Könyvtárosok(k) az ezredfordulón*

Kategória: 2002/ 6

1. rész: Könyvtárosi pályatükör – 2001

A 3K 2001/6. számában megjelent szakirodalmi szemlém a könyvtárosi hivatás mai helyzetéről, szakmai jellegzetességeiről, alakulásáról, változásairól, külső és belső problémáiról nagy visszhangot keltett a könyvtáros társadalomban. A számtalan pozitív visszajelzés (amit ezúton szeretnék nyilvánosan is megköszönni) gondolkodóba ejtett. Vitathatatlan, hogy szakmai körökben évek óta folyamatosan napirenden van annak vizsgálata, hogy az elmúlt évek társadalmi, politikai, technikai változásai hogyan módosították Magyarországon a tradicionális könyvtár- és könyvtárosképet. Azonban ennek az időszaknak a mérlege még nem készült el, a tapasztalatokat, tendenciákat átfogóan még nem összegezték. Pedig úgy tűnik, a szakmán belül határozott igény van arra, hogy valaki megírja – minden eufémizmust mellőzve – a magyar könyvtártörténet legújabb fejezetét. Jelen írásommal – egy 2001 nyarán készített empirikus vizsgálat eredményeinek közzétételével – ehhez a summázathoz szeretnék újabb adalékokkal szolgálni.

Felmérésem vázlatos bemutatása előtt azonban – emlékeztetőül – tekintsük át újra röviden a vonatkozó szakirodalom megállapításait az elmúlt mintegy másfél évtized történéseiről. Azért is szükséges ezt megtennünk, mert a kérdőívek megszerkesztésekor, majd az értékelés során is a felvetett problémák, alapkérdések és hangsúlyok tekintetében a könyvtári szakirodalmat követtem.

1. Ahogy a szakemberek látták
Nem kétséges: a pálya és a könyvtárak igen nehéz korszakot éltek át a 20. század végén. Az összkép rendkívül ellentmondásos. A sok tényező által meghatározott könyvtárosimázs drámai átalakuláson ment át. Az általánosságban élő könyvtárkép sem érvényes többé. A könyvtár már nem a könyv, könyvtáros, olvasó szentháromsága. Mindhárom elem gyökeres átalakuláson ment át: más szerkezetű és típusú állományt keres és más könyvtárosi magatartást igényel a könyvtárak új felhasználói köre.

Keveset változott viszont a szakma társadalmi megítélése ezekben az években. A helytelen értékítélettel magyarázható a szakma alacsony presztízse. A könyvtárosi életkörülmények és jövedelmi viszonyok alakulása is negatív képet mutat. Általánosságban megfogalmazható, hogy ez a szakma mindenképpen többet ad a társadalomnak, mint amennyit visszakap tőle.

A korábban meglehetősen egységes könyvtáros szerep ma differenciált polistruktúrát képez. A politikai, társadalmi, szakmai változások nyomán új elvárások kapcsolódtak a hagyományos kompetenciákhoz, sok esetben elnyomva, háttérbe szorítva azokat. Ezek közül két új funkció emelkedik ki: a szociális munkás és az információs szakember szerepköre.

A könyvtároshivatásról és annak 1985–2000 közötti változásairól számot adó szakirodalom a magyar könyvtárosok illúzióvesztésének folyamatáról és a pozícióvesztés életérzéséről számolt be. Egyszersmind arról a pozitív tényről, hogy megindult a szakma professzionalizációra törekvése úgy, hogy közben a pályán lévőknek sikerült megőrizniük hitüket és fontosságtudatukat.
 2. Ahogy a könyvtárosok látják

2.1. A felmérés célja, körülményei; módszerek, eszközök

A továbbiakban bemutatásra kerülő empirikus vizsgálatom elsődleges célja annak feltérképezése volt, hogy miként érzik magukat ma a könyvtárosok, mit várnak jelenüktől, és milyen jövőképpel rendelkeznek, azaz a szakirodalomból kiolvasható trendek hogyan ütköztethetők egy empirikus vizsgálat eredményeivel.

