A budavári Hess András tér egyik patinás épületének, a Fortuna háznak az udvarában található az a fémvázas, kerek üvegépület, amely a maga különösségével is harmonikusan illeszkedik ódon környezetébe, és amely már első pillantásra vonzza az érdeklődő tekintetét. Az ajtón belépve meghittségében és otthonosságában is különös világ tárul a látogató elé. Az üvegépület közepét hatalmas, kékcsempés cserépkályha uralja, körben, párnákkal borított padkáján dekoratív rendezetlenségben folyóiratok, heti- és képeslapok hevernek. A polcokon, állványokon temérdek könyv és CD, de kapható itt naptár, képeslap, szobadísz, attraktív tükör, népművészeti alkotás és magyaros szuvenír, metszet és kép. A megvásárolható könyvek sem akármilyenek ám! Nincs közöttük divatos bestseller, csábító borítójú álirodalom. Számos könyv régebbi kiadású, kis kiadóknál, esetleg csekély példányszámban megjelent, másutt talán ritkaságnak számító, de egytől egyig értékes kiadvány. Az üvegfalak mentén presszó-méretű asztalkák állnak – olvasólámpák sárgás fénykörében. A sarokban levő pulton nemcsak pénztárgép áll, hanem kávéfőző is, hiszen aki ide betér, kaphat egy erős presszókávét, egy habos capuccinót vagy teát, és miközben italát kortyolgatja, lapozgathat a friss folyóiratszámokban, a könyvekben, a képzőművészeti albumokban, útikalauzokban, elmerenghet egy-egy kép előtt, és közben senki nem sürgeti gyors vásárlásra, sietős fogyasztásra. Ez az egyedien meghitt hangulatú, a kultúra erős atmoszféráját árasztó hely a Litea könyvesház.- Nem minden “előtanulmány” nélkül érkeztünk Hozzád. A sajtóból már értesülhettünk arról, hogy ez a bolt amolyan kulturális missziót is teljesít. Beszélnél röviden arról, honnan jött az ötlet, és hogyan alakult ki a mostani formájában a Litea könyvesbolt?

- A bolt mostani formája tulajdonképpen ugyanaz, mint a tizenhét évvel ezelőtti. Jelképesen mondhatnám a szakmai rendszerváltozás egyik tipikus példájának, mert amikor a könyvszakma átalakult struktúrájában, szervezeti formájában, gyakorlatilag a rendszerváltozással egyidőben, ez a könyvszalon akkor született a Helikon Könyvkiadó és a Közgazdasági és Jogi Kiadó nagyszerű ötleteként. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez nagyon jó ötlet volt, mert azzal, hogy ilyen kulturált körülmények között tették lehetővé – tulajdonképpen az élvezetek halmozásával – a találkozást a könyvvel, a kultúrával, ezzel tulajdonképpen meg is tisztelték és meg is becsülték ezt a fajta értéket, amit itt a könyvesboltban tálalunk a közönségünknek. Én, amikor idekerültem, már húszéves könyvesbolti szakmai múlt állt mögöttem. Éppen most gondolkoztam el azon, hiszen jubiláns évben vagyok, mert hatvanéves lettem, hogy gyakorlatilag tizennyolc éves korom óta, vagyis negyvenkét éve ezen a pályán dolgozom. Eredetileg ugyan nem ide készültem, értelmiségi családból származom, édesanyám magyar irodalom szakos és gyógypedagógus tanárnő volt, Illyés Gyula feleségének, Kozmutza Flórának évfolyamtársa, jó barátnője. Ennélfogva Szegeden József Attilát is személyesen ismerte, szóval olyan hangulat volt a családban, ami determinálta azt, hogy én is könyvek és irodalom között nőjek fel. Otthon kétezer kötetes könyvtárunk volt. Amikor én már javában a könyves pult belső oldalán álltam, és a nyári szünetekben hazautaztam – mert a nyári szüneteket Zalában töltöttem, ekkor már “könyves” szemmel nézegettem a könyvespolcunkat -, mindig kalapot emeltem magamban édesanyám előtt. Ő akkor a falusi iskolai könyvtárat igazgatta, mert az ő élete úgy alakult, hogy végül is nagyon tehetséges gyógypedagógus lett. Majd amikor férjhez ment apámhoz, aki orvos volt Zalában, ő is megtalálta a helyét, a szó szoros értelmében fantasztikus népművelő munkát végzett, mind pedagógusként, mind pedig könyvtárosként. Már gyerekkoromban megtapasztaltam, mit jelent az élő kapcsolat a szerzők és az olvasók között. Anyám bizony nagyon sok írót, művészt meghívott, mert az író-olvasó találkozók akkor, az ötvenes években is elterjedtek voltak. Szóval nagyon szép emlékeim vannak, úgyhogy a könyvtár műfaja egyáltalán nem idegen tőlem. Amikor ide kerültem, ebbe a boltba, akkor ennek a helynek a könyvtári, illetve könyvtárosi lehetőségeit is rögtön felismertem. Az, hogy itt rendszeresen felolvasó estek és író-olvasó találkozók vannak, ez nyilvánvalóan a hagyományos könyvárusi szakmán túl, már könyvtári, közművelődési feladatokkal is azonos. Úgy gondolom, hogy ez a bolt egy kicsit könyvtár is, de mindenképpen közművelődési intézmény. A könyvvel való ismerkedésre, olvasására, az irodalom élvezetére való hely, ahol, adott esetben beszélgetünk azokkal az emberekkel, akik ülnek az asztaloknál és kávézgatnak, szóval ennek számunkra nagyon fontos otthonérzete van. Sok esetben mondják a vevők is, de ezt magam is így érzem, hogy karnyújtásnyira vannak a polcokon a könyvek. Akik ide betérnek, azok csöndben olvasgatnak, közben kávét, teát, süteményt is rendelhetnek. Ez a vendégmarasztaló hangulat nagyon otthonos tud lenni. Ezért van az, hogy a mi vásárlói körünk nagyon nagy részben törzsvendégekből áll. A vevők nem a legközelebbi környékről kerülnek ki, hanem például Dömsödtől akár Szombathelyig vannak olvasóink, akik rendszeresen meglátogatnak minket. Ha Pestre jönnek, ide a budai várba is feljönnek. Nem sznobságból mondom, de talán még örömtelibbek és fontosabbak azok a külföldi vendégek, akik évről évre visszajárnak hozzánk. Akik többedszer jönnek Budapestre, és már voltak nálunk, amikor újra megérkeznek, első útjuk hozzánk vezet. Szóval ez azért fantasztikus érzés! És nagyon sok ilyen vevőnk van.

- Tehát multifunkcionális az üzlet. Hiszen látjuk, hogy nemcsak könyveket, hanem térképeket és képeslapokat is lehet itt kapni. Mondanál ezekről valamit?
- Igen, a képeslapkínálatunkra nagyon büszke vagyok. Az úgynevezett turizmust kiszolgáló tárgyakból is található az üzletünkben, ezekről kevésbé szeretnék beszélni, bár nem nézem és nem szólom le ezeket sem, de azért annak jobban örülök, ha a könyvek, a CD-k jobban fogynak, mint a hűtőmágnesek. Mivel turistacentrumban vagyunk, a nyári időszakban azért erre is hangsúlyt kell helyeznünk. Ma, amikor olyan fantasztikusan nagy a fotózási kedv és fejlett a fotótechnika, nagyon nehéz képeslapokat eladni, hiszen profi módon elkészíthetők a képeslapok saját géppel. A CD-k azonban nagyon fontosak, nem kizárólagosan, de nagyobb részben a Hungaroton által megjelentetett klasszikusokat ajánljuk. Aki igazán jó CD-t akar venni, az választhat akár Sebestyén Márta teljes kollekciójából, mert minden darabja kapható nálunk, hál’ istennek Bartók és Kodály hazájában minőségi CD-kiadás van. Sajnos, némelyik könyv nagyon drága, és én ennek nem látom semmi értelmét, hiszen ha könyvet készítünk, akkor annak megvan a maga reménybeli olvasója, és semmi értelmét nem látom annak, hogy magas ára miatt eladhatatlan legyen. Most is éppen egy olyan akciót tervezek, hogy a 2004 előtt megjelent könyveket féláron fogjuk árusítani.
Én nagyon figyelek arra, hogy kinek, mit ajánlok. Soha nem szerettem a tömegeladást, bármilyen sikeres is tud lenni egy-egy könyv. Én a könyv közvetítő szerepében hiszek, ami vevő és eladó között létrejön, aminek úgy kell történnie, hogy az nem okozhat a vásárlónak csalódást. Üzleti érdekből még soha életemben nem beszéltem rá senkire olyan könyvet, amiről tudtam, hogy az neki semmiféle szellemi értéket nem jelent. Ilyet én soha nem tettem. A könyveladást nagyon bizalmi dolognak tartom, különösen a mai világban, amikor olyan személytelen az egész fogyasztói világ. Adott a Litea otthonos környezete, ahol meg lehet szólítani az embereket, le lehet őket ültetni, lehet velük beszélgetni, és nagyon fontosnak tartom, hogy elégedetten távozzanak. Mert azt mondanom sem kell, hogy a jelenlegi könyves kultúra vagy a könyvpiaci helyzet abszolút nem kedvez az ilyen jellegű könyvárusításnak.
Nézzetek körül, december eleje van, de most nem sokan vannak. Vasárnap többen jönnek, hiszen ellátogatnak a Várba, és szeretnek itt elidőzni. Törzsvendégeim tudják, főként akik nem élnek az idő szorításában, hogy itt a karácsonyi ajándékot is nyugodtan, szépen beszerezhetik, válogathatnak, miközben kávézgatnak vagy beszélgetnek.

- Évtizedekkel ezelőtt Robert Escarpit megírta, hogy van a könyvkimérés, ahol a tömegízlésnek megfelelőn, szinte kilóra lehet venni, mondjuk, a szerelmes könyveket. Nohát a Litea ennek pont az ellenpéldája. Van-e arra vonatkozóan megfigyelésed, milyen olvasói réteg keresi fel a könyvesboltot? Tehát foglalkozás, életkor, nem szerint tudnál-e adatokat mondani a látogatók megoszlásáról?
- Inkább az életkorra tudnék jellemzőket mondani, mert erről van határozott tapasztalatom. Tehát a középkorúak és az idősek látogatják leginkább a Liteát. Hűségesek és szeretnivalóak a környező tudományos-kulturális intézetekből idelátogató és vásárló emberek. Érdeklődési körük főként a szociológia, a művészettörténet. Egyrészt tudni kell, hogy 1990 előtt én már itt voltam egy kis könyvesboltban, a Vörös Sün házban, tehát engem itt már nagyon jól ismertek, és amikor ide, a Liteába átjöttem, már jó ismerősük voltam. Annak idején még folyószámlás vásárlások voltak, és az emberek nagyon sok könyvet vettek, de hát az a világ egészen más volt. Sok érdekes ember járt a Vörös Sünbe is vásárolni. Persze ide a Liteába is jönnek azért fiatalok, de hozzáteszem – mivel mi nem újdonság-centrikus bolt vagyunk, hiszen nálam olyan könyvek is vannak, amikről én azt gondolom, hogy ott kell lenni minden könyvesboltban, akkor is, ha megveszik és akkor is, ha nem veszi meg senki – kevesebben. Én nagyon divatos könyveket nem szoktam hozni, pontosan azért, mert itt más jellegű a vásárlás. A boltban bóklászó, körbejáró nem olyan, mint az utcai ponyvát körbejáró vevő. Nem szólom le az utcai árusokat, mert közöttük is számos nagyon hozzáértő kereskedő van, például a Moszkva téren működik ilyen. De más az, amikor valaki sietve elrobog a könyves stand mellett, és úgy vásárol könyvet, és megint más az, ha valaki ráérősen, közben esetleg teázgatva, beszélgetve válogat a kínálatban.

- Úgy tudjuk, hogy egy kis könyvkiadód is van, és igazán minőségi könyvecskéket jelentettek meg.
- Igen, ennek az alapja egy értékes barátság. Alexander Bródyval, Bródy Sándor unokájával való ismeretségem következményeként jött létre ez a “vállalkozás”. Huszonvalahány éve született a barátságunk, amikor ő rendszeres vendége volt a Hilton szállónak, és én a szemben lévő Vörös Sün könyvesboltban dolgoztam. Neki mint könyvszerető, olvasó embernek az első útja mindig hozzám vezetett. Vele csináltuk meg a Jövendő nevű kis kiadót, ami Bródy Sándor egykori lapjának nevét idézi. Az unoka fantasztikus irodalmi missziót teljesít a család irodalmi hagyatékának közreadásával. Időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve gondozza a hagyatékot, és azt hiszem, hogy ez gyönyörű szép dolog; nagyszerű érzés lehet, hogy magyar emberként és világpolgárként az életének ebben a szakaszában, amikor már nem üzletember, hanem nyugdíjas, emléket állít az őseinek. A kiadó nonprofit vállalkozás, amely többnyire méretében kicsiny könyveket ad ki, és kis példányszámban, elsősorban a huszadik századi, a két világháború közötti irodalom gyöngyszemeiből. Például kiadtuk Szép Ernő Kucséberkosár című művét, Kaffka Margittól az első verseskötetének reprintjét, Krúdytól az első világháborús Budapestről szóló művét. Két kiadványt tartok “létfontosságúnak” – és meggyőződésem, hogyha ezek nem magyarul jelennek meg, akkor már világirodalmi ismertségre emelkedtek volna -, az egyik Nagy László Adjon az Isten című költeménye, ez volt a legelső könyvünk, amit akkor éppen karácsony táján jelentettünk meg, ez a kötetke gyönyörű kis ékszerdarab volt, Nagy László karácsonyi verseivel és saját képeivel illusztrálva. A másik Karinthy Barrabás című írása, ez olyan mű, amely mindig aktuális akár az ember, akár a nemzet életében. Alapműnek tartom. Kiadtunk egy csodálatos Hunyadi Sándor kötetet Urbán László válogatásában; kiadtunk Alaxander Bródy válogatásában és szerkesztésében egy gasztronómiai témájú aforizmakötetet. Tandori Dezső könyvét is kiadtuk, ami nagy merítés volt az életművéből, ez a kötet átjárást jelent a műfajok között.

- Egyik interjúdban rendhagyó könyvtárnak nevezted a Liteát. Mondanál arról valamit, miért is rendhagyó könyvtár ez a könyvesbolt?
- A pontos megfogalmazás az, hogy a Litea rendhagyó könyvesbolt, ami könyvtárként is működik. Azért rendhagyó, mert innen ugyan nem lehet elvinni egy könyvet, mint a könyvtárból, de helyben lehet olvasgatni, lehet beszélgetni és ismerkedni – vételkényszer nélkül – a könyvekkel. A másik része, gondolom, hogy a bolt közművelődési feladatot lát el. Szombaton például Mikulás ünnepséget rendezünk, és minden évben elmondom, hogy ide azért jön a Mikulás, mert úgy gondolja, hogy a könyvszerető gyerekből könyvszerető felnőtt lesz. És ha lesznek könyvszerető felnőttek a világban, akkor lesznek könyvesboltok is. Én abban is nagyon hiszek, hogy nem lehet elég korán kezdeni. Az olvasás szempontjából különösképpen nagy veszélyben vannak ma a gyerekek, úgyhogy mindenképpen meg kell őket szólítani a könyvek által, mert a szülők többnyire odaültetik őket a tévé elé, és az olvasás elmarad. De persze nem ítélem el azokat sem, akik rajzfilmet néznek, hiszen például itt van az új Príma Primissima díjas Jankovich Marcell, aki csodálatos rajzfilmeket csinált, és remélem, sikerül majd elkészítenie Az ember tragédiájának animációs feldolgozását is. Óriási felelőssége van a társadalomnak a gyerekekkel szemben, és én velük kezdem el a nevelést. Legnagyobb öröm számomra az, amikor családostól jönnek, együtt kakaóznak, és miközben szülők és gyerekek lapozgatnak, beszélgetnek, olvasgatnak, egészen varázslatos hangulat alakulhat ki.

- Következő kérdésem az, mit tapasztaltál az olvasás mai magyarországi helyzetéről? Kicsit függetlenül a Liteától, kérlek beszélj erről! Mit gondolsz a gyerekek olvasási szokásairól?
- Nagyon szomorú képet látok. Elkeserítő, mert azt tapasztalom, hogy ezt igazán társadalmi rétegenként kéne nézni és kezelni. Beszéljünk azokról, akik potenciálisan könyvvásárlók. Adva van ez az úgynevezett sikeres menedzser réteg, ez a juppi (bankfiú) réteg, azok a fiatalok, akik többnyire túlképzettek, mert sok egyetemet végeztek, de nem tudnak magukkal mit kezdeni. Ezek az ifjak nagyon sok időt töltenek autóban utazva, ezért én az ő estükben nagyon hasznosnak tartom a hangos könyvet, mert ha mondjuk, Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvét hallgatja, akkor azt mondom, hogy ez jó, és ennek örülni kell. Van egy bizonyos réteg, amelyik sajnos, totálisan kiesett a rendszeresen olvasók köréből. Szomorúan látom és tapasztalom, hogy ebben a rétegben nagy számmal vannak jelen a pedagógusok is. Véleményem szerint nem csak attól jó pedagógus valaki, ha rendszeresen olvas, viszont a relaxálás, a világlátás és a társadalmi tolerancia miatt mégis rendkívül fontos lenne, hogy ezek az emberek rendszeresen olvassanak és naprakészek legyenek. Úgy látom, hogy az olvasást ott érte nagyon nagy sérülés, hogy valójában az olvasásra fordított kedv és idő nincs meg.
Az is motiválja az olvasás helyzetét Magyarországon, hogy a “jóból is megárt a sok”, mert őrületes az a könyvmennyiség, ami a könyvpiacon van, és ha nincsenek jó “idegenvezetők” a könyvdzsungelben, akkor az olvasó elvész, és ettől el is kedvetlenedhet. Mert az ember olyan, hogy hajlamos a könnyebb megoldásokat választani. A legfontosabb probléma pedig az, hogy nincs pénz, és pont annak a rétegnek kell lemondania a vásárlásáról, amelyiknek igazán kellene könyv. A vidékiekről már nem is beszélek.

- Az elhíresült író-olvasó találkozók önmaguktól szerveződnek?
- Ez többféleképpen történik. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy amikor én ide, ebbe a helyiségbe először bejöttem, azonnal tudtam, hogy ez többfunkciós helyiség, és ezt meg kell tölteni nemcsak vevőkkel, hanem adott esetben programokkal is. Ebben biztos voltam. És ezért elkezdtem szabályos könyvbemutatókat szervezni. Ezek nagyon kedvesen, szépen sikerültek, igyekeztem mindig valami személyeset, pluszt belecsempészni, ennek idővel híre is ment. Pedig ezt az üzletet soha senki nem hirdette, hanem szájról szájra terjedt, hogy itt lehet könyvbemutatókat tartani, és most, év végén ott tartunk, hogy szinte nincs olyan nap, amikor ne tartanánk könyvbemutatót. Az úgynevezett kulturális programokat, irodalmi esteket úgy szervezem, hogy minden évben fontos és aktuális kulturális jubileum vagy téma köré szervezzem a rendezvényeket. Például 2007-ben volt a Kodály-évforduló, 2008 a Reneszánsz éve. A lényeg tehát az, hogy mi minden évben meg szoktuk ünnepelni a Magyar Kultúra Napját, március tizenötödikét, a költészet napját, a farsangot, Máray születésnapját, október 23-át, szóval ezekről a nagy nemzeti és kulturális ünnepekről szépirodalmi műsorokkal emlékezünk meg. Karácsonyt is minden évben valami különlegesen szép programmal tesszük emlékezetessé. Együttműködünk a Budapesti Székely Körrel, amely 1992-ben alakult: Nagyon sok szép erdélyi irodalmi estet csináltunk már, és a karácsonyi esteket is közösen rendezzük. 2007-ben a nyolcvanéves Bánffy Györgyöt, a hetvenéves Csete Györgyöt is itt köszöntöttük. Anyák napjára meghívtam Lévay Anikót, hogy mutassa be a szakácskönyvét. Ez is nagyon kedves műsor volt. A Várbarát Kör – amely negyven éve működő, kimondottan lokálpatrióta szellemiségű civil társaság – rendezvényeinek is rendszeresen mi adunk helyet. Itt lakik a Várban a Szekeres Ferenc-Takács Klára művészházaspár, itt van a Mátyás templom világhírű kórusa és kórusvezetője, megkértem Meixner Mihályt, hogy moderálja az ő estjüket.

- Ahogy körülnézünk, láthatjuk, milyen szép számmal árultok idegen nyelvű könyveket, az úti kalauzoktól a művészeti albumokig. Mennyire kelendőek az idegen nyelvű kötetek?
- A boltnak nagyon komoly idegen nyelvű készlete van. Amikor réges-régen elkezdtem a könyves szakmát, akkor a Váci utcai Idegennyelvű Könyvesboltba kerültem gyakornoknak, és a Corvina részleg volt az enyém, amit nagyon élveztem. Ma már nagyon sok import könyv is van, ami bizonyos szempontból örvendetes, hiszen megjelennek francia kiadóktól magyar művek, vagy angol kiadóknál jelenik meg angolul Máray. Viszont az import könyvekkel az a probléma, hogy drágábbak itt Magyarországon, mint a vevő, vagyis a külföldi vendég hazájában. Viszont az a vélekedés már nem állja meg a helyét, hogy az angol és a német a legkeresettebb nyelv, mert igen erős az újlatin nyelvű országokból érkező turizmus, konkrétan a spanyol és a portugál vendégekre gondolok. A francia, olasz, spanyol és portugál az igazi vásárló. Más kérdés, hogy angol és német könyvet nagyon sok magyar ember is vásárol. Örvendetes, hogy Budapesten működik a Goethe Intézet, amely nagyon jól összefogja a német irodalom iránt érdeklődő embereket.
Azt gondolom, hogy minden tett, ötlet, gesztus, ami a könyv ügyét szolgálja, nem pedig elárulja, rendkívül fontos, bárki is tegye. Ebben a munkában szó nem lehet szakmai féltékenységről, együtt kell működni. Ilyen beszélgetések során mindig az az arisztotelészi mondás jut eszembe, hogy a könyv, a műveltség “jó sorban ékesség, szükségben menedék”. Ez az, amit nem szabad elfelejteni, és ezért hiszem, hogy a könyvnek van jövője, és egyszer majd még lesz jó sora a könyvkultúrának.

- Köszönjük a beszélgetést!