2017. május 10-én délután az Ünnepi Könyvhét Vörösmarty téri színpadán Szávai Ilona (Pont Kiadó) vezetésével élvezetes, mesemondással fűszerezett kerekasztal-beszélgetés részese lehetett az érdeklődő közönség. A beszélgetéshez a mesék mindennél fontosabb szerepének bizonyítására, megerősítésére kiadott, A mese hídszerepe című kötet szolgáltatott ürügyet.

A könyv fülszövegét idézve: „A kötetről nyugodtan állíthatja a szerkesztő: mérföldkő. A mérföldkőnél a mesével foglalkozó, azt kutató, azzal gyógyító, azzal nevelő kortárs magyar szerzők találkoztak. Ez a könyv hidat épít a mesélő, a mesével nevelő-gyógyító szakemberek, a mese hídszerepét hirdető „szakmák” és a lehető legtágabban értelmezett közönség között. A Fordulópont című folyóirat az elmúlt két évtizedben fórumot teremtett a mesének elkötelezett szerzők számára és folyamatosan közölt összeállításokat a munkáikból. Ez a könyv is ennek a törekvésnek az eredményeként jött létre.”

A több szakma oldaláról megnyilvánuló, meseterápia iránti egyre intenzívebb érdeklődés szükségessé és indokolttá tette a korábban már a Fordulópont folyóirat egyes számaiban közölt tanulmányok újbóli felidézését, kötetbe rendezését. Az összeállítást készítő és szerkesztő Szávai Ilona és a Pont Kiadó téma iránti elkötelezettsége közismert. A kézikönyv jellegű kötetben pontos eligazítást kapunk a legfontosabb hazai meseterápiás irányzatok mibenlétéről, a meseterápiás programok tapasztalatairól, valamint a mesemondás-mesehallgatás szülői és intézményi gyakorlatáról, a meseterápiás képzések lehetőségeiről.

Antalfai Márta (szakpszichológus, kiképző pszichoterapeuta, művészet- és meseterapeuta) Kincskereső Meseterápia Módszere abból a felismerésből indul ki, hogy az emberi lélekben felmerülő konfliktusok és ezek megoldási módjai szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is. A Kincskereső Meseterápiás Módszer a mesék lélektani elemzésével közelíti meg a mesék cselekményét, a mesehősök próbatételeinek és küzdelmeinek értelmét, célját.

A módszer több évtizedes pszichoterápiás és egyetemi oktatói tapasztalataira épül, melyet 1998-2004 között dolgozott ki. Elméleti alapját az analitikus pszichológia, valamint az abból kiinduló meseelemzések és saját kutatási eredményei adják, amelyek összességében arra hívják fel a figyelmet, hogy a mesékben olyan lélektani törvényszerűségek rejlenek, amelyek a pszichológia és a pedagógia tudományát is gazdagítják. A mesék megmutatják az utat az életproblémák és konfliktushelyzetek megoldásához. A módszer lényege pedig a mesék segítségével felfedezni a személyiségünkben rejlő, még feltáratlan lelki kincseket, belső értékeinket.

Tanítványai, a Kincskereső meseterapeuta jelöltek közül néhányan esetismertetésekkel és meseelemzésekkel teszik szemléletessé a módszer működését: Füzesi-Kulcsár Szilvia a Piroska és a farkas meséjének alkalmazásával, Lentulay Edina a Vasjankó c. mese elemzésével, Temesvári Petra a Raponc című népmese, Török Gabriella a Világszép Vaszilissza című orosz népmese, Kovács Csilla pedig A boldogság madara című tibeti népmesében rejlő lehetőségek feltárásával érzékelteti a mese terápiás hatását.

Boldizsár Ildikó (mesekutató, meseterapeuta) gazdag munkássága talán a legismertebb könyvtárosi körben. Metamorphoses Meseterápiás Módszere a mesékkel ad viselkedés- és gondolkodásbeli mintákat, a mesélést követő feldolgozás során pedig előkészíti a lehetséges jövőbeli választásokat, szintemelkedéseket. A módszer alkalmazása során az életkori sajátosságokhoz igazítva választják a meséket, szem előtt tartva az aktuális életszakasz valamennyi jellemzőjét, szerveződhet a terápia egy-egy életszakasz gondjai köré is, de vannak olyan csoportok is, amelyekben azonos élethelyzetben, életválságban lévő emberek találkoznak egymással. Ezekben a helyzetekben elsődleges cél, hogy a mesék segítségével megpróbálják a benne levő „jóhoz” kapcsolni a fejlődésben megakadt vagy segítségre szoruló embert, majd pedig ráirányítani a figyelmét a problémára és a problémában rejlő megoldási módokra.

A Metamorphoses Meseterápiás Módszer keretében alkalmazott mese a hagyomány által meghatározott és őrzött egységes és egylényegű világkép hordozója, annak egyetlen eleme is képes az egész világképet modellálni. A világképet teljessé tevő többi elem, a rítus, a mondóka, a népdal, a népi játék, a találós kérdés és a szólások segítő erőként hívhatók elő a terápia során. A meseterápiában tehát nem a szimbólum a legfontosabb elem, hanem a kód. A mese kódjai viselkedésmintákat tartalmaznak, amelyeket mesélés közben próbálnak feléleszteni, érthetővé és élővé tenni, majd tudatosítani.