A vizsgálati adatok alapján áttekintettem, hogy milyen elemei vannak a korszerű könyvtár- és könyvtárosképnek, és ennek mennyiben tud, képes, akar megfelelni napjaink könyvtáros társadalma és könyvtári intézményrendszere; kerestem a könyvtáros pálya átalakulását, változásait kísérő jellemző folyamatokat, fejlődési tendenciákat; összegeztem a könyvtárossághoz kapcsolódó megújult szakmai értékek, célok, követelmények, képzettség, jövedelem, társadalmi szerep, presztízs, imázs jellemzőit; végül megvizsgáltam, hogy az újfajta szakértelmek megjelenése hogyan befolyásolta a hagyományos könyvtárosi attitűdöket. A felvetett kérdéseket a könyvtárosok perspektívájából közelítettem meg, ezért munkám egyfajta “hangulatjelentésként”, a szakma hangjaként is olvasható. (Esetenként olyan feltételezések megfogalmazására is mód nyílt, melyek további elemzéseket és kutatásokat igényelnek, esetleg továbbgondolkodásra ösztönöznek, de bízom benne, hogy ez nem megy a tárgyilagosság rovására.)

A vizsgálat az írásbeli kikérdezés módszerével, kérdőív segítségével történt. A kérdőív 34 kérdést tartalmazott. A válaszadó személyével kapcsolatos adatok blokkja után 12 nyílt és 11 zárt végű kérdést helyeztem el. A zárt kérdések biztosították a kellő objektivitást, a nyílt kérdésekre és a válaszok indoklására érkezett információk pedig lehetővé tették az eredmények finomítását, az esetlegesen előre nem megfogalmazott szempontok vizsgálatát, összefüggések feltárását.

A kérdőívet három fő egységre osztottam. Az első részben általános információkra kérdeztem rá a kitöltő személyre és munkahelyére vonatkozóan, de nevet nem kértem. A második részben – céljaimnak megfelelően – a válaszadóknak a könyvtáros pályáról alkotott véleményét, munkájukkal kapcsolatos élményeiket, könyvtárosi attitűdjüket, szakmai problémáikat vizsgáltam. A harmadik rész két “levezető kérdése” lehetőséget adott a szabad véleménynyilvánításra, minden fontosnak tartott egyéb gondolat elmondására.

A visszaérkezett kérdőíveket rendszereztem, a szükséges pontokon kódoltam, és számítógép segítségével dolgoztam fel. Néhány kérdést 1–5-ig terjedő skála alapján értékeltettem, az elemzés ezekben az esetekben a számtani átlag alapján kialakított rangsor szerint történt. Egyszerű számításokat, összehasonlító elemzéseket végeztem a kapott adatok segítségével.

2.2. A minta jellemzői

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a felmérésembe bevont könyvtárak és könyvtárosok kiválasztása nem véletlen mintaválasztás alapján történt. A kapott eredmények ezért általános következtetésekre nem adnak lehetőséget, csak jelzésértékűek, de tendenciák felvázolására, további vizsgálatok alapját képező hipotézisek felállítására alkalmasak lehetnek.

Mivel a felmérés a könyvtáros pályához kapcsolódó kompetenciák változását, alakulását is vizsgálta, elsősorban olyan személyeket kellett megkérdezni, akik könyvtárosként élték át az elmúlt másfél évtized történéseit, emlékeik, tapasztalataik, mondandójuk van e kérdéskörrel kapcsolatosan. Fontos követelménynek tartottam azt is, hogy többféle könyvtár- és településtípusba eljussanak a kérdőíveim.

Személyes kötődésem révén felmérésemet végül is az Észak-Alföld régió megyéire – Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg – terjesztettem ki. S bár ma már nem e régió tagja Borsod-Abaúj-Zemplén megye, de mivel gazdaságilag, társadalmilag, infrastrukturálisan, értékrendben rendkívül közel áll az előbbi megyékhez, szintén bevontam a vizsgálódásom körébe. A kiválasztott megyék 25 jelentős közművelődési (nyilvános!), felsőoktatási és szakkönyvtárába 111 kérdőívet juttattam el postai úton a könyvtár igazgatójának címezve. Számszerű megoszlásukat az 1. táblázat szemlélteti. Kísérőlevélben kértem a vezetők segítségét a vizsgálati feltételeknek megfelelő kollégák bevonására s a kérdőívek visszaküldésére.

A felmérésbe bevont könyvtárak típusa
(tervezet és megvalósulás)

 

Látható, hogy a közművelődési és a felsőoktatási könyvtárak esetében az egyensúlyra törekedtem. A kiküldött kérdőívekből azonban csak 67 érkezett vissza a feldolgozás megkezdéséig, így az általam tervezett egyensúly némiképp felborult. Az összesítés azt is jól mutatja, hogy legkészségesebbeknek a közművelődési könyvtárakban dolgozók bizonyultak: legnagyobb számban ők küldték vissza a kérdőíveket. Legkevésbé együttműködők a szakkönyvtárosok voltak.

A 2. táblázat a felmért településeket mutatja és azok részvételi súlyát a kutatásban.

A felmérésbe bevont települések
(a megvalósulás)

 

2. táblázat

 

A táblázat a feldolgozott kérdőívek alapján készült. Eredeti elképzelésemet itt is módosította az a tény, hogy a kérdőíveknek csupán 60%-át kaptam vissza időben. Felmérésemben legnagyobb szerepet – eredetileg is – Debrecennek (illetve Hajdú–Bihar megyének) szántam: szakkönyvtárakat és kisebb településeket csak ebből a körzetből vontam be a vizsgálatba. S bár éppen innen nem reagáltak legtöbben megkeresésemre, látható, hogy Debrecen kiemelt pozíciója mégis megmaradt.

A nemek szerinti megoszlás viszont közelít az országos átlaghoz: a résztvevők közt 3 férfi (4%) és 64 nő (96%) volt.

A nemek közötti arányeltolódás, a nők túlsúlya nem meglepő: tudjuk, a könyvtárosság – Magyarországon – tipikusan női foglalkozás. (Inkább örüljünk, hogy sikerült férfi kollégát is szóra bírni!)

Külön figyelmet érdemel viszont a válaszadó könyvtárosok iskolai végzettsége. (ld. 3. táblázat)

A vizsgálatban résztvevők legmagasabb szakmai végzettsége

 3. táblázat

 

Jól látható, hogy a domináns szakmai végzettség a főiskola. Ez természetes következménye a szakma képzési rendszerének. Tudjuk, az 1960-as évektől kezdődően a könyvtárosképzés pillérei a tanárképző főiskolák. Egyetemi szinten elsősorban a könyvtári vezetők képzése a cél. Nem véletlen tehát az sem, hogy kérdőívem egyetemi végzettségű kitöltői valóban vezető beosztásokat töltenek be munkahelyükön! Érzékelhető viszont az is, hogy az előképzettséget tekintve a szakmát egyértelmű emelkedés jellemzi.

14-en (21%!) jelezték, hogy eredeti végzettségük nem könyvtáros, hanem – tanulságos felsorolni –: borász (!), tanár, tanító, művelődési menedzser, filológus, gépészmérnök (!), ápolónő (!), csecsemő- és gyermekgondozó (!), gyors- és gépíró (!), programozó. Elgondolkodtató: vajon, milyen indítékból lesz a gépészmérnökből, az ápolónőből, a borászból stb. könyvtáros?

Néhány esetben valószínűnek érzem, hogy rövid “kitérőnek” indult csupán a könyvtároslét, s aztán a “transzformációs válság” véglegesítette azt.
2.3. Az elemzés

A továbbiakban a kérdőívemből kiragadott 15 kérdésre adott válaszok alapján megkísérlem bemutatni azokat a tényeket és összefüggéseket, melyek leginkább képesek jellemezni azt az állapotot, amelyben szakmánk a 21. századba lépett.

 

Véleménye szerint – napjainkban – milyen mértékben jellemzik az alábbi ismérvek a könyvtáros munkáját?
Első kérdésem a könyvtáros pálya általános szakmai jellemzőit, pályakövetelményeit vizsgálja. Mindenekelőtt arra kerestem a választ, hogyan jellemezhető ma ez a szakma, milyennek látják maguk a pályán lévők. A szakirodalomban olvasható megállapításokra támaszkodva felsoroltam a könyvtárosi hivatás néhány jellemzőjét. (Valamennyi ismérv felsorolása sajnos lehetetlen volt, szubjektív szelekcióra kényszerültem azért, hogy a kérdés – a kitöltők számára – ne legyen túl hosszú vagy nehezen megválaszolható.) Arra kértem a válaszadókat, hogy a könyvtáros hivatásra vonatkozó kijelentéseimet, aszerint, hogy milyen mértékben érzik jellemzőnek a szakmára, értékeljék 1-5-ig terjedő skálán. Az 1-es értékhez az “egyáltalán nem jellemző”, az 5-ös értékhez pedig a “döntően jellemző” válasz rendelhető. A felhasznált ismérveket és a választások rangsorátlagát a 4. táblázat szemlélteti.

A könyvtárosi munka jellemzői a válaszok rangsorátlagában


4. táblázat

 

A könyvtárosok válaszaiban (könyvtártípustól függetlenül!) a szolgáltatás jelleg minden más könyvtár-specifikusabbnak tűnő vonást maga mögé utasított. A felsorolt jellemzők rangsorából tehát éppen egy olyan ismérv emelkedik ki – méghozzá elég határozottan –, amely látszólag nem igazán képes definiálni szakmánkat, hiszen a posztindusztriális társadalmakban kevés dolog van, amiről ez nem mondható el. (Ma már pl. az iskola is “szolgáltat”, amikor éppen nevel!) Tudjuk, hogy a szolgáltatás a 20. században került a könyvtár(os)i gondolkodás középpontjába. A “szolgáltató könyvtár” viszont nem csupán egy elnevezés (mely egyébként jól tükrözi a ’80-as és ’90-es évek magyarországi változásait is): a szakma képviselői számára sokkal többet jelent ennél, tartalmi jegyeket is hordoz, úgy vélem, egyfajta kliensorientációt jelent.

A társadalmi hasznosság szempontja került a második helyre, alig megelőzve a tevékenység intellektuális jellegére vonatkozó megállapítást. 4-es vagy ennél jobb átlagot az 5 fokú skálán csupán ez a három kijelentés ért el! Ezekből kell tehát kiindulnunk, ha – a magunk számára – jellemezni akarjuk szakmánkat.

Az önértékelés szempontjából legalább ilyen fontos a skála másik vége! Az 1-es átlag közelében is nagy kiugrás tapasztalható. Messze kiválik a mezőnyből negatív irányban (ismét könyvtártípustól függetlenül!), a pálya anyagi megbecsültségének értékelése (1,2 átlag). A válaszadóknak csaknem 100%-a vélte úgy, hogy anyagi elismertségünk egyáltalán nem megfelelő. Problémás továbbá a közösség elismerésének (2,5 átlag), a tekintélynek (2,6 átlag) és az autonómiának (2,9) a hiánya. Ezek jelentős lemaradásban vannak a vezető hármas mögött!

Minden további ismérv közepes minősítést kapott. A válaszadók úgy találták, hogy többé-kevésbé valamennyi jellemző a könyvtáros munkájára, de egyik sem kiugró mértékben. A közepes osztályzatot kapott jellemzők közül egyet azért érdemes kiemelni: a szociális tevékenységet – a szakirodalomban ugyanis nagy hangsúlyt kapnak a könyvtárosok szociális irányú szerepvállalásai. Ennek részletesebb vizsgálata jól érzékelteti, hogy egy-egy ilyen globálisan tekintett “középérték” hogyan áll össze.

Az egyes könyvtárakra lebontott elemzés azt mutatta, hogy e funkció 3-nál magasabb értéket kapott minden közművelődési könyvtárban, és alacsonyabbat a többi könyvtár esetében.

 

Ha visszatekint az elmúlt 10 évre, melyek azok a jellemzők, amelyekben lényeges változást érzékelt pozitív vagy negatív irányban?
Külön, kifejtős kérdésben kértem véleményt arról, hogy az elmúlt 10 évben milyen változásokat tapasztaltak ezeken a területeken. A válaszokban rendszeresen visszatért a korszerűsödő technika pozitív hatásainak, a számítógép nyújtotta előnyöknek az említése. Az ebből fakadó kedvező hatások legerősebben a felsőoktatási és a megyei könyvtárakban jelentkeztek. Jól érzékelhető a könyvtári szolgáltatások iránti igények fokozódása is. Ez a felsőoktatási és közművelődési könyvtárakban – elsősorban – a tanulói–hallgatói felhasználói csoport ugrásszerű számbeli növekedését jelenti. Sokan említették, hogy egyre több lehetőségük van intézményes keretek között a specializált ismeretek megszerzésére.

Negatív jelenségként legtöbben – tekintet nélkül arra, hogy milyen könyvtártípusban dolgoznak – az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát említik. A többség véleménye szerint a könyvtárosok elismertsége sem társadalmilag, sem anyagilag nem áll arányban azzal a szellemi ráfordítással, amit ez a munka igényel. “A rendszerváltás óta egyre inkább a jövedelmezőség határozza meg egy-egy foglalkozás presztízsét. Egy könyvtáros munkája viszont nem hoz pénzben kifejezhető hasznot.” (44 éves nő). Az idősebbek szomorúan veszik tudomásul, hogy – a múltban igen jellemző – nevelő hatás és szerep teljesen eltűnőben van, bár manapság több fiatal fordul meg a könyvtárakban. “Mindenki siet,… gyors információátadás – ez jellemzi a mai könyvtárosi munkát.” (54 éves nő). Kisebb mértékben igaz ez a vidéki városok könyvtáraira. Itt még él az igény a személyesebb kapcsolatok (pl. olvasmányélmények megbeszélése) ápolására.

A bemutatott véleményeket összesítve – már itt, a kutatás elején – megállapítható, hogy a szakma és a társadalom viszonyában deklarált és a valóságos fontosságuk, a tényleges társadalmi helyzetük között komoly ellentmondást érzékelnek a könyvtárosok. Miközben létező társadalmi igény van a szakma magas szintű teljesítménye iránt, a könyvtárosok megbecsültsége, elismertsége és anyagi javadalmazása megszégyenítően alacsony.

 

Az alábbiak közül milyen jellegű ismeretekre van szüksége mindennapi munkájában, és milyen mértékben?
Kérdésfelvetésem azoknak az ismereteknek, képességeknek, kompetenciáknak az összegyűjtését célozta, melyekre a ma könyvtárosának mindennapi munkájában szüksége van/lehet. Ismét a szakirodalom alapján válogattam össze a lehetséges tudástartalmakat. A válaszadók ezúttal is öt fokozatú Likert-típusú skálán fejezhették ki egyetértésüket vagy egyet nem értésüket.

A könyvtárosi munkához szükséges ismeretek a választások rangsorátlagában


5. táblázat

Örvendetes, hogy kivétel nélkül mindenki az alapos könyvtári szakmai tudást tartja a legfontosabbnak. Bármilyen munkakörben dolgozik, bármilyen beosztást tölt be – (hagyományos) szakmai ismeretek nélkül senki nem boldogulhat. Fontos tanulság ez, érdemes megjegyeznünk…

Amikor (később) a napjainkban már hasznosíthatatlannak vélt “tradicionális könyvtárosi ismeretekről” faggattam a válaszadókat, 46 esetben (69%) nyomatékos “nincs ilyen” vagy “mindegyikre szükség van” választ kaptam. Az a határozott véleménye tehát a megkérdezetteknek, hogy a hagyományos szakmai ismeretekre (osztályozás, dokumentumleírás stb.) – folyamatosan karbantartva azokat – különböző mértékben ugyan, de ma is szükség van.

S ha kíváncsiak vagyunk a “miért”-re is, álljon itt két jellemző válasz a sok közül: “Mivel a ma könyvtára még mindig inkább a tegnapé, szükség van a hagyományos ismeretekre is.” (28 éves nő). “Bármilyen mértékben fejlődik és változik a könyvtárak világa, a tradicionális könyvtárosi ismereteket nem lehet háttérbe szorítani, arra akármikor szükség lehet, még ha új formában is.” (46 éves nő).

Nem véletlen az sem, hogy éppen a számítógéphez kapcsolódó kompetenciák (internethasználat, könyvtári adatbázisok ismerete) kerültek a rangsor következő két helyére. A könyvtári munka, a mindennapi feladatok ellátása nem nélkülözheti az információs és telekommunikációs technológia (IKT) használatát – minden gyakorló könyvtáros döntő fontosságot tulajdonít neki. Az IKT alkalmazásának képességét egyébként ma már evidenciaként kezelik a modern gazdaság minden területén, és ezek a technológiák a hétköznapi életet is egyre inkább áthatják.

A felsorolásban ezeken kívül szereplő ismeretek többsége csak a közepes felé tendáló átlagot kapott. Azon ismeretek tartoznak azonban ebbe a csoportba, melyekre könyvtártípusonként más-más fokú (lehet) az igény: pedagógiai, szociológiai, pszichológiai, stb. Mivel nem azonos súllyal vettek rész a különböző feladatkörű könyvtárak felmérésemben, nem lenne szerencsés ezekből az értékekből messzemenő következtetéseket levonni. (Például a megkérdezetteknek csupán 6%-a dolgozik szakkönyvtárban, s noha ők valamennyien azt válaszolták, hogy maximálisan – 5 – szükségük van arra, hogy egy tudományterületet mélyen ismerjenek, a többi válaszadó ettől merőben eltérő véleménye miatt nem kaphatott közepesnél jobb minősítést ez a kijelentés.)

Egy kompetencia kiemelését közülük mégis szükségesnek tartom. Az idegen nyelvű kommunikáció képessége legalább olyan fontos kérdés napjainkban, mint az IKT használata. A legnagyobb számban ezt jelölték meg a válaszadók azon elvárások között (egy későbbi kérdés kapcsán is), melyeknek nem tudnak kellő mértékben megfelelni.

Paradox a helyzet: miközben többségük csak 3-asra értékelte az idegen nyelv fontosságát a könyvtári munkában (az átlag 3,2!), addig a válaszolók közül minden ötödik nyelvet tanul. Néhány esetben a nyelvismeret hiánya komoly frusztráció okozója is. A látszólagos ellentmondásra magyarázatul szolgálhat – talán – az, hogy a könyvtárosok tájékozott emberek, s mint ilyenek, tisztában vannak azzal, hogy korábbi tudásképünk átértékelése most van folyamatban, globalizálódó világunkban új tudástartalmak értékelődnek fel. Ezeknek egyike éppen az idegen nyelvű és különböző kultúrák közötti kommunikáció. Tudják, hogy e képesség semmi mással nem pótolható, s előbb-utóbb egyre több szükségük lesz rá. Tehát e téren egy picit elébe mennek az elvárásoknak…

Végül még egy szubjektív megjegyzés. Bár a piacorientált gondolkodás már a könyvtáraktól sem idegen, a hétköznapi munka szintjén még nemigen jelentkezik. (Gazdasági, marketing ismereteket a napi munka az átlag könyvtárostól csak minimális mértékben igényel – ezt jelzi a 2,6 és 2,7 átlag.) A könyvtárakban ez ma még inkább csak vezetői privilégium. A könyvtárosok képzésében azonban – nagyon helyesen – ott a helye!

 

Milyen jellegű ismereteket adtak azok a továbbképzések, melyeken részt vett az elmúlt években?
A mindennapi munkához szükséges ismeretek körét – más megközelítésben – jól érzékelteti a továbbképzéseken szerzett ismeretek jellege is. (6. táblázat.)

Jól látható, hogy a válaszadók 46%-a (31 fő) érezte úgy az elmúlt évtizedben, hogy kívánatos lenne szakmai tudását továbbképzésen korszerűsíteni, mert az idő közben alaposan elavult. Persze ma már a formális végzettséggel megszerzett ismeretek sem elegendőek önmagukban, bővíteni kell azokat is – például informatikai ismeretekkel.

A továbbképzéseken szerzett ismeretek jellege


6. táblázat

A válaszadók 71%-a (48 fő) vett részt az elmúlt 10 évben olyan továbbképzésen, mely informatikai ismereteket adott (6. táblázat). Ma már – szerencsére – az alapképzésből sem hiányoznak az ilyen jellegű tudnivalók. (Sőt! Az informatika a szak elnevezésébe is bevonul, a bölcsészképzésről szóló új kormányrendelet értelmében már a szak és a diploma neve is jelzi a képzésben lezajlott korszakváltást: “informatikus könyvtáros” diplomát fog kiadni minden egyetem!) A könyvtáros pályára felkészítő “kezdő” képzésben megszerzett formális végzettség mellett azonban továbbra is fontos szerep jut a munka melletti szakmai fejlesztés különböző formáinak.

A megkérdezettek 21%-a (14 fő) olyan képzésre jelentkezett, mely idegennyelvi ismereteket (is) nyújtott.

 

Mely foglalkozás(oka)t érzi a felsoroltak közül legközelebb a könyvtárosi szakmához, és miért tartja “rokonszakmáknak” a kiválasztottakat?
A könyvtár(os)i munka megkülönböztető jegyei megmutatkoznak a más foglalkozásokkal való kapcsolatban is. Mivel a kérdések a könyvtárosi munka sokszínűségét sugallták – és úgy tűnik, ez a válaszadók maximális egyetértésével találkozott –, mindenki nagyon lelkesen sorolta a “rokon vonásokat” (olyannyira, hogy terjedelmi behatárolásom is sikertelennek bizonyult, a megadott sorok alá, mellé, közé is írtak). Ezzel tulajdonképpen minden eddigi kérdésre adott válasznál jobban jellemezték azt a könyvtárosképet, amely bennük él. Indirekt módon tehát mindenki saját pályadefinícióját írta le itt válaszként.

A 7. táblázat a szakmaválasztások százalékos megoszlását mutatja.

A szakmaválasztások százalékos megoszlása


7. táblázat

Messze legtöbb szavazatot kapott a kulturális menedzser, a pedagógus és az információs menedzser: valamennyi tudásátadással, az információáradat szelektálásával, “fogyaszthatóvá tételével” és célba juttatásával foglalkozik, ahogy a könyvtáros is. Az informatikus szakma rokonságára is sokan (55%) voksoltak, mert a modern technológiák alkalmazása, az adatbázisok használata jellemzi, mint a könyvtárost is. Előkelő helyen végzett a pszichológus, mert emberekkel foglalkozik segítő szándékkal, lelki problémákat kezel; a könyvesbolti eladó, mert ismeri a friss irodalmat, adott témában műveket ajánl, nyelvi és zenei anyagokat szolgáltat; a szociális munkás, mert érzékeny, odafigyel a rászorulóra, empátiával rendelkezik – miként a könyvtáros is. De választották a lelkészt is, mert még mindig van, aki szerint “a könyvtár a lélek temploma”.

“Itt a legalantasabb munkától a legmagasabb szintű szellemi tevékenységig mindent meg kell csinálni, és nagyon sok mindenhez kell(ene) érteni a saját szakmánkon kívül, legalább nagy vonalakban. Sokszor volt rá példa, hogy ugyanazon a napon mázsaszámra pakoltuk a könyveket, majd számítógéppel feldolgoztunk valamennyit, aztán egy külföldi könyvügynökkel kellett tárgyalni, majd egy professzornak kellett a tudományos munkájához irodalmat keresni, végül be kellett menni a városba egy könyvet sürgősen megvenni.” (42 éves nő). Ez az egyik kérdőívből vett idézet is bizonyítja, hogy rendkívül összetett a könyvtárosi hivatás.

A fenti véleményekből azonban kiemelhető az a néhány kulcsfogalom, mely alkalmas arra, hogy definiáljuk vele szakmánkat, és jellemezzük a szakma képviselőit. Ezek: információkezelés, tudásmenedzselés, interperszonális kommunikáció, altruista szemlélet, empátiakészség.

 

Soroljon fel olyan fogalmakat, melyekkel körülírható, jellemezhető saját munkája!
A fentiek alapján formálódó képet színesítik a 6. kérdésre adott válaszok, melyekben – kérésemnek megfelelően – olyan fogalmakat soroltak fel a válaszadók, melyekkel saját munkájuk írható körül (beleértve a szakmai szempontokon túl a szükséges képességeket és személyiségjegyeket is).

A kiugróan magas számban említett fogalmak – pontosság, türelem, empátia, figyelem, tolerancia, rendszerező hajlam, jó kommunikációs képesség, segítőkészség, tájékozottság, elhivatottság, nyitottság, emberismeret – leginkább személyiségjegyekre illetve képességekre vonatkoznak. A munkára jellemző kifejezések közül a legtöbb informatikai jellegű vagy szakmai, esetleg nyelvi ismeretre vezethető vissza. Ez a három kategória együtt szerepel leggyakrabban.
7) Milyen ismeretekre van szüksége szűkebb szakterülete ellátásához?
Csaknem ugyanez mondható el a 7. kérdés kapcsán is. A szűkebb szakterület ellátásához szükséges ismeretek köre egyrészt a számítógép használatához kötődik, másrészt a tradicionális könyvtárosi ismeretek valamely – a munkakörtől függő – részterületét jelenti. Ebben a sorrendben! A rangsor elején szinte mindig informatikai színezetű ismeretek állnak. Harmadik helyen sok esetben felbukkan a – már több szempontból említett – idegennyelv-ismeret.

Itt álljunk meg egy pillanatra!

A 7. kérdés – tulajdonképpen – a 3.-nak kontrollkérdése volt. Ugyanarról – a mindennapi munkához szükséges ismeretek köréről és jellegéről – próbáltam tájékozódni, egyik esetben nyílt, másik esetben zárt kérdés segítségével.

Az első esetben, amikor alacsonyabb volt a válaszadók mozgástere, mert megadott válaszokat kellett rangsorolniuk, az “alapos szakmai tudás” nyert a versenyben – bár ez az előny nem szignifikáns. A nyitott kérdésre adott válaszok összegzéséből viszont az derült ki, hogy a napi munka első helyen a számítógép használatát igényli és csak második helyen a könyvtári szakmai ismereteket.

Szubjektív véleményem szerint az ellentmondás egyik olvasata az, hogy a 10–20 éve pályán levő könyvtárosok talán mégis inkább könyvtárosok akarnak maradni (akiket speciális ismereteik tesznek azzá, amik) – nem információbrókerek, nem információs menedzserek, nem információspecialisták. Ettől függetlenül nem vitatják (mert a gyakorlat viszont ezt bizonyítja), hogy a könyvtári munkafolyamatoknak – ma már – nagyon sok olyan eleme van, melyet a számítógép meggyorsít vagy leegyszerűsít, tehát a számítógép alkalmazása és jelenléte mindenképpen indokolt a könyvtárban. És nem vonják kétségbe azt sem, hogy jogos elvárás velük szemben, hogy adekvát módon tudják is használni azt.

Összességében mégis azt kell megjegyeznünk e kérdéskör kapcsán, hogy az informatikai ismeret a tradicionális szakmai ismeretekkel egyenrangú kvalifikációs követelménnyé kezd válni a könyvtárosi pályán.

Összegzés

Pályaképünket – a könyvtárosok perspektívájából elemezve – a következőkben foglalhatjuk össze:

1. A könyvtári munka egy interperszonális kommunikációban megvalósuló, intellektuális tevékenységen alapuló, társadalmilag hasznos szolgáltatás, melyet a társadalom – fontosságát el nem ismerve – alulértékel.

2. A mindennapi könyvtári munkafolyamatok – szűkebb szakterületektől is némiképp függően, váltakozó arányban ugyan, de – folyamatosan megkövetelik a tradicionális könyvtárosi és a modern informatikai ismeretek párhuzamos alkalmazását. E két kompetencia – többnyire – csak együtt biztosítja a hatékony és sikeres munkavégzést.

3. A könyvtáros szakmáról az idők folyamán kialakult és a társadalmi tudatban megragadt klisészerű elképzelések teljes revízióra szorulnak. Az információs társadalom korában a könyvtáros legfontosabb feladata aktív funkció: információkezelés (önálló információbegyűjtés, szelektálás, feldolgozás, közvetítés). A passzív őrzőfunkció jelentőségét vesztette.

4. Fontos és újszerű személyiségjegyek kezdenek követelmény rangot kivívni a “pályabeválás” szempontjából. Ilyenek: a szociális érzékenység, az empátia, az altruizmus, a tolerancia.
* Az itt közölt írás az eredeti tanulmány rövidített és átszerkesztett változata. Teljes terjedelmében lásd Kozmáné Sike Emese (2001) Könyvtárosok(k) az ezredfordulón. Szakdolgozat. Debrecen, DE TTK.
(A felmérés 2. részét következő számaink egyikében közöljük!)

 

Címkék

(1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (10) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (42) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)