A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 146. § (1) bekezdése e) pontja szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra szolgáló helyiségeket kell kialakítani. A fogvatartottak részére fenntartott könyvtárak működését országos parancsnoki intézkedés is szabályozza.
A büntetés-végrehajtási intézetek könyvtárainak adatszolgáltató kedve 2003-tól ugrott meg jelentősen, míg 2001-ben egy, 2002-ben pedig négy könyvtár jelentett adatokat, addig 2003-tól 30-31 intézményből érkeztek adatok (1. táblázat). Az összes adatszolgáltató között csupán egyetlen olyan intézményt találunk, amely más könyvtártípusba is besorolható: a Magyar Honvédség Katonai Fogház Könyvtára – bár ez az intézmény csak némi jóindulattal tekinthető katonai létesítménynek. Megjegyzendő, hogy éppen tőlük kaptunk már 2001-től kezdődően minden évben jelentést! A könyvtárak egy része rendszeres adatközlő, míg mások meglehetősen rapszodikusan küldik a jelentéseket, tehát igazi trendeket nagyon nehéz lenne megrajzolni. Ezért a 2003 óta jelentő könyvtárak közül kiválasztottam azokat, amelyek minden évben eleget tettek kötelességüknek, és az összes könyvtár adatai mellett az így nyert – korrigált – adatokat is közzé teszem. A trendek, tendenciák elemzésekor a következőkben a korrigált adatokra fogok támaszkodni.
A börtönkönyvtárak sajátosságainak megfelelően néhány szempont inadekvátnak tekinthető, ezért ezeket az elemzés tárgyköréből kihagytam. Ezek a következők: nyilvános könyvtárak száma, internet-hozzáférések száma, távhasználatok száma.
A könyvtárak adatai
Az elmúlt évek során a nyitvatartási idő fokozatos növekedését figyelhetjük meg, ez a tendencia figyelemre méltó mind a teljes adatállomány, mind pedig a korrigált adatok alapján: a három utóbbi évben 25 óráról 31 órára nőtt az átlagos heti nyitvatartási idő. Míg 2003-ban kilenc intézményben volt 10 óránál rövidebb heti nyitva tartás, addig 2005-ben már csak négyben. (2. táblázat). 2003-ban nyolc könyvtárban volt 40 órás vagy annál hosszabb a nyitva tartás, 2005-ben pedig már 13-ban.
Az éves állománygyarapodás mértéke évről évre csökken: 2003-ban könyvtáranként átlagosan majdnem 10 ezer darabról beszélhetünk, 2005-ben viszont már alig több mint 5 ezerről (3. táblázat). Természetesen ebből a szempontból is jelentősek az eltérések: 2003-ban két olyan könyvtárat találtunk, amelyben egyáltalán nem vettek könyvet, 2005-ben hármat. Míg 2003-ban 17 könyvtár jutott 100-nál több dokumentumhoz – közöttük a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Könyvtára több mint ötezer kötethez -, addig 2005-ben 13 könyvtár mondhatta el magáról ugyanezt.
A nyilvántartott könyvek döntő többsége “ponyvaregény”, de jelentős számban megtalálhatók a szépirodalmi művek, kisebb hányadban műszaki könyvek. A külföldi állampolgárságú fogvatartottakra is gondolva az intézetek idegen nyelvű műveket, szótárakat is beszereztek. A fenti adatok az intézetek vásárlásaiból és a külső adományokból tevődnek össze. Adományok érkeznek magánszemélyektől, karitatív szervezetektől, külföldi nagykövetségektől, konzulátusoktól (elsősorban idegen nyelvű könyvek).*
Az állománygyarapításra fordítható összeg tekintetében a 2004-es év mondható szerencsésnek, hiszen a 110 ezres előző évi átlagos gyarapítási összeg 170 ezerre emelkedett, majd a következő évben szinte a korábbira, 124 ezerre csökkent (4. táblázat). 2003-ban nyolc könyvtárban egyetlen fillért sem költöttek állománygyarapításra, 2004-ben és 2005-ben hat könyvtárban tapasztaltuk ugyanezt. Lényegében nem változott azoknak a könyvtáraknak a száma sem, amelyek egy év alatt 100 ezer forintot, vagy annál nagyobb összeget költöttek vásárolásra: 2003-ban 11 könyvtárt sorolhattunk ide, 2004-ben és 2005-ben pedig egyaránt 12-t.
Az állománygyarapítás folyamatát intenzív selejtezés kísérte, hiszen annak ellenére, hogy a szóban forgó könyvtárakban három év alatt összesen 22 ezer új dokumentum érkezett, a könyvtárak állománya szinte semmit nem változott (5. táblázat).
Érdekesen alakult a látogatók által használható számítógép-ellátottság: úgy tűnik, mintha bizonyos helyeken kísérleteznének ezzel a lehetőséggel, majd felhagynak vele, de az is lehet, hogy pontatlanul küldik az adatokat. Ugyanis 2003-ban 15 gépet találunk egyetlen könyvtárban (Váci Fegyház és Börtön Könyvtára), majd 2004-ben ugyancsak 15-öt, de Vácott megszűnt a géphasználat, viszont belépett helyette a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Könyvtára, ugyancsak 15 géppel (lehet, hogy ide vándoroltak?), majd 2005-ben mindkét helyről eltűntek, és egyedül a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Könyvtárában bukkant fel három darab számítógép (6. táblázat).
A könyvtárosok jellemzői
A börtönkönyvtárak alkalmazottai az adott intézmény lakói közül kerülnek ki, így az iskolázottságuk, szakmai kvalitásaik nagymértékben függnek attól, hogy aktuálisan kik tartózkodnak a falak között. Ritkán van arra példa, hogy az elítéltek a szabadságvesztési idejük alatt diplomát szerezzenek, így sokkal inkább “hozott anyagból” kell gazdálkodni, bár meg kell említeni, hogy a Szegedi Fegyház és Börtönben a fogvatartottak részére felsőfokú könyvtárosi végzettséget adó képzést szerveztek. A képzés ideje három év (7-9. táblázat)
Mindentől függetlenül ingadozik az összes alkalmazott száma csakúgy, mint a könyvtáros munkakörben dolgozók száma – bár ebben az esetben nehezen értelmezhetőek ezek a kategóriák. Örvendetes tény viszont, hogy minden évben találunk a rendszerben szakképzett kollégát: 2003-ban kettőt, majd a következő két évben egyet-egyet. Azonban itt ismét dilemma előtt állunk, hiszen minden évben más-más helyszínről jelentették a felsőfokú könyvtáros jelenlétét, így nem tudhatjuk, hogy a diplomás könyvtárosok vándorolnak-e egyik intézményből a másikba, vagy a fluktuáció oka egész egyszerűen az, hogy egyes szakemberek letöltvén a büntetésüket, szabadulnak, és a következő évben egy másik intézményben megjelenik egy újabb diplomás könyvtáros.
A könyvtárhasználatok alakulása
Úgy látszik, hogy a társadalmi változások hatása begyűrűzik a zárt intézmények falai közé is, hiszen a vizsgált három esztendőben mindhárom mutatónk romló tendenciát tükröz. Folyamatosan csökken a beíratkozott (regisztrált) olvasók száma (10. táblázat), csakúgy, mint a személyes használatok száma (11. táblázat), hasonlóképpen a kölcsönzött dokumentumok számához (12. táblázat).
A börtönben a könyvtár népszerű, hiszen az elítéltek leginkább az unalom elűzése céljából olvasnak. A legtöbben azért szeretnek könyvtárba járni, mert így kiszabadulnak a zárka falai közül, válogathatnak, nézelődhetnek, és ez már önmagában felüdülés, még akkor is, ha könyvet nem kölcsönöznek. A büntetés-végrehajtási intézetek nyilvántartásai alapján a fogvatartotti állomány 30-40 százaléka könyvtári tag, azonban a könyvtárakat látogató fogvatartottak aránya ennél jóval magasabb, eléri a 60-70 százalékot. A fegyházbüntetésüket töltő nem dolgozó elítéltek a napi, összesen egy óra séta és néhány egyéb program (például misszió) kivételével folyamatosan a zárkában tartózkodnak. Számukra tehát az olvasás lehetőségének óriási a jelentősége. Nem csoda, ha sokan a börtönben kapnak rá a könyvekre.
Azt, hogy ki olvas, természetesen az iskolai végzettség alapvetően meghatározza. Az elítéltek a kínálatból tetszés szerint választanak, de javaslat alapján is olvasnak, amit a nevelőtiszt, vagy a szociális előadó tehet nekik.
A jogállamiság szellemében az elítéltek bármit olvashatnak ami a polcon megtalálható. Olykor-olykor külön kéréseiket is megpróbálják teljesíteni a könyvigénylések tekintetében.
A fogvatartottak a büntetés-végrehajtással kapcsolatos jogszabályokhoz hozzáférnek. Az említett IM rendelet világosan meghatározza, hogy milyen tárgyak lehetnek az elítélteknél: könyvek, napilapok, folyóiratok. Ez még a magánelzárás alatt is biztosítható.
A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 36. § (1) bekezdés m) pontja szerint az elítélt jogosult sajtótermékek megrendelésére, a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére.
A Szegedi Fegyház és Börtönben 2005-ben megvizsgálták, hogy melyek a legkeresettebb könyvek: Mario Puzo A Keresztapa című műve, Ajtmatov Vesztőhely című regénye, valamint John Flowes-tól a Lepkegyűjtő. Mindez nyilván a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Népszerű még a cigány nyelvkönyv, amit a nem roma származásúak is előszeretettel forgatnak, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtönvilágban. A fogvatartottak által kedveltek még a kalandregények, mint a Piszkos Fred, a kapitány, vagy a Fegyverek szava, Eric Mick Natansontól a Piszkos tizenkettő, vagy Jules Verne művei. A misztikus, rejtelmes történetek mint a Harry Potter-könyvek is népszerűek, de feltétlenül meg kell említeni a meséket és a versesköteteket is.
A könyvtárfejlesztés érdekében a Fogvatartási Ügyek Főosztálya még 2004. évben telefonon felvette a kapcsolatot a Könyvtári Intézettel, megvizsgálva annak lehetőségét, hogy a közkönyvtárakhoz hasonlóan a büntetés-végrehajtási könyvtárak fejlesztése is biztosítható-e könyvtárfejlesztési pályázat segítségével. Erre nem találtak lehetőséget, mert a közkönyvtári működés ellenére a büntetés-végrehajtási intézet jellegéből adódik, hogy a lakosság nem tud kölcsönözni a könyvtárból.**
TÁBLÁZATOK
1. táblázat
Adatszolgáltató könyvtárak száma
2. táblázat
Heti nyitvatartási órák száma
3. táblázat
Gyarapodás (db)
4. táblázat
Állománygyarapítás összege
5. táblázat
Helyben lévő állomány
6. táblázat
Számítógépek száma
7. táblázat
Összes alkalmazott
8. táblázat
Könyvtáros munkakörben dolgozók
9. táblázat
Felsőfokú könyvtáros végzettségűek
10. táblázat
Beíratkozott olvasók száma
11. táblázat
Személyes használatok száma
12. táblázat
Kölcsönzött dokumentumok száma
