50. évfolyam, 2004. 2. szám
|
50. évfolyam, 2004. 2. szám | Archívum |
Etikai kódex a magyar könyvtárosság számára
PAPP István
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 243–278. p.)
A tanulmány a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) és a Könyvtári Intézet (KI) felkérésére készült azzal a céllal, hogy segítségére legyen az etikai munkabizottság tagjainak az első magyar könyvtárosi etikai kódex megalkotásában. A tanulmányíró először a szakmai etikai irányelvek általános kérdéseit vizsgálja meg: miért tekinthető szakmának a könyvtárosság, miért van szükség etikai kódexre. A szakmai normagyűjtemény kidolgozását szükségessé teszi az a cél, hogy segítsék a mindennapos döntéseket, reprezentálják a szakma alapvető értékeit, erősítsék a könyvtár és a társadalom kapcsolatát, s bátorítsák a könyvtárhasználatot. A kódex meghatározza a szakmai kötelesség és felelősség mibenlétét, s emlékezteti a könyvtárosokat , hogy megfeleljenek ezeknek a viselkedési szabályoknak. Kötelezettséggel jár, de jogokat is teremt, s segíti a munkahelyi konfliktusok megoldását. Magyarországon az MKE 1975-ben az éves vándorgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, gyakorlati eredmény nélkül, majd a rendszerváltás után, a 90-es évek elején merült fel ismét az etikai kódex megalkotásának igénye. Bár eddig nem volt saját etikai kódexe, azért a könyvtáros társadalom a kezdetektől fogva képes volt arra, hogy a legfontosabb esetekben etikai kódex nélkül hozzon meg etikai döntéseket is (pl. amikor a hivatalos politikai értékrend ellenében kiállt a szakma íratlan szabályai mellett; a szabadpolc bevezetésekor, a nevelő funkció, kontra szabad hozzáférés kérdésében; az olvasó személyiségi jogainak védelme stb.). A gyakorlati problémákat a könyvtárosok eddig egyénileg és legjobb meggyőződésük szerint oldották meg. Szakmánk etikai kódexének összeállításakor döntést kell hozni az etikai kódex illetékességi köréről, a szervezést magára vállaló testületről, az aláírók köréről, az ellenőrzésről és a szankcionálásról. Az etikai kódex illetékességi körét legjobb általánosan megfogalmazni, fenntartva, hogy egyes fenntartók sajátos küldetést is szabhatnak könyvtáraiknak (pl. a nyilvános és zárt könyvtárakban alkalmazott könyvtárosok viszonya az etikai kódexhez). A közgyűjtemények konvergenciája és a szakma differenciálódása szintén lazíthatja a kódex kereteit. Tartalmát illetően az etikai kódexnek ki kell fejeznie a szakma fő céljait, miközben pártatlannak és méltányosnak kell lennie, s az is fontos, hogy ne tiltson. Legyen összhangban a hazai kulturális közeggel, s fejezze ki a szakma létének értelmét, megfogalmazva a könyvtáros alapvető feladatát. Mivel formailag célszerű megkülönböztetni a kódexben az alapelveket, az elvek kifejtését és a gyakorlati alkalmazási részt, ezért érdemes az elektronikus alapforma mellett dönteni. A tanulmány a továbbiakban kifejti még a következőket: a könyvtárosi etikai alapértékei; a könyvtáros és a használó kapcsolata; a gyűjteményépítés; a tájékoztatás etikai kritériumai; a szellemi tulajdon tisztelete, a cenzúra tagadása; a könyvtárosság közösségi kötelezettségei, a könyvtáros felelőssége és kötelezettségei.
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek |
|