50. évfolyam, 2004. 3. szám
|
50. évfolyam, 2004. 3. szám | Archívum |
Internethasználat a könyvtárakban
 |
|
STURGES, Paul |
Az internet ma már kétségkívül otthon van a könyvtárakban. Az sem kérdés, hogy a könyvtárak fontos szolgáltatása olvasói számára az internet elérésének biztosítása. A szabályzatok megalkotása igen összetett feladat, különösen, ha minden érdekelt, azaz a fenntartó, az olvasók és a könyvtárosok igényeit egyaránt figyelembe akarjuk venni.
A bevezető fejezetben találjuk a definíciókat, bár a szerzők szerint akár át is ugorhatjuk ezeket. Tételezzük fel, hogy ezekkel nagyjából tisztában vagyunk, ezért tegyük ezt mi is, és nézzük, mi a könyv célja. Gyorsan kiderül, hogy nem elméleti munka, inkább a nyilvános internet-eléréssel kapcsolatos működőképes politika, szabályzatok kialakításához kíván segítséget nyújtani. Mindehhez háttér-információkat kell nyújtania. Nincs szükség viszont arra, hogy a könyv teljességre törekedjék. Hasznos forrásokat mutat be, de nem nevez meg minden szakirodalmat, URL-t, és szervezetet.
Nyilvános internethasználatot a különböző intézményekben és különböző módon nyújtanak. Teljes körű nyilvános elérést biztosítanak a könyvtárak, amelyeknek általában vannak szabályzatai a nyomtatott anyagok használatára, de ritkán rendelkeznek a digitális forrásokhoz való hozzáférést szabályozó dokumentumokkal.
Valamilyen mértékben nyilvános az elérés a felsőoktatási intézményekben, még ha az a hallgatókra, oktatókra és az intézmény más dolgozóira korlátozódik is. A hozzáférést a kutatási és oktatási célú használat esetében engedik meg, de sokszor szemet hunynak az ettől eltérő használat felett.
A szakkönyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban általában az elérés szabályozása hasonló a felsőoktatási intézményekben találhatóhoz. A gyakorlatban egyes intézmények megengednek némi általános használatot is. Az iskolai könyvtárakban a legnehezebb a nyilvános elérésre vonatkozó koherens szabályozás megalkotása, amely csak a releváns, az intézmény céljait szolgáló elérést tenné lehetővé.
A recenzensnek itt be kell vallania, hogy nem tudja biztosan, maradéktalanul igaz-e mindez idehaza. Azt gondolja azonban, hogy a Nagy-Britanniában megfogalmazódó gondolatok – ha kisebb-nagyobb módosításra, a hazai körülményekhez való igazításra szorulhatnak is – jól hasznosíthatók a mi intézményeinkben is.
A kötet három fő részből áll. Az első és a második fejezet alkotja az első részt. Az eső fejezet felvázolja, hogy mi is az internet és „mire használható”. A második fejezet az internettel kapcsolatos problémákról, mindenek előtt a vele kapcsolatos félelmekről szól. Ezek a félelmek a következőkkel kapcsolatosak:
ártalmas tartalom,
megbízhatatlan tartalom,
a tartalom kereskedelmivé válása,
a szellemi alkotások tulajdonával kapcsolatos problémák,
a magánélet és a magántitok sérülése,
bűnözés (cybercrime).
A fejezet második része olyan kérdéseket tárgyal, mint az internettel kapcsolatos törvényhozás, szabályozás és a tartalomszűrés.
A második rész, a harmadik, negyedik és ötödik fejezetben a szabályozási folyamat etikai, jogi és gyakorlati alapjait kívánja röviden bemutatni. Az etikai kérdések kapcsán áttekinti néhány szervezet etikai kódexét, továbbá olyan kérdéseket tárgyal, mint az információ szabadságának elve, a tartalomszűrés etikája a munkahelyen, a gyerekeknek nyújtott hozzáférés esetében, a könyvtárakban. Az utóbbi kettőt szembeállítja a gyermekek jogaival, illetve az információhoz való szabad hozzáférés étoszával. Ne gondoljunk itt bonyolult, tudományos okfejtésre. Mindezt nagyon is gyakorlatiasan teszi a szerző. A sokszor véget nem érő etikai viták ismertetése helyett a kihívásokat ismerhetjük meg, majd a szerző véleményét, amely arra is ösztönöz, hogy magunk döntsünk e kérdésekben. Mindezt segíti az is, hogy esettanulmányokat kapunk, amelyekből aztán más kontextusban elhelyezve az olvasottakat általánosítható tanulságokat vonhatunk le.
A negyedik fejezet igazából csak az ide vonatkozó brit jogot ismerők vagy az iránt érdeklődők számára érdekes. Annál fontosabb az ötödik fejezet, amely a megvalósítás kérdéseit tárgyalja a következő témákra bontva:
a számítástechnikai szolgáltatások,
a munkatársak (tovább)képzése,
a felhasználók regisztrálása,
felhasználóképzés és segítségnyújtás a felhasználóknak,
felügyelet (a problémamentes működtetés),
monitorozás, szűrés, letiltás.
A hatodik fejezet módszeresen végigvezet bennünket a szabályzatok megalkotásának folyamatán. A könnyebbség kedvéért a szerző tizenkét lépésre bontja a folyamatot, gondosan indokolva az egyes lépések szükségességét. Ennek a folyamatnak fontos része az az ellenőrző lista, amellyel nemcsak a fejezet végződik, hanem a nyilvános internet-eléréssel kapcsolatos szabályozási tevékenységünket is végződnie kellene, pontosabban, amely a szabályzatok nyilvánosságra hozását megelőző lépés kellene, hogy legyen. Az irodalomjegyzék és a hasznos webhelyek válogatott listája mellett a függelékben számos, mértékadónak tekinthető szabályzatot s irányelvet találunk.
Koltay Tibor
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek |
|