Az Egyesült Királyságon belüli változások megértéséhez a folyó programok közvetlen intézményi célján túl azt a jóval általánosabb szerepet is alaposan meg kell vizsgálnunk, amelyet a társadalom elvár az információs és kommunikációs technológiától. Az Egyesült Királyság kormánya azt a célt tűzte maga elé, hogy 2005-re az összes kormányzati szolgáltatást on-line fogja biztosítani. Amellett, hogy a központi szervek és a helyi önkormányzatok ezekbe a szolgáltatásokba befektetnek, igény mutatkozik arra is, hogy minden állampolgár el tudja érni ezeket az on-line szolgáltatásokat, megkapja az ehhez szükséges ismereteket, és magabiztosan használja azokat. Ennek eredményeként a People’s Network (Mindenki Hálózata) – amelynek a Resource az irányítója – meghatározó szerepet játszik a nyilvános internet-hozzáférés biztosításában az Egyesült Királyságban; az Új Lehetőségek Alapból (New Opportunities Fund, NOF) 100 millió font áll rendelkezésre a közkönyvtárakban szervezendő információs és kommunikációs technológiát oktató központok megszervezésére, 20 millió a közkönyvtárakban dolgozók internetes képzésére és 50 millió internet alapú tananyagok készítésére.

Mindeközben egyre inkább emelkedik a kulturális tartalom-előállítására fordított beruházások összege, és egyre jobban ügyelnek arra, hogy ezek a tartalmak valóban a használókat szolgálják.

Az Egyesült Királyságban a kulturális szektor egyik legelső nagyszabású programja a Resource és a Kulturális, Médiaügyi és Sportminisztérium (Department for Culture, Media and Sport, DCMS) által a múzeumok információtechnológiai fejlesztésére létrehozott pénzalapja (Museums IT Challenge Fund) volt (http://www.peoplesnetwork.gov.uk/content/itcf.asp). Ennek keretében 500 000 font értékben pályázhatott együttműködési programjával élethosszig tartó tanulást támogató oktatási anyagok készítésére három vagy több múzeum. Összesen tizenegy programot finanszíroztak, a programok 2001 tavaszán indultak. A programok a legkülönbözőbb témákkal foglalkoztak; ezek között szerepelt A jégkorszak virtuálisan (Virtually the Ice Age) nevű program is, amely arról a Cresswell Crags (Derbyshire) településen, az egykori szénmezőn feltárt őskori barlang-együttesről készített oktatóanyagot, amely most fontos szerepet játszik a térség gazdasági fellendítésében. Az elkészült weboldal (http://www.cresswell-crags.org.uk/virtuallytheiceage/) az ásatásokon előkerült és jelenleg négy múzeumban őrzött leleteket és a barlangokat bejáró virtuális túrákat mutatja be egy helyen. (A barlangok zöme egyébként nem látogatható.) Az Alapnak a legfontosabb hozadéka az volt, hogy a Resource megbízásából értékelő beszámolók készültek a következő témákban: készségfejlesztés, weboldal készítés, partneri együttműködés, a településekkel végzett munka. Az értékeléseknek az volt a célja, hogy feltárják, mely területek nem fejlődnek megfelelően, és hogy segítséget nyújtsanak a projekt-tervek kidolgozásában. Mivel a beszámolók mind a tizenegy IT Challenge-projekttel foglalkoztak, a „legrosszabb gyakorlat”-ot is meg tudták határozni egy olyan módszer alkalmazásával, amely ráirányítja a figyelmet arra, miként lehet a problémákat elkerülni, a kérdéseket megoldani, de elismerték azt is, milyen sikeresek voltak ezek a vállalkozások a korlátozott finanszírozás ellenére.

A NOF 50 millió fontos digitalizálási programja (http://www.nof-digitise.org) hozta meg az igazi áttörést, nem utolsósorban a létrehozandó tartalom nagyságrendje és sokszínűsége miatt. A megvalósításnak ebben a második szakaszában műszaki szabványok összefüggő együttesét vezették be, hogy a pályázók jobban lássák az átfogó programon belüli szerepüket, a NOF átfogóbb célkitűzéseit, és hogy olyan tartalmak kialakítását tegyék lehetővé, amelyek alkalmasak az újra-felhasználásra és a jövőbeli, más célra való felhasználásra is. A műszaki szabványokat Lorcan Dempsey életciklus-modelljére alapozták (Dempsey, L. 1999), amely a digitális dokumentumok öt fő életszakaszát írja le (előállítás, kezelés, állomány-fejlesztés, hozzáférés és újracsomagolás).

E program eredményeképpen olyan szabványok születtek, amelyek révén a projektekben olyan műszaki megoldások születhetnek, amelyek hosszabb távon újra felhasználhatóak, nem pedig csak a dokumentumok szolgáltatatására összpontosítottak az adott időpontban éppen rendelkezésre álló megoldásokkal. A szabványokat az UKOLN dolgozta ki (UKOLN, 2000), amely folyamatosan végzi felülvizsgálatukat. A tanulmány írásakor már a szabványok negyedik verziója is elérhetővé vált a projektek tapasztalatainak felhasználása és ezen az állandóan fejlődő szakterületen bekövetkezett változások eredményeképpen.

Az Új Lehetőségek Alap (NOF) digitalizálási programja szerencsésnek mondható, mert építeni tudott már a Közös Információs Rendszerek Bizottsága (Joint Information Systems Committee, JISC) 15 millió fontos Elektronikus Könyvtári programjának (Electronic Library, eLib) széles körű tapasztalataira és a DNER¹ kialakítása során később elvégzett munkára. Ezt a temérdek tapasztalatmennyiséget a projektekben résztvevők egy megbízásos tájékoztató szolgálat, ingyenes (pro bono) tanácsadás és az egyes projektek számára biztosított konzultációs szolgáltatások kombinációja révén vehették igénybe.

A digitalizálási program (NOF-Digitise) műszaki szabványai azt is célozzák, hogy a projektek során kialakított webhelyeket egységes szempontok alapján tervezzék meg – biztosítva ezzel a csökkentlátók hozzáférését és a platformoktól független szolgáltatást, felkészülve a harmadik generációs mobil-kommunikációs technológia (3G) jövőbeli alkalmazására is. Az ezekben a műszaki szabványokban kifejlesztett elvek siettették a brit elektronikus kormányzati szabvány-együttes, az e-Government Interoperability Framework (e-GIF) kialakítását. Bár ezt a központi kormányzat dolgozta ki, az abban lefektetett alapelveket valójában a teljes közszféra alkalmazza, vagyis jelenleg minden olyan intézmény, amely szerepel a Civil Service Yearbookban, ideértve valamennyi helyi hatóságot, nemzeti múzeumot, könyvtárat és a nagyobb szerencsejáték-alapokat is. Ennek eredményeképpen ezeket a szabványokat használják az Alap által finanszírozott projektekben, és ezek a projektek alkalmasak arra, hogy vezető szerepet vigyenek az elektronikus kormányzati szabványok alkalmazásában. Sok projektnek múzeumok, könyvtárak vagy levéltárak a gazdái, amelyek a helyi intézményrendszer tagjai, és ennek eredményképpen többségük maga is átdolgozza a weblapját, hogy megfeleljen ezeknek a követelményeknek, beleértve a World Wide Web Consortium (W3C) azon előírását is, hogy a csökkentlátók számára is biztosítani kell a hozzáférést.

Igen magas azoknak a projekteknek a száma, amelyeknek sikerült az Alaptól támogatást kapniuk: 152 különböző projektről és több mint 500 különböző intézményről van szó. A projektek felölelik a települési információkat, az önkéntes szférát, az egészségügyet, a készségfejlesztést és a kulturális szférát egyaránt. A program keretében több mint egy millió digitális objektum (köztük szövegek, képek, hangzóanyagok és video-klipek) és több mint 400 oktatócsomag készül majd el. Ezek a projektek egy nemrég indult portálon, a http://www.EnrichUK.net  címen tekinthetők meg. A technikai megoldások csereszabatos szabványokon alapulnak, és a Resource több, kulcsszerepet játszó partnerrel, így a Közös Információs Rendszerek Bizottságával (JISC), a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattal (NHS) és a British Library-vel működik együtt annak érdekében, hogy megvizsgálják egy közös információs környezet kifejlesztésének a lehetőségét. Két demonstrációs projekt is zajlik jelenleg: az egyik a földrajzi információkkal foglalkozik a „Hely szelleme” (Sense of Place) témára alapozva, a másik középpontjában egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos témakörök állnak.

Az Új Lehetőségek Alap (NOF) digitalizálási programjának tapasztalatait, elképzeléseit és lelkesedését nemcsak a kulturális szféra szempontjából tartják fontosnak: ezek a szélesebb hatókörű kormányzati célkitűzések azon részeként is jelentősek, amely az Egyesült Királyságban a szélessávú technológia alkalmazását igyekszik elősegíteni. A szélessáv csak lassan terjedt el Angliában, ezért kettős megközelítésre van szükség: egyrészt a telekommunikációs ipart kell ösztönözni, hogy fektessen be új szélessávú hálózatokba, másrészt biztosítani kell olyan tartalmak készítését, amelyek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy előfizessenek ezekre az új szélessávú szolgáltatásokra. Az Egyesült Királyság ebben érdekelt csoportja, a Broadband Stakeholders Group, amelynek élén az e-Envoy hivatala áll, jelenleg egy ilyen stratégia kimunkálásán dolgozik (http://www.broadband.gov.uk). Sok a hasonlóság a többi európai ország, illetve az USA és Kanada helyzetét tekintve is.

Európában az e-Europe 2002 akcióterv az új technológia alkalmazását támogatja, hogy ezzel segítse az európai információs társadalom kiépítését. Az akcióterv tíz elsőbbséget élvező területet sorolt fel, ambiciózus célokkal, amelyet a Bizottságnak, a tagállamoknak, az iparnak és Európa polgárainak közösen kell megvalósítania.

A részletes akciók egyike a nemzeti digitalizálási tervek koordinálására tett javaslatot, felismerve ennek főleg a kulturális tartalomkészítés szempontjából fontos szerepét

• Európa kollektív kulturális örökségének megőrzésében,
• a kulturális örökséghez való jobb hozzáférés biztosításában,
• az oktatás és a turizmus fejlesztésében és
• az elektronikus tartalomipar fejlesztésében.

A tagállamok képviselőinek és szakértőinek tanácskozására a svédországi Lundban került sor; ott azt fogalmazták meg, miként lehetne egy digitalizálási programokat koordináló mechanizmust létrehozni a tagállamokban, hogy ösztönözzék az európai tartalmaknak a globális hálózatokban való megjelenését, ezzel az e-Europe Akcióterv 3/d pontja célkitűzésének eleget téve (European Commission, 2000). Az értekezlet több, a kezdeményezések sikerét veszélyeztető problémára is rámutatott; ezek között megtalálható a digitalizálási megoldások sokfélesége, a helytelen technológiák és nem megfelelő szabványok alkalmazásából adódó kockázatok, a digitális objektumok hosszú távú megőrzéséből és hozzáféréséből adódó gondok, a szellemi tulajdonjogok következetlen kezelése, valamint a kulturális és az új technológia-programok közötti együttműködés (szinergia) hiánya. A lundi tanácskozás arra a következtetésre jutott, hogy ezekkel a nehézségekkel meg lehet birkózni, és az e-Europe akcióterv céljai megvalósíthatók, ha a tagállamok hajlandók

• egy folyamatosan működő koordinációs fórum létrehozására,
• a koncepciókkal és programokkal kapcsolatban egységes európai szemlélet kialakításának támogatására, és
• olyan mechanizmusok kialakítására, amelyek a jó gyakorlatot, a gyakorlat következetességét és a készségek fejlesztését segítik. (European Commission, 2001)

A tartalom-készítési tervek, programok és projektek felmérésére került sor elsőként. Az eredmények azt mutatták, hogy ez hasznos volt, de további felmérésekre van szükség, elsősorban a projektek terén. Ezen belül a legnagyobb problémát a legtöbb országban a koordinációt végző testület hiánya jelenti, emiatt nehéz információkhoz jutni azon projektek esetében, ahol maga az intézmény a finanszírozó, de hasonló a helyzet, ha magán-testület, helyi vagy országos kormányzati szerv végzi ezt, és együttműködő partnerként az ipar is jelen van.

Ezt a munkát a Minerva-projekt² (http://www.minervaeurope.org) lendíti előbbre, melynek vezetője Olaszország, résztvevői pedig egyesült királyságbeli, svéd, spanyol, finn és belga partnerek.³ A projekt a Lundi Alapelvek és Akciótervben megfogalmazott problémák megoldására jött létre. Tevékenységük célja:

• az európai kulturális és tudományos tartalom „láthatóság”-ának és hozzáférhetőségének a javítása a folyamatban lévő digitalizálási projektek számbavétele révén, támaszkodva a nemzeti figyelőszolgálatokra,
• a európai digitalizált kulturális és tudományos tartalmak összehangolt feltárására alkalmas fenntartható műszaki infrastruktúra meghatározása,
• a többnyelvűségből adódó műszaki és kulturális korlátok felszámolását szolgáló megoldások elemzése,
• javaslattétel egy olyan közös (XML- és nyílt forráskódú) platformra, amelyen az Európában fellelhető valamennyi információ hozzáférhető.

A projekt előrehaladtával a szélesebb európai környezet is változik: a 2005-ig tartó új e-Europe akcióterv már olyan célkitűzéseket is tartalmaz, amelyek kiemelik annak fontosságát, hogy a könyvtárak, múzeumok és más hasonló intézmények számára szélessávú Internet-kapcsolatot kell biztosítani.

Az Európán belül megoldandó kérdések nemzetközi szinten is felmerülnek. A közös problémák felismerése nyomán európai, kanadai, egyesült államokbeli és új-zélandi döntéshozók és politikai szakértők kisebb csoportja találkozott Londonban 2001 júniusában, hogy megvizsgálják, mennyit tanulhatnak egymás tapasztalataiból, és meghatározzák azokat a területeket, amelyen mindenki számára hasznos lehet az együttműködés.

A Londonban lezajlott tanácskozást az a felismerés vezérelte, hogy bár jelentős mennyiségű munkát elvégeztek már, ezek főleg országos szinten – mint a kanadai Standards and Guidelines for Digitization Projects (Alexander, M. – Kuny, T., 2001) – vagy több országot érintő szinten folytak – mint a lundi alapelvek (Lund Principles – European Commission, 2001) –, esetleg egyedi projektek vagy konzorciumok keretében születtek, mint a NINCH Best Practice Working Groupja (NINCH, 2002)⁴ vagy az RLG⁵ által a Cultural Materials Initiative számára készített útmutató (Gill, T., 2002).

Noha mindezek fontosak voltak, és továbbra is fontosak a helyzet javításában, de egyik sem látszik elég átfogónak, célzottnak vagy illetékesnek, hogy nemzetközi szinten tudna megbirkózni a problémák sokaságával. Ezért hívták össze a júniusi tanácskozást, amelyen a részvevők összegezték az elért eredményeket, és elsősorban az addigi erőfeszítések viszonylag szűk körén túlmutató dokumentumokat készítettek el.

A londoni tanácskozás két napja alatt a résztvevők számos témával foglalkoztak. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a jelenlegi helyzeten javítani kell, és hogy mely területeken kell sürgősen folytatni a munkát. Az akciótervben szerepelt olyan helyzetelemzések összeállítása is, amelyek a kulcskérdéseket próbálják megfogalmazni, és amelyek a politika szintjén erőteljesen támogatják az alábbi kérdéscsoportokat:

• a kulturális tartalom-készítés jelentősége és értéke a társadalom számára,
• a digitális megőrzés körüli problémák fontossága és sürgőssége,
• a szellemi tulajdon jogainak védelme, és a kiaknázásával kapcsolatos kérdések hálózati környezetben. (Miller, P. – Dawson, D. – Perkins, J., 2001a)

A csoport számos olyan közös problémát is megfogalmazott, amelyek esetében már információcserére lenne szükség a további helyzetelemzések kidolgozásához, vagy amelyek rávilágítanak a kutatási tevékenység összehangolásának a sürgősségére. A kezdeti szakaszban az alábbi témákat tartották fontosnak:

• a használat felmérése, piac-elemzés, hatásvizsgálat és a potenciális igények meghatározása
• fenntarthatósági modelleket támogató gazdasági és üzleti tényezők
• nemzeti tartalom-készítő programok a közös, több nemzetet érintő problémák meghatározására
• a nagyobb tartalom-készítő programok céljai, kritériumai és eredményei
• hasonló nagyobb műszaki kutatási programok céljai, kritériumai és eredményei
• a meglévő műszaki szabványok, szabályzatok, „legjobb gyakorlat”-ot leíró útmutatók összegyűjtése – a harmonizáció lehetőségének a feltérképezése érdekében (Miller, P. – Dawson, D. – Perkins, J., 2001a)

A tanácskozást követően egy tanulmány látott napvilágot (Miller, P. – Dawson, D. – Perkins, J., 2001b), amelyben a felmerült kérdések ismertetésével szélesebb körű vitára nyílt lehetőség, és amely felkeltette a szélesebb közvélemény érdeklődését. A következő tanácskozáson, amelyre 2002 márciusában Washingtonban került sor, már több ország és az érintettek jóval szélesebb köre vett részt; egyetértettek abban, hogy együtt törekedjenek a továbbiakban a Digitális kulturális tartalom fórumának létrehozása érdekében, kifejezetten hangsúlyt fektetve azokra a tanulságokra, amelyeket a lefolytatott vizsgálatok a használói igényekkel, valamint a használók és a kulturális anyagok interakciójának módjával kapcsolatban hoztak felszínre (Miller, P. – Dawson, D. – Perkins, J., 2002). Egy harmadik tanácskozásra 2003 márciusában került sor Firenzében, amely a használókkal és a használói igények kielégítésével foglalkozott, míg a következő ülés napirendjére a digitális kulturális tartalomnak az oktatás és az élethosszig tartó tanulás elősegítésében játszott szerepét tűzték.

A legfőbb tanulság, hogy a használók igénye a legfontosabb minden digitalizálási projektben. Az a használó, akit érdekel a családjának vagy városának a története, nem törődik azzal, hogy az információt helyi vagy a világ túlsó felén lévő intézménytől kapta, csak arra kíváncsi, hogy az információ pontos és megbízható-e. Ahhoz, hogy ennek a kihívásnak meg tudjunk felelni, új munkamódszerekre, új együttműködési formákra és közös műszaki megoldásokra lesz szükség, hogy felhasználó-központú szolgáltatásokat nyújthassunk a jövőben.

1. Országos Elosztott Elektronikus Dokumentum-forrás (Distributed National Electronic Resource, DNER) – A DNER (http://www.jisc.ac.uk/dner/) egy olyan elektronikus gyűjtemény, amelyhez kiegészítő szolgáltatások is járulnak, s egyben kooperációs program is, amely egy hároméves gyűjtési stratégiát dolgozott ki.

2. MInisterial NEtwoRk for Valorising Activities in digitisation.

3. A cikk megírása óta jelentősen kibővült a résztvevők köre, és Magyarország is bekapcsolódott a munkába.

4. A Hálózati Kulturális Örökség Nemzeti Kezdeményezése (The National Initiative for a Networked Cultural Heritage) 1993-ban jött létre az American Council of Learned Societies, a Coalition for Networked Information és a Getty Information Institute közös projektjeként az Egyesült Államokban; voltaképpen egy olyan nonprofit szövetség, amelyben művészeti, irodalmi és társadalomtudományi szervezetek vesznek részt.

5. Az egyesült államokbeli Research Library Group (Tudományos Könyvtárak Szövetsége) rövidítése.