Szinnyei József alapítása, a hírlapkönyvtár

SONNEVEND Péter

Ősszel múlt 125 éve, hogy idősb Szinnyei József korszakos jelentőségű cikke – Alapítsunk hírlapkönyvtárakat!  – napvilágot látott A Hon című napilap 1880. október 16-i reggeli kiadásában. A Könyvtári Figyelő örvendetes módon vállalta, hogy e szöveget most közzéteszi, minthogy ismereteink szerint az megjelenése óta nem került újra olvasói elé. Nem tartalmazza a Gazda István által 2002-ben közreadott Id. Szinnyei József emlékezete című nélkülözhetetlen válogatás sem.¹
A nemzeti könyvtár munkatársai az elmúlt években kiemelkedő figyelmet szenteltek Szinnyei-nek és kezdeményezésének: különösen Kocsy Anikó buzgalmáért mondhatunk köszönetet.² Gondos írásai sokat elvégeznek e bevezető lehetséges feladatai sorából.
Három dolgot szeretnénk itt tömören érinteni.
A megjelenés helyét biztosító A Hon (1863–1882) című lapról A magyar sajtó története második kötetében Pók Attila, illetve – a későbbi szakaszról – Gergely András és Veliky János értekezett.³ Legfontosabb azt tudni, hogy A Hon Jókai Mór egyik legsikeresebb vállalkozása volt: hírlap- és regényíróként egyaránt nagy kedvvel aknázta ki a naponta megjelenő nyomdatermék széles lehetőségeit. Eleinte ugyan nem kapta meg a szerkesztés hivatalos jogát, így Urházy György (1823–1873) adta hozzá nevét. Jókai megörökítette főnökét: e szellemes jellemzés egyben a kor újságíróinak széles tájékozott-ságát is érzékelteti.⁴ Jókai hallatlanul tehetséges munkatársi gárdát gyűjtött maga köré. A lehetséges hosszú névsorból említsük Majláth Bélát (1831–1900), aki a nők művelődéstörténeti sze-repét taglalta cikksorozatában (1864. március 19–22.), ő majd 1879-től a nemzeti könyvtár őre lett, vagyis Szinnyei kollégája. Vagy Szathmáry Györgyöt (1845–1898): ő 1869–1881-ig a lap belső munkatársa, majd országgyűlési kép-viselő, s művelődéspolitikusként 1891-től halá-láig – Csáky Albin kultuszminisztersége alatt – az elemi népoktatás felelőse (tanulmányértékű cikksorozatainak változatos témái az amerikai gabonaversenytől az egyre aggasztóbb dél-erdélyi demográfiai helyzetig terjedtek). A Hon szívesen közölt könyvtári témájú írást: egy évvel Szinnyei hírlapkönyvtári felszólalása előtt adta közre Salamon Ferenc (1825–1892) véleményét arról, hogy hozzanak létre egy „teljesen nyil-vános és ingyenes városi könyvtár”-at ⁵. Érdekes adalék a kor mindennapjaihoz, hogy azon az oldalon, ahol Szinnyei „tárcá”-nak minősített írása megjelent, a felső hasábokat Kossuth Lajos dolgozata foglalja el ⁶.
Másodszor arra kívánunk kitérni, mit jelentett a könyvtári világban egy olyan sajátos külön-gyűjtemény létrehozása 1880 körül, mint a hazai hírlapkönyvtár. A 19. század 70–80-as évtizedei a szakma mint önállósuló szakmai tevékenység megalapozásának időszaka. Ismert az első szaklapok (Library Journal, Magyar Könyvszemle) 1876-os elindítása. Ekkor terjedt el végérvényesen az angol nyelvterületen a public library, ami viszont halaszthatatlanná tette a szakképzés megindítását. A public library köztudottan kölcsönző és olvasótermi (referensz) állományból állt, amihez okvetlenül társult a hírlap- és folyóirat-olvasó. Hallgassunk bele Szinnyei érvelésébe: „Európa na-gyobb államaiban jóval előbb keletkeztek a hírlapok, mint nálunk, de megőrzésükre ott is csak az újabb időkben fordítottak kiváló figyelmet, midőn azok beszerzése már lehetetlenné vált, a régiek elkallódása s az újak nagy száma miatt. Azonban minden nagyobb állam belátta végre a hírlap-könyvtárak fontosságát és igyekezett az elmulasztottakat helyrepótolni.” ⁷ S jönnek az angol, francia, német példák. A szakmai megújulás egyik első fontos állomását tanulmányozzuk a hírlapkönyvtár példáján. Az angoloknál azután jött a századfordulón (nálunk 1960 után) a szabadpolcos harc, már-már háború. A könyvtári tevékenység egyszerre mutatta a belső differenciálódás – új és új részlegek, különgyűjtemények, szolgáltatások létrejötte – és az intézményközi együttműködés, az országos (vagy épp nemzetközi) rendszer felé vezető lépéseket.
A Hírlapkönyvtár eleinte a Nemzeti Múzeum önálló szervezeti egységeként kezdte működését, de már pár évvel később az OSZK kötelékébe került át.⁸ A különgyűjtemények, a tárak a következő évtizedekben is szaporodtak, például a „Zeneosztály”, mai nevén Zeneműtár, 1924-ben született. A húszas évek különben is sajátos reformidőszak a könyvtár életében. Ennek kiváló összefoglalását nyújtja Nyireő István hallatlanul érdekes tanulmánya.⁹ Idézzük fontos megállapítását témánkhoz kapcsolódóan. „A következő egyetlen (kiemelés az eredetiben. – S.P.) évtized, 1875-től 1885-ig volt az, melyet ha az állandó és később is egyre növekvő tisztviselőhiánytól eltekintünk, a háborítatlan fejlődés korszakának mondhatnánk. Kettős lendülettel mozdult előre ez alatt a Könyvtár gyarapodása: 1882-től kezdve a családi levéltárak növekvő letéteményeivel a Levéltári osztály, 1884-től a fővárosi könyv-tárak egybevont hírlapanyagából létesített külön Hírlaposztály indult addig nem remélt fejlődésnek.”¹⁰ A reformidőszakban végrehajtott rekonstrukció azután kezdődhetett el, hogy Hóman Bálint főigazgató 1924-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez fordult, aki hathatós segítséggel támogatta az intézmény gyökeres átszervezését, beleértve az elhelyezés megújítását is. Ennek egyik páratlanul sikeres iránya a későbbiekben nevezetes többszintes Schlick-Vajda-rendszerű vasraktárak létrehozása .^{11, 12}
Végül, még röviden szólunk arról, hogyan is jött létre a hírlapkönyvtár? Trefort Ágost miniszter 1884. június 30-ra sorsdöntő értekezletet hívott egybe¹³, amit már két nappal később vezetői döntése követett. Ekkor kezdte meg Szinnyei – méhozzá Egyetemi Könyvtárbeli hivatalos munkájával párhuzamosan – a hírlapanyag feldolgozását két segítőjével. Ekkor, 1879-től 1894-ig a Nemzeti Múzeum nagyhatalmú igazgatója az a Pulszky Ferenc, aki Szinnyei vállalkozását finoman szólva is kevéssé támogatta. Szinnyei 1886-os leveléből: „A Nemzeti Múzeumnál működöm délelőtt (délután az Egyetemi Könyv-tárnál), a Múzeumnál engemet, a személyzettől független lévén, betolakodónak tekintenek és egy svihák folytonosan áskálódik ellenem, már komolyan megfenyegettem, de ez elől megretirált. Pulszkynél pedig oda vitte a dolgot, hogy ő nyíltan mondta szemembe többször: ‚ő ellene van a hírlapcsarnoknak és mindig is ellene lesz’. A ‚hírlap-könyvtárt’ még névleg sem ismeri el.” ¹⁴ Szinnyei az OSZK-ban 6580 hírlap-évfolyamot talált, amelyet a nagyobb fővárosi könyvtárak állományából további 2100 kötettel egészített ki.¹⁵. Négy és fél év megfeszített munkájának köszönhetően használhatóvá vált a gyűjtemény, amely igen hamar népszerű lett az olvasók kö-rében. A századfordulón már a könyvtár min-den negyedik kötetét a hírlaptárból kérték ki az olvasók. Az első világháborút követően kerülhetett sor a gyűjteményi profil kiegészítésére a folyóiratokkal.¹⁶ A második világháború után a tevékenységi kör további funkciókkal bővült a folyóiratok tartalmi feltárásától a külföldi folyóiratok hazai lelőhelyeinek regisztrálásáig.¹⁷ Ez viszont már más történet.
Búcsúzzunk azzal, hogy megemlítjük Szinnyei utódai közül azokat, akik vezetőként jelentős munkát végeztek a Hírlapkönyvtár érdekében: Kereszty István, Rédey Tivadar, Goriupp Alíz, Trócsányi Zoltán, Dezsényi Béla, Németh Mária.

Jegyzetek