Buzinkay Géza szintézise

Kategória: 2017/ 5

A magyar sajtó és újságírás története
a kezdetektől a rendszerváltásig

Mi, könyvtárosok igazán örülhetünk ennek a maga nemében egyedülálló összegzésnek. Hiszen a magyar nemzeti kulturális örökség e gazdag szektorának az őrzői, feltárói és újabban digitalizálói elsősorban a könyvtárak, az érdeklődők, a felhasználók, a kutatók többnyire a bibliotékák gyűjteményeiben forgathatják a napi- és hetilapokat, a folyóiratokat, valamint az egyéb sajtótermékeket. A felsőfokú könyvtáros-képzés intézményeiben – kétségkívül változó mértékben – a tananyag szerves része a sajtótörténet. Ilyenformán mind a gyakorló könyvtárosok, mind az informatikus könyvtáros szakos hallgatók és oktatóik igen hasznos, hézagpótló segédlet birtokába juthatnak (remélhetőleg el is jut hozzájuk). Pótolhatatlan ráadás a források és az irodalom több mint negyven oldalas jegyzéke, amely a további tájékozódást, a lapcímek és a kötetben előforduló nevek mutatója pedig a visszakeresést könnyíti meg.

Buzinkay Géza munkája – és ezt a könyvtárosok jól tudják – nem előzmény nélküli. Csak a közelmúltból négy szintetizáló szándékkal született próbálkozás említhető. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján indult az ún. akadémiai vállalkozás (néhai Dersi Tamás kezdeményezésére), az első kötetben inkább az irodalomtörténészek, a másodikban főleg a történészek közreműködésével, de ezután abba, azaz torzóban maradt.1 Hasonlóképpen félbeszakadt – az első kötet, a fordulat éve után – a Ráció Kiadó nekifutása.2 Készült két újságíró-iskolai tankönyv is (mindkettő egy kötetben): az egyik (1977-ben) szintén csak 1948-ig halad3, a másik (1994-ben) elmegy ugyan 1988-ig4, de erősen vázlatosan. Most a budapesti Wolters Kluwer Kft. jóvoltából egy összehasonlíthatatlanul terjedelmesebb, a mutatókkal együtt mintegy 550 oldalra rúgó, átfogó jellegű és tudományos igényű sajtótörténeti összefoglalás látott napvilágot. A szerző neve a könyvtárosok körében közismert: a tárgykör hivatott és mélyen elkötelezett szakértője, közel négy és fél évtizede kutatja a témát, e könyv irodalomjegyzékében harminchárom nyomtatott közleménnyel (és még néhány helyen társszerzőként) szerepel.

A megszokottól jóval hosszabb előszavából világosan kiderül, hogy Buzinkay Géza nemcsak saját kutatási eredményeit, hanem a korábbi és a vele kortárs szerzők megállapításait is összegzi (ha szükségesnek véli, vitázik is velük). Fontos, valószínűleg a legfontosabb elhatározása, hogy kifejezetten sajtótörténeti megközelítést alkalmaz. Vagyis elhatárolódott mind az irodalomtörténeti, mind a történettudományi (leginkább politikatörténeti) szemlélettől, és nem tette magáévá az újabban szorgalmazott társadalomtörténeti vagy a szintén kézenfekvőnek látszó művelődéstörténeti szempontot sem. A sajtót mint a társadalmi mozgás sajátos jelenségét, médiumát vizsgálja, e mozgás hazai tendenciáit, folyamatait, kiemelkedő állomásait, alkotásait és alkotóit igyekszik bemutatni, mindig rámutatva a nemzetközi hatótényezőkre.

Rendkívül figyelemre méltó törekvése, hogy könyvének címét tágan értelmezi: voltaképpen a sajtóélet, a sajtóviszonyok (sajtóirányítás, sajtójog, sajtóellenőrzés-cenzúra, kiadók és nyomdai lehetőségek, hírszolgálat, postai és utcai terjesztés stb.) helyzetét is jellemzi. Részletesebben tárgyalja a sajtótörvényeket, mindenekelőtt a sajtószabadságot (ha megszakításokkal is) hosszú-hosszú évtizedekre garantáló 1848. évit. Ugyanakkor változatlanul keveset tudhatunk meg az időszaki sajtó olvasóközönségéről. Örvendetes, hogy az emigráns, majd a trianoni békediktátum után a kisebbségi magyar lapok sorsát is felvillantja, elemzi. (Szerinte először, ám valójában már a Kovács Máté szerkesztette egyetemi szöveggyűjtemény 1970-ben közzétett második kötete5 is kitért erre.)

Mint ahogy a kötet címében olvasható, a szerző megcélozta az időbeli teljességet is. Ezt azonban kissé korlátozottan tette. Az 1980-90-es évek fordulóján végbement nagyarányú, gyökeres változásokat politikai indulatokból mentesen, beleérzéssel ismerteti, a kisebbségi sajtó esetében akár az új évezred első évtizedének közepéig is előre tekint, az utóbbi tíz, olykor tizenöt-húsz esztendő magyarországi fejleményeinek áttekintésére viszont nem vállalkozik. Ezért nem olvashatunk a hírportálokról, a napilapok online változatairól, egyáltalán az elektronikus sajtó egyre nagyobb tért hódító formáiról. Holott – és ezt ő maga állapítja meg – ekkor már a nyomtatott lapok „jelentősége világszerte visszaszorulóban volt.” Alighanem komoly szakmai vitákat vált ki a belső periódushatárok kijelölése. Némelyek számára már az is meghökkentő lehet, hogy elfogadja ugyan kezdetnek a Mercurius Hungaricus indulását, bár csak előzménynek tartja, és tagadja – minden bizonnyal jogosan –, hogy ez már sajtótermék lett volna, mivel a három alapvető kritérium, az időszakosság, az aktualitás és a nyilvánosság mindegyike még nem volt jelen nála. Sokan megkérdőjelezhetik a magyar sajtó első közel hetven évének (1780-1848) kétfelé tagolását. Buzinkay Géza korábbi műveiben is kritika érte a dualizmus évtizedeinek megbontását, közelebbről az 1880-as szakaszhatárt. Ezúttal az 1918-1921 közötti esztendők összevonását kell külön indokolnia.

A fejezetcímek rendszerint nemcsak pontosak, hanem szellemesek is. Három példa: Bukás után, Kiegyezés előtt, 1849-1867 (csak nem érthető, miért írja nagy kezdőbetűvel – és mindenütt – ezt a történelmi eseményt); Újságírók hatalmon, majd bíróság előtt, 1918-1921; Diktatúrák között forradalom, 1945-1989.

Igencsak következetesen jár el Buzinkay Géza a címben jelzett kettős fogalom – a sajtó és az újságírás – értelmezésében. Már a bevezetőben kifejti, hogy felfogása szerint a szintézisben elsősorban a hírlapirodalom (ideértve a napi- és hetilapokat, bizonyos feltételek meglétekor a kéthetente kiadott orgánumokat) fejlődését célszerű bemutatni. Másodsorban pedig azokat az élclapokat, ismeretterjesztő és főleg szépirodalmi folyóiratokat, netán egy-két társadalomtudományi kiadványt, amelyek a közvélemény mindenkori alakulására viszonylag nagy vagy nagyobb befolyást gyakoroltak. Ennélfogva tudatosan mellőzi a szakmai és – néhány kivétellel – a tudományos folyóiratokat, továbbá a szakszervezeti és diáklapokat, a magazinok túlnyomó többségét. A Budapest-centrikusság létrejötte után meglehetősen mostohán kezeli az ún. vidéki sajtót, különösen a kifejezetten helyi érdekű lapokat – ebből következően az irodalomjegyzékben is kevés a helytörténeti írás. Így is közel hétszáz lapot említ. Természetesen a magyarországi időszaki sajtó meghatározó termékeivel kellő és többnyire arányos terjedelemben foglalkozik. Megint néhány példa: Magyar Hírmondó (mivel ez volt az első magyar nyelvű újság, megérdemli a kiemelt figyelmet), a két Pesti Hírlap (a reformkori és az 1878-1944 között megjelenő), a Budapesti Hírlap, Az Est, a Pester Lloyd (a legjelentősebb, döntően a külföldet informáló hazai német lap), a Borsszem Jankó (a leghíresebb és legnépszerűbb vicclap, remek karikatúrákkal). Ugyanakkor méltatlanul csekély terjedelmet szán a roppant népszerű Vasárnapi Újság évtizedeire. Elemzéseiben háttérbe szorulnak az ún. pártállam egyszólamú sajtójának kiugróan magas példányszámot elért termékei (Népszabadság, Nők Lapja stb.). Egyébként számottevő erénye, hogy a politikailag-ideológiailag (és persze színvonalban) rendkívül differenciált lapstruktúrát igyekszik tárgyilagosan, általában árnyaltan bemutatni.

Buzinkay Géza kronológiai rendben végigköveti (megint csak a nemzetközi háttérbe ágyazva) a magyarországi újságírás fejlődésvonulatát: pl. a referáló és a véleménysajtó korszakváltását, a riportok beáramlását, a vezércikk módosuló rendeltetését, az ún. független politikai újságok megjelenését, a szerkesztés változó elemeit (pl. újabb és újabb rovatok átvétele), az új laptípusok (pl. családi magazinok, krajcáros tömegsajtó), új műfajok meghonosodását, amiként az újságírói szakma megszilárdulását, hivatássá válását,  a nők fokozatos térfoglalását, a tudósítók és az alkalmi levelezők mindenkori funkcióját; az újságírók társadalmi helyéről, szervezkedéséről a dualizmuskori fejezetben különösen sikeres helyzetképet kapunk. Másokhoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy az időszaki sajtó fejlődésében, egy-egy lap életében nagy szerepet játszanak az újságírók és a szerkesztők. (Nem becsüli le a karikaturisták, a fotósok és másféle illusztrátorok közreműködését sem.) Ennek megfelelően könyvében nagy teret szentel a kiemelkedő magyar publicistáknak és redaktoroknak. Miután egyfelől a hazai újságok hasábjain számottevő arányt tettek ki a szépirodalmi közlemények (egyebek között a folytatásos regények) és ezeknek igen nagy volt a közönségvonzó hatása, másfelől a magyar írók feltűnően magas hányada újságíróként kezdte, sőt folytatta a pályáját, számosan kenyérkereső foglalkozásként dolgoztak a lapoknak, a szerző finoman és óvatosan megpróbálja elválasztani egymástól a szépprózai és a publicisztikai tevékenységet. Talán ezzel magyarázható, hogy a közelebbről is, tehát hosszabban, remek kis portrékban minősített munkatársak között kiemelten szerepelnek azok az újságírók, akik elsősorban publicistaként vagy szerkesztőként jeleskedtek. Az elhatárolás magától értetődően nem sikerülhetett maradéktalanul, mert a két terület – a szépirodalom és az újságírás – elválaszthatatlan egymástól. Elég talán Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor példáját felhozni. (Szívesen olvasnánk – többek között – az újságíró Móricz Zsigmondról, Karinthy Frigyesről, Németh Lászlóról is értékelő sorokat.) Tagadhatatlan, hogy szép számmal voltak, akik csaknem kizárólag a publicisztika (és a szerkesztés) terén alkottak maradandót; újabb példák: Kossuth Lajos, Rákosi Jenő, Miklós Andor, Vészi József, Bálint György, Pethő Sándor, Zsolt Béla. E sorban Buzinkay Géza mintha túlbecsülné Kecskeméthy Aurél és Lázár Miklós személyét, és mintha alulértékelné a Népszava munkatársait.

A szintézis irodalomjegyzékében jóleső érzéssel konstatálhatjuk, hogy az utóbbi években milyen sok sajtótörténeti munka született, leginkább fiatal kutatók tollából. Jó lenne valami hasonló listát látni a helyi lapok múltjáról írt közleményekről. S visszatérve az ismertetés kezdő sorainak egyik utalására: jó lenne hinni, hogy a felsőfokú oktatási intézmények informatikus könyvtáros szakos hallgatói (akár nappali, akár levelező tagozaton) is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egykori nyomtatott és immár az elektronikus sajtó termékei és munkatársai ne süllyedjenek el a feledés homályában. A sajtótörténeti bázis és a módszertani alap immár adott, erre támaszkodni lehet és kell. Remélhetőleg így lesz…

A magyar sajtó és újságírás története a kezdetektől a rendszerváltásig / Buzinkay Géza. – Budapest : Wolters Kluwer Kft., 2016. – 548 p. ; 25 cm

Jegyzetek

1.  A magyar sajtó története 1. 1705-1848 / szerk. Kókay György. – Budapest : Akadémiai K., 1979. ; A magyar sajtó története 2/1-2. 1867-1892 / szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla. – Budapest : Akadémiai K., 1985.

2.  A magyar sajtó története 1, : A kezdetektől a fordulat évéig / Buzinkay Géza, Kókay György. – Budapest : Ráció, 2005.

3.  A magyar sajtó története / szerk. Márkus László. – Budapest : Tankönyvkiadó, 1977.

4.  A magyar sajtó története / Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor. – Budapest: Magyar Újságírók Szövetsége Bálint György Újságír-iskola, 1994.

5.  A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig / összeáll. Kovács Máté. – Budapest : Gondolat, 1970.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)