49. évfolyam, 2003. 4. szám

Archívum

Bevezetés a digitális könyvtárak világába

CHOWDHURY, Gobinda - CHOWDHURY, Sudatta
Introduction to digital libraries /G[obinda] G. Chowdhury ;
Sudatta Chowdhury. - London : Facet, 2003. - XV, 359 p. ; 23 cm
ISBN 1.85604-465-3

A könyv átfogó jellegű munka, amely elsősorban a digitális könyvtárakkal könyvtár és informatika, valamint számítástechnika szakon ismerkedő hallgatóknak szól. Természetesen gyakorló szakembereknek, sőt a digitális könyvtári kutatás legújabb fejleményeivel lépést tartani kívánó kutatóknak is ajánlják a szerzők, Gobina Chowdhury, aki a Strathclyde Egyetem Számítástechnikai ás Informatikai Tanszékének oktatója és Sudatta Chowdhury, aki ugyanott tudományos munkatárs.

Az első fejezetet a digitális könyvtár meghatározásához kapcsolódó (nem is olyan egyszerű) kérdések megtárgyalásának szentelik a szerzők. Itt mutatnak arra, a Borgman által megfogalmazott kettősségre, hogy a digitális könyvtár fogalmát a (főként) számítástechnikus és mérnök kutatók másként határozzák meg, mint a könyvtárosok. Azt mondtuk, átfogó jellegű műről van szó, tehát nem meglepő, hogy nagyban épít Christine Borgman közismert munkájára^[i] vagy William Arms könyvére^[ii]. Mindenesetre jegyezzük meg, hogy mindkettőről ismertetés jelent jelenik meg a Könyvtári Figyelőben. A nem szorosan témába tartozó, de kapcsolódó művek között is van olyan, amelyikre ez igaz. Ilyen Peter Clayton és G.E. Gorman^[iii], valamint Peter Brophy műve^[iv] is.

A szerzők a digitális könyvtárak következő jellemzőit írják le:

• Számos információforrást tartalmazhatnak a szövegtől a képig, a hangtól a videóig.
• Nagyban csökkentik a hagyományos könyvtárak megkövetelte fizikai tér iránti igényt.
• Felhasználóik bárhol a világon elosztva lehetnek, és néhány esetben eltérő szintű szolgáltatások nyújthatók a helyi és a távoli felhasználók számára.
• Felhasználóik személyre szóló gyűjteményeket alakíthatnak ki maguknak.
• Különböző szervereken található különböző információ-forrásokhoz nyújtanak hozzáférést, ezért kritikus kérdés az infrastruktúra és az interoperabilitás, azaz a rendszerek egymással való együttműködési képessége.
• Egyszerre több felhasználó is használhatja ugyanazt az információforrást, ami a hagyományos könyvtárakban nem lehetséges.
• Nemcsak a papírról a digitálisra történő váltást hozták magukkal, hanem a tulajdonnal kapcsolatos paradigmaváltást is, hiszen sok digitális könyvtár olyan forrásokhoz nyújt hozzáférést, amely nem a tulajdona.
• A könyvtárosok gyűjteményfejlesztési tapasztalata és szabályai kiemelkedő szerepet kapnak, mivel a hozzáférés nem probléma, viszont a túl sok információ az, így szűrő-mechanizmusok beépítésére van szükség.
• A valóban globális információs infrastruktúra kiépítéséhez szükséges a többnyelvű információkezelés.
• Feltételezik az emberi közvetítők kikapcsolását, ezért megfelelő mechanizmusok kellenek a felhasználók információ-technológiai, tárgyi és nyelvi készségeinek támogatására.
• Jobb információ-visszakeresést kell nyújtaniuk.
• A digitális információt különböző emberek egyéni igényeik alapján jeleníthetik meg és használhatják.
• Megszüntetik az időbeli, térbeli és nyelvi korlátokat.

Ebben a felsorolásban persze egyaránt vannak tényszerűen létező jellemzők és óhajok, a digitális könyvtárakkal szemben megfogalmazott, de még meg nem valósított követelmények, még ha nem is mindegyik szerepel óhajtó módban.

Némileg hasonló a helyzet a digitális könyvtárak hatásainak felsorolásával is. Itt a következőket olvashatjuk a digitális könyvtárakról:

• A felhasználóhoz viszik az információt.
• Az információ jobb keresését és kezelését teszik lehetővé.
• Javítják az információ megosztását.
• Friss információhoz való hozzáférést biztosítanak.
• Az információ jobb felhasználását teszik lehetővé.
• Javítják az együttműködést.
• Csökkentik a digitális szakadékot.

A könyvtárakat mindig is különbözőképpen kategorizáltuk aszerint, hogy milyen közösség(ek)et szolgálnak, ki a fenntartójuk stb. A digitális könyvtárak új kategóriát jelentenek, amely szolgálhatja egyetlen vagy többféle dokumentumtípus feldolgozását, kiszolgálhat egy meghatározott felhasználói csoport, vagy specifikus intézménytípus, de akár az összes ilyen kiszolgálására is lehet hivatott.

A már létező brit, amerikai, európai és más országokbeli számos digitális könyvtárról a második fejezett nyújt áttekintést. Rövid, de informatív leírást kapunk itt a korai digitális könyvtári projektekről, mint amilyen az 1992-ben, Nagy-Britanniában indított ELINOR. Itt olvashatunk a nemzeti könyvtárak projektjeiről, köztük a Kongresszusi Könyvtár 1995-ben útjára indított THOMAS projektjéről; egyetemi digitális könyvtárakról, mint például a Kaliforniai Digitális Könyvtár (California Digital Library); speciális anyagok digitális könyvtárairól, mint az Alexandria Digital Library, amely térképeket és más térinformációs anyagokat tartalmaz.

A kutatásokat bemutató, harmadik fejezet hasonló módon szól például a brit eLib három fázisáról, az amerikai Digitális Könyvtári Kezdeményezés (DLI) különböző fázisairól. Röviden bemutatják a szerzők az Amerikai Egyesült Államok digitális könyvtári kutatóközpontjait, az amerikai NSF és a brit JISC által közösen finanszírozott projekteket. Az előző fejezethez hasonlóan itt is szerepelnek kanadai, ausztrál, európai-uniós projektek.

A digitális könyvtárak kialakításával foglalkozó, negyedik fejezetben tárgyalják a szerzők a méretezés, a fenntarthatóság, az interoperabilitás (a rendszerek egymással való együttműködési képessége) kérdéseit, amelyek a digitális könyvtár alapvető technikai jellegű jellemzői. Itt hívják fel a figyelmünket arra a nyolc alapelvre, amelyek megfogalmazásában döntő szerep volt Arms munkásságának.

Ezek a következők:

1. A digitális könyvtárak technikai kerete a jogi és társadalmi kereteken belül működik.
2. A digitális könyvtárakkal kapcsolatos fogalmak megértése csak szabványos terminológia segítségével lehetséges.
3. A digitális könyvtárak architektúrájának el kell különülnie a bennük kezelt tartalomtól.
4. A digitális könyvtárak alapvető építőkövei a nevek és az azonosítók.
5. A digitális könyvtári objektumok többet jelentenek bitek sorozatainál. Különböző hordozókat jelenthet tartalma, amelyről megfelelő metaadatokkal kell rendelkeznünk.
6. A digitális könyvtári objektumok nem kötődhetnek egy-egy konkrét technológiához. Különböző felhasználók számára igény esetén különféleképpen lehessen ugyanazt azt információt megjeleníteni és használni.
7. A digitális anyagok repozitóriumainak gondozniuk kell az ott található információt. Tartalmazniuk kell a tartalomra, a jogokra és az elérésre vonatkozó információt is
8. A felhasználók intellektuális műveket igényelnek, nem pedig digitális objektumokat. A digitális objektumokat úgy kell tárolni, hogy belőlük koherens egészeket állíthassunk elő.

Ez a fejezet foglalkozik még a digitális könyvtárak modelljeivel, valamint a szabványok problémájával is. A szerzők felhívják a figyelmünket arra, hogy a legújabb kutatások szerint a könyvtárak hagyományos gyűjteményszervezési elvei jól hasznosíthatók a digitális könyvtárakban is.

Ez a kérdés pedig már átvezet bennünket az ötödik fejezethez, amely az állományépítéssel foglalkozik. A digitális könyvtárakban bármilyen formában és formátumban, a legkülönbözőbb szoftverekkel és hardverekkel kezelhető módon találhatók anyagok, így az állomány építése igen komplex. A szerzők kiemelik, hogy a digitális könyvtárakban egyaránt kezelni kell az ingyenes és a térítésköteles tartalmakat is. Hasznosak a kiválasztásnak azok a kritériumai is, amelyeket közölnek.

A digitális könyvtárak egyaránt tartalmaznak eleve digitális formában létrejött és utólag digitalizált anyagokat. Ezért érthető, hogy a kötet tartalmaz egy, a digitalizálás technikájával foglalkozó (hatodik) fejezetet, amelyik eléggé rövid, így nem tárgyal minden, számba jöhető kérdést. Azért mondjuk el, hogy itt találunk listát a különböző fájl-formátumokról, továbbá szó esik a digitalizálás költségeiről is.

Vajon a könyvtárakban használatos hagyományos formai és tartalmi feltárási eszközök és technikák használhatók-e a digitális könyvtárakban, és ha igen, akkor miként tehetjük ezt a legjobban. Ezzel foglalkozik a hetedik fejezet. Olyan osztályozási rendszerekkel találkozunk itt, mint amilyet a BUBL Link használt, vagy mint a CyberDewey; a mérnöki tudományok forrásait feltáró két forráskalauz, az EELS (Engineering Electronic Library Sweden) és a EEVL (Edinburgh Engineering Virtual Library), a társadalomtudomány forráskalauza, a SOSIG (Social Science Information Gateway).

A szerzők elgondolkoznak azon, milyen jó lenne, ha volna a World Wide Weben olyan központi katalógus, amely feltárná az ott található digitális információforrásokat. Ez nagyban megkönnyítené a digitális könyvtárak munkáját. A katalogizálás azonban számos akadályba ütközik. Először is, túl sok az információforrás. Ráadásul a MARC-formátum és a katalogizálási szabályok nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy a digitális források minden jellemzőjét leírjuk. Ezért születtek meg a különféle metaadat-formátumok. A metaadatokat többféleképpen osztályozzák. Az egyik osztályozás szerint a metaadatok a következők lehetnek:

• adminisztratív metaadatok,
• leíró metaadatok,
• a megőrzéssel kapcsolatos metaadatok,
• technikai metaadatok,
• a használattal kapcsolatos metaadatok.

Ebben a fejezetben természetesen szerepel a Dublin Core és más metaadat-szabványok rövid bemutatása, valamint az SGML és az XML szerepének ismertetése. Találunk itt egy összeállítást a metaadatokkal kapcsolatos kutatási projektekről, így a 2000-ben véget ért DESIRE projektről, az Imesh Toolkit-ről, a brit eLib program eredményeire épülő RDN (Resource Discovery Network) metaadat-kezdeményezéséről, a Renardus projekt vizuális megjelenítő eszközéről, a World Wide Web Consortium RDF Resource Description Framework) projektjéről.

Aligha kérdéses, hogy kiemelkedő fontosságú kérdéskört, a hozzáférés és a felhasználói interfészek problémáit tárgyalja a nyolcadik fejezet.

Az interfészekkel szemben a következő követelményeket állíthatjuk:

• Törekedjünk a terminológia, az elrendezések, az utasítások, betűtípusok, a színek konzisztens használatára!
• A gyakorlott felhasználóknak nyújtsunk lehetőséget bizonyos lépések átugrására, kikerülésére!
• Adjunk informatív visszajelzéseket a forrásokról, a keresés tartalmáról!
• Tervezzük meg az ülés zárását!
• Tegyük lehetővé a parancsok, akciók visszavonását és módosítását!
• Támogassuk a felhasználói ellenőrzést: tudja követni a keresés lefolyását és paramétereit!
• Csökkentsük a rövid távú emlékezet megterhelését: a rendszernek nyilván kell tartani több tevékenységet és lehetővé kell tennie, hogy korábbi tevékenységekhez könnyen vissza lehessen ugrani!
• Legyen elegendő hely szövegek beírására!
• Legyenek alternatív interfészek a kezdő és a gyakorlott felhasználóknak!

A kilencedik fejezet az információ-visszakeresés kérdéseivel foglalkozik. Az elvi kérdések megtárgyalása után több digitális könyvtár (a California Digital Library, az Alexandria Digital Library és mások) példáján mutatja be, milyen megoldások születtek ezen a téren.

A tizedik fejezet tárgya a digitális archiválás, a digitális dokumentumok megőrzése. A megőrzési stratégiák kapcsán emeljük ki a megőrzés kulcskérdéseinek következő listáját:

• Van e jogi alapunk az adott objektum megőrzésére?
• Van-e olyan belső értéke, amely népszerűvé teheti célközönségünk körében?
• Fennáll-e annak a lehetősége, hogy a jobb hozzáférés, a más anyagokhoz való társítás stb. hozzáadott értéket képvisel?
• Unikális-e az objektum?
• Lehetséges-e (technikailag) a megőrzés?

A digitális könyvtárak szolgáltatásaival foglalkozó (tizenegyedik) fejezet leginkább a digitális referensz-szolgáltatásokat tárgyalja. A tizenkettedik fejezet a digitális könyvtárak társadalmi kihatásai mellett a közgazdasági és jogi kérdéseket vázolja.

A könyvtárak értékelése mindig is nehéz feladat volt és a digitális világban csak nehezedett. Olyan kérdéseket is meg kell ugyanis vizsgálnunk ebben a környezetben, mint a tartalom, a szolgáltatások, az infrastruktúra, az információ-visszakeresés, a felhasználói interfészek. Mivel a digitális könyvtárak kialakítása még viszonylag korai szakaszban van, kevesen foglalkoztak még az értékelés kérdéseivel, mindazonáltal növekvő jelentőségű kérdéskört taglal a tizenharmadik fejezet. A tizennegyedik fejezet a könyvtárosoknak, az információs szakembereknek a digitális könyvtárak korában betöltött szerepével, a tizenötödik a digitális könyvtári kutatással foglalkozik.

Amikor a fentiekben hivatkoztunk Borgman és Arms egy-egy könyvére, abban óhatatlanul az a - nem is teljesen tudatosult - szándék nyilvánult meg, hogy a digitális könyvtárakról szóló, az utóbbi néhány évben megjelent és a hazai olvasók számra is elérhető könyvek közül kiválasszuk a legjobbat. Úgy tűnik, hogy pozitív és negatív értelemben is "nehéz helyzetben van a zsűri". Mindegyik műnek megvannak a maga erényei. A Chowdhury szerzőpáros könyve elsősorban átfogó jellegével emelkedik ki a mezőnyből. Ez nemcsak témáit tekintve igaz, hanem ezt igazolja az irodalomjegyzék is, amely 40 oldalas. Hasznos vonása a könyvnek, hogy számtalan, táblázat, áttekintés, a rendszerek kialakítását és működését szemléltető képernyő található benne, és persze van tárgymutatója is.

Ha viszont a három könyvet egymással összevetve nézzük, úgy tűnik, hogy az összkép kicsit olyan, mint amit egy hajdanvolt autótesztben olvastam. Az induló autók között persze hirdettek győztest, mégis az újságírók olyan autót szerettek volna látni, amely olyan jól megy, mint az tesztelt X autó, olyan szép, mint az Y, és olyan megbízható, mint a Z. Ilyen autó pedig nincs.

Koltay Tibor