„Az egyházi könyvtárak sajátos kettősségben élnek, léteznek, működnek. A muzeális gyűjteménnyel rendelkező könyvtárakban nagy szerepet kap az állomány fizikai védelme (restaurálás, preventív védelem, állagmegóvás, vagyonvédelem, tűzvédelem). 21. századi elvárás az elektronikus katalógus, helyi adatbázisok építése és az adatszolgáltatás külső adatbázisokba. Fontos feladat a digitalizálás, hogy a muzeális kincseket, melyek a nemzeti kulturális örökség és a világ örökségének részei is, széles körben megismertessék, közzé tegyék, nemcsak a tudományos kutatás, hanem a közművelődés, ismeretszerzés, tanulás szolgálatában. (Meg kell jegyeznünk, hogy a muzeális gyűjteményekben a digitalizálásnak állományvédelmi szerepe is van – így nem az eredeti dokumentumot kell kutatásra bocsátani.) Ehhez speciálisan képzett szakemberekre és modern technikai eszközökre van szükség. A modern teológiai állománnyal is rendelkező könyvtárakban a rendszerváltás után a külföldi szakirodalom retrospektív pótlása és beszerzése volt a nagy kihívás, a vasfüggönyön túlról. Tudjuk, hogy a szerzeményezés – belföldről és külföldről egyaránt – nagyon költséges feladat. A gyors technikai változás lehetővé tette, egyben fel is kínálta a távhasználatot mint szolgáltatást, ehhez naprakész katalógusok szükségesek. A könyvtárhasználói igények a tartalomszolgáltatás – napjainkban a nyílt hozzáférés felé mozdultak el.” (Ásványi Ilona)

„Két egymással összefüggő kérdés is foglalkoztatott, amióta abba a nagyszerű könyvtárpalotába költöztünk, melyet 2001-ben kapott Nagykanizsa. Az egyik kérdés az, hogyan lehetne ebbe a nagyszerű adottságú épületbe egy olyan funkciót is beletelepíteni, melyre eredendően nem képes. Annak a nagyszerű elvnek ugyanis, hogy nagyobb terekben, övezetenként összekapcsolódva tárul fel az olvasó előtt a gyűjtemény és minden szolgáltatás, ellentmond az a természetesnek tűnő igény, hogy a könyvtár bevezető, kezdő szakasza önálló, a könyvtári szolgáltatástól eltérő nyitvatartási idejű életet éljen. Ha ez mégis megvalósíthatóvá válna, akkor kevés energiával fenntartható, önállóan is működő, másfajta programot futtató, de mégis könyvtárközeli helyszínné válhatna, az eredeti funkció csorbulása nélkül.” (Czupi Gyula)

„A varázstalanság sárkányfejének legyőzéséhez olyan varázsigék születtek, amelyekben a különleges varázsszavak mellett megfogalmazták a saját kívánságaikat. A hatásos varázslás érdekében dekoratív, kreatív varázspálcák készültek. A feladatokat legsikeresebben teljesítők közül került ki a hős, aki a következő foglalkozás elején levághatta a sárkány fejét, és két kisgyerek „varázscsokit” kapott. Az aznapi hősünket és a két jutalmazottat közösen választottuk ki. A foglalkozásokon a gyerekek tanulták az önmagukra és az egymásra való odafigyelést, egymás meghallgatását, egymás érzéseinek tiszteletben tartását és az együttgondolkodást. A mesék hallgatása során – a tanórákon az összpontosított figyelemre csak rövid ideig képes gyerekek – végig odaadó figyelmet tanúsítottak. Lelkesedésük határtalan volt, olyannyira, hogy otthon a manuális feladatok minél sikeresebb teljesítése érdekében segítségül hívták a szüleiket is, így vonódtak be a szülők szinte észrevétlenül a projektbe.” (Szommer Edit)