49. évfolyam, 2003. 4. szám

A műarchaeológia és szaksajtója

KOVÁCS Valéria

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2003. 4. 788 – 806. p.)

Magyarországon a 19. században indult meg a tudományos szintű régészeti munka. Fejlődését elősegítette az ország tudományos életének szerveződése, az oktatás reformja, a tudományos szaksajtó kialakulása. A szerző definiálja a régészet fogalmát, bemutatja kutatási területeit, segédtudományait és a legfontosabb magyar nyelvű szakirodalmi kiadványokat. Részletesebben ismerteti néhány jeles művelőjének (Rómer Flóris, Henszlmann Imre, Érdy János) munkásságát. A régészet fejlődése szempontjából jelentős esemény volt a Tudós Társaság Archeológiai Bizottságának létrejötte, majd 1868-ban az Archeológiai Értesítő c. folyóirat elindítása. A folyóirat gyökeresen megváltoztatta az archeológiáról, műgyűjtésről kialakult korábbi képet. Első időszakában legfőbb feladatának tekintette a régészet ismertetését, népszerűsítését. Beszámolt a hazai ásatásokról, a múzeumokkal kapcsolatos hírekről, valamint a jelentősebb külföldi kutatásokról is. Később a műemlékügy mellett helyet adott az iparművészet- és képzőművészet történetének is. A kezdeti népszerűsítő jelleg megszűnt, s a későbbiekben egyre inkább a szakemberek orgánumává vált. A folyóiratnak is köszönhető, hogy amikor a 19. századra lezárult a magyar régészettudomány első nagy korszaka, kialakultak a régészetágazatai, megteremtődött a szaknyelv, a tudományos módszertan, megkezdődött a régészet egyetemi színtű oktatása is.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek