49. évfolyam, 2003. 4. szám

Archívum

Harminc éves az MKE Bibiliográfiai Szekciója

Az MKE Bibliográfiai Bizottságának működése

1973-1990

Korompai Gáborné

Három évtized távlatából visszapillantva, sorsdöntő változások után emlékezünk a  megalakulás előzményire, körülményeire, azokra a kiváló kollégákra, akik a korábbi rendszer keretei között józan belátással, tudományos igényességgel művelték, irányították a magyar bibliográfiai tevékenységet.

Szakmánk történetének meghatározó mérföldköve az 1961-ben Gödöllőn rendezett I. Országos Bibliográfiai Konferencia, amelynek ösztönző hatására a bibliográfiai munkát hivatásuknak tekintők szűkebb csoportja kereste az együvé kapcsolódás módját.

A bibliográfia legavatottabb szakértőinek és a bibliográfiai munkával foglalkozók szélesebb körének kontaktusát megalapozó jó szándékok találkozása adta az indítékot a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül a Bibliográfiai Bizottság létrehozására. Életre hívása szakmánk önszerveződésének sikeres eseménye volt abban az időszakban, amikor civil kezdeményezésekre alig akadt példa. Az egyesület részéről Fügedi Péterné javaslatára és szorgalmazására Csűry István vette kezébe a szervezést.

Csűry Istvánnak szakmailag és emberileg hiteles egyéniségével, meggyőző érvelésével már a szervezés kezdetén sikerült megnyernie szakmánk sok-sok ismert és kiváló művelőjét. Hozzájuk intézett levelében tájékoztatta az érdekelteket a Bizottság létrehozásának céljáról, terveiről, a működés lehetséges módjáról. Tájékozottságára, probléma-érzékenységére jellemző, hogy programjában az  akkor legfontosabb, aktuális és újszerű problémákat ragadta meg. Módot talált arra, hogy mindazokat, akiknek a jelenléte rangot adhatott a szervezendő bizottságnak, bevonja a munkába.

Kis létszámú, de imponáló együttes tartotta alakuló ülését 1973. november 20-án. Alapító tagok voltak: Balázsné Veredy Katalin, Bényei Miklós, Bereczky László, Borbély Károlyné, Borsa Gedeon, Csűry István, Dienes Gedeonné, Dörnyei Sándor, Frey Tamásné, Fügedi Péterné, Gáspár Mihály, Hiripiné Vágh Mária, Horváth Tibor, Kertész Gyula, Komjáthy Miklósné, Kosáry Domokos, Nagy Lajos, Németh Mária, Péter László, Polzovics Iván, Román Lászlóné, Sándor István, Sárdi Péter, Szentmihályi János, Szertirmai László, Szilvási Zoltánné, Viczián János, Windisch Éva.

Az alakuló ülésen Csűry Istvánt elnökké, Komjáthy Miklósnét titkárrá választották. Komjáthy Miklósné egy éven át segítette Csűry István munkáját, az ő figyelmességének, gondosságának köszönhető az induláskor természetes szervezési gondok sikeres megoldása. Lemondását követően Csűry István javaslatára kaptam megbízást a titkári teendők ellátására.

Az első ülésen készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a résztvevők közül többen hangoztatták a nemzetközi kapcsolatok fontosságát, a helyismereti bibliográfiák elméleti és módszertani kérdéseiről tartandó megbeszélések időszerűségét, az elemző és kritikai tevékenység erősítését. Csűry István mindezeket figyelembe véve a bizottság az egységes bibliográfiai gyakorlat hazai kialakításának előmozdítását, különösen fontos kérdésként kezelte a nemzeti bibliográfia problémakörét, azon belül az automatizálás bevezetésének tanulmányozását, előkészítését, annak elméleti megalapozását, a gyakorlati alkalmazás experimentálását, valamint a nemzetközi tapasztalatok megismertetését. Hasonlóképpen gondolkodott a szakbibliográfiai és helyismereti bibliográfiai tevékenység kérdéseiről. Előadások és viták szervezését, tématanulmányok készítését, hazai műhelyek bemutatását, nemzetközi kapcsolatok kiépítését vette programjába. Az irányítása alatt eltelt hét esztendőben került sor nagy érdeklődéssel kísért konferenciákra, amelyeknek rendezésében részt vállalt az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja. A konferenciák házigazdái fővárosi és vidéki könyvtárak voltak. A meghívottak köre kiterjedt a rokonszakmákban és társintézményekben dolgozó bibliográfus kollégákra is. A rendezvények témaköre gazdag és sokrétű volt. Már a megalakulást követő első ülésen, 1974 márciusában sor került a Magyar Nemzeti Bibliográfia számítógépes technikával való készítésének kérdéseiről szóló előadásra. Ugyanazon év nyarán a Debrecenben tartott tanácskozáson a folyóirat-repertóriumok szerkesztésének problémái kerültek napirendre. A régi folyóiratok repertóriumaival a múlt feledésre ítélt értékeit lehetett felszínre hozni és a valóságot jobban tükröző képet adni mindarról, amit a hivatalos ideológia elferdített. A repertóriumkészítés nem egy divatos műfaj konjunktúrája volt, hanem jó szándékú bibliográfusok kultúrmissziója. A témáról kialakult eszmecserében felvetődött a hírlapok tartalmi feltárásának szükségessége, ezt elsősorban a helyismereti, helytörténeti munkával foglalkozók érzékelték. Az 1975-ben Zalaegerszegen tartott tanácskozáson e témáról Csűry István és Lisztes László előadásai szóltak. Mindketten a válogatás szükségességét, a releváns adatok hozzáférhetőségének biztosítását hangsúlyozták.

A folyóirat- és hírlap-repertorizálásra vonatkozó ajánlások - amelyek a szaksajtón keresztül eljutottak az érdekeltek széles köréhez - nem maradtak hatástalanok. A műfaj valósággal virágzásnak indult. Az ajánlások ösztönzésére Kertész Gyula elkészítette "A magyar sajtó repertóriumainak annotált bibliográfiája" című munkáját, amely 1977-ben meg is jelent.

Csűry István a Bibliográfiai Bizottságban talált olyan kollégákra, partnerekre, akik értékelték szakmai elkötelezettségét, támogatták szándékaiban, rokonszenveztek vonzó egyéniségével. A Bibliográfiai Bizottsággal kapcsolatos levelezése, a szakmai összejövetelek az akkori hétköznapoktól merően eltérő, igazi européer hangulatúak voltak. Ilyen szempontból is különösen emlékezetesek a szentendrei konferenciák. 1976-ban két egymást követő alkalommal adott otthont a város rendezvényünknek. Októberben a "Társadalomtudományi információs rendszer hazánkban és a bibliográfiai szolgáltatások" témaköre került megvitatásra. A konferencia tárgyának átfogó ismertetését a Sárdy Péter tartotta. Az előadók - Pajkossy György, Windisch Éva, Dienes Gedeonné, Balázsné Veredy Katalin, Hiripiné Vágh Mária - mellett az együttgondolkodásnak szép példáit foglalták szóba a vita résztvevői. Talán legemlékezetesebb a néprajzi bibliográfiák tudós szerkesztőjének, Sándor Istvánnak a bibliográfiai munka humán relációiról szóló önvallomása. A konferencia résztvevői, az akkor fiatal és középnemzedék mélyen átérezhette, hogy szakmánk, hivatásunk nem az önmegvalósítás divatos frázisának realizálást nyújtja számunkra, hanem az emberi segítségnyújtásnak speciális és nemes lehetőségét adja.

Novemberben "A képi ábrázolás szerepe a helyismereti munkában" című tanácskozáson az előadásokat követően megismétlődött a csoda, ez alkalommal Újszászy Kálmán, a sárospataki gyűjtemények igazgatója mondta el - olyan szerényen, ahogyan csak a legnagyobban tudnak munkájukról, eredményeikről beszélni -, hogy mi történt Sárospatakon évtizedeken át a helyi vonatkozású képi ábrázolások gyűjtése, rendezése, megóvása érdekében. Szavai nyomán ablak nyílt a II. világháború előtti évekre, arra a szép vállalkozásra, amiről azóta már többet tudunk, de akkor még tabuként illett kezelni a magyar ifjúság falukutató mozgalmát, annak célját, eredményeit.

A szűkebb pátria múltja iránti érdeklődés évszázados múltja újra és újra előtérbe helyezte a szakirodalomban való tájékozódás igényét. A helytörténeti kutatások nem nélkülözhették a bibliográfiai alapmunkálatokat. Az eredmények számbavétele, a követhető példák megjelölése halaszthatatlan feladattá vált a Bibliográfiai Bizottság számára. Nem véletlen, hogy 1977-ben Kecskeméten, a Lisztes László igazgatósága alatt működő Megyei Könyvtár adott otthont annak a helyismereti bibliográfiai konferenciának, amelyen a hazai kiadványokról, a nagykönyvtárakban folyó ilyen irányú munkálatokról, valamint a könyvtárak helyismereti gyűjtő és feldolgozó munkájának alapelveiről volt szó.

Az 1979-ben Debrecenben tartott konferencia több szempontból is fordulópontot jelentett: itt érte el a résztvevők száma addigi legnagyobb mértékét, először sikerült határainkon túlra tekinteni a helyismereti bibliográfiai munka területén, és ez volt az utolsó alkalom, amikor még Csűry István egészsége teljében vállalhatta a konferencia levezetésének és házigazdájának sok gonddal járó, de hálás feladatát. A tanácskozás témája a helyismereti kutató és bibliográfiai munka története volt. Az elhangzott előadásokban megfogalmazódott a tudományos kutató és bibliográfiai műhelymunka egymást kölcsönösen gazdagító, ösztönző jellege, a rokonintézmények együttműködésének jelentősége. Szomorú vesztesége szakmánknak, hogy Csűry István betegsége és tragikusan korai halála miatt, további terveit nem valósíthatta meg. A Bibliográfiai Bizottságot koncepciózusan és biztos kézzel irányította mindaddig, amíg a sors ezt megengedte neki. Súlyos betegségében is foglalkoztatta a Bibliográfiai Bizottság jövője. Elnöki tisztéről való lemondását akkor határozta el, amikor Lisztes László személyében felismerte mindazokat az adottságokat, amelyek alkalmassá teszik munkájának folytatására.

Mint általában a felelősségteljesen gondolkodó emberek, előbb Lisztes László is elhárította a felkérést, utóbb Csűry István reá vonatkozó végakaratának engedett. Az elkövetkező években bebizonyosodott, hogy a magyar bibliográfia ügyének éppen olyan szakmai érdeklődésű és elkötelezettségű személyre van szüksége a bizottság élén, mint Lisztes László, hiszen a nemzeti és szakbibliográfiák területén kialakult az a szervezettség és szakember gárda, amely a feladatok ellátására magas szinten alkalmas. Legnagyobb szükség ott és abban mutatkozott a szakmai irányításra, ahol és amiben Lisztes László országosan ismert és elismert szakember volt.

1981 márciusában a bizottság tagjai elnökükké választották Lisztes Lászlót, aki a hagyományok tiszteletben tartása és folytatása mellett érdeklődésének és szakértelmének megfelelő irányban szélesítette és mélyítette a Bizottság tevékenységét. Programjába vette a közművelődési könyvtárhálózat erőteljesebb bevonását. Vezetése alatt nem csak jellegében, hanem összetételében is változott, bővült a Bibliográfiai Bizottság, elsősorban vidéki és fiatal kollégák csatlakozása révén. A "nagy öregek" mellé felzárkózott egy fiatalabb generáció, korszerű szakértelmével, alkotó lendületével. A taglétszám megduplázódott, elérte a 80 főt.

Az 1980-as években tizenkét tanácskozást rendeztünk a nemzeti bibliográfia és más bibliográfiai munkákhoz kapcsolódó elméleti és módszertani előadások, elsősorban az automatizálás kérdéseivel foglalkozók nagy érdeklődést váltottak ki. Különösen sikeres volt az 1982 szeptemberében Kecskeméten rendezett tanácskozás, amelynek megnyitó előadását Szentmihályi János tartotta a hazai bibliográfiai tevékenység terén a gödöllői konferencia óta eltelt húsz esztendőben tapasztalt tendenciákról. A retrospekív magyar sajtóbibliográfia első kötetének megjelentetése érdekében eredményes együttműködést sikerült kialakítani az MTA Sajtótörténeti Bizottságával, részben ennek köszönhető, hogy 1986-ban megjelenhetett Busa Margit két kötetes bibliográfiája a magyar sajtó első korszakáról.

A helyismereti bibliográfia kérdéseinek sokrétűsége indokolta, hogy 1982-83-ban több tanácskozás témája volt az eredmények elemzése, a korszerű módszerekben rejlő lehetőségek ismertetése, a rokonintézmények együttműködésének szervezettebbé tétele.

Ebben az időszakban a bibliográfiai munka célja csak részben irányult katalógus építésre, egyre inkább kiadványokban gondolkodott a szakma. Felmerült tehát a helyi vonatkozású kiadványokkal kapcsolatos problémák megvitatásának szükségessége. Hatósági jogosítványokkal nem rendelkezvén, csak ajánlásokat tehettünk mind a tartalmi, mind a formai elvárásokat illetően, valamint a hozzáférhetőség ügyében.

1984-ben a kurrens magyar nemzeti bibliográfia műhelykérdéseiről, eddigi és várható eredményeiről kapott átfogó képet a szakma. Távol voltunk még az itthoni adatbázisok on-line elérhetőségétől, de a jövőkép már körvonalazódott.

1986-ban a finn-magyar retrospektív bibliográfiai szeminárium tanulságairól, illetve az akkor még bibliográfiailag feltáratlan két világháború között időszakra vonatkozó hazai munkálatokról hangzottak el előadások. Ehhez a konferenciához tisztújítás kapcsolódott, a jelenlévők újraválasztották az elnökségre Lisztes Lászlót, és én is maradtam titkári tisztemben. Tagjaink létszáma ekkor már elérte a száz főt.

Szervezeti életünket meghatározta az a körülmény, hogy szekcióvá történő átminősítésünk nem talált támogatásra, költségvetésünk nem volt, az egyesület elnöksége által juttatott összegekből, az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának anyagi hozzájárulásából és a Bizottság tisztségviselőinek munkahelyi segítségével tudtunk kisebb működési költségeket fedezni. Utólag is köszönet illeti ezért a kecskeméti Megyei Könyvtárat és a Debreceni Egyetemi Könyvtára.

Célszerűségi meggondolásból rendezvényeinket évi egy alkalomra csökkentettük, az előadásokat és a vitát egy napra koncentráltuk, s lehetőleg Budapesten jöttünk össze. Gyakorlattá vált, hogy tanácskozásainkat társszervezetekkel közösen szervezzük. Különösen jó kapcsolatot sikerült kialakítani az MKE Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottságával. Az 1987-ben rendezett első közös tanácskozás tárgyát a helyi vonatkozású és szakbibliográfiák történeti és műfajtörténeti kérdései, a hagyományok szerepe, a kutatói igények, a használhatóság és egyes bibliográfiai alapművek hozzáférhetőségének problémái alkották.

Az előadások és hozzászólások összegzéseként megfogalmazódott, hogy a hazai bibliográfiai munka kérdéseinek megvitatására időszerűvé vált nagyobb szakmai nyilvánosság bevonásával országos konferenciát rendezni. Előzetes elképzelés szerint a gödöllői konferencia harmincadik évfordulójára terveztük a II. Országos Bibliográfiai Értekezlet összehívását, de a következő tisztújításra tekintettel alkalmasabbnak látszott az 1990-es év - akkor még nem tudhattuk, hogy történeti sorsfordulónk éve lesz! A tervezett országos értekezlet előkészítő bizottsága 1988 nyarán tartotta alakuló ülését. Javaslatot készítettek a tanácskozás programjára és a lebonyolítás módjára vonatkozóan, valamint a szervezésben résztvevőkkel, a rendezőkkel és támogatást nyújtó partnerekkel kapcsolatban. Megállapodtak abban, hogy a konferenciát  1990 augusztusában Debrecenben rendezik.

Az országos értekezlet előkészítő munkálatai közben folytatódott a Bibliográfiai Bizottság hagyományos tevékenysége. Az egyesület Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottsága mellett a Társadalomtudományi Szekcióval is kapcsolatot létesítettünk, közös rendezvényeinken szervezeteink tagságát kölcsönösen érdeklő és érintő témák szerepeltek. Lisztes László mindkét alkalommal tájékoztatást adott az előkészületekről s megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel a mögöttünk maradt évtizedek szakmai eredményeiről, gondjairól.

Ma sem tudok megindultság nélkül emlékezni azokra az alkalmakra, amikor Lisztes Lászlóval a konferencia előkészületeiről beszéltünk. Azzal, hogy szívügye volt ez a rendezvény, nem fejezem ki kellő erővel azt az elkötelezettséget, gondosságot, igényességet, akadályokat legyőző tetterőt, amit lépten-nyomon tapasztaltam nála. Ha szükségét érezte utazott, telefonált, levelet írt, minden részletkérdést precízen tisztázott az érdekeltekkel. Lelkesedése átragadt mindnyájunkra, akikre számított, akik segédkezhettünk neki. Egy szakma harminc esztendejét akarta mérlegre tenni, nem tudhatta, hogy ezt a harminc évet új időszámítás követi, nem tudhatta, de talán érezte, hogy mérföldkőhöz érkeztünk, s akarta, hogy egy nem éppen szerencsés generáció igazolódjék: megtette, amire ereje és tudása futotta, amit a "labirintus-körülmények" között lehetett - hogy Futala Tibor emlékezetes metaforáját idézzem.

A II. Országos Bibliográfiai Értekezleten 1990. augusztus 21-én, a plenáris ülésen Lisztes László tartott előadást a magyar bibliográfiai tevékenység utolsó három évtizedéről. Az általa felvázolt nagy szakmai körkép a szekciókban elhangzott, egyes részterületek helyzetképét bemutató előadásokkal teljesedett ki. A konferencia ajánlásaiban különös hangsúlyt kapott az információszolgáltatás korszerűsítéséhez szükséges technikai feltételek megteremtése, a bibliográfiai tevékenység szervezettebbé tétele, a nemzeti bibliográfiai rendszer hiányainak mielőbbi pótlása, a bibliográfiai képzés erősítése, a forrástájékoztatás országos hálózatának kiépítése.

Az ajánlások a jövő számára készültek, hogy sikerült-e megragadni az akkor legfontosabb problémákat, azt a későbbi évek történései alapján lehet megítélni. 1990-ben úgy tűnt, hogy a konferencia beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Nehéz, de szép időszak zárult le a Bibliográfiai Bizottság történetében, s az 1990-ben rendezett konferencia méltó befejezése volt az első korszaknak, amiben elévülhetetlen érdemei vannak Lisztes Lászlónak, aki a tanácskozást követően egy megváltozott világban, célszerűbb szervezeti forma reményében adhatta át elnöki tisztét utódjának.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek