50. évfolyam, 2004. 1. szám

Archívum

A magyar könyvtárak jövőjéről

A cikk a Budapesti Szemle 1904. évi 330. számában megjelent tanulmány újraközlése.

GYALUI Farkas (1866–1952)

Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 1. 17 – 25. p.

A szerző először a nyugat-európai országok 19. századfordulóra kialakult és lendületes fejlődést mutató könyvtárügyéről ad képet (angol, francia, olasz, német, osztrák könyvtárak), majd azon országokét írja le, amelyekben a könyvtárak fejlődése előtt – hazánkéhoz hasonlóan – más okból, de akadályok állnak. A külföldi helyzetkép bemutatása segítette a szerzőt egy ideális magyarországi könyvtári rendszer felrajzolásában. A könyvtárpolitika, a fenntartás és működtetés kérdései felől közelíti meg a hazai könyvtári fejlesztés kérdéseit, majd a jól szolgáltató könyvtár, a tartalmas olvasmányok és az ideális könyvtáros képét vázolja elénk.

Gyalui a könyvtárak alapvető szerepét a népnevelésben látja és az öntudatos, művelt állampolgári viselkedés kialakításában tartja fontosnak, s úgy véli, hogy a művelt, olvasott emberek nemcsak saját maguknak használnak, hanem az állam javát is szolgálják.

A könyvtári rendszer kiépítésében az államnak, a magánszervezeteknek, alapítványoknak és az egyénnek is részt kell vennie. A könyvtárak működését az állam irányítja és felügyeli, anyagilag is támogatja, de a helyi anyagi források (kulturális adók formájában) ráfordítására is szükség van (ahogy a nyugati országok példái igazolják).

A könyv és az olvasás szeretetére nevelni kell az embereket, de nem úgy, ahogy a korabeli könyvkiadás teszi azzal, hogy értéktelen, sőt „káros” olvasmányokat kínál az embereknek. A jó könyvtár nem lehet túlszabályozott és bürokratikus, s a jó könyvtárosnak műveltnek, rugalmasnak és segítőkésznek kell lennie. A könyvtárosképzésben ezen készségek kialakítására is figyelmet kell fordítani.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek