Az olvasás utazás – hiszen amikor olvasunk, mindig máshol járunk, és valami újat tudunk meg. Az olvasás vándorlás…
A könyvtárosok 37. vándorgyűlése, amelyet az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervez, utazás a könyvtárosokkal a könyvekért, az olvasásért – és persze az olvasóért.
Az olvasó, bárhol is legyen, mindig egy kicsit kilép az őt körülvevő valóságból: egyszerre szórakozik és tanul. A könyvet, melyet olykor kezünkben tartunk, máshol írták, távoli helyekről és emberekről szól. De amint elkezdjük olvasni, hirtelen mi is ott vagyunk, ahol a könyv szerzője járt. Az olvasó és a könyv vándorok.
A könyv igazságos, mert nem tesz különbséget olvasói között – bárkinek megengedi, hogy olvassa. Igazságtalan az, ha a könyv nem érhető el mindenki számára. A könyveket mindenkinek írják. De nem mindenkinek áll módjában elolvasni. Ha magunk elé képzelünk valakit, aki éppen olvas, rájövünk, hogy teljesen természetellenes, hogy ugyanazt a könyvet ne olvashatná akárki.
Mind az olvasás természete, mind pedig a globális információszerzés jelenkori lehetőségei amellett szólnak, hogy ebbe a folyamatba csak befogadni lehet, kizárni semmiképpen sem. Az esélyegyenlőség és az információhoz való hozzáférés szorosan összefüggnek. Ezért a könyvtárosok, akiknek szakmája az olvasás lehetőségének megteremtése, nagyon fontos társadalmi munkát végeznek: amit tesznek, valóban több mint szakma: hivatás.
Az információ fölötti hatalom nem lehet csupán egyesek kiváltsága: az emberek személyes mozgástere csak akkor tud bővülni, ha az információhoz való hozzájutás lehetősége is bővül – a demokrácia és a jólét e nélkül nem tud kiteljesedni. És akkor még csak az információról beszéltünk, nem a tudásról. Az információ önmagában véve halott dolog – akkor lesz belőle tudás, ha közkinccsé válik. Márpedig az információ közkincseinek fogalma, rendszerezése, tárolása a könyvtárak mindennapos munkájának eredménye.
Egy szakma, melyet az azonnali látványos teljesítményekre szoktatott világ nem becsül meg kellőképpen. Ugyanis a könyvtáros háttérember, szürke eminenciás, akkor dolgozik, amikor nem látjuk: az eredmény, hogy a könyv a polcon van, kikölcsönözhető, lemásolható, természetesnek tűnik, miközben könnyen megfeledkezünk a titáni munkáról, a hozzáértésről, ami éppen azt teszi lehetővé, hogy maga az olvasás ne ütközzék akadályokba.
Azért vagyunk itt, hogy ennek a szakmának a társadalmi pozíciójáról, jelenéről és jövőjéről beszélgessünk.
Az esélykülönbségek csökkentésének programja keretében 2004-ben és 2005-ben hirdettünk pályázatot a vakok és gyengén látók könyvtári ellátásának fejlesztésére. Folytattuk a mozgássérültek könyvtárépületbe való bejutásának megkönnyítését. Annak érdekében, hogy az információ és a tudás megszerzése ne függjön attól, hogy valaki hol él, pályázatot hirdettünk meg a kistérségi szinten társult könyvtár­fejlesztésre: ezzel a lehetőséggel tavaly 22, az idén eddig már 11 kistérségi társulás élt.
Ugyancsak a vidék, a város és a főváros eltérő ellátottságából származó különbségek enyhítése végett indult el a könyvtárbusz akció, valamint számos egyéb kezdeményezés, melyek többek között a vidéki fiókkönyvtárak a központival azonos ellátottsági szintjét hivatottak biztosítani.
Még az idén ősszel újabb változások várhatók a könyvtárak működésének javításában és a könyvtárszakma saját mozgásterének növelésében: először is nagyobb szabadságot kapnak saját pályázataik elkészítésében. Ebben az évben az Országos Széchényi Könyvtár, a Könyvtári Intézet és a Neumann János Digitális Könyvtár elkészítette azokat a szakmai anyagokat, melyek alapján a szakmai szervezetek bevonásával szeptemberre elkészül a könyvtári dokumentumok digitalizálásának stratégiája. Az ezzel kapcsolatos új lehetőségek célja a pályázási összeférhetetlenségek csökkentése, vagyis a támogatások átláthatósága és a szakmai önállóság révén a szakmai igények megfogalmazásának megkönnyítése. Továbbá ősztől a könyvtárszakma kurátorai az NKA egészének munkájában vehetnek részt, ami óriá­si előrelépés az egész szakmai terület érdekérvényesítésében, hiszen azt jelenti, hogy a legkülönbözőbb kulturális területeken képviselhetik a könyvtárszakma sajátos szempontjait.
És most átadom a szót mindazoknak, akik nemcsak olvasnak, hanem mesterei annak a tudománynak, mely képes az egész társadalom számára megszervezni magát az olvasást.