A könyvtárak változó szerepe az információs társadalomban*

Kategória: 2002/ 2

A “könyvtár” szó tapasztalataim szerint általában pozitív visszhangot vált ki olvasójában (vagy hallgatójában), többnyire a nyugalom, a szórakozás, a kellemes gyermekkori olvasmányélmények érzete kapcsolódik hozzá. A közelmúlt néhány eseménye kapcsán azonban többször negatív értelemben került említésre a könyvtár, amely szakmai elfogultságom miatt rögtön megütötte a fülemet. Az események önmagukban örvendetesek: nincs ma Magyarországon olyan gondolkodó ember, aki kétségbe vonná az újonnan létesített kormányzati portál vagy a felsőoktatási intézményekben közvetlenül hozzáférhető elektronikus folyóiratok jelentőségét. Mindkét eseményt kulcsfontosságúnak tartom, és nagyon jelentős lépésnek az oly sokat emlegetett információs társadalom felépítése szempontjából.

Hogy mégis megszólalok, annak oka a könyvtárak szerepének médiaértékelése ezen események kapcsán. A híradásokban többször szerepelt az a kitétel, hogy az új szolgáltatások használóinak többé “nem kell könyvtárba menniük”, hogy az interneten immár csokorba szedett információkat elérjék. A hírek azt sugalmazzák, hogy íme, az információkra szomjazó embereknek egy kötöttséggel (a könyvtárba járással) kevesebbet kell teljesíteni, és akár otthonról is teljesen szabadon hozzáférhetnek bármilyen információhoz.

Tekintsük át, hogy ezzel a (részemről felületesnek gondolt) megítéléssel szemben milyen központi intézkedések történtek a könyvtári “rendszerváltás” érdekében.

Rendezett a könyvtárügy jogi szabályozása: az 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és közművelődésről, valamint a követő jogszabályok megnyugtató jogi hátteret biztosítanak a könyvtári rendszer működéséhez. Maga a törvény is határozottan megfogalmazza a könyvtári rendszer szerepét az információs társadalomban: rajta keresztül az információk szabadon, bárki számára hozzáférhetővé válnak, fenntartása a társadalom szempontjából stratégiai jelentőségű. A törvény elfogadása óta eltelt négy év során elkezdte működését az országos dokumentumellátási rendszer, amely közel hatvan könyvtár részvételével biztosítja a könyvtárközi dokumentumellátást és a könyvtári dokumentumok lelőhelynyilvántartását az ország egész területén. Érdekeltté váltak a fenntartók könyvtáraik állománygyarapításában az érdekeltségnövelő központi támogatás révén, megszületett a könyvtárosok kötelező továbbképzését szabályozó rendelet. A NKÖM kidolgozta a könyvtárakra vonatkozó telematikai fejlesztés koncepcióját, és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával elindult a könyvtárak ellátása számítógépekkel, könyvtári szoftverekkel és internetkapcsolattal.

A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága 2001 tavaszán körvonalazta a nemzeti információs társadalom stratégiáját, amelynek kultúra programja szintén jelentős mértékben számol a közgyűjtemények, ezen belül könyvtárak munkájával. A stratégia irányaihoz több ponton kapcsolódó Széchenyi Terv már kiírt pályázata (SZT–IS–2) pedig konkrét módon arra irányult, hogy a nyilvános könyvtári jegyzékben szereplő megyei, városi, nagyközségi és a fővárosi kerületi közművelődési könyvtárak kialakíthassák esetleg még hiányzó internetkapcsolatukat, és megfelelő számítógépes infrastruktúrát szerezhessenek be. Sőt – és ezt a pályázat nagyon pozitív részének érzem – sajátságos “árukapcsolással” a kiírás internetes szaktanfolyamok elvégzésére ösztönzi a könyvtárosokat, hogy valóban az internetes információszerzés szakembereivé váljanak, és megszerzett tudásukat a könyvtári látogatók széles körének képzésére fordítsák.

A könyvtárak információ- és kultúraközvetítő szerepének támogatása véleményem szerint ma Magyarországon a központi törekvések szintjén megfelelő hangsúllyal szerepel, szemben a média által sugalmazott internet szörfölés preferálásával, ami egészen más megközelítést jelent.

A kérdés persze az, hogy ki és milyen céllal navigál az interneten. Meg kell különböztetnünk a szórakozást, a szabad információkeresést, a chatelést a professzionális célú információk keresésének és felhasználásának körétől. Míg az előbbi esetben a könyvtárak – tekintettel a magyarországi otthoni számítógéppark viszonylagosan alacsony számára – elsősorban az eszközöket és a környezetet biztosítják, a professzionális információk közvetítésében jóval nagyobb szüksége van a használónak a könyvtáros, az információs szakember segítségére.

Azok, akik rendezett információk megszerzésére szeretnék az internetet használni, bizony zavarba jönnek a böngészőn feltett kérdéseikre ezrével özönlő válaszok láttán. Melyik a fontos? Mire is van valójában szükségem? – vakarja a fejét az eltévedt szörfölő, és ha nem akar órákat vagy esetleg napokat eltölteni a kérdés finomításával, elavult vagy nem létező weblapok átnézésével, akkor végül mégiscsak könyvtáros-információs szakemberhez fordul, aki tapasztalatai révén rövid időn belül megoldja a problémáját. Ráadásul ehhez nem is kell fizikai erőfeszítéseket téve begyalogolni a könyvtárba, hanem elegendő egy e-mailt küldeni az Országos Széchényi Könyvtár által koordinált internetes on-line referensz-szolgáltatáshoz, ahonnan 48 órán belül választ kap feltett kérdésére. Már ha ez lehetséges, és a válasz nem egy-két mondat, hanem mondjuk egy bibliográfia vagy irodalomjegyzék. Mert akkor bizony “bajban” van, és kénytelen elballagni a könyvtárba, hogy az eredeti dokumentumokat használva elégíthesse ki információéhségét. És ez a könyvtár lényege: az információk rendezettségének és a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a lehetőségek szerint legteljesebb biztosítása.

A korábban már említett országos dokumentumellátási rendszer pedig abban segíti az olvasót, hogy a rendszer bármely pontján belépve megkapja a dokumentumot, hiszen azok a könyvtárközi kölcsönzés segítségével az ország minden részén hozzáférhetővé válnak.

Miért járnak ma az olvasók könyvtárba? A közelmúltban a holland Biblioservice Gelderland felmérést végzett a magyarországi közkönyvtárak használói körében egy országos közkönyvtári cselekvési terv megalapozása érdekében. A felmérés többek között vizsgálta a könyvtárlátogatás indokait is. A könyvtárba járás motivációi közül a személyes érdeklődés (tájékozódás, hobbi), a szórakozás és a tanulás emelkedik ki. Egy hasonló holland felméréssel összehasonlítva szembeötlő, hogy Magyarországon a közkönyvtárakban mennyivel erősebb motivációt jelent a tanulási célú látogatás (a kölcsönzött művek inkább tanulmányi céllal kerülnek az olvasókhoz, szemben a holland gyakorlattal, ahol döntő többségben szórakoztató irodalmat kölcsönöznek). Egy másik kérdés a könyvtári szolgáltatásokra irányult. Válaszaikban a használók rendkívül pozitív módon értékelték a könyvtárosok segítőkészségét, illetve a szolgáltatások minőségét. Az olvasók megítélése szerint tehát nem “kell”, hanem “jó” a könyvtárba járni. Hogy a felmérés magyar fordításából idézzek: “…amikor a könyvtár jellemzésére kérjük a használókat, túlnyomó többségük segítő, szolgáltató intézménynek érzi a könyvtárat.” A személyes kapcsolat, az emberi tényező tehát az egyik (ha nem az első) nagyon fontos “hozzáadott érték”, amely a könyvtárat szinte automatikusan az információáramlás központi helyszínévé avatja. A fentebb már említett IKB-pályázat egyébként a könyvtárakat a közösségi hozzáférés kiemelt helyszíneként említi, amelyen keresztül a fejlesztések eredményei (ti. a beszerzett számítógépek által biztosított lehetőségek) több ezer könyvtárhasználóhoz érnek el.

Ilyen lehetőség többek között az egyre inkább elterjedő elektronikus teljes szövegű adatbázisokhoz való hozzáférés. Az elektronikus dokumentumok piacán a világ fejlettebb részében megjelentek azok a terjesztő cégek, amelyek – persze tisztes üzleti haszon érdekében – összegyűjtik bizonyos témakörökben az elektronikus folyóiratokat, kézikönyveket, adatbázisokat stb., mentesítve ezzel a kiadókat a terjesztéssel együtt járó extra munkálatoktól. Ezek a cégek adatbázisokba szervezik a dokumentumokat, folyóiratok esetén digitalizálják azok régebbi évfolyamait, és megjelennek a kínálati piacon. A kereslet a dokumentumcsomagok tartalmától függ: általában tudományos értékű dokumentumok, folyóiratok alkotják egy-egy terjesztő kínálatát, hiszen elsősorban a tudományos kutatás és a felsőoktatás számára jelent hihetetlenül nagy könnyebbséget, ha az eddig drágán beszerzett papíralapú folyóiratokat teljes szövegű elektronikus dokumentumokkal helyettesíthetik. A megrendelők tehát főképpen az egyetemek és a tudományos kutatóhelyek, de ismerünk közkönyvtárak számára összeállított elektronikus szolgáltatócsomagokat is. A kutatóhelyeken belül a nyomtatott dokumentumokkal mindig a könyvtár foglalkozott, és ez így van az elektronikus dokumentumok esetében is: általában a könyvtárakban koncentrálódik az a szakmai tapasztalat, amely a technikai információktól kezdve az adatbázis-kezelési ismereteken keresztül a dokumentumhasználati mérésekig szükséges a szolgáltatások közvetítéséhez az egyes felhasználók felé. Persze ahhoz, hogy a könyvtár képes legyen mindezen feladatok ellátására, a könyvtárosoknak alkalmazkodniuk kell a (nem csak Magyarországon) új helyzethez, meg kell tanulniuk a szolgáltatók rendszereinek egyedi használatát, hogy valóban a kutatók, egyetemi hallgatók segítségére lehessenek. Így a könyvtárakra hárul az a közvetítő szerep, amely valóban testre szabott információkhoz juttatja a felhasználókat.

Ahhoz, hogy a könyvtárak az információk birtokába jussanak, előbb meg kell állapodniuk a szolgáltatókkal. A megállapodás ún. licencszerződéskötést jelent, amelyben a felek meghatározzák a felhasználási feltételeket és jogokat, az adatbázisok hozzáférési módját, a szolgáltatás árát, a fizetés módját és még sok egyebet. A szerződés megkötését kemény üzleti tárgyalások előzik meg, hiszen – mint mindenütt a világon – az eladó és a vevő is a számára legelőnyösebb feltételeket igyekszik kiharcolni. Ezeken a tárgyalásokon elkerülhetetlen a könyvtáros szakemberek jelenléte, hiszen csak ők tudják megfogalmazni tapasztalataik alapján az olvasói igényeket, vállalni a szolgáltatások fogadásának és közvetítésének technikai hátterét, a használattal kapcsolatos mérések elvégzését stb.

Kevés ország van abban a helyzetben, hogy az elektronikus információkat tartósan központi támogatás segítségével szerezhessék be. Ez az örvendetes tény következett be, amikor az Oktatási Minisztérium a közelmúltban szerződést kötött az Elsevier kiadóval teljes szövegű, mintegy 1300 elektronikus folyóiratot tartalmazó szolgáltatáscsomagjának felsőoktatási és akadémiai felhasználásáról. (Nem akarok ünneprontó lenni, de a kedvezményezettek közül hiányzik pl. az Országos Széchényi Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár, a nem akadémiai hálózatba tartozó valamennyi szakkönyvtár, hogy a közművelődési könyvtárak teljes köréről ne is beszéljünk…)

Ha nincs központi támogatás, akkor a könyvtáraknak a fokozódó igények nyomására maguknak kell megoldaniuk az elektronikus dokumentumok beszerzését, mert ha ez nem történik meg, jóvátehetetlen lemaradásba kerülnek az információs piacon. A fejlett országokban bevett gyakorlat, hogy a minél alacsonyabb ár elérése érdekében a hasonló profilú könyvtárak konzorciumokba tömörülnek, közösen képviselve érdekeiket. Mivel a konzorciumok hosszabb távú együttműködésre alakulnak, óhatatlanul szükségessé válik a tevékenységek összehangolása és stratégiai tervezése.

Az elektronikus dokumentumok megjelenése újabb kihívást jelentett a könyvtáros szakma számára, hiszen a nyilvántartás, az archiválás, az információk egységes visszakeresésének biztosítása mind-mind a hagyományos könyvtári tevékenység átértékelésére kényszeríti a szakmát világszerte. A Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége (IFLA) tevékenységében igen nagy és évről évre súlyosabb szerepet kap ez a téma, mint ahogy külön szekcióban foglalkoznak éves konferenciáikon a konzorciumok kérdésével is. Lépést tart tehát a szakma a változásokkal, és minden esélye megvan, hogy adottságait kihasználva meghatározó szereplője maradjon a tartalomiparnak.

Ez annál is inkább szükségszerű, mert a könyvtárak tevékenységében az információk közvetítésén túl (amelynek néhány összetevőjéről az eddigiekben szóltam) egyre hangsúlyosabbá válik az információs tartalmak szolgáltatása, amelynek alapja a katalógusok, majd az állományok digitalizálása, és ennek nyomán a virtuális, elektronikus könyvtárak létrejötte és térhódítása.

A kulturális örökség megőrzése (amelynek egyre jelentősebb összetevője lett a digitalizálás) világméretű igény, megvalósítására nagy nemzetközi programok jöttek létre. Az Európai Unió és az UNESCO több szinten nyilvánította ki a nemzeti kulturális örökségek elektronikus rögzítésének fontosságát, támogatásuk révén világszerte az elmúlt években kapott lendületet a közgyűjteményekben (nem csak könyvtárakban) folyó digitalizálás. A könyvtárak vonatkozásában ennek kezdő lépcsőfoka cédulakatalógusaik elektronikus rögzítése (az ún. retrospektív konverzió) hiszen ha a régi katalógusok nem érhetők el az interneten keresztül, kiesnek az információáramlásból. (Nem is beszélve az állományt helyben használók nehézségeiről, akik több katalógus párhuzamos használatára kényszerülnek az információk megtalálásáért.)

A retrospektív konverzió a már említett telematikai pályázatok támogatásával több nagykönyvtárban elkezdődött. Hogy ez milyen hatalmas munkát jelent, szerepeljen itt csak példaképpen, hogy az Országos Széchényi Könyvtár a katalógusdigitalizálásának előkészítésére pályázatot nyújtott be az Informatikai Kormánybiztossághoz, amelynek célja annak felmérése, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel valósítható meg a teljes hazai könyvtermés bibliográfiai és katalógusadatainak adatbázisba szervezése. Csak az előkészülés, a tanulmány megírása, a különböző keresőrendszerek kidolgozása kb. 8 millió forintba kerül. A nagy munka, amelynek nyomán mintegy 2 millió dokumentum válik elektronikus úton is visszakereshetővé, csak ezután kezdődhet, és mindenképpen egyszeri “nagyberuházást” igényel a magyar államtól.

Meg kell jegyeznem, hogy a nemzeti könyvtár egészen speciális helyzetben van, hiszen sajátos egyensúlyt kell kialakítania tevékenységének hagyományos és modern része között. A nemzet könyvtárának ugyanis legalább olyan hangsúllyal kell képviselnie az örökség fizikai megőrzését és szolgáltatását, a tudományos kutatást, törzsállománya és különgyűjteményei révén az identitásmegőrző- és szolgáló funkciót, mint digitalizálási programja révén a világ információs hálózatához csatlakozást. Az előbbire ebben az évben jó alkalma nyílik az OSZK-nak: alapításának 200. éve a tudományos rendezvények, kiállítások jegyében telik el, remélhetően maradandó nyomot hagyva a magyar kulturális közéletben.

Jóllehet még számtalan összetevőjét felsorolhatnám a könyvtári “rendszerváltásnak”, a könyvtárak szerepváltozásának, most mégis visszakanyarodnék a cikk elején említett személyes kapcsolat, valamint a közösségi hozzáférés jelentőségéhez. Bármennyire is tisztában vagyunk azzal, hogy az alkalmazkodás az új követelményekhez elengedhetetlen a könyvtárak fennmaradásához, nem véletlen, hogy példáim elsősorban az oktatási és tudományos könyvtárak köréből kerültek ki. Ezeknek az intézményeknek valóban létérdekük, hogy a lehető legkorszerűbb ismeretekkel lássák el használóikat, ez alapfeladatuk.

Van azonban a könyvtári rendszernek számtalan olyan szegmense, ahol a “rendszerváltás” csak később válik láthatóvá, és azt hiszem, nagyon elszakadnánk a valóságtól, ha róluk nem tennék említést.

A Könyvtári Intézet 2001-ben vizsgálatot indított a kistelepülések könyvtári ellátásának felmérésére. A vizsgálat – többek között – kimutatta, hogy a kistelepülések esetében a közművelődési színtér a legtöbb esetben a könyvtárral egyenlő, és ott működik a legjobban, ahol a munkát végzők személye ezt lehetővé teszi. Azoké, akik a helyi társadalmon belül élnek, ismerik szokásait, képesek alkalmazkodni hozzá: tanítanak és szolgálnak. Miattuk nem “kell”, hanem “jó” könyvtárba járni. Lehet, hogy ezek a könyvtárak nem tartoznak a könyvtári “rendszerváltás” élvonalába, de azt remélem, hogy mire “legyűrűzik” hozzájuk a fejlődési folyamat, és szolgáltatásaik színvonala észrevehetően javul, a kiskönyvtárak (éppen úgy, mint a nagyobbak) megtartják azt a személyes kapcsolatot olvasóikkal, amiért nemcsak jó, hanem érdemes is könyvtárba járni.

* A cikk rövidített változata megjelent a Magyar Nemzet 2002. január 17-ei számában.

Címkék

(1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (2) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (3) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (18) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (28) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (10) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (18) (6) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (27) (3) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (12) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (11) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (2) (10) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (30) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (33) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (3) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (4) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (6) (15) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (10) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (7) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (13) (1) (1) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (38) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (6) (1) (6) (17) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (19) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (21) (6) (5) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (8) (1) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (14) (7) (2) (4) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (2) (22) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (1) (4) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (12) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (17) (4) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (9) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (62) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (4) (1) (11) (11) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (4) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (9) (1) (1) (7) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (43) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (6) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (8) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (2) (9) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (8) (1) (1) (1) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1)