A finn szerző cikkét elolvasva nem vigasztal, hogy a finnországi egyetemi könyvtárak hasonló gondokkal küzdenek, mint a magyarok. S a gondok között ott is a legsúlyosabb: az állománygyarapítás csökkenése, a gyűjtemények szegényedése. A helyzet hasonlóságát, esetenként azonosságát a Veszprémi Egyetemi Könyvtár néhány adatával szeretném érzékeltetni.
A hazai helyzetre is jellemző, hogy az egyetemi költségvetés és a könyvtári beszerzésre fordítható összeg aránya folyamatosan romlik. Míg az egyetemi költségvetés 1993-ról 1996-ra kb. megkétszereződött, addig a könyvtári állománybeszerzésre fordított összeg a Veszprémi Egyetemi Könyvtárban mindössze 30%-kal növekedett, ami 1 éves szintentartást sem biztosít!
A magyar egyetemi könyvtárakat is sújtja a dokumentumok áremelkedése, melynek mértékét a szerző az időszaki kiadványok esetében a legutóbbi esztendőben 20%-ra teszi. A forint leértékelés hatása további súlyos gondot jelent könyvtárainknak. A Veszprémi Egyetemi Könyvtár folyóirat-megrendelésén is látható ez a tendencia. 1998-ra az 1997-ben megrendelt külföldi szakfolyóiratoknak mindössze 63%-át rendelhette meg a könyvtár az előző évinek megfelelő keretből.
Tuulikki Nurminen is említi, hogy a mutatók még rosszabbak, ha a hallgatói létszám emelkedését is figyelembe vesszük. A Veszprémi Egyetemnek 1990-ben 697 nappali hallgatója volt, 1997-ben pedig már 3797. Ez több, mint ötszörös emelkedés. A beszerzési keret ugyanezen időszak alatt csupán kétszeresére emelkedett. A kép még sötétebb, ha vizsgáljuk az új szakok nagy számát, amelynek esetében a könyvtári hátteret ki kellett építeni, létrehozni, s ez a drága kézikönyvek, alapművek visszamenőleges beszerzését is jelenti. 1990 óta a Veszprémi Egyetemen indított új szakok: műszaki informatikai, környezetmérnöki, kémia, műszaki manageri, gazdálkodási, idegenforgalmi, angol és német nyelvtanári, színháztörténeti, környezettan tanári. Sajnos nem mondhatjuk el jó lelkiismerettel, hogy ezeknek a szakoknak könyvtári hátterét sikerült megteremteni.
A magyar egyetemi könyvtárak esetében is hasonlóan torz az állománygyarapításra fordított összeg megoszlása dokumentum-típusonként, nálunk is a folyóirat-előfizetésre fordított összeg teszi ki a teljes beszerzési keret túlnyomó többségét. Az elmúlt években a Veszprémi Egyetemi Könyvtár a dokumentumbeszerzésre fordított összeg kb. 90%-át fordította a külföldi folyóiratok előfizetésére.
Hasonlóan csökken, nehezedik nálunk is a könyvtárközi kölcsönzés, mint a finn egyetemi könyvtárakban, s a fő ok itt is a bevezetett kölcsönzési díj. Könyvtárunk évtizedek óta viszonylag sokat kérő, és állományának nagyságához képest sokat is szolgáltató könyvtár. Az elmúlt években mindkét tevékenység csökkenése megfigyelhető, ami különösen a hallgatói létszám növekedése mellett meglepő. A Veszprémi Egyetemi Könyvtár 1990-ben 1593 dokumentumot küldött és 2476-ot kapott, 1997-ben 1493 dokumentumot küldött és 2103-at kapott.
Veszélyes tendenciának tartom a Tuulikki Nurminen által említett példát, a joensuu-i egyetemét, “ahol a gyarapítást illető döntési jogot és finanszírozást nagyrészt az intézeteknek adták át a központi könyvtárból, és a szolgáltatások terén a megrendelői modellt, valamint a fizetéses megoldást preferálják.” Éppen a gyűjtemények szegényedése, a gyarapítás szükségessége indokolja, hogy azt a keveset, amit az egyetemi könyvtár beszerez, minél hatékonyabban bocsássa használatra az olvasók minél szélesebb körének. Összegyetemi érdek az, hogy a beszerzett dokumentumok a lehető leggyorsabb feldolgozás után a biztonsági berendezésekkel ellátott, őrzött és hosszan nyitva tartó olvasótermekben legyenek hozzáférhetők az oktatók és hallgatók részére, és a nyilvános on-line katalógust távoli hazai és külföldi érdeklődők is elérjék. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanszéki, intézeti könyvtárakban elhelyezett dokumentumokat csak szűk körben használják, ezek így nem szolgálják a teljes tudományos közönséget. Lehetséges, hogy speciális dokumentum beszerzések kutatási témák terhére tanszéki, intézeti könyvtárak részére történjenek, azonban költségvetési forrásból elsősorban a szolgáltatásra képes központi könyvtárak támogatása célszerű.
A finn szerző cikke sok érdekes és a magyar egyetemi könyvtárakra is vonatkozó megállapítást, gondolatot tartalmaz. Szeretném emlékeztetni a szakmai közvéleményt, hogy a magyar egyetemi könyvtári állományról 1992 és 1995 között, egy remélt világbanki támogatás előkészületeként, sok szempontú, átfogó vizsgálatok születtek. Ezek a kutatási jelentésekben és (természetesen rövidítve) a szaksajtóban is megjelentek. Ezekben a dokumentumokban ugyanezekkel a gondolatokkal találkozhatunk, amelyek Tuulikki Nurminen cikkében megjelentek. Mivel a magyar egyetemi könyvtárak állományának fejlesztése – a sürgető szükségesség ellenére – nem történt meg, a korábbi évek megállapításai sajnos időszerűek maradtak.