50. évfolyam, 2004. 1. szám

Archívum

A könyvtáros írni tanul

Egy utópia vázlata

KOLTAY Tibor

Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 1. 97–105.  p.

Az Amerikai Egyesült Államokban folyó könyvtárosképzés kapcsán olvashatunk arról, hogy ellentmondás van a könyvtárosokkal szemben elvárt kommunikációs készségek és a képzés tartalma között. A megfelelő készségek kialakításához szükséges kurzusokat ugyanakkor igen kevés könyvtári tanszék kínálatában találjuk meg. Kérdéses, szükség van-e egyáltalán ilyen jellegű kérdésre. Bizonyos, hogy a hallgatók íráskészsége nem megfelelő, és még a legjobban íróknak sincsen tapasztalatuk azon műfajok területén, amelyek majd szakmai pályafutásuk során lesznek szükségesek.

Az íráskészségek fejlesztésére szolgáló kurzusokra vannak jó példák. Ilyen kurzusok tömeges megjelenése idehaza a könyvtárosképzés, a képzési követelmények és a felsőoktatás egészének ismeretében persze utópiának látszik. Talán a könyvtárosok továbbképzésében kaphatnak teret az ilyen irányú képzések. A könyvtárosok számára legalább két műfaj ismerete feltétlenül fontos: ezek a pályázat és a jelentés. A pályázatírás és a jelentés készítés számos jellemzőjét mutatja be a cikk. Bármilyen műfajról legyen is szó, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy tarthatatlan az a tradicionális vélemény, amelynek megfelelően a szakemberek tárgyismeretüknél fogva, vagy a tudományos kutatóvá válással mintegy automatikusan a tudományos és szakmai írásművek létrehozásához szükséges jártasságok birtokába is kerülnek. Az íráskészség kialakítása, fejlesztése része a kutatásmódszertan oktatásának. A kutatás és a közlés, a tudományos eredmények létrehozása és publikálása szorosan összefügg egymással, hiszen a könyvtárosok a kutatásnak nemcsak fogyasztói, hanem termelői, azaz publikálnak is, ráadásul a szakirodalom közvetítői is.

A kutatásmódszertan és tudományos közlés elemeinek megjelenésére a magyar könyvtárosképzés területén is van példa .

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek