49. évfolyam, 2003. 2. szám
|
49. évfolyam, 2003. 2. szám | Archívum |
A teljes nemzeti cikkrepertórium megvalósíthatóságának lehetőségei
Berke Barnabásné
 |
 |
 |
Úgy gondolom, Önök elé kell tárnom azokat az előzményeket, amelyek ahhoz a döntéshez vezettek, amelyről Monok István főigazgató úr nevében tájékoztató levelet írtam a Katalist-re. Az MNB kiadványokat érintő kérdések között többek között szerepelt, hogy a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Időszaki Kiadványok Repertóriuma c. kiadványunk megjelentetése a 2002-es tárgyévvel lezárul. Természetesen többen érdeklődtek afelől, hogy a kiadvány megjelentetése zárul-e le 2002-vel, vagy az adatbázis építése is. Én még mindig hiszek abban, hogy csak a kiadványé, de feltehetően a repertórium építése a jelenlegi módon és a jelenlegi szervezeti keretekben nem folytatódhat, meg kell újulnia, meg kell teremtenie újjászületésének feltételeit, igazolnia kell változó körülmények közötti fennmaradásának hasznosságát és fontosságát.
Hogyan és miképpen?
Erre a kérdésre a fenntartónak, az OSZK vezetésének és a szakmának együtt kell keresnie a választ, és megtalálnia a megoldást. Én csak arra vállalkozom, hogy mondandóm végén felvázolok egy lehetséges utat – ami feltehetően nem mond semmi újat –, de talán segítséget jelent. Kérem a szakmát, hogy az útkeresésben fogjunk össze, egyesítsük erőinket a könyvtárhasználók érdekében.
Előzmények
Az Országos Széchényi Könyvtár vezetése 2002 októberében és novemberében tárgyalásokat folytatott arról, hogy miként lehetne az OSZK-n belül ész- szerűsíteni a cikkfeldolgozást, hogyan lehetne egyetlen adatbázisba integrálni a meglévő cikkadatbázisokat: az IKER-t – azaz az MNB Időszaki Kiadványok Repertóriumát –, a Hungarika Információ Adatbázist és a MANCI-t.
A kérdés megválaszolásához szükség volt mindhárom adatbázis alapos vizsgálatára, gyűjtőkörük tisztázására, az egységesítési lehetőségek körüljárására és a rendelkezésre álló kapacitások elemzésére.
Végső soron belső munkaanyagként 2003 januárjára elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, Javaslat az egységes folyóiratcikk-feldolgozásra az OSZK-ban címmel, Gál Julianna, Rácz Ágnes és Wolf Magda, a három cikkfeldolgozó műhely vezetőinek munkájaként. A 40 oldalas tanulmány kitér az OSZK-ban folyó cikkfeldolgozás jelenlegi helyzetére, ismerteti az IKER-t, a Hungarika Információ Adatbázist, a MANCI-t, valamint a könyvtörténeti adatbázist. Vizsgálja az átfedéseket, a tárgyi feltárásban meglévő különbségeket. Leírja az egységes feldolgozás és a közös adatbázis-építés előnyeit. Pontosított gyűjtőkört vázol fel a három adatbázis számára, foglalkozik a technológiai kérdésekkel, és javaslatot tesz az AMICUS-ban való feldolgozásra, valamint az adatbázisból elkészíthető, elvárt kiadványokra, outputokra, szolgáltatásokra, végül tárgyalja a megvalósítás feltételeit.
Mellékleteiben összefoglalja, hogy
Sem módom, sem felhatalmazásom nincs arra, hogy ezt a dokumentumot bővebben ismertessem, de néhány részletét ki szeretném emelni, annál is inkább, mert vizsgálati módszerét alkalmasnak és követendőnek tartom arra, hogy választ keressünk a teljes nemzeti cikkrepertórium megvalósíthatóságának újragondolásakor. Remélem azt is, hogy a teljes tanulmány publikálására minél előbb sor kerül.
Melyek a fő kérdések?
Néhány, az elemzésben szereplő alapvető kérdést szeretnék kiemelni, s egyúttal elnézést kérek a szerzőktől, hogy nem jelzem az egyes mondatoknál a szó szerinti idézés tényét. A téma szempontjából a következő kérdésekre térek ki:
Hány szervezeti egységben folyik az OSZK-ban cikkfeldolgozás?
Három szervezeti egység dolgoz fel cikkeket:
Van-e átfedés gyűjtőkörükben?
A repertórium és a hungarika információ adatbázis között sosem volt átfedés, hiszen az egyik csak hazai kiadványokban megjelenő cikkeket, a másik kizárólag külföldi kiadványok cikkeit dolgozza fel.
A repertórium és a MANCI között volt ugyan átfedés a könyvtártudományi és a könyvtörténeti cikkek vonatkozásában, de ezeket a műhelyek belső egyeztetéssel és munkaszervezéssel 1998-tól megszüntették.
A MANCI és a hungarika információ között még jelenleg is van átfedés, mert a MANCI – gyűjtőköre miatt – nem mondhat le a hungarikumok feldolgozásáról. A MANCI a hazai és a külföldi irodalmat egyaránt feltárja, a hazait szakterületéből adódóan teljes körűen, a külföldit erősen válogatva.
Mi az OSZK feladatköre a repertorizálás terén?
Úgy gondolom, hogy az MNB több mint fél évszázadot megélt cikkrepertóriuma – jobban mondva a hátterében álló adatbázis – nem szüntethető meg egyik napról a másikra. Komoly hagyományai vannak, hiszen 57 évfolyamon keresztül szolgálta a könyvtári tájékoztatást. Az OSZK egy, a NKÖM és a Könyvtári Kuratórium által jóváhagyott dokumentumban, amely az OSZK stratégiai céljait és cselekvési tervét fogalmazta meg a 2002-től 2004-ig terjedő évekre, azt írta le, hogy:
„Az IKB és az IKER adatbázisoknak az integrált könyvtári
rendszerbe való konvertálása után lehetőség nyílik az időszaki kiadványok
válogatott cikkeinek on-line adatbázisban való továbbépítésére, együttműködve
más könyvtárakkal, melyek az egyes szakterületek feldolgozásáért felelnek. Az
együttműködés feltétele a megfelelő hálózati összeköttetés és az AMICUS kliensek
megléte.
Jelenlegi állapot: Sem az IKER, sem az IKB nincs még
betöltve az Amicusba [megjegyzem, az IKB betöltésére néhány napon belül sor
kerül1
A megvalósítás eszköze: „Egyetlen központi adatbázis, melyet több telephelyről építenek azonos szoftver használatával, azonos elvek alapján.”2 Elméleti vezérfonalként a stratégiai terv Vajda Erik 1994-es tanulmányát közölte, amely a megvalósítás tényleges módját illetően kiegészítésre szorul.
A stratégiai tervben megfogalmazottak megvalósításának záloga természetesen a szükséges feltételek megléte, megteremtése, ami részben személyi és dologi költségek biztosítását, részben beruházásokat, azaz mindenképpen anyagi források mozgósítását jelenti. A feladat ellátásához azonban pénzeszközök nem állnak az OSZK rendelkezésére. Az IKER-ben a feldolgozást mindössze 6 munkatárs végzi. Sem a MANCI, sem a Hungarika Információ Adatbázis építéséhez nem elegendők a személyi és az anyagi források, főként, ha figyelembe vesszük, hogy újrafogalmazott, jelentős fejlesztéseket igénylő feladataikat teljes körűen kívánják ellátni. Az OSZK vezetése úgy látja helyesnek, ha a meglévő erőket, azaz az IKER munkatársi gárdáját e két utóbbi területre csoportosítja át.
Mi lehet – lesz – az OSZK újrafogalmazott feladata?
Felmerült egy olyan elgondolás, miszerint az OSZK-nak kizárólag a saját szakkönyvtári gyűjtőkörébe tartozó folyóiratcikkeket kellene feldolgoznia. Az OSZK gyűjti a magyar irodalom, a magyar nyelvtudomány és a magyar történettudomány műveléséhez szükséges hazai és külföldi irodalmat, gyűjti a könyvtörténeti (könyv-, írás-, nyomdászat-, könyvkötés-, könyvkiadás-, könyvkereskedelem- és sajtótörténeti) szakirodalmat. A három, már említett adatbázis közül az IKER új gyűjtőköre ennek megfelelően vállalná a hazai sajtóban megjelenő irodalom- és történettudományi cikkek feltárását. A figyelt periodikumokból a tárgykörbe tartozó cikkeket teljes körűen dolgozná fel. Az induló adatbázis 74 szakfolyóiratból és 166 vegyes tartalmú időszaki kiadványból állna, azaz összesen 240 címből. A kétségtelen személyzeti és anyagi források hiánya miatt azonban, az OSZK vezetősége szerint, ez a merítés is túlságosan soknak tűnik ahhoz, hogy maradéktalanul és lehetőség szerint naprakészen vállalni lehessen a feldolgozást.
Az OSZK vezetősége úgy véli, hogy a repertórium eddigi, válogató gyűjtőköre zavaró, nem szolgálja kellőképpen a tudományos kutatást, kijelenti egyúttal, hogy a szakterületi cikkbibliográfiák elkészítése az akadémiai intézmények feladata. Ezek a bibliográfiák integrálhatók az OSZK által vállalt és gondozott cikkadatbázisba.
A legfontosabb szakterületek, amelyeket az OSZK-nak vállalnia kell: a könyvtörténet – tágan értelmezve: az írás-, könyv-, nyomdászat-, sajtó- és könyvtártörténet, könyvművészet, kötés- és illusztráció-történet, a könyvkiadás és könyvkereskedelem története és az olvasástörténet –, mindez a Kárpát-medencére, voltaképpen a mindenkori Magyarországra kiterjedően. Ez azért kiemelt terület, mert a nemzeti könyvtár legalapvetőbb feladatából, a nemzeti kiadványtermés megőrzéséből, könyvmúzeum voltából következik, és nincs másik magyarországi könyvtár, amely a nemzetinél teljesebben feltárhatja az idevágó irodalmat.
A bőségesen értelmezett szakterület irodalmát teljességre törekvően kell feldolgozni, vagyis az nem köthető rögzített folyóirat-jegyzékhez, hanem a szórvány-anyagot is be kell gyűjteni.
A magyar könyvtári szakirodalom teljességre törekvő feltárása, valamint a szakterületi hungarikumok számbavétele ugyancsak az OSZK feladata, mert egyedüli magyarországi szakkönyvtára az OSZK-ban működik.
A MANCI adatbázis teljességre törekedve tartalmazza a magyar könyvtári vonatkozású cikkirodalmat és megkezdte a könyvtári cikkirodalom retrospektív feldolgozását, aminek keretében minden magyar könyvtári időszaki kiadványt indulásától kezdve repertorizál. Ezt a célkitűzést nem becsülhetjük le, hiszen mindannyiunk számára rendkívüli jelentőséggel bír. (Zárójelben mondom, más kérdés, hogy mit veszít, vagy mihez nem jut hozzá a nem könyvtáros felhasználