39. évfolyam, 1993. különszám
| 39. évfolyam, 1993. különszám |
Archívum |
1. A közhasznú információ
1.7. Mezőgazdasági információk
A vidéken élő emberek mindennapi gondjai elsősorban a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosak. Nekik a vállalkozói formát elsősorban a mezőgazdaság jelenti. Ezért gondoljuk úgy, hogy hasonlóan az üzleti információkhoz, a mezőgazdasági információk közvetítését is ezeken a helyeken a közkönyvtáraknak kell felvállalniuk. A kisvárosi vagy községi könyvtár nem töltheti be természetesen egy mezőgazdasági szakkönyvtár szerepét, de a közvetítő feladatát viszont elláthatja.
Magyarországon is kiépülőben van a mezőgazdasági szaktanácsadói rendszer. A szaktanácsadók segítik a termelőket tanáccsal, információkkal. Ehhez a munkához a közvetítőknek is gyakran kell információforrásokhoz fordulniuk. A közkönyvtárak lehetnek azok az intézmények, amelyekkel a szaktanácsadók helyi szinten kapcsolatban állhatnak. A tőlük kapott kérdésekre adandó választ nagyobb könyvtárakból, információs adatbankokból szerezheti be a könyvtár, és közvetítheti a szaktanácsadónak.
A kisközségek könyvtárainak fel kell készülniük arra is, hogy információkért a helyi gazdálkodók közvetlenül hozzájuk fordulhatnak. Ennek érdekében viszont be kell szerezniük mindazokat a nyomtatásban megjelent adattárakat, segédeszközöket, amelyek segítségével választ lehet találni a gazdálkodás során felmerülő kérdésekre. A hazai telefonhálózat várható fejlesztése majd lehetőséget teremt az elektronikus kapcsolatokra is, amelyek segítségével azután a bonyolult referensz kérdések megválaszolására helyben is képesek lesznek a községi könyvtárak.
(Az agrárgazdaság információellátásának kérdéseiről a Könyvtári Figyelő 1993. 2. számában érdemes még tallózni.)
A mezőgazdaság információellátási helyzetét külföldi példákkal szeretnénk illusztrálni. A kérdés magyarországi aktualitását a farmergazdaságokra való áttérés adja, különösen a vidéki kisárutermelők (farmerek) megoldatlan információs helyzete. Az alábbiakban két ide vonatkozó cikket ismertetünk.
1.71. Amerikai Egyesült Államok
Az amerikai Rural Information Center (RIC)-ről Patrícia John, a központ koordinátora írt. (1.) (Patrícia John coordinator, Rural Information Center National Agricultural Library, Beltsville, MD 20705)
A Rural Information Center (RIC) az amerikai mezőgazdasági minisztérium (US Department of Agriculture, USDA) szaktanácsadó szolgálata és az országos mezőgazdasági könyvtár (National Agricultural Library, NAL) együttes programjának keretében jött létre Beltsvilleben 1987-ben. A RIC feladata, hogy a helyi lakosságot és intézményeket ellássa forrás- és prímér információkkal gazdasági-, községfejlesztési-, közigazgatási-, környezetvédelmi kérdésekben. Az 1988/89-es költségvetési évben a feltett kérdések 60%-a a gazdasággal és a gazdasági fejlesztésekkel volt kapcsolatban, 25%-uk az életkörülményekkel és a környezettel (levegő- és vízszennyezettség, természeti erőforrások helyzete) foglalkozott, 10%-uk irányult a helyi közigazgatási szolgáltatásokra, a maradék 5% pedig a helyi vezetőkkel volt kapcsolatos. 1988-ban a kérdéseknek mindössze 4%-a származott magánszemélyektől, 1989-ben ez a szám 13%-ra emelkedett, ami már jelezte, hogy az emberek rászoktak a központ használatára. A magánszemélyek főleg az új vállalkozások beindításához igénybevehető különféle támogatási lehetőségekről óhajtottak tájékozódni. A RIC a válaszadáshoz címtárakat, referensz műveket és nagy számban magán-, állami- vagy szövetségi adatbankokat vesz igénybe. Több kihelyezett állomással működik. Ezek közül a vermonti nemrégiben egy 45 ezer dolláros vállalkozási támogatás sikeres közvetítését írhatta a maga javára. Ebben nemcsak az alapítványi forráshoz juttatta el az érdeklődőt, de segített a kérdésben felelős kulcsember felderítésében és erről is informálta az ügyfelet. További 10 ezer dolláros üzleti vállalkozások létrejöttében is aktívan közreműködtek.
A RIC anyagi alapjait a mezőgazdasági minisztérium szaktanácsadói szolgálata teremtette meg, szakszemélyzetét pedig a mezőgazdasági könyvtár biztosította. Tevékenységüket a többi államokra koordinátorok révén terjesztik ki; 1991-ben már 49 államban voltak koordinátorok és 6 állam hozott létre kísérleti központot.
A RIC a szakszemélyzet kiképzésével is foglalkozik. 45 koordinátornak és néhány önkéntes vállalkozónak már tartottak konzultációkat, amelyeken megismertették velük a tanácsadó szolgálatot és az állami koordinátori feladatokat. Bemutatták nekik az összes NAL adatbázist, amelyet munkájukhoz használhatnak. A koordinátorok szerepe az információ közvetítése a szolgáltatók és felhasználók között. Feladatuk közé tartozik, hogy népszerűsítsék a RIC programokat és a felmerülő kérdéseket továbbítsák megválaszolásra a RIC-hez. A nekik feltett kérdéseket értelmezik és "lefordítják" a RIC számára. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy megismerkedjenek a NAL állományában megtalálható dokumentumokkal, tájékoztató anyagokkal, szoftverekkel, audiovizuális anyagokkal.
A RIC online módon 35 adatbázishoz biztosít hozzáférést, elsősorban a DIALOG-on keresztül. 300 témakörben 20 milliónál több bibliográfiai rekord áll rendelkezésre, ezeken kívül több teljes szövegű adatbázisban is kereshetnek. Ez utóbbiak különösen magas használtságnak örvendenek. A használók elsősorban a primér információkat keresik és csak másodsorban kíváncsiak a forrásokra. A washingtoni General Services Administration kezelésében lévő FAPRS (Federal Assistance Program Retrieval System) adatbázisból az alapítványi támogatásokról nyerhetnek ismereteket online módon. Mivel helyi információkat ezek egyike sem tartalmaz, a RIC maga is épít adatbázisokat, melyekhez több mint 120 más adatbázisból gyűjtötték össze az adatokat.
1988 tavaszán létrehoztak egy második hálózatot, ezúttal az állami könyvtárakat bevonva. A Rural Library Services Committee (RLSC, Helyi könyvtári Szolgálat Bizottsága) a NAL személyzetével megegyezett abban, hogy az állami könyvtárak könyvtárosait is bevonják a közvetítő munkába, a koordinátorokhoz hasonló szerepet szánva nekik. Azt az ajánlást. tették az állami könyvtáraknak, hogy mindenhol jelöljenek ki RIC-összekötőket, akik figyelemmel kísérik a RIC munkáját és részt vesznek a RIC projektekben is. Hat hónap alatt 22 állam csatlakozott a felhíváshoz.
Az USDA vidéki programjai az amerikai helyi fejlesztéseket támogatják. Az USA népességének csak 2%-a él farmokon és a vidéki munkaerő 9%-át foglalkoztatják ezek a farmok. A vidék fejlesztésére hozott 1989-es törvény a tanácsadó szolgálat hatékonyságának fokozását javasolja, elsősorban a vidéki üzleti vállalkozások serkentése érdekében.
Nem érdektelen megismerni egy másik földrész, Afrika mezőgazdasági információellátási gondjait sem. Afrika tipikusan mezőgazdasági ország, népességének 64,3%-a, 231 millió ember érdekelt a farmgazdálkodásban.. Az élelmiszerellátás e nagy számok ellenére nem mondható kielégítőnek, hiszen köztudott, hogy a lényegesen kevesebb mezőgazdasági munkást foglalkoztató, ám hatékonyan gazdálkodó országokból kényszerülnek importálni élelmiszert. Ennek az elfogadhatatlan helyzetnek - a tagadhatatlanul kedvezőtlen klímatikus viszonyoktól eltekintve - egyik lényeges jellemzője, hogy rendszertelenül és nem a megfelelő információkhoz juthatnak hozzá a mezőgazdasági termelésben érdekeltek, továbbá a kutatók, szaktanácsadók, farmerek egyaránt.
A szaktanácsadók fontos stratégiai posztot töltenek be a mezőgazdaságban. Egyfelől információt közvetítenek a farmerek és a kutató tudósok között, másfelől a farmerek és a politikusok, ill. a gazdasági élet irányítói között. A szaktanácsadók létszáma Afrika-szerte nagyon alacsony, a déli részen például 1900 farmerre jut egy fő. Így aztán természetes, hogy sok olyan farmer van, aki évekig nem találkozik szaktanácsadóval és nem tudja elmondani neki problémáit.. A helyi közkönyvtárak vagy az önkormányzati hivatalok vállalhatnák, hogy dokumentálják ezeket a problémákat és a mezőgazdasági szakkönyvtárakon keresztül eljuttatják azokat a szaktanácsadóknak.
Egy nigériai tanulmányban felsorolták az információknak azon csoportjait, amelyeket a szaktanácsadók leggyakrabban igényelnek. Számba vették azokat az információkat is, amelyeke a farmereknek a legnagyobb szükségük mutatkozik. A két csoport információs igénye nagy hasonlóságot mutat. Leggyakrabban növényvédő szerekről, járványokról és betegségmegelőzésről, szaporító anyagokról és kölcsön lehetőségekről érdeklődnek. A mezőgazdasági szakkönyvtárak általában rendelkeznek ezekkel az információkkal, vagyis mindkét használói csoport igényeit ki tudnák elégíteni. Mivel a farmerek között nagyon magas az analfabéták száma, ezért mindenképpen információközvetítőkre van szükségük. Az információ útja ideálisan úgy alakulhatna, hogy a mezőgazdasági szakkönyvtárból eljuttatják azt a közkönyvtárba, onnan a közvetítőhöz, végezetül a felhasználó farmerhez.
Miután Délkelet-Ázsia népességének többsége vidéken él és mezőgazdasággal foglalkozik, kísérletet tettek arra, hogy a helyi könyvtári szolgálaton keresztül lássák el őket információkkal. Egyre többen ismerik fel azt a tényt, hogy a könyvtári és információs szolgáltatás a társadalmi-gazdasági fejlődést szolgáló programok része kell, hogy legyen. CAINS (Community Agricultural Information Networking System) a neve annak a modellkísérletnek, melyben az információ- és forrástájékoztatás szerepét a vidéki és városi térségek közötti szakadék legyőzésének eszközeként értelmezik. (3.)
Az európai országok a mezőgazdaság információellátásának kérdéseivel az Európai Közösség keretén belül kiemelten is foglalkoznak. Több szervezetet is létrehoztak ebből a célból.
A Technical Centre for Agricultural and Rural Cooperation (CTA) nevű központot a 12 EK tagország hozta létre, de tagjai között találunk 69 afrikai, karibi és csendes-óceániai országot (ACP országok) is. 1986-ban olyan fejlesztési programot indítottak útjára, melynek keretében a CD-ROM lemezeket kívánják a mezőgazdasági és helyközi együttműködés szolgálatának érdekében elterjeszteni az ACP országokban. Ezekben az országokban a számítógépes hálózatok online elérése még nehézségekbe ütközik, ezért esett a választás a CD-ROM-ra, mellyel nagy mennyiségű adatok viszonylag olcsón és jól hasznosíthatók. (4.)
Egy újabb közös program a MIRIAM (Model scheme for information on rural development initiatives and agricultural markets) keretében 1992-ben 7 ágazati tájékoztatási központot hoztak létre és összesen 100 kialakítása szerepel az elképzeléseikben.
(K.E.)
Irodalom
1. JOHN, Patrícia: The rural information center's first year on the national scene. In: Rural libraries, 1991. vol.11. no.1. p.43-51.
2. AINA, L.O.: Information for successful agriculture. In: Third world libraries, 1991 Fall. p.49-53.
3. KAMSONO K:BAT, K.: Community information and re-ferral services in rural areas of Southeast Asia : A conceptual framework. IFLA General Conference Division of Regional Activities Section of ASIA. Stockholm, 1990. 13 p.
4. Compact disc technology for agricultural and rural cooperation. In: Link-up, 1992. vol.4. no.1. p.21-22.
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12) |
|