Boldizsár Ildikó módszerére épült fel és valósult meg többek között a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a büntetésüket töltő asszonyok és gyerekeik reintegrációját, a családi kötelékek újra- illetve újjáépítését szolgáló meseterápiás program, melyet Juhász Attila (BV ezredes, intézeti parancsnok) és Luzsi Margó (gyermekkönyvtáros, mesemondó, meseterapeuta) katartikus hatású tanulmányából ismerhetünk meg.

Bajzáth Mária (mesepedagógus) Népmesekincstár Mesepedagógiai módszere azon a felismerésen alapul, hogy az iskolában alkalmazott meseolvasás csupán olvasástechnikai gyakorlatot, szövegfeldolgozást, szövegértést, a mesével kapcsolatos kérdések megválaszolását jelenti. Ez a megoldás szinte falat emel a gyerek és a mese közé. Ezért alkotta meg a Népmesekincstár mesepedagógiai módszert. A népmesében és a népköltészeti alkotásokban találta meg azt a nevelési és oktatási lehetőséget, amellyel a test, a lélek és az értelem egyaránt fejleszthető. A módszer alapját a mesehallgató gyerekek életkori sajátosságai, az őket foglalkoztató kérdések és a mesék összekapcsolása képezi. Ezt egészítik ki a mondókák, népi játékok, népdalok, találós kérdések, valamint a mozgás, a kézművesség, az alkotás elemei. Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes, neki szóló – üzenetét.

Kádár Annamária (mesepszichológus, mesepedagógus) terápiás módszere a gyermekekre összpontosít. Célkitűzéseiben központi szerepet játszik a reziliencia, a rugalmas alkalmazkodóképesség kialakításának lehetősége. A mesék ugyanis rámutatnak arra, hogy az akadályok, problémák, amelyekkel találkozunk, mély tanulságokat hordozhatnak magukban, segítenek abban, hogy könnyebben éljük meg életünk változásait, kreatívan alkalmazkodjunk a váratlan helyzetekben. A reziliencia, a rugalmas ellenálló képesség arra a rugalmasságra, képlékenységre vonatkozik, arra az emberi képességre, ami lehetővé teszi, hogy a testi-lelki megpróbáltatások ellenére visszanyerjük eredeti állapotunkat. E pszichés rugalmasság birtokában az ember egészséges marad akkor is, ha harmóniáját veszély fenyegeti. A reziliencia tehát egy kiegyensúlyozó folyamat. A mese hősei a reziliens viselkedést példázzák a gyermek számára, hiszen számukra a világ nem leküzdhetetlen probléma, hanem megoldandó életfeladat. Sokszor a helyzeten magán nem változtathatunk, azon viszont igen, hogy miként tekintünk egy adott szituációra, képesek vagyunk-e új nézőpontot találni, „átkeretezni” a problémákat.

Kerekes Valéria (egyetemi oktató) Mesét Másként Módszere az óvodai korosztály érzelmi nevelésére kidolgozott eljárás, mely magába foglalja az anyanyelvi és az esztétikai nevelést is. Az óvodapedagógusnak mint „meseátadó” személynek kíván segítséget nyújtani a népmese és a drámapedagógia ötvözésével létrejött módszer. A mese befogadása és a vele való különböző játékok során létrejövő kommunikációs helyzetek támogatják az anyanyelvi nevelés célját, az érthető, kifejező, hatásos és meggyőző beszéd készségének kialakítását. A művészi elemekkel átszőtt játékok pedig hatással vannak a gyermekek szépérzékének alakulására.

Juhász László (pszichológus) a Mesehős komplex mesediagnosztikai- és terápiás módszert dolgozta ki és tanítja, melynek alapja egy budapesti óvodában 2011-ben elvégzett előkutatás a mesékkel való gyógyítás, a meseterápia csoportos, intézményesített alkalmazási lehetőségeinek kipróbálására. Tanulmányában a mesepszichológiától a meseterápiáig vezető saját szakmai útján keresztül ennek az alkalmazás-történetnek a tudományos hátterét és folyamatát is megvilágítja, rámutatva az előnyökre és a veszélyekre.

És a mesemondók?

Bumberák Maja, Gregus László, Körmöczi-Kriván Andrea: egy mesélő, egy táncterapeuta és egy zenész, ők a Napos-Holdas mesemondók, akik hisznek a mesemondás hatalmas közösségfejlesztő- és fenntartó erejében, ezért a mesemondást modern környezetben is nélkülözhetetlennek tartják, mesélnek tehát fáradhatatlanul, gyerekeknek és felnőtteknek.

Lengyel Tóth Krisztina a mesemondás „visszatanulásának” fontosságáról meggyőződve végezte el a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamát, majd a táncház mozgalom mintájára társaival megalakították mesemondó baráti társaságukat, ahol a hagyományt nem „őrzik”, hanem „éltetik” – a maguk örömére és hasznára.

Both Gabi meseíró, szerkesztő, a Meseutca elnevezésű könyvajánló egyik alapítója, a Betűfaló-program (komplex pedagógiai segédanyag 8 kortárs magyar gyerekkönyvhöz), és nem utolsósorban egy anyuka, aki több mint tíz éve mesél fejből és szívből a gyerekeinek…

Ez tehát a körkép, amit a kötet kínál. Köszönjük!

A mese hídszerepe. Szerk. Szávai Ilona. Budapest: Pont Kiadó, 2017. 120 p.