Az érdekeltségnövelő támogatás kapcsán készülő hatástanulmány részeként az alábbi kérdésekkel fordultunk a megyei könyvtárak módszertanosaihoz, hogy – a rendelkezésre álló adatok elemzésén túl – tapasztalataikat, véleményeiket összegyűjtve még árnyaltabb képet kaphassunk a támogatás felhasználásáról.

1. Hogyan hasznosul a támogatás a különböző típusú könyvtárakban?
Mit jelent mindez a mindennapi gyakorlatban?

A válaszolók egyöntetű véleménye, hogy a támogatás jól hasznosul, számol vele a könyvtáros és a fenntartó is. Felhasználása a nagyobb könyvtárakban két módon történik, egyrészt hozzáadódik az állománygyarapítási kerethez, másrészt szabad keretként kezelik, egyedi beszerzésekhez használják fel. Valójában ott van igazán jelentősége ennek a támogatásnak, ahová viszonylag nagyobb összeg jut, amellyel a könyvtárak már tudják a dokumentumkínálatukat szélesíteni. Jó kiegészítése az állománygyarapítási keretnek.
A támogatás általában akkor érkezik, mikor a saját forrás már gyakorlatilag elfogy, vagyis az év második felének állománygyarapítását segíti. Általában a kisebb községi könyvtárak egyszerre vásárolják le az összeget (többek között a nyilvántartási kötelezettség miatt). Somogy megyéből jelezték, hogy sajnos, vannak könyvkereskedő ügynökök, akik az internetről letöltve az önkormányzatok által kapott összeg nagyságát, úgy állítanak be a községi önkormányzathoz, hogy “meghoztuk a nyert könyveket”, és csak később derül ki, hogy tulajdonképpen az érdekeltségnövelő összegét vásárolták el.
A támogatásból a technikai fejlesztésre fordítható 30 százalékot inkább csak a megyei és a városi könyvtárak tudják kihasználni, mivel náluk a támogatás összege jelentősebb. Sokkal több könyvtárnak lenne szüksége erre a lehetőségre, de a községek általában csak könyvvásárlásra tudják fordítani a kapott pénzt.
Mind a könyvtári, mind a közművelődési támogatást külön kezelik a minisztérium illetékes főosztályainak munkatársai, és az adott összegeket a Belügyminisztérium is külön sorban utalja – megnevezvén a pontos jogcímet – az önkormányzatokhoz. Az megint más kérdés, hogy esetleg az adott önkormányzatnál “érdekeltségnövelő” címén nem kezelik külön a könyvtári és a közművelődési részt, ezért fordulhat elő, hogy több megyéből is jelezték az összevont intézmények esetében a támogatás “egy összegben” való utalásának problémáját.

2. Mennyiben fogta vissza, illetve mennyiben gerjesztette
az önkormányzati önrész nagyságát az érdekeltségnövelő támogatás?

Több önkormányzat rendszeresen növeli a beszerzési keretet, de igaz az is, hogy a nehéz helyzetre hivatkozva csak igen kis mértékben, vagyis nem az érdekeltségnövelő támogatás arányában teszi ezt. Vannak önkormányzatok, amelyek úgy számolják a támogatást, hogy abban az évben ennyivel kevesebb keretet kell biztosítaniuk. Viszont van, ahol ez inspiráló jellegű, és igyekeznek önerőből is többet felmutatni. Mindazonáltal megállapítható, hogy általában nem az érdekeltségnövelő támogatás határozza meg az állománygyarapítási keret nagyságát, hanem az önkormányzat anyagi kondíciója, és persze az, hogy a polgármester és a képviselő-testület mennyire tartja fontosnak a könyvtárat.
Az önkormányzatok az éves költségvetés tervezésekor meghatározzák, hány százalékos emelést engedélyeznek a költségvetés egészére, illetve a dologi kiadásokra. Megjegyzendő, hogy sok helyen évről évre csökken a gyarapításra fordítható összeg, mivel az energia árának emelkedését az önkormányzatok általában nem tudják kompenzálni, a csökkenő összegű gyarapítás pedig csökkenő összegű támogatást von maga után.

3. Az önkormányzatok mennyiben korrekt partnerek:
visszatartják-e a pénzt, előfordul-e, hogy csak külön kérésre kapják meg a könyvtárak?

A válaszolók szerint a partneri viszony általában korrekt. A kezdeti években előfordult, hogy a könyvtáros nem tudott időben a támogatásról, igaz, manapság is a községi könyvtárak esetében több településen a könyvtárosnak kell rákérdezni, hogy megérkezett-e a támogatás, azaz költheti-e a pénzt. Ennek különösebb oka nincs, csak a figyelmetlenség. A szakfelügyeletnek köszönhetően egyre kevesebb helyen fordul elő ilyen eset. Az információ hiányából ott lehet még gond, ahol vagy a fenntartónál vagy a könyvtárban személyi változás történt, illetve azoknak a könyvtáraknak az esetében, amelyek újonnan kerültek a jegyzékre. Erre azonban a megyei könyvtárakban kell figyelni, és szükség szerint tájékoztatni a könyvtárost, illetve felhívni az önkormányzat illetékesének a figyelmét.
Sajnos – mint már az 1. kérdésnél utaltunk rá – még mindig akad egy-két olyan önkormányzat, ahol nem tudatosult, hogy külön kell kezelni a könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatást, ezért még előfordul, hogy az év vége felé veszik észre, hogy nem jól adták át a támogatási összeget.

4. Általában milyen jellegű dokumentumok vásárlására használják fel a könyvtárak a támogatást?

Többségében a helyi beszerzési keretüket kiegészítő összegként használják fel a támogatást. A módszertanosok egyre gyakrabban tapasztalják, illetve javasolják, hogy tervszerűen használják föl az érdekeltségnövelő támogatást.
A támogatást leggyakrabban

• multimédia: CD-k, CD-ROM-ok, DVD-k beszerzésére,
• a kézikönyvtári anyag kiegészítésére (pl. ebből vették meg a Magyar Nagy Lexikon sorozatot),
• a különböző állományrészek tervszerű frissítésére (pl. idén frissítették az útikönyveket, tavaly a szótárakat, ifjúsági irodalmat, mesekönyveket),
• kisebb könyvtárakban az elavult, elhasználódott művek pótlására,
• iskolai kötelező olvasmányok frissítésére,
• több könyvtárban folyóiratok, hetilapok megrendelésére (erre költségvetési forrásuk nincsen), használják fel;
• egyre gyakoribb, hogy a támogatás 30 százalékából valamilyen műszaki berendezést vásárolnak.

5. Milyen problémákat látnak, milyen változásokra lenne szükség?

Szinte mindenki megfogalmazza, hogy növelni kellene a támogatás mértékét, továbbá, hogy közvetlenül a könyvtáraknak kellene utalni a pénzt. Egyrészt Vidra Szabó Ferenc adatelemzéséből kiderül, hogy a támogatás összege 1998 óta csaknem 90 százalékkal nőtt, másrészt mivel a költségvetésben a Belügyminisztérium fejezetében van a pénz, ezért az önkormányzatoknak kell utalni a támogatás összegét. Magának a rendeletnek is “beszédes” a címe, nevezetesen: A nemzeti kulturális örökség miniszterének 4/2004. (II. 20.) NKÖM rendelete a helyi önkormányzatok könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatásáról.
A rendelkezésre álló összeg nagysága általában júniusban derül ki. Számos az alacsony összegű támogatás, ezek az alacsony beszerzési kereteket nem igazán tudják megnövelni úgy, hogy azok a megfelelő gyarapítást biztosítsák. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek javaslata, hogy olyan feltételhez kellene kötni a támogatást, hogy az adott (a döntési) évben gyarapításra felhasznált összeg nem lehet kevesebb az előző évi, érdekeltségnövelővel és az inflációval növelt összegnél.
Problémát jelent, hogy az önkormányzatok többségének figyelmét minden évben külön fel kell hívni arra, hogy február 20-áig küldjék be jelentésüket a megyei könyvtárba. Az igénylés alapját képező önkormányzati nyilatkozatban közölt állománygyarapítási keretnek meg kell egyeznie a statisztikában közölt összeggel. Sajnálatos, hogy nem figyelnek az adatok egyeztetésére. Hiába az éves statisztikai jelentés kitöltési útmutatójának figyelmeztetése, sok fenntartót kell megkeresni az adatok eltérése miatt. Többször előfordul, hogy módosítást kell kérni, mert nem egyértelmű a beküldött jelentés. Ez a megyei könyvtárakban megnehezíti és meghosszabbítja a munkát, ezért az állománygyarapításról beküldött jelentéseket egységesített formában kellene megkapniuk. A Győr-Moson-Sopron megyeiek javaslata szerint a statisztikai jelentést ki kéne egészíteni egy sorral: “Érdekeltségnövelő támogatáshoz figyelembe veendő összeg”. A Bács-Kiskun megyeiek javaslata pedig az, hogy az önkormányzatok számára készíteni kell egy jelentőlapot, amelyet a statisztikai jelentés űrlapjával együtt a megyei könyvtárak eljuttatnak a nyilvános jegyzéken szereplő könyvtáraknak, a társulással működőknek és a szolgáltatást nyilvános jegyzéken szereplő könyvtáraktól megrendelőknek is. Heves megyében többen érdeklődtek a támogatás pályázati elszámolásával kapcsolatosan. Szerintük érdemes lenne a támogatásról szóló 4/2004. NKÖM rendelet előírásait kiegészíteni azzal, hogy az önkormányzatok zárszámadás keretében készített elszámolásának egy példányát meg kell küldeni az illetékes megyei könyvtárnak.
Végezetül többen jelezték, hogy az ÁSZ-ellenőrzés eredményeit (az összeg elköltéséről, vagy nem megfelelő célra való fordításáról) be kellene hozni a szakmai köztudatba, hogy ezzel is lehessen a fenntartó előtt érvelni. Mindenképpen szankcionálni kellene, ha a fenntartó megtartja magának a pénzt.

Összegzés

A könyvtári dokumentumok beszerzése után igénybe vehető áfa-visszatérítés megszűnése után ez az egyetlen központi támogatási forrás a beszerzés keretösszegének növelésére. Ezt a támogatási összeget meg lehet tervezni, lehet rá számítani. Néhány települési könyvtár számára ezért nagyon fontos, hogy a nem minden évben növekvő önkormányzati költségvetés mellett számíthat erre az összegre, így esetleg jobban figyelhet az olvasói igények kielégítésére.
Az új jogszabályi lehetőség bizonyára jelentős segítség lesz azoknak a kistelepüléseknek, amelyek a szolgáltatások megrendelésével tudják teljesíteni a nyilvános könyvtári ellátást. Várhatóan minőségi és mennyiségi változást idéz elő a dokumentumellátásukban.
Megfigyelhető, hogy a támogatás nem befolyásolta az önkormányzati önrész nagyságát. Az érdekeltségnövelő támogatás és az önkormányzat által biztosított beszerzési keret alig függ egymástól. A fenntartó nagyon örül a központi támogatásnak, de szűkös keretei miatt gyakran nem tudja növelni az általa biztosítandó összeget. Maga az érdekeltségnövelő támogatás nem ösztönzi a fenntartókat önerő növelésére.
Az önkormányzatok partnerségét illetőleg változatosak a tapasztalatok. Van, ahol az önkormányzat korrekt módon értesíti a könyvtárat a támogatás megérkeztéről, és átutalja az összeget. De van, ahol külön kérésre adják át a támogatást, főleg a kistelepüléseken. Az átutalás nem azonnal történik meg a támogatás megérkezte után, vannak önkormányzatok, amelyekben “parkoltatják” az összegeket. Az is előfordult már, hogy azt mondta az önkormányzat: a támogatást már elköltötte a könyvtár (vagyis előre betervezték a támogatást a költségvetésbe). Néhány esetben arra is volt példa, hogy az önkormányzat nem a jogszabályban rögzítettek szerint költi el a támogatást.
A támogatást a könyvtárak elsősorban könyvvásárlásra fordítják. Néhány városi könyvtárban periodikumok előfizetésére, elektronikus dokumentumok beszerzésére fordítják egy részét. Kis könyvtáraknál ez az összeg általában nem olyan, hogy érdemes lenne más dokumentumtípusra fordítani, illetve sok helyen nincsenek olyan technikai feltételek, hogy mást vásároljanak. Több helyen a támogatás teszi lehetővé a drágább könyvek, elektronikus dokumentumok beszerzését.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy az érdekeltségnövelő támogatás nélkülözhetetlen a könyvtári rendszer számára. A települési könyvtárak állománygyarapításába 1998 óta egyre inkább beépült ez a körülbelül 20 százalékos támogatási összeg, azaz a könyvtárak számolnak e gyarapítási forrással, és mint láthattuk, igyekeznek tervszerűen és gazdaságosan felhasználni.
Véleményünk szerint e támogatási forma jó és hasznos, létezése rávilágít arra, hogy a könyvtári ellátás közös állami és helyi (azaz önkormányzati) feladat, ahogy ezt a 1997. évi CXL. tv. 53. § (2) bekezdése is lefekteti. A pályázati eredmények közzététele pedig gyors, utalása gördülékeny.
Az eltérő önkormányzati és könyvtári körülmények következtében óriási jelentősége van az esélyegyenlőség növelésében. A támogatás nagymértékben elősegítette a kistelepülési könyvtári ellátásban tapasztalható fejlődés megindulását.