek során közvetlen, személyes kapcsolatot alakult ki a két fél dolgozói között.
A könyvtár számítógépes adatbankjában nemcsak az ülések jegyzőkönyveit és az önkormányzati anyagokat dolgozzák fel, hanem a helyi sajtót is (pl. óvodai térítési díjak, rendezvények időpontja, hivatalok és ügynökségek nyitvatartási ideje stb.). A feltáráshoz a tizedes osztályozást és tárgyszavakat használnak. Mihelyt a technikai előfeltételeket megteremtik, az adatbankot az önkormányzati hivatal is közvetlenül fogja használni.

Ishoj
A Koppenhága déli külterületén fekvő község az utóbbi 15 évben nőtte ki magát egy 21 000 lakosú, modern elővárossá. Itt lakik a legtöbb külföldi a fővárosi régióban (a lakosság 10%-a), s magasabb a munkanélküliség aránya (10,4%) is az átlagosnál. A legalacsonyabb az évi átlagjövedelem 88 700 dán koronával a fővárosi átlaghoz (99 700) képest.
Az új bevásárlóközpontban kapott helyet a városháza és a könyvtár is. Ezzel nemcsak egy fedél alá került e két intézmény, hanem lehetővé vált egy egységes és átfogó kommunális információs rendszer megvalósítása is. Az információs rendszer a kulturális hatóság alá tartozik, irányítása a könyvtárigazgató hatáskörébe esik; ő egyúttal a kulturális bizottság elnöke is. Közvetlen elöljárója a polgármester és a községi igazgató (jegyző).
A könyvtár a nagy üzleti és közigazgatási központ alsó szintjén helyezkedik el. Mindjárt a bejáratnál egy kommunális sarkot rendeztek be, ahol megtalálhatók az önkormányzat kiadványai és anyagai, a nem-kereskedelmi és politikai csoportosulások információs publikációi, szórólapjai stb. A könyvtár eligazítást nyújt a polgároknak - a városháza hivatalos óráin túl is - arról, milyen ügyben hová, kihez forduljanak, rendelkezésükre bocsátja a formanyomtatványokat stb.
A könyvtár gondozza a rendezvénynaptárat is, amely a bejáratnál van kifüggesztve, s amely alapján tájékozódni lehet a község egyesületi életéről. Ugyancsak a könyvtár szerkeszti a helyi lapban megjelenő rovatot, amely áttekintést ad a helyi rendezvényekről (képviselőtestületi ülések, iskolai alkalmak, választási időpontok stb.).
A városháza előcsarnokában helyezkedik el az információs téka. Feladatkörébe tartozik egyebek között a hivatalos formanyomtatványok rendelkezésre bocsátása, általános információk nyújtása a községről és speciális információké a helyi közigazgatásról, az ülés- és gyűléstermek beosztása az egyesületek igényei szerint, a telefonon vagy személyesen érdeklődők eligazítása, a helyi és regionális lapok feldolgozása a hivatali részlegek számára, a közalkalmazottak belső információs lapjának a szerkesztése, a sajtókapcsolatok gondozása.
A városházán egy hivatali könyvtárat rendeztek be, amely azonban nyilvános jelleggel működik. Állományának gyarapítását és feltárását a városi könyvtár végzi.
A külföldről érkezett polgárok számára külön irodát állítottak fel, ahol a leginkább használt három nyelven (török, arab, urdu) segítik eligazodásukat.
Mindezt kiegészíti a helyi televíziós csatorna működése, amely igen népszerű a lakosság körében. Itt nemcsak a rendezvények időpontjait közlik, hanem pl. élőben közvetítik az önkormányzat üléseit is a városházáról.
A két településen az eltérő lakossági háttérnek megfelelően fejlődött ki a kommunális információ. Lyngbyben inkább a hagyományos, a könyvtárhasználathoz szokott, művelt olvasóközönséget célozták meg. A szolgálat falakon kívülre vitele még nem valósult meg - bár tervezik 1977 óta -, de a falakon belül már hetenként egyszer jogi tanácsadást nyújtanak, s a tervek szerint ezt más tanácsadó szolgálatokkal (pl. a szociális munkatársakéval) is kiegészítik éppen a kevésbé képzett rétegek információs igényeinek kielégítésére.
Ishojban a könyvtárnak nincs domináns szerepe, viszont integráns része az átfogó kommunális információs rendszernek. Itt megkülönböztetett szerepe van a helyi televíziónak, amelyet a lakosság körében lefolytatott felmérés alapján bontakoztattak ki.
Mindkét szolgálatra vonatkozó kritikai megjegyzés, hogy túlságosan is a központi könyvtárra koncentrálódik a szolgálat, s a fiókkönyvtárakban csak kis, hagyományos "községi sarkot" rendeztek be. Mindkét könyvtár a nyilvános, különösen a kommunális információ terjesztésére helyezi a súlypontot, - ugyanilyen figyelmet kellene a helyi információra fordítani, amely eddig alárendelt szerepet játszott. Kétségtelen azonban, hogy a helyi információ begyűjtése nagy munkával jár, a hiányzó nyilvántartások miatt a helyi csoportok által produkált szürke irodalom nehezen hozzáférhető és a helyi társadalmi szerveződések nagyon is képlékenyek.

6. Két projekt az információközvetítésben
Mióta Lyngby megindította kommunális információszolgáltatását, de különösen az új könyvtári törvény (1983) óta nem jelent különlegességet a samfundsinformation a könyvtárakban. A könyvtárak azonban újra meg újra újabb vállalkozásokba kezdenek; ezt mutatják a művelődési minisztériumba érkező kérelmek, amelyek a könyvtári alap támogatását igénylik különféle projektekhez. (A könyvtári alap 40%-a az iskolai könyvtárak, 60%-a a közművelődési könyvtárak kísérleteit és fejlesztési munkáit szolgálja, 1988-ben például 3,5 millió dán koronával.)

6.1 Roskilde: információ a gyerek- és ifjúsági könyvtárban
Bár 1983 óla a samfundsinformation kötelező a dán könyvtárakban, de általában kizárólag a felnőtteket veszi célba, noha számos helyi és állami döntés közvetlenül érinti a gyerekek és a fiatalok életét. Roskildében arra jutottak, hogy éppen ennek a korosztálynak van szüksége segítségre a sokszor nehezen megérthető információ felhasználásához. A könyvtári alaptól 1986/1987-re támogatást kértek és kaptak egy kísérleti projekt kivitelezésére.
A "gyerekinformáció" célcsoportjait ugyan nem rögzítették életkorilag, de egy olyan információs részleget állítottak fel, amelynek anyaga minden korosztály számára hozzáférhető és érthető volt. Az információ tálalásához felhasználtak plakátokat, újságkivágatokat, fényképeket, információs brosúrákat, av-anyagokat és tárgyakat is. (Pl. a "biztonságos fürdőzés" című témához egy mentőfelszerelést kaptak a Vöröskereszttől.)
Két állandó témája volt az információs kiállításnak: "Olvastad már az újságban?" és "Mi történik Roskildében?" - az aktuális egyéb témák mellett. A cél az volt, hogy a gyerekekkel megismertessék közösségüket és a rendelkezésükre álló sokfajta lehetőséget. Az egyesületeket felhívták, tartsanak bemutatkozó kiállításokat a könyvtárban, rendezvényeikről pedig folyamatosan tájékoztattak.
A számítógépen vezetett nyilvántartásba az egyesületeken kívül felvették a mozikat, uszodákat, múzeumokat, a város összes játszóterét, jégpályáját (a rájuk vonatkozó információval, pl. jégbiztonság, együtt) is.
A könyvtár azon volt, hogy a hagyományosan egyirányú információfolyamot kétirányúvá tegye, s az érdekeltek között közvetlen kapcsolatot létesítsen.
A projekt lezajlása után - bár nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta - a váltakozást a személyi és anyagi feltételek hiánya miatt nem lehetett folytatni. Az illetékes hatóságok sem mutatkoznak hajlamosnak a korosztályt megszólító információs anyagok előállítására, eltekintve az intő és figyelmeztető jellegűektől. A fiataloknak azonban joguk van arra, hogy informálva legyenek környezetükről. A könyvtár, éppen népszerűsége miatt, alkalmas e feladat elvégzésére, bár kétségtelen, hogy nagy munkát igényel az információk feldolgozása és szóbeli közlése, értelmezése a gyerekek számára.

6.2 Herning és a HELOS program
A HELOS-program négy község (Herning, Egvad, Lemvig és Struer) vállalkozása, ugyancsak a könyvtári alap támogatásával, a számítástechnika speciális feladatokra való alkalmazására. A program célja az volt hogy tapasztalatokat szerezzenek arra vonatkozóan, mi lehet a könyvtárak szerepe a jövő információközvetítésében, milyen feladatok esnek a könyvtárakra, s ezek ellátásához a politikusoknak milyen feltételekről kell gondoskodniok.
Négy területen próbálták ki a számítástechnika alkalmazását:
a gyerekkönyvtárban, ahol egy online használható, válogatott irodalomjegyzéket állítottak be és számítógépes programok és játékok kölcsönzését vezették be,
a zenei könyvtárban lehetővé tették a külső adatbázisok használatát, emellett felállítottak egy adatbázist a helyi zenei élet eseményeiről,
a helyi vállalkozások részére ingyenes keresési lehetőséget kínáltak a nemzetközi adatbankokban,
a lakossághoz szóló kommunális információ nyújtásában.
Ez utóbbi terén többféle adatbázist fejlesztettek ki: a négy résztvevő könyvtár külön-külön épített fel egy-egy bibliográfiai adatbázist a helységre vonatkozó publikációk feltárására; a központi könyvtár Herning-ben a hivatalos kiadványok adatbázisát fektette fel; külön adatbázis készült a helyi egyesületekről és tevékenységükről; végül a helyi eseménynaptárat is adatbázis formájában valósították meg.

Összefoglalás
Gyakran megállapították mar, hogy a mai társadalom voltaképpen információs társadalom. A demokratikus társadalom természetes feladatának kell lennie, hogy mindenkinek azonos esélyt biztosítson hozzáférni azokhoz az információkhoz, amelyek az egyénnek lehetővé teszik a demokratikus döntési folyamatokban való részvételt, alapot nyújtanak neki személyes képességei kifejlesztéséhez és egyéni döntései meghozatalához, s kielégítik tudásvágyát.
Nemcsak az állampolgár érdeke, hogy tájékozott legyen a helyi és állami ügyekben, hanem az önkormányzatok és az állam érdeke is. Ezért szervezték meg sok helyütt a kommunális információt. Kiderült, hogy ennek megfelelő helyszíne a könyvtár, annál is inkább, mert a könyvtárakat törvény kötelezi a samfundsinformation terjesztésére. A nyilvános információ ezért többnyire kellőképpen reprezentálva van, ami kétségtelenül pozitívum. A könyvtárnak azonban elsősorban művelődéspolitikai hivatásának kell megfelelnie, Míg a hivatalos szervek politikai célokat követnek , a könyvtárnak magától értetődően semlegesnek kell lennie. Ezért nem lehet egyszerűen kritikátlan szócsöve az államnak vagy az önkormányzatnak, hanem egyidejűleg köteles az alternatív és ellentétes véleményeket is aktívan közvetíteni. Ebben a tekintetben azonban még sok könyvtárban hiányosságok mutatkoznak, mivel a helyi információ beszerzése, feltárása és közvetítése sokkal nagyobb ráfordítást igényel.
Az információterjesztés területén azonban a könyvtárnak nem kell magányos harcosnak maradnia: az önkormányzattal és különféle szerveivel való együttműködés kívánatos is, lehetséges is. (P.L)

Irodalom

KÜRTZ, Mareike: A dániai közművelődési könyvtárak, mint helyi információs központok. (Töm.: Papp István) In: Könyvtári figyelő. 1993. 39.évf. = Ú.f. 3. évf. 1993. 2.sz. p.448-453.

3.33. Amerikai Egyesült Államok

3.331. Közösségi információ

Robert Cronenberg szerint a könyvtárosok úgy gondolják, hogy munkájuk nemes, senki máséhoz nem hasonlíthatóan fontos tevékenység. Ha a népességnek egy része nem veszi igénybe, az kizárólag az ő hibájuk. Esetleg a kormányé. Vagy az iskoláké. Vagy...
Ezzel szemben a tény az, hogy a könyvtár feladata biztosítani, hogy a lakosság minél nagyobb hányada részesüljön minél szélesebb körű információkban. Ez úgy valósulhat meg, ha a könyvtár közösségi információs központtá válik. Kitűnő példát találhatunk erre Pittsburghben, ahol az egyik fiókkönyvtár, - mely turisztikai szemponthól ideális helyen épült - szövetkezett a helyi Idegenforgalmi Hivatallal, és hagyományos funkciói mellett elkezdett a turisták információs központjaként működni. Az információkat önkéntes vállalkozók szolgáltatták a könyvtárosok irányításával. Itt nem elsősorban a fejlett technika - pl. számítógépes hálózat - az. alapja a közhasznú információszolgáltatásnak, hanem arról van sző, hogy a könyvtárosokat a könyvtár és a hivatal közösen fizeti. Tevékenységük azonban annyira sikeresnek bizonyult, hogy azóta több fiókkönyvtár nyitott már hasonló információs központot.
Másfajta közérdekű szolgáltatást nyújtanak a Carnegie könyvtárak. Ők a pittsburghi helyi problémák megoldására hivatott "Közbenjáró" Központtal közösen működnek. A könyvtárakban tartják azokat a megbeszéléseket, melyek során sok probléma okára fény derül. Egy alkalommal például két rivális tinédzser banda ült le a közvetítők segítségével tárgyalni - éppen egy nagyobb utcai verekedés után - és hamarosan tisztázták, hogy frusztrációjuk és agresszivitásuk fő oka, hogy nincs semmiféle lehetőségük más formájú "felüdülésre", lazításra. Ezzel sem az iskola, sem a felnőttek nem törődtek eddig. Ahogy erre ráébredtek máris eltervezték, hogy találkozót szerveznek a fiúk és a városi és iskolai vezetők között, ahol megoldást keresnek majd problémájukra.
Hasonló együttműködés jött létre pittsburghi könyvtárak és kórházak között, melynek eredményeképpen a könyvtár AIDS információs központtá vált, és használói más jellegű egészségügyi kérdéseikre is választ kaptak orvosoktól, pszichológusoktól, ápolónőktől a HELP nevű könyvtári egészségügyi felvilágosító program keretében.
Az említett programok lényege abban áll, hogy egy könyvtár és egy másik intézmény tevékenysége úgy egészíti ki egymást, hogy ezáltal sokkal eredményesebben szolgálják használóikat, mint külön-külön.
Az érdekesség kedvéért Pittsburghből egy negatív példát is megemlítünk, amely azt mutatja, hogy milyen  kárt okozhat, ha nem vizsgáljuk meg a szolgálni kívánt olvasók igényeit. Detroitba egy csoport emigráns érkezett Irakból. A körzeti könyvtár arab nyelvű szórólapokat szerkesztett és terjesztett a könyvtár szolgáltatásairól. Az eredmény szörnyű volt, az új lakosok halálosan megrémültek. ők ugyanis iraki katolikusok voltak, akik az arabok üldözése elől menekültek el hazájukból. (F.E.)

Irodalom

CRONEBERGER, Robert: Community information. (1990 Conference paper.) In: New Zealand libraries, 1990, vol.46. no.5. p.8-12.

3.332. Az információs és forrástájékoztató szolgálat kialakítása kis közművelődési könyvtárakban

Az elmúlt években meglehetősen sokat írtak az információs és forrástájékoztató szolgálatokról, azonban viszonylag kevesen foglalkoztak ezeknek a kis közművelődési könyvtárakban való működésével. Irányadónak tekinthető azonban két nemzeti direktíva. Az elsőt 1980-ban publikálta aPublic Library Association (Közkönyvtárak Egyesülete), címe: Útmutató közkönyvtárak számára Információs és Forrástájékoztató Szolgálat alapításához (Guidelines for Establishing I & R Services in Public Libraries, 1980.). A másodikat a United Way of America és az Információs és Forrástájékoztató Rendszerek Szövetsége (Alliance of Information and Referral Systems) jelentette meg 1983-ban (National Standards for Information and Referal. 1983.). Ez különösen részletesen határozza meg - 99 kritérium felsorolásával - ennek a szolgáltatástípusnak az összetevőit. (Tartalmazza a definíciót, a célokat, a tárgyi feltételeket, a személyzet kiválogatásának szempontjait és felkészítésük módszereit, az adatbázisok összeállításának metódusát, a más intézményekkel történő kapcsolatok kialakításának szükségességét stb.)
Erre a két dokumentumra támaszkodtak Gateway City könyvtárosai is, mikor összeállították az új szolgáltatás megszervezéséhez szükséges tennivalókat. Ez a húszezres város autóval két órányira van a legközelebbi nagyvárostól. A közelben lévő nemzeti park miatt a turistaforgalom meglehetősen nagy, viszont az ipar az elmúlt években visszaesett. Lakosai között sok a munkanélküli és a szegény, növekszik az idősek száma. A városnak nagy szüksége van tehát a hátrányokat enyhítő közhasznú információs szolgálatra. Ezért fordultak 1984-ben az állami könyvtárhoz anyagi támogatásért. Az állami könyvtár 1700 négyzetmérföldnyi terület információellátását támogatja. Ennek érdekében elősegíti hasonló rendszerek létrehozását, így őket is támogatták kb. 30 000 dollárnyi összeggel.
A beindított szolgáltatása Bridge - Híd nevet kapta. Fél év alatt több mint 1200 rekordos adatbázist építettek ki egy helyi programozó segítségével. Egy új alkalmazott feladata lett a helyi újságokból kigyűjteni és az adatbázisba táplálni a szociális és kommunális szolgáltatásokat ellátó szervezetekre vonatkozó információkat.
Ez az adatbázis a lelke a rendszernek, az összekötő kapocs a használók és a különböző szervezetek, vállalkozók, ügynökségek, irodák között. A rekordok tartalmazzák a pontos nevet, címet, telefonszámot, az ügyintéző nevét, a nyitvatartási időt, a szolgáltatás típusát, és kulcsszavakkal történő leírását. A visszakeresés nevek szerint történhet, de lehetőség van témák, tárgykörök szerinti keresésre is.
A feltett kérdések a legkülönbözőbbek: a használók kérik a helyi hivatásos fordítók listáját, érdeklődnek egy valódi japán selyem vetítő vászon értéke felől, vagy szeretnék megszerezni a helybéli mesemondók céhének címét. A könyvtárosok a kérdések 90%-át tudják megválaszolni az adatbázis segítségével. Úgy tűnik az új szolgáltatás céljai közül a legtöbbet elérte: megalapította a helyi információk elosztó központját, megteremtette a lakosság és a város különböző intézményei közötti összeköttetést, valamint kapcsolatot teremtettek más közösségi irányultságú intézményekkel. A negyedik céljuk - rendszerüket mint modellt felkínálni az új szolgáltatástípus országos méretű megvalósításához - nem valósulhatott meg, mivel a legtöbb könyvtár maga szeretné megteremteni a helyi követelményeknek megfelelő saját rendszerét, - és ez így helyes. (F.E.)

Irodalom

CROWLEY, Terence: Evaluating I and R in smaller public libraries. In: The reference librarian, 1988, no.21. p.15-28.

3.333. A helyi közösséget is szolgáló I + R tevékenység egy felsőoktatási intézmény könyvtárában

Az I and R (Tájékoztatás és Referensz) tevékenység a könyvtári szolgáltatások szerves részét képezi jó néhány nyilvános (közkönyvtári feladatot is ellátó) felsőoktatási könyvtárnak.
Az amerikai Helm-Cravens Könyvtár a Nyugat-Kentucky Egyetemen (WKU) kétfajta speciális különgyűjteményi szolgáltatásával jó példája a felsőoktatási könyvtárak hagyományostól eltérő irányt is felvállaló fejlődésének. A WKU egyetem könyvtárában felállított egyik különgyűjtemény a pályázati forrásokról, a másik gyűjteményrész pedig a helyi vonatkozású térképekről ad tájékoztatást, a tágabb értelemben vett helyi közösség érdeklődését is szolgálva.
A Helm Cravens Könyvtárban kialakított Grants Information Center (Pályázati Tájékoztató Központ) az egész országra kiterjedő funkciójú Foundation Center Cooperative Collectionból (Alapítványi Központ) fejlődött ki. Célja az állami és a helyi pályázati lehetőségek felkutatása és az erről adott tájékoztatás. E gyűjtemény egyike a Kentuckyban felállított két alapítványi tájékoztatási központnak. Az Alapítványi Központ 1981-ben határozta el, hogy kiszélesíti a hálózatát. Ennek érdekében szerte az országban a központ leányvállalataként működő gyűjteményeket állított fel. E gyűjtemények részére 20%-os árengedménnyel szállította a legfontosabb tájékoztatási segédleteket (pl. The foundation directory, The foundation grants index. Source book profiles, The national data book Foundation Fundamentals stb.). A társtagok e kedvezményesen kapott forráskiadványokból kötelesek ingyenesen tájékoztatást adni az érdeklődőknek. Az eddig eltelt időszak alapján jól látható, hogy a kérdések többsége a helyi kormányzattól érkezett, az egyetemi hallgatók és oktatók pedig az egyedi pályázati lehetőségről érdeklődtek inkább. A könyvtári szervezők célja egy számítógéppel támogatott kurrens tájékoztatási szolgálat kiépítése, melyhez a legjobb úton haladnak. Az egyetlen nehézséget a konkurrencia jelenti, ugyanis az egyetem területén működik még egy ún. Tanszéki Fejlesztési Pályázati Programokról Tájékoztató részleg, mely kizárólag az egyetemhez kapcsolódó, a tanszékek és kutatók által megpályázható kutatási lehetőségekkel, ösztöndíjakkal foglalkozik. Érthető okokból ez a részleg népszerűbb volt az egyetemiek körében, míg a másik, a könyvtárban működő pályázati referensz részleg a külső használók körében.
A Helm-Cravens Könyvtár másik különgyűjteménye kb. 3000, zömmel az Egyesült Államok középső és déli területeiről készült kartográfiai anyagot tartalmaz. A gyűjtemény nem nagy, mégis szerepel a 919 térképgyűjteményt regisztráló forrásgyűjteményben, a Guide to U.S. Map Resources c. kiadványban, hasonlóan a nagy térképkönyvtárakhoz. A könyvtár nem pusztán tájékoztatást ad a náluk lévő dokumentumokról és az országban fellelhető egyéb kartográfiai anyagokról, hanem egyedi szolgáltatásként másolatot is készít (kicsinyített, ill. kinagyított formában is) a keresett térképekről. Mivel Kentucky olajban gazdag terület, különösen az olaj és gázlelőhelyek iránt nagy az érdeklődés.
Országos szinten a kartográfiai anyagokról történő tájékoztatást az 1974-ben alapított National Cartographic Information Center látja el (NCIC). Ez a központ - a pályázatihoz hasonlóan - társkönyvtári státusszal működteti a hálózatához tartozó helyi térképgyűjteményeket és lehetővé teszi számukra a központ adatbázisának használatát. (K.K.)

Irodalom

LEAVY, Marvin D. - MOORE, Elaine, E.: I and R in an academic library. In: The reference librarian, 1988. no.21. p.109-119.

3.34. Nagy-Britannia

Az angol könyvtárosok a 60-as évek közepén egymástól függetlenül olyan szolgáltatásokat indítottak, amelyek a közkönyvtárak hagyományos feladatait meghaladták: erőteljesen gyűjteni kezdték a települések csoportjainak tájékoztató anyagait, rendelkezésre bocsátották azokat; tájékozódtak az állam jóléti szolgáltatásairól, jegyzékbe foglalták a nyilvános tájékoztató és tanácsadó helyeket. Mint minden könyvtári újítás, a közhasznú tájékoztatás integrálása a könyvtár tevékenységébe is az egyes könyvtárosok elkötelezettségére vezethető vissza, nem országos könyvtárpolitika eredménye. A brit könyvtárosokra hatott az amerikai városi könyvtárak tevékenysége is.
A könyvtárak egyrészt arra a társadalmi igényre reagáltak, hogy több tájékoztatási intézmény álljon a polgárok rendelkezésére, másrészt az állam a romló pénzügyi helyzet miatt megkívánta tőlük, hogy bizonyos fokig gazdaságosan működjenek. A könyvtárosok úgy érezték, hogy bizonyítaniuk kell a könyvtár szükségességét.
A helyi önkormányzatok a szolgáltatások integrációjára törekedtek és számos érdekes fejlemény történt a közös tájékoztató szolgáltatások terén, különösen ott, ahol politikai elkötelezettség volt az információhoz való szabad hozzáférés iránt, vagy ahol a fejlesztési hatóság anyagilag is támogatta a közös szolgáltatásokat. A mozgalomhoz további lökést adott egy sor jelentés, amelyek megvilágították a vidéki települések és a lakosság egyes részeinek (pl. a munkanélkülieknek) az igényeit.
A közkönyvtárak tehát lényegében hármas indíttatásból vállalták fel a közhasznú tájékoztatást:

A szétszórtan hozzáférhető anyag feldolgozásával, elrendezésével és elhelyezésével lehetővé teszik az érdeklődő használó számára a tájékozódást az önsegítés érdekében. A különböző tájékoztatási segédletek készülhetnek egy-egy régióra, népességcsoportra vagy bizonyos témákra vonatkozóan.
Témájukat tekintve a közhasznú információk két típusba sorolhatók: az ún. túlélési információkra ("survival information") a kritikus élethelyzetekben van szükség. A főbb témák: lakás, jövedelem, egészség és betegség, jogi problémák, munkanélküliség és álláskeresés, család és nevelés. Az állampolgárok cselekvéséhez szükséges információk ("citizen action information") körébe tartozik minden, ami az átlagpolgár számára lehetővé teszi, hogy aktívan részt vegyen a politikai életben.
"A demokráciát a tájékozottság működteti" - szögezte le a Library Association Public Libraries Research Group-ja 1971-es nyilatkozatában, amelyben kifejti, hogy a közkönyvtárnak hozzá kell járulnia az esélyegyenlőséghez.
1977-ben figyeltek fel az országos könyvtári szervezetek a közhasznú tájékoztatás iránti növekvő érdeklődésre. A British Library Research and Development Department kutatást kezdeményezett (Community Information Project), amellyel megbízta a Library Associationt. Az LA 1978-ban munkacsoportot alakított irányelvek kidolgozására. A Library Association 1980-as definíciója szerint "A community information olyan szolgáltatás, amely az egyéneknek és a csoportoknak segít a napi problémamegoldásban és a demokratikus folyamatban való részvételben. A szolgáltatások azokra koncentrálnak, akik nem fémek hozzá könnyen a segítség más forrásaihoz, és azokra a legfontosabb problémákra, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük lakásukkal, munkájukkal és jogaikkal kapcsolatosan." 1980-ban jelent meg "Community information : what libraries can do" címmel a munkacsoport jelentése, egyben az első hivatalos állásfoglalás is. Ez a BLRDD által finanszírozott hároméves kutatási programot zárta le és kiemelte a szolgáltatás koordinációs és támogató jellegét. Ezt a szerepet a könyvtárosok eltérően értelmezték ugyan, de általában szívesen vállaltak esernyő" szerepet (azaz koordinációt, címtárak, dokumentumok összeállítását, és azt hogy forrásközvetítő helyként működjenek). Minderre a számítógépes szolgáltatások előretörésével nyílt egyre inkább módjuk.
1982-ben a lezáruló Community Information Project átkerült a National Resource Centre for the Information and Advice Movement elnevezésű országos tájékoztatási és tanácsadási kutatási központhoz. (H.L)

Irodalom

1. BOWEN, Judith: Making information work for local people / Judith Bowen. - Boston Spa : BL Board, 1989. - 112 p. -(British Library research paper; 54.)
2. Bürgerinformationssysteme: Strategien zur Steigerung der Verwaltungstransparenz und der Partizipationschancen der Bürger / Klaus Lenk [et al.]. - Opladen : Westdeutscher Verl., 1990. -180 p. - (Socialverträgliche Technikgestaltung; 10.)
3. Community information service für Arbeitslose. - Hannover Koechert, [198?]. - Bd. 2., Darstellung britischer Bibliotheksdienste / Sabine Reddel. - 1988. - 84 p. - (Arbeiten zur Bibliotheks- und Dokumentationspraxis; 9.)

3.341. Közérdekű tájékoztatás kisebb településeken: a PIRATE-kísérlet

A kísérlet (teljes neve angolul: Public Information in Rural Areas: Technology Experiment) arra irányult, hogy számítógépes rendszer segítségével az angliai Devon megye kisebb településein feltárják az információszolgáltatás legjobb módszereit, kidolgozzák a célnak megfelelő szervezeti megoldásokat. A kísérlet első fázisa 1984 júniusától 1986 novemberéig tartott.
South Moltonban a tájékoztató központot a helyi közművelődési könyvtárban egy sor tanácsadó és tájékoztató iroda (polgári tanácsadó iroda, mozgókönyvtár, levéltár, pályaválasztási tanácsadó, idegenforgalrni ügynökség, panasziroda stb.) bevonásával hozták létre South Molton Information Centre (SMIC) néven. A kísérlet anyagi terheihez a városi tanács 10, a járási tanács 40, a megyei tanács pedig 50%-kal járult hozzá, de a központ megőrizte önállóságát.
A kísérlet keretében egy Torch CH520 típusú mikroszámítógépet használtak, 20 Mb-os merevlemezzel, egyes floppy egységgel, beépített modemmel, a helyi számítógépes hálózatokba való bekapcsolás lehetőségével, telefonvonalon a "feltárcsázható" adatbázisokhoz való kapcsolódással. Adatbázis-kezelésre a dBASE II-t, szövegszerkesztésre pedig a Wordstar programcsomagot használták. A későbbiekben a hardvert bővíteni kellett.
A géppark fontos eleme volt a Browser nevű érintéses üzemmódú terminál. Maga az adatbázis a National Association of Citizens' Advice Bureaux által kidolgozott kategóriarendszerrel analóg módon épült fel, olyan széles tárgyköröket feldolgozva, mint a mezőgazdaság, oktatásügy, munkaügy, alapvető közszolgáltatások, jogi kérdések, egészségügy, lakáskérdés, szórakozás, adóügy, szociálpolitika stb.
A közérdekű tájékoztató rendszernek kettős arculata volt: egyrészt a helyi közösség számára szólt, másrészt a helyi közösség a rendszer tárgya is volt. Az adatbázis olyan tételeket is magában foglalt, mint a méhészek, a vitorlázó repülő központ címe, az időjárási katasztrófák vagy utcai csőtörések esetén hívható számok, klubok és társaságok címei és összejövetelei, egy-egy hónap várható társadalmi és kulturális eseményei stb.
Nem végeztek külön érdeklődésvizsgálatot, a gyakorlatban derítették fel az információs igényeket. A kísérlet cáfolta a vidékiek konzervatív hozzáállásával kapcsolatos vélekedéseket: egyáltalán nem idegenkedtek a számítógéptől, sem a személyes adatok közzétételétől, a közérdekű tájékoztatás a számítógép használatának társadalmilag hasznos és elfogadott formája lett.
Az adatbázisba a következű típusú adatok kerültek be: a helyi intézmény hivatalos neve, profilja és tevékenységi köre, az összejövetelek helye és ideje, a tagság feltételei, tagsági vagy előfizetési díj, a felvilágosítást adó személyek neve, címe és telefonszáma, mikor lehet hívni, stb.
A kísérlet másik színhelyén, Honitonban a könyvtárat alakították át többszektorú tanácsadó és tájékoztató központtá Honiton Library Advice and Information Centre (LAIC) néven. A helyi tanácsadó irodák között olyanok voltak, mint a polgári tanácsadó szolgálat, a hátrányos helyzetűek telefonos tanácsadó szolgálata, valamint a különféle munkákat felajánlókat és az azokat igénylőket összehozó "ki miben segít" központ.
A PIRATE kísérlet céljai között volt a mikroszámítógép olvasói hozzáférésének biztosítása. South Moltonban "használati jegyzőkönyvet" vezettek. Eszerint az első időben főként oktatási célra vették igénybe, aztán leveleket, évi jelentéseket írtak rajta, később külső cégek is megjelentek a használók között. South Moltonban nagy versengés folyt a gépidőért, Honitonban viszont a központ megnyitásáig elvégezték az adatbevitel zömét, úgyhogy ott jobb volt a helyzet.
A kísérlet első fázisáról szóló jelentés egyik fejezetét a felvetődő kérdéseknek szánja. Ezek között van az, hogy miért a könyvtárat választották a kísérlet terepének. A válasz: a könyvtárat az információkezelési tradíció és a könyvtári rendszer kiépítettsége teszi alkalmassá a közérdekű tájékoztatás számítógépes szolgáltatásainak fejlesztésére. Semmilyen más szervezetnek nincs ilyen széles körű kapcsolatrendszere a helyi lakossággal, vagy - pl. a tanácsoknál - nincs ennyire megoldva a lakossági hozzáférés. A könyvtár természetesen nem lehet az egyetlen szolgáltató intézmény, de mindenképpen központi szerepet kell játszania a kistelepülések információs infrastruktúrájában.
A kísérlet második fázisa 1986 decemberében kezdődött és 1988 novemberében zárult le. Ennek során 1987-ben egy harmadik PIRATE adatbázist hoztak létre Ilfracombe-ban a városi tanács irodájában, 1988-ban pedig újabb két helyre, Exeter és Barnstaple könyvtárába telepítettek közérdekű tájékoztató szolgáltatást.
1987 végére bebizonyosodott, hogy a hardver és a szoftver cserére szorul. 20 Mb-os IBM-kompatibilis számítógépeket és a dBASE III Plus szoftvert szerezték be. Egyszerűsítették a Browser tárgyi menüjét is. (A kísérlet végén egyébként az érintéses képernyőket billentyűzettel cserélték fel.)
A PIRATE rendszer bővülésével finomodtak és szigorúbb központi ellenőrzés alá kerültek az információkezelés (információgyűjtés, aktualizálás, törlés és terjesztés) módszerei. A tájékoztató helyekhez az egyes hónapok végén juttatták el az új rekordokat, a változtatásokat, törlési információkat floppy lemezen, olymódon, hogy minden adatbázis, ill. tájékoztató hely megkapta a saját, helyi információit, plusz a magasabb hierarchikus kategóriába tartozókat.
Valamennyi PIRATE adatbázis előállított nyomtatott címlistákat, eseménynaptárakat és számos más brosúrát. (Ebben kézikönyv is segített.) Általános megfigyelés volt, hogy az emberek szívesebben forgatják ezeket, mint használják a Browsert.
Bár a PIRATE kísérlet Devon kiválasztott területeire korlátozódott, a kutatás olyan közérdekű tájékoztatási rendszer kifejlesztését tűzte ki célul, amely nagyobb területen alkalmazható. Az ilyen típusú rendszerek támogató szerepre alkalmasak, más tanácsadó és tájékoztató intézményekkel együttműködve.
A létesítés és működtetés költségeit az adatbázisok és tájékoztató helyek számától függően lehet meghatározni. A második fázisról szóló jelentés szerint az adatbázis létesítésének költsége kb. 4000-5500 font. Az éves működtetés költségei évente 5300-5500 fontot tesznek ki félmunkaidős, 9500-9700 fontot teljes munkaidős személyzet esetén. Számos lehetőség van a költségek részbeni fedezésére alapítványokból, szponzoroktól; az adatbázisba való felvételért másolatszolgáltatásért, hirdetésekért, a tájékoztatásért, számítógépes szolgáltatásokért térítést lehet kérni.
A kísérlet lezárásakor a PIRATE rendszert átvette a Devon Library Services, és tájékoztatási szolgáltatásai részévé tette. Szinte azonnal újabb tájékoztató helyet létesítettek Plymouthban. Felmerült az Ilfracombe-i adatbázis átadása a helyi könyvtárnak. Valószínűleg tovább vizsgálják a hálózati működés lehetőségeit. A PIRATE rendszert a meglévő állomány-nyilvántartó rendszerekhez kívánják kapcsolni, később pedig a megyei tanács nagyszámítógépéhez.
Az első kötet a kísérletben szereplő településekről külön esettanulmányokat tesz közzé, a második fázisról szóló beszámoló végén pedig irányelvek szerepelnek hasonló közérdekű tájékoztató rendszerek létesítéséhez. (H.L)

Irodalom

Public information in rural areas : Technology experiment (Pirate) : Phase I / Marilyn Dover. - London : British Library Board, cop. 1988. - VIII, 113 p. - (Library and information research report, ISSN 0263 1709; 64.)
Public information in rural areas : Technology experiment (Pirate) : Phase Il / J.E. Clarke. - London : British Library Board, cop. 1989. - XXV, 209 p. - (Library and information research report, ISSN 0263 1709; 74.)

3.35. Németország

Németországban a következőkben bemutatásra kerülő könyvtári közhasznú információs szolgáltatásokról tudunk.

3.351. Regionális információ a reutlingeni városi könyvtárban

A városi könyvtár "Stadtinformation Reutlingen" címmel a helyi rendezvényekről tájékoztat. Rendelkezésre bocsátja a regionális vonatkozású szürke irodalmat, a városban és környékén működő egyesületek és intézmények bemutatkozó anyagait. A helyben használható dokumentumok a következő témákról szólnak: színház, múzeumok, film, zene, sport, Stuttgart, rendezvények, természet- és környezetvédelem, kirándulási uticélok, tanácsadó helyek. Speciális kínálat várja az időseket, nőket, gyerekeket és fiatalokat. Ezenkívül menetrendek is rendelkezésre állnak.
Heidelbergi regionális információ
Speciális anyaga a folyóirat-kivágatgyűjtemény. 11 városi és környéki lapból kiválasztott cikkeket tartalmaz 280 témakörben (mint szemétlerakás, demonstrációk, felolvasások, vallási egyesületek, amerikai hadsereg, bűnözés, gazdaság stb.). Egyébként nem könyv jellegű dokumentumokat gyűjtenek helybeni használatra: rendezvények ismertetőit, intézmények bemutatását, a városi önkormányzat kiadványait, címtárakat stb. Egyes brosúrák a bejáratnál vannak kitéve elvitelre.
Nagy igény van a fogyasztói tájékoztatásra, amelyet a közkönyvtárak különböző fogyasztói tanácsadó szervekkel közösen nyújtanak.
A ludwigsburgi városi könyvtár helyiségeiben a stuttgarti Fogyasztói Központ munkatársai tartanak fogadóórát (energiatakarékosság stb. témában). Emellett a témával kapcsolatos folyóiratok, tanácsadók állnak rendelkezésre. A szolgáltatást reklámozzák a város rendezvénynaptáraiban, telefonkönyvében, a városi önkormányzat környezetvédelmi brosúráiban stb.
A tájékoztató apparátusban megtalálható a "Selbstinformationssystem für Verbraucher" c. médiagyűjtemény (az AGV Bonn kiadványa). Ez információkat tartalmaz hírlapokból, folyóiratokból, brosúrákból, főként klasszikus fogyasztási cikkekre vonatkozóan, de pl. a szabadidőről, fotózásról, jogról, testápolásról is. Szolgáltatásokra vonatkozó vizsgálati eredmények is vannak benne. Az anyagok jellege: termékek leírása és összehasonlítása, teszteredmények, piaci áttekintések, kiválasztási kritériumok, árak országos összevetése.
A könyvtárnak a szolgáltatás beindítása (1990-es árakon) 6-7000 DM-be, aktualizálása 4-500 DM-be került.
A heidelhergi városi könyvtár fogyasztói tanácsadó szolgálata hasonlóan működik, kínálatában szerepelnek még a témával kapcsolatos brosúrák és könyvek, ill. folyóiratok is.
A frankfurti városi könyvtár fogyasztói tanácsadó szolgálata a központi könyvtárban kapott helyet. A Test c. folyóiratból kínálnak másolatokat témák szerint csoportosítva, függő dossziékban. A témák: pl. háztartás, kert, építkezés, barkácsolás, szabadidő, sport, utazás, hobby, táplálkozás, egészségügy, szórakoztató elektronika. A gyűjteményt havonta aktualizálja a helyi fogyasztói tanácsadó intézmény. Ezt az információs szolgáltatást tehát a könyvtár saját ráfordítás nélkül működteti.
A munkaközvetítés és pályaválasztás témakörében más intézményekkel együttműködve szolgáltatnak a könyvtárak.
Az esseni városi könyvtárban munkaközvetítési és pályaválasztási tanácsadás folyik a munkaügyi hivatallal közösen. A könyvtár kínálata: prézens használatra könyvek és folyóiratok, plusz kölcsönözhető dokumentumok, ill. szabadon elvihető brosúrák. A munkaügyi hivatal mikrofilmolvasó készüléket állított fel az olvasók saját használatára, munkatársa konzultációkat folytat. A tanácsadást reklámozzák, a könyvtárban is hangosbemondón meghirdetik. Nem könyvtárhasználók is igénybe veszik. Mindkét partner sikerként könyveli el az együttműködést. Közös brosúra publikálását határozták el például arról, hogy hogyan célszerű tanulmányokat megkezdeni.
A heidelbergi városi könyvtárban a munkalehetőségekről a következő apparátus segítségével lehet tájékozódni:

Ezt az apparátust kiegészítik a kézikönyvtár anyagai, helyi cégekről szóló ismertetések lapkivágatként, telefonkönyvek és telefonhasználati lehetőség, térképek, PC a pályázatok megírásához.
Különleges szolgáltatás a "Tag der Information", amelyen más intézmények, szakmai tájékoztatási központok, munkaügyi hivatal stb. bemutatkozhatnak.
Ki akarják építeni a szakmákról való tájékoztatást, a helyi és környéki cégek információi (éves jelentések, termékleírások) alapján. Ajánló jegyzéket készítenek a pályázásról, munkajogi tudnivalókról, egzisztenciateremtésről stb. A könyvtár nem kíván konkurrálni a munkaügyi hivatallal és a szakmai tájékoztatási központtal, inkább "clearing" helyként közvetítő szerepet vállal.

3.352. Tájékoztató szolgáltatások időseknek

Stuttgart-Untertürkheimben egy időseknek szóló rendezvénysorozat keretében a könyvtáros-főiskola egy hallgatónője infotékát hozott létre. Ez a következő típusú anyagokból állt: brosúrák elvitelre, saját szerkesztésű leporelló helyi címekkel (ahol információt, segítséget, pénzügyi támogatást lehet kapni, ill. tippeket a szabadidő eltöltéséhez, a továbbképzéshez), a tanácsadási kínálat ismertetője (ugyanis ingyenes tanácsadást nyújtottak táplálkozási, egészségügyi, biztosítási ügyekben). Az infotéka nemcsak az idősek számára készült, hanem azok gondozóinak, a mozgó szolgálatok munkatársainak, szomszéd segítőknek és hozzátartozóknak is, a következő témákról: ellátás / nyugdíj / pénzügyek, szociális támogatás, jogi kérdések (öröklés, fogyasztói védelem), egészségügy, szabadidő, környezet és közlekedés, haldoklókkal való foglalkozás stb. Bár az infotéka csak ideiglenesen, két hétig működhetett, olyan élénk volt iránta az érdeklődés, hogy modellként szolgálhat.

3.353. Egy példa az új szövetségi tartományokból: Erfurt

A keletnémet tartományokban gyors, nem hagyományos megoldásra volt szükség a polgárok információigényének kielégítésére. 1990 májusában ezért az erfurti általános tudományos (azaz megyei) könyvtárban ún. Infoladent nyitottak, amelynek gyűjteménye három részből áll: regionális információkból, tanácsadókból, politikai információkból.

Regionális információk:
Az 1989-es békés forradalom után az üzemeket privatizálják, középvállalatok alakulnak, orvosok és jogászok saját irodát nyitnak, egyesületek jönnek létre. A legkülönbözőbb hivatalok, hatóságok, tanácsadó helyek keletkeznek. De máig nem áll rendelkezésre aktuális, teljes címtár az erfurti régióban. Az igények hatására regionális napilapok anyagaiból létrehoztak egy címkartotékot, amelyet aztán a helyi napilappal együttműködve brosúraként is árultak, nagy sikerrel. 1992 elején teljes területi címtárat adnak ki. Jelenleg az egyesületek kartotékján dolgoznak. - Brosúrát készítettek a képzési és továbbképzési lehetőségekről, a munkaügyi hivatal és a városi önkormányzat információiból. Kapcsolatban vannak a munkaügyi, a közlekedési hivatallal, a fogyasztói központtal, a tartományi politikai képzési központtal, a bűnügyi tanácsadó központtal, a bírósággal. A helyi és tartományi hivatalok, hatóságok egyre inkább felismerik, hogy célszerű saját brosúrákat kiadniuk.

Tanácsadó irodalom:
Ez a legátfogóbb állománycsoport. Súlypontja a fogyasztói információ. Több mint 50 dossziéban tesztek, összehasonlítások, tippek stb. vannak a bérleti joggal, építési finanszírozással, biztosítással, új és használt gépkocsikkal, szórakoztató elektronikával stb. kapcsolatban. Rendszeresen aktualizálják. Információs brosúrák a következő témákban állnak rendelkezésre: idősek, külföldiek problémái, polgári kezdeményezések, adó, jog, lakás, környezetvédelem, szociális kérdések stb.

Politikai információk:
A gyűjteményrész a szövetségi kormány, a minisztériumok és az Európai Közösség felépítéséről és feladatköréről szóló brosúráit foglalja magába. - A polgárok érdeklődése újabban eltolódott az új tartományok konkrét gazdasági, jogi és szociális problémáival foglalkozó publikációk felé (gazdasági támogatás, építés állami támogatása, lakbérszabályozás, adójog, bérleti jogi kérdések). E kérdésekben különösen nagy a tanácstalanság és a jogbizonytalanság, itt várnak a polgárok objektív és aktuális információforrásokat.
Az Infoladen forgalma átlagosan napi 15 fő. Hogy minél többen tudomást szerezzenek a szolgáltatásról, intenzív reklámtevékenységet folytatnak: a napi- és a regionális sajtóban tudósítanak az új szerzeményekről, hivatalokban és más tanácsadó helyeken elvitelre kiteszik az Infoladen kínálatáról szóló leporellót. Kezdeményezései révén az Infoladen a város elismert tájékoztatási szolgáltatása lett. (H.L)

Irodalom

Öffentliche Infothek : Materialien für eine zeitgemässe Bibliotheksarbeit. [Red. Hans-Peter Thun]; [Hrsg.] Deutsches Bibliotheksinstitut. - Berlin : DBI, 1992. - 136 p. - (dbi-Materialien; 120.)

3.354. Elektronikus polgári tájékoztatási rendszer  Bréma Neustadt kerületében

Bréma Neustadt kerületének könyvtárában 1992. május végétől személyi számítógépen hozzáférhetők különböző közhasznú információk. Eddig ezeket az információkat csak több helyről (útmutatókból, telefonos közvetítő szolgálatoktól stb.) és többféle hordozón lehetett összegyűjteni.
A kezdeményezés része egy hosszú távú programnak, amelyet a városi könyvtár a brémai egyetemmel együttműködve, a tudományos kérdésekkel foglalkozó szenátor pénzügyi támogatásával folytat.
A program egyik vonatkozása a városfejlesztéssel kapcsolatos. Egyetemi oktatók és egyéb szakemberek 1991 elején vitacsoportba tömörültek (Brémai perspektíva-labor néven). A városfejlesztés lehetőségeit és kockázatait kutatják.
Az interdiszciplináris programot értékelve a város tudományos kérdésekkel foglalkozó szenátora rámutatott, hogy az információtechnológia alkalmazásával az információk olyan rétegek számára is hozzáférhetővé tehetők, amelyek eddig nem tartoztak a gyakori információhasználók közé.
E célhoz kapcsolódik egy brémai informatikai kutatócsoport programja. Abból indulnak ki, hogy ahogy a könyvpiac mellett vannak közkönyvtárak is, az elektronikus információszolgáltatásban is kedvező, nyilvánosan hozzáférhető kínálatot kell létrehozni. Ennek tartalmát kísérletek és nyilvános viták során javasolják meghatározni. A városi könyvtárat különösen alkalmasnak látják egy ilyen kísérlet helyeként.
A városi könyvtár az új számítógép-hálózaton újfajta szolgáltatásokat kívánt nyújtani. Gondoltak például rendezvénynaptárra, a népfőiskolák kínálatának ismertetésére stb. A városi könyvtár igazgatónője előnyösnek találta, hogy jelentős ráfordítás nélkül ki lehet próbálni, hogy a különböző kínálatokra a polgárok hogyan reagálnak, valamint hogy milyen befektetést igényel az adatuk gondozása és a rendszer kezelése. Hosszabb tesztelés után aztán már a konkrét tapasztalatokra építve készítenek további terveket.
A polgári tájékoztatási rendszert tehát polgárokkal együtt építik ki. A szolgáltatás beindításához már megnyerték információszolgáltatónak a következőket:

Úgy találták, hogy az Apple Macintosh számítógép a legalkalmasabb a használóbarát információkeresésre. A cég és forgalmazója a kísérlethez két ilyen számítógépet és egy nyomtatót bocsátott rendelkezésre. Két informatikus hallgató diplomamunkája keretében előállította az információkínálat első elektronikus változatát.
Az információkeresés menetét a következőképpen kell elképzelni: a "Mi történik a városrészben a külföldiekkel kapcsolatban?" kérdésre a képernyőn megjelenik két egyesület címe. A helyszín-gombot megnyomva pedig a városrész térképe, amelyen az egyesületek helye villog. A szöveg és a térképkivágat kinyomtatható. Kísérlet folyik a képi és szöveges információ összekapcsolására: szkennerrel beviszik a nyilvántartásba a háziállatok számára felajánlott ideiglenes szállások fotóját.
Ez év nyarán az említett informatikus hallgatók már vizsgálták a rendszer fogadtatását (hogyan lehetne a szolgáltatást egyszerűsíteni, kiegészíteni; kik igazodnak el könnyen stb.). Év végéig e munkákra a könyvtár egy fél státuszt kapott a tudományos szenátortól. Ezzel párhuzamosan, egy EK-program keretében két évig két munkatárs vizsgálja majd a polgári tájékoztatási rendszerek műszaki, szervezési és jogi vonatkozásait.
Eközben kísérleteket folytatnak, és az érdeklődőkkel vitákat rendeznek. Eldöntik például, hogy hozzáférhetővé teszik-e középtávon a szenátusi hatóságok most létesülő adatbázisait a polgárok számára.
Ezáltal kapna a polgári tájékoztatási rendszer kísérlete politikai jelentőséget. (Egy hasonló dániai kísérletben a legnagyobb érdeklődés a rendezvénynaptár iránt mutatkozott, és igény lett volna arra, hogy tanulmányozni lehessen a városi közlekedési és ipartelepítési terveket.) (H.L)
További információ: Prof. Dr. Herbert Kubicek
Fachbereich Informatik
Universität Bremen
Bibliotheksstrasse
W-2f300 Bremen 33
Tel.: (0421) 218-2830

Irodalom

BibliotheksInfo, 1992. no.9. p.575.

3.355. A bonni BINE tíz éve

A BINE (Bürger-Information Neue Energietechniken, Nachwachsende Rohstoffe, Umwelt) program - a Kutatásügyi és Műszaki Minisztérium támogatásával 1979 óta tájékoztatja az érdeklődő nyilvánosságot az új, környezetbarát energiaforrásokról, nyersanyagokról. Székhelye a karlsruhei Fachinformationszentrum Energie, Physik, Mathematik bonni irodájában, a Gesellschaft für wissenschaftlich-technische Information mbH-nál van. A program illeszkedik a szövetségi kormány szakmai tájékoztatási programjába.
A 70-es években, a két olajválságot követően nőtt meg a polgárok érdeklődése az említett kérdések iránt. A minisztérium illetékes részlegét nagyon megterhelte a beérkező kérdések megválaszolása, ezért hozták létre az ingyenes szolgáltatást.
A hivatalosan, magánemberként vagy társadalmi indíttatásból érdeklődő nagyközönség igényeit kívánják kielégíteni. Az érdeklődők fele magánszemély (háztulajdonos, tanár, diák, politikus), 17%-a cég, 10%-a építész, 7%-a egyetem vagy kutatóintézet, 6%-a közintézmény, könyvtár, kiadó, sajtó, 2%-a párt vagy csoport.
A kérdések a következőképp csoportosíthatók:
- általános technikai kérdések,
- speciális kérdések (pl. áramfejlesztés szélenergiából),
- saját alkalmazás lehetőségei,
- energiapolitikával és kutatástámogatással kapcsolatos, és
- valamely folyamatban lévő programra vonatkozó kérdések.
Az utóbbi időben főként speciális kérdések érkeznek, ill. a műszaki-gazdasági tanácsadás dominál.
A heterogén érdeklődés miatt "kétlépcsős" kínálatot hoztak létre:

Személyre szabott tájékoztatást is kaphat a használó, ha pl. kérdése több témához is kapcsolódik, új fejleményekről szóló sajtóbeszámolókra vagy az állam tevékenységére kíván reagálni. Amennyiben adatbázisban nem kell keresni, a szolgáltatás ingyenes.
1983 és 1986 között videotexen is szolgáltattak aktuális információkat, pl. rendezvénynaptárt, televízióműsorok időpontját, demonstrációkra való eljutás útvonalát, szakirodalmi referátumokat, rövid híreket. Online megrendelési lehetőség is volt a BINE kiadványaira. A kísérleti üzem nem hozta meg a remélt sikert, használata minimális volt.
A program költségvetésében nem szerepel a reklám. A BINE ezért csak viszonylag kevés potenciális érdeklődőhöz jut el, a legtöbb használó ismerőseitől értesült róla. Egy 1987-es felmérés szerint a használók 38%-a döntéshozatalhoz vette igénybe, 65%-uk tárgyilagossága miatt; csak 5% volt elégedetlen a szolgáltatással.
A BINE fejlesztési tervei a használóbarát jelleg fokozására, más hordozók (diák, fóliák) szerepeltetésére, a képanyag adatbázisának létrehozására, és mindenekelőtt számítógépesítésre (utóbbi a referenciaberendezések műszaki adatainak, a gyártóknak és termékeiknek, és a programoknak a nyilvántartását célozza).
Ilyen szellemben készítik elő a legújabb programot, amely a kommunális energiaellátással foglalkozik. A rendszer adatbázisa modulszerűen épül majd ki, a használók igényeit messzemenően figyelembe véve.
A BINE-hez évente kb. 15 ezer kérdés érkezik, használóinak száma évente kb. 20-30%-kal nő. Pozitív fogadtatása azt igazolja, hogy szükség van a cégektől független, közérthető, megalapozott szakmai információkra. Eddigi tapasztalatai, amelyeket a használói közvéleménykutatás is alátámaszt, azt mutatják, hogy a polgárok igénylik a szaktájékoztatást az energiaügy területén. (H.L)

Cím: Fachinformationszentrum Karlsruhe
Gesellschaft für wissenschaftlich-technische Information mbH
Büro Bonn
Mechenstr. 57,
5300 Bonn 1.

Irodalom

HINZ, Suzanne: Zehn Jahre BINE Bonn - Ein Erfahrungsbericht. In: Nachrichten für Dokumentation, 1989. Jg.40. no.4. p.215-218


Ld. még a német ifjúság információellátására kidolgozott programot az 1.81. alatt.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)