50. évfolyam, 2004. 3. szám

Archívum

Thomas Hyde (1674), Domanovszky (1974) és a Frankfurti Alapelvek (2003) összefüggései avagy hová lett a katalógus kollokatív funkciója?

DUDÁS Anikó

Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 14. (50.) 2004. No. 3. pp. 559 – 579.

A 17. században a Bodley könyvtár katalógusainak fejlődéstörténetén keresztül szemléletesen követhetők azok a folyamatok, amelyek a katalógusok kollokatív funkciójának megvalósulását elősegítették. Thomas Hyde adatformálási és adatkezelési szemléletének lényege megfeleltethető a kortárs információszervezési törekvések egyik kulcsfontosságú elemével, az egységesített besorolási adattal, közvetetten a katalógus kollokatív funkciójával. Az egységesített adatokról való gondolkodást nagyban meghatározza a katalogizálás tárgyáról, a műről való gondolkodás. Az 1960-as évek körüli nemzetközi egységesítési törekvések jeles magyar teoretikusa, Domanovszky Ákos, szabatos megfogalmazását adja a katalógus  funkcióinak és a mű fogalmának. A szerző műveinek és a művek kiadásainak összegyűjtését két különálló alapfeladatként és nem általában egy felsőbb színtű kollokatív funkció vonatkozásában tárgyalja. Domanovszky mű fogalma nagy hatással van az ezredforduló körüli elméleti meghatározásokra. A mű posztmodern megközelítése tekintetbe veszi az ugyanazon szellemi tartalom többféle megnyilvánulási formáját, a közvetítő médiumok variálódását, a társadalmi-kulturális kontextust. A kollokáció elvét 2003-ban a Frankfurti Alapelvekben preszuppozicióként kell feltételeznünk egy nem deklarált általánosabb síkon, értelmezését árnyalva a katalógusok többféle adattípus-elemeinek változó igény szerinti kollokációra való alkalmassága felé.  A tanulmány érinti a Bodeley könyvtár, Thomas Hyde, valamint a magyar 17. századi peregrinusok kapcsolatait.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek