51. évfolyam, 2005. 4. szám

Archívum

Könyvtári szolgáltatások Norvégiában

Hatnak-e a könyvtárak az emberek életére?^*

KOLDERUP FLATEN, Trine

Az 1960-as években, fiatal könyvtárosként kerültem Norvégia hegyes-fjordos nyugati megyéjében lévő Bergenbe, ahol akkor kezdték tervezni a megyei könyvtár építését a közkönyvtárakhoz kapcsolódva.

A település gyorsan fejlődött, sok fiatal családos ember költözött oda és az iskolai médiaközpont is mágnesként vonzotta a környék 16-19 éves korú fiataljait. A könyvtár lett az a "hely", ahová nap közben betérhettek az anyák a kisgyerekeikkel, ahol újságot olvashattak a középkorú férfiak, ahová beugorhattak olvasni a könyvmolyok és azok, akik csak böngészni akartak, de mindenekelőtt a fiatalok. A könyvtárban olvastak és tanultak és ott találkoztak egymással is, közben pedig barátságok és szerelmek szövődtek. Az akkori fiatalokból mára felnőttek lettek, sokan el is költöztek a városból, de ha néhányukkal később találkoztam, szívesen beszéltek arról, mit jelentett nekik a könyvtár: "Egyszerűen csak jól éreztük ott magunkat, mert olyan volt, mintha csak értünk lett volna. Annyi érdekest tudtak nekünk mutatni, hogy kedvet kaptunk, még többet tudni."

Én meg azt fűzhettem volna hozzá: "Láttam, ahogy a könyvtárban találkoztatok a barátaitokkal, ahogy új ismeretségeket kötöttetek, ahogy segítettétek egymást és ahogyan dolgoztatok. Láttam, milyen hatással voltatok egymásra és hogyan tanultatok egymástól."

Az eltelt idő és a technikai fejlődés hatására sokat változtak a könyvtárak, de népszerűségük gyökere ma is ugyanaz maradt, mert a lényeg, a találkozóhely mivoltuk megléte, s ez az, ami többé teszi a közkönyvtárat, mint dokumentumok rendezett gyűjteménye. A könyvtár olyan közösségi tér, ahol az ember "olvasó" és nem "fogyasztó", ahol maga határozza meg, hogy milyen mértékben és mit vesz igénybe azokból a szolgáltatásokból, amelyet neki szerveznek vagy kínálnak. A könyvtár egyike - ha nem az egyetlen - azon kötetlen találkozóhelyeknek, ahol az eltérő kultúrájú, eltérő nemzetiségű, nemű és különböző szociális helyzetű emberek összejöhetnek, és ahol mindannyiuknak ugyanolyan joga van ott tartózkodni és a szolgáltatásokat igénybe venni.

Sokat tudunk arról, hogy miként használják az emberek a könyvtárakat, milyen dokumentumokat keresnek, miről kérdeznek. Kérdőívekkel és statisztikákkal sok mindent alaposan dokumentálni is tudunk. A kvantitatív vizsgálatokat idővel kvalitatív kutatásokkal is kiegészítették és mélyrehatóbban vizsgálták meg az egyes kérdéseket.

A könyvtárak mint a demokrácia alapintézményei válnak fontossá az egész társadalom számára. A norvég könyvtári statisztikában kimutatható a könyvtárak találkozóhelyként betöltött szerepe. A norvégiai közkönyvtáraknak magas a látogatottsága, de alacsonyabbak a kölcsönzési mutatóik, mint a többi északi (és más európai) országnak. Ebben valószínűleg szerepet játszik a vidéki norvég társadalom hatása is, melyre jellemző volt, hogy a könyvekből szerzett tudással szemben kicsit tartózkodóak, szemben pl. a finnekkel, akik a könyvekből megszerezhető tudást nagyon tisztelik, és az iskoláik és a könyvtáraik is magas színvonalúak.

Gyorsfénykép a norvég könyvtárakról

Norvégiában az iskolai és közkönyvtárak gyökerei a tradicionális népműveléshez és az ország irodalmi hagyományaihoz, elsősorban a "nemzetépítés" idejéhez, az 1800-as évek második feléhez nyúlnak vissza.

A könyvtárak nagysága, kínálata, szolgáltatási színvonala természetesen nagyon változatos. Általánosságban elmondható, hogy dacára annak, hogy a technikai újdonságokat csak későn kezdték el bevezetni a könyvtárakban, mára a norvég közkönyvtárak többsége technikailag jól felszerelt. Az azonos típusú könyvtárak közötti együttműködésnek is komoly hagyományai vannak, mivel így kompenzálni lehet a hátrányosabb adottságú kiskönyvtárak helyzetét.

A norvég könyvtári törvény alapvető célja, hogy az ország minden lakosa számára biztosítsa az ingyenes, magas színvonalú könyvtári szolgáltatásokat, lakóhelytől és anyagi forrásoktól függetlenül. Törvény rögzíti azt is, hogy a könyvtárak egy országos, közös virtuális hálózat részei, s e hálózat működtetése a könyvtárosok együttműködésére épül.

Norvégiának 4,6 millió lakosa van, közülük 77% él városokban és községekben. Az ország közigazgatási szempontból három színtű irányítás alatt áll: egy viszonylag erős, központi irányító kormányzat mellett 19 megye és 434 helyi önkormányzat működik. (241 településen a lakosság lélekszáma 5000 főnél kevesebb, csupán 11 településen él 50 000-nél több lakos.)

A kormány jelentős közigazgatási összevonások végrehajtását tervezi, ami egyelőre nagy helyi ellenállásba ütközik. Kisebb ellenérzések kísérik a regionális szintek összevonását, amely során a megyék száma a mostani 19-ről 5-re vagy 10-re zsugorodna. A változtatás megvalósítását a kormány négy-öt év alatt tervezi végrehajtani.

Mindegyik önkormányzathoz tartozik közművelődési könyvtár, esetenként fiókkönyvtárakkal is kiegészülve. Jelenleg 892 közművelődési könyvtári egység működik, miután sok kisméretű fiókot bezártak az utóbbi években. A központi könyvtári szolgáltatások a 19 megyében működő megyei könyvtárakra épülnek.

A szakkönyvtárak köréhez - a közelmúltban egy részüket bezárták - jelenleg 336 könyvtár tartozik.

Közvetlenül kulturális kormányzati irányítás alatt áll az Országos Levéltári, Könyvtári és Múzeumi Központ (Statens senter for Arkiv, bibliotek og museer) és a Norvég Nemzeti Könyvtár.

A Norvég Könyvtárosegyesület szervezi a könyvtáros-társadalom nagy részét, és politikai és stratégiai feladatokat is betölt.

•  Közkönyvtárak (Folkebibliotek)

Norvégiában több mint 200 éve létezik a közkönyvtári rendszer, amelyet angolszász mintára szerveztek meg. Az egyetemi és szakkönyvtári hálózat inkább a közép-európai hagyományok szerint épült ki. Ezzel magyarázható, hogy az egyes könyvtártípusok közötti együttműködésnek nincsenek kialakult hagyományai. A használók viszont úgy veszik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat, függetlenül azok hovatartozásától és hagyományaitól, ahogy nekik a legmegfelelőbb.

A norvég könyvtári törvény minden önkormányzat számára előírja, hogy szakképzett könyvtárvezetőt állítson a könyvtárak élére.

A könyvtárhasználati mutatók (a látogatások és kölcsönzések száma) az elmúlt időben nőttek, annak ellenére, hogy a dokumentumvásárlásra és a könyvtárosok bérezésére fordítható összegek csökkentek.

Az informatikai fejlesztések hatékonyabbá tették a könyvtári munkahelyeket és az olvasóknak is olyan praktikus szolgáltatásokat kínálnak, mint pl. az internetes előjegyzés és hosszabbítás.

•  Iskolai könyvtárak (Skolebibliotek)

Norvégiában 1827 óta törvény teszi kötelezővé általános iskolai könyvtári gyűjtemények létrehozását az olvasás gyakorlására és ismeretszerzés céljára.

Manapság a hangsúlyt arra helyezik, hogy az iskolai könyvtár legyen integráns része az iskolai pedagógiai munkának. 1985-től kezdve a középiskolai diákok számára is törvény biztosítja a könyvtári szolgáltatások igénybevételét. Vannak olyan települések, ahol komplex, iskolai és közkönyvtári funkciót egyesítő könyvtárakat hoznak létre.

•  Megyei könyvtárak (Fylkesbibliotek)

A megyei könyvtárak olyan központi intézmények, melyek alapvető feladata, hogy saját régióján belül tanácsadással, segítségnyújtással erősítse az önkormányzati könyvtárak szakmai munkáját. Törvényi kötelezettségük a könyvtárközi kölcsönzési feladatok ellátása is. Vannak olyan megyei könyvtárak, amelyek mozgókönyvtári ellátást szerveznek saját körzetükön belül buszon vagy hajóval. A közigazgatás tervezett átalakítása ennek a szolgáltatásnak a szerepét is befolyásolni fogja.

Tudományos és szakkönyvtárak (Fag- og forkskningsbibliotek)

Elsődleges feladatuk a fenntartó anyaintézmény munkatársainak szakinformációval való ellátása. Az utóbbi években sok kisebb szakkönyvtár - magán és állami tulajdonban lévő egyaránt - szűnt meg, vagy olvadt bele nagyobb intézményekbe.

A könyvtárak a beszerzési keretükből egyre többet fordítanak adatbázisok, folyóiratok előfizetésére, digitális anyagok beszerzésére. A távolról is elérhető adatbázisok használata sokat javított a könyvtári szolgáltatásokon, ugyanakkor problémákat is felvetett pl.: informatikai kompetencia, archiválási kérdések, alternatív publikálási formák, szerzői jogok és licencelési kérdések.

•  A Norvég Nemzeti Könyvtár (Nasjonalbibliotek)

Norvégiáról való ismereteink elsődleges forrásai a nemzeti könyvtárban lévő dokumentumok. Mint minden nemzeti könyvtár, a norvég is, gondoskodik a nemzeti impresszum regisztrálásáról, őrzéséről, hozzáférhetővé tételéről.

A nemzeti könyvtár az Oslói Egyetemi Könyvtárból fejlődött ki. Az észak-norvégiai részlege pl. kizárólag digitalizálásra és állományvédelemre rendezkedett be. A nemzeti tárolókönyvtárban a norvég könyvtárakban ritkán használt dokumentumokat is el lehet helyezni.

A norvég kötelespéldány törvény a hagyományos dokumentumtípusok mellett kiterjed az interneten elérhető dokumentumokra és a sugárzott információkra (tévé, rádióprogramok, zenei, videó, film stb.) is.

A nemzeti könyvtár épületét 2002-2005 között átépítették, felújították. Az épület átadására az augusztusi Oslóban megrendezendő IFLA-konferencián kerül sor.

•  Hangoskönyvtár vakok számára

A csökkentlátók és vakok központi ellátását a Norsk lyd- og blindeskriftbibliotek végzi. Hangzó anyagokat készítenek és Braille-írású szép-és szakirodalmi műveket adnak ki, melyeket állományukból kölcsönözni is lehet. Az utóbbi időben egyre több diszlexiás is igénybe veszi a szolgáltatásaikat.

•  Országos Levéltári, Könyvtári és Múzeumi Központ (ABM)

A központ fenntartója a Kulturális és Egyházügyi Minisztérium, de a fejlesztési tervekbe más minisztériumok is bekapcsolódtak. A központ feladatait egy 1999-es kormányjavaslat fogalmazta meg, meghatározva az állam elvárásait ezeken a területeken. A fejlesztések célja a digitális szolgáltatások létrehozása az intézményekben rendelkezésre álló források közös használatával. Könyvtári szempontból az a jelentősége a fejlesztéseknek, hogy mind a közkönyvtárakra, mind pedig a szakkönyvtárakra kiterjed.

•  Norvég Könyvtárosegyesület (Norsk bibliotekforening)

Az egyesületet 1913-ban hozták létre, s változó intenzítással, de napjainkig jelentős szerepet tölt be a norvég a könyvtárpolitika alakításában. Részt vesz a BIBSYS-adatbázis munkálataiban is.

Fejlesztési tervek

•  Egységes könyvtári szolgáltatások kiépítése

A már említett 1999-es kormányjavaslatban "egységes szolgáltatások" néven olyan elképzelést fogalmaztak meg, amelynek lényege, hogy a használó a könyvtári rendszer bármelyik pontján lépjen be, ugyanazokat és ugyanolyan színvonalú szolgáltatásokat kapja. Ennek érdekében erősíteni kell az együttműködést, az integrált szolgáltatásokat, az ABM-központ támogatásával.

Az Országos Levéltári, Könyvtári és Múzeumi Központ 2006-ra országos könyvtári stratégiai terven dolgozik. Megvizsgálják egy új könyvtári törvény megalkotásának szükségességét is. Sokan egyetértenek Ragnar Audunsonnak, az oslói könyvtáros főiskola professzorának, egy 2002-es, az Állami Könyvtári Felügyelőség számára készített javaslatával, egy közös, valamennyi könyvtártípusra érvényes törvényi szabályozás szükségességéről, ami hatékonyabb szolgáltatásokat eredményezne a diákoknak, könyvtárosoknak egyaránt, segítve ezzel az élethosszig tartó tanulást.

A vizsgálat ajánlásai részét képezhetik a további kormányzati munkáknak.

•  Kísérleti projektek

Az utóbbi időben megkezdődött a tudományos és szakkönyvtárakban folyó fejlesztési munkák összehangolása a könyvtári terület fejlesztési tervében megfogalmazott feladatokkal.

A legfontosabb tennivaló az egységes könyvtári szolgáltatások kifejlesztése. Mintaértékű például az Ostfoldi könyvtári projekt, mely jelentős regionális és állami támogatást is kapott a fejlesztésekhez. Ostfoldban a megyei könyvtár irányítása alá tartozó köz- és iskolai könyvtárakban jól szervezett együttműködési hálózat jött létre, s a megyében élők mindenhol ugyanazokat a színvonalas szolgáltatásokat vehetik igénybe.

A projekt keretében a könyvtárak közösen vezetik be a "piacra" új szolgáltatásaikat, s egységes formában, "Ostfold-könyvtár"-ként jelennek meg a használók előtt. Közös szállítási rendszert vezettek be, s most tesztelik a közös kölcsönzőjegy bevezetését. A megyei könyvtárhasználói e közös rendszerben több és hatékonyabb szolgáltatásokhoz jutottak, mintha a fejlesztési támogatást külön-külön kapták volna meg a kiskönyvtárak.

•  Norvég Digitális Könyvtári projekt (Norsk digital bibliotek, NDB)

A projekt az ABM ötéves nagyberuházása olyan infrastrukturális fejlesztésekhez, amelyek egy virtuális könyvtári rendszer kialakításához szükségesek. A közkönyvtárak mellett a szakkönyvtárak is csatlakoztak a programhoz.

A Norvég Digitális Könyvtár célja, hogy legyőzze a technikai, szervezési, kereskedelmi akadályokat, s elérhetővé tegye színvonalas munkák távoli hozzáférését is egy közös felhasználói felületen. A projekt támogatja a keresést, a tartalom szervezését, a belépéseket és a rendszer használatát.

A könyvtár közvetlen hozzáférést biztosít a dokumentumokhoz, képekhez, hangzó anyagokhoz stb. Lehetővé teszi nem digitális tartalmak kölcsönzésben való elérhetőségét, de fontosnak tartják minél több digitális tartalom létrehozását.

Pl. a Grieg-kutatók számára értékes digitális tartalom a Bergeni Városi Könyvtár által készített "Grieg a neten" gyűjtemény. A projekt során a könyvtár Grieg-gyűjteményének 25 ezer oldal terjedelmű eredeti dokumentumait (kéziratokat, leveleket, fotókat, kottaanyagot) digitalizáltak. A kottákhoz hangminták is csatlakoznak. Jó a honlap keresőrendszere, s a világ Grieg-kutatói számára alapvető forrás lehet e digitalizált állomány.

Néhány éve tárgyalások kezdődtek bizonyos dokumentumok digitalizálási jogáról. A konzorciumi megállapodások célja, hogy az ABM-fejlesztések során minél alacsonyabb árakat tegyen lehetővé a konzorciumba belépő könyvtárak számára. Nemcsak a közkönyvtárak, hanem a szakkönyvtárak is élnek hasonló konzorciumok alakításával az adatbázis-forgalmazókkal szemben.

•  "Könyvtárválasz" - kérdezd a könyvtárat!

Dán mintára két különböző "Kérdezd a könyvtárat" típusú szolgáltatást is kipróbáltak Norvégiában. Lényege, hogy chat és sms-formájában. 2004 őszétől 32 nagyobb közkönyvtár előre meghatározott ügyeleti rend szerint ingyenesen válaszol a beérkező kérdésekre. Idén már néhány szakkönyvtár is bekapcsolódott az együttműködésbe. A norvég lakosok az ún. "Könyvtárválasz" vonalakon keresztül kapnak választ, link-ajánlatot, adatbázisok elérhetőségéről információkat stb.

A projekt sok pozitív visszajelzést kapott, különösen a kistelepüléseken és a ritkán lakott területen élőktől. Maguk a könyvtárosok is sokat tanultak a program során, s külön erőssége a projektnek, hogy kialakult egy együttműködésre épülő könyvtári kör. A szolgáltatásban tisztán mérhető az egyes emberek "befektetése", s hatására nő a szolgáltatások színvonala, minősége is.

•  Zene a neten (Zenekölcsönzés projekt)

A "Zenekölcsönzés" projekt norvég zenei állományok könyvtárakon keresztül megvalósuló alternatív hozzáférési módja.

A program 2001-ben "Phonophile" programként indult, a szélessávú telekommunikációs rendszer közkönyvtári bevezetésével párhuzamosan. A Bergeni Városi Könyvtár a norvég zeneműkiadóval, a Phonophile-lel lépett együttműködésbe egy digitális, virtuális zenei archívum létrehozása érdekében. A projekt legelőször rendezte a szerzői jogi kérdéseket. A szolgáltatás a szokásos keresési és hallgatófunkciók mellett lehetővé tette zenei fájlok letöltését is a könyvtár helyi állomására, s CD-ROM elállítását a kölcsönzéshez. A projekt első szakaszában a Phonophile feladata a technikai fejlesztés volt, a könyvtáré pedig a tesztelés.

A 2004 és 2005 közötti második fejlesztési szakaszban indult meg a zenei anyagok virtuális kölcsönzése, a csúcstechnológia segítségével. A projekt könyvtári résztvevője a Deichmanske Könyvtár és a Bergeni Városi Könyvtár voltak, a zenei kiadókat a Phonophile képviselte. A szolgáltatást kizárólag a két könyvtár beiratkozott olvasói vehették igénybe, s ezzel jogot nyertek jogtiszta zenék internetes hallgatására. A Phonophile gyűjteményéből 52 ezer felvétel hallgatható.

Minden különösebb marketingfogás nélkül, gyorsan népszerű lett a szolgáltatás. Eddig 8900 használó 65800 alkalommal, összesen 35 ezer zenei felvételt hallgatott meg. A szolgáltatás jelentősége, hogy olyan norvég zenei állományok hallgatását tette lehetővé, amelyeket nehéz elérni a kistelepüléseken is fogható kereskedelmi adókon.

A projektet az országhatáron kívül is nagy érdeklődést kísérte mind médiapolitikai, mind könyvtárszakmai szempontból. Már tervezik, hogy állandó jelleggel, valamennyi csatlakozó könyvtár számára lehetővé teszik a használatot. Felvetődött az is, hogy ha a zenei program ilyen sikeres, vizsgálják meg a képi anyagok könyvtári közvetítését is, de természetesen legelőször a jogi kérdéseket kell tisztázni.

•  Olvasásra ösztönzés

Egy olyan kis nyelvi közösség esetében, mint a norvég, nagyon fontos egy életerős irodalmi közeg fenntartása. Az állam komoly programokkal támogatja mind a kultúrát, mind olvasásra ösztönzést. Például azzal, hogy megvásárolja a színvonalas felnőtt szépirodalom, később a gyermek- és ifjúsági irodalom 1000 példányát. 2005-ben már a felnőttek számára összeállított ismeretterjesztő művek is bekerültek a programba. Az állam által megvásárolt könyvek a könyvtárakba kerülnek, s így jutnak el a lakossághoz.

A legtöbb norvég közkönyvtár tudatosan terjeszti a nemzeti szépirodalmat, mind internetes, mind napi kölcsönzések formájában. A könyvtárak rendszeresen élnek az irodalompropaganda hagyományos formáival, író-olvasó találkozókkal, konferenciákkal, fesztiválokkal. A Stavangeri Könyvtár elsősorban a gyerekirodalom támogatásában játszik kiemelkedő szerepet, a Bergeni Városi Könyvtár inkább a felnőtt irodalom népszerűsítésében játszik szerepet. Népszerű program a fiatalok körében "versértési estek" rendezése, amikor egy-egy fiatal író vagy költő vezetésével próbálják közelebb hozni a fiatalokhoz a versolvasást.

•  Országos olvasási programok

Mind a nemzeti, mind a nemzetközi olvasási vizsgálatok szerint rosszak a norvég gyerekek olvasási (szövegértési ) mutatói. Különösen a fiúk mutatói gyengék, ők lényegesen kevesebbet olvasnak, mint a lányok. A norvég kormány ötéves tervet dolgozott ki a fiatalok olvasási, szövegértési képességeinek fejlesztésére. Ennek keretében indultak olyan programok mint az "Adj helyet az olvasásnak!", a "Kulturális iskolatáska" vagy az "Olvass!" elnevezésű ösztönző programok. Az iskolákban olvasástanítási stratégiát dolgoztak ki, s ebben a közkönyvtárakra támaszkodtak. A "Kulturális iskolatáska" c. program pl. állami kezdeményezés a művészet és kultúra iskolai népszerűsítésére. Erre a célra 20 millió eurót fordítanak.

A különböző nemzeti kezdeményezések hatásosak voltak, s érezhetően felkeltették a fiatalok olvasás iránti érdeklődését, de szükséges még az olvasási kedvet megtartó, fenntartó könyvtári ösztönzés is. Még megoldásra vár egy nemzeti olvasási stratégiai terv kidolgozása.

•  Könyvtárhasználat

Egy nagy központi vizsgálatot végeztek a 11-17 évesek könyvtárhasználati szokásainak feltérképezésére az ország négy nagyvárosának közkönyvtárában és négy kisebb vidéki közkönyvtárban.

Egyértelmű volt, hogy a jól felszerelt nagykönyvtárak erősen vonzzák a fiatalokat, még a fiúkat is. A 15-17 éves korú lakosság 61%-a kölcsönzött 2004-ben a könyvtárakból, de kölcsönzés nélkül is szívesen megfordultak a nagyvárosi könyvtárakban.

A szerényebb felszereltségű vidéki könyvtárak kevésbé népszerűek, szemben a nagyvárosi könyvtárakkal. A kiskönyvtárak és az iskolai könyvtárak nem tudják kielégíteni a fiatalok érdeklődését. Meglepő volt, hogy az ifjúsági regények sem a városi, sem a vidéki könyvtárakban nem voltak népszerűek.

•  Nemzetközi szakmai együttműködési fórumok

Az Északi Fórum összejövetelei eddig is fontos alkalmat jelentettek, s továbbra is jelentősek maradnak a norvég könyvtárosok számára, ugyanis az északi országok közel azonos adottságaik miatt szoros szakmai kapcsolatban állnak egymással. Norvégia könyvtári társadalmi kicsi, ezért különösen fontos, hogy jó szakmai kapcsolatot ápoljon olyan jelentős nemzetközi szervezetekkel, mint az IFLA, vagy más európai országok szakmai szervezetei és intézményei. Bár Norvégia nem EU-tagállam, de az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagsága révén partnerként számos európai könyvtári, kulturális, képzési és tanulmányi projektben vesz részt. A szakkönyvtárak számára szintén fontos a határok nélküli európai hálózatokban és projektekben való részvétel.

Fordította: Kőszegi Dóra

* Elhangzott a Norvég nap a 70 éve alapított Magyar Könyvtárosok Egyesületénél c. rendezvényen 2005. június 24-én

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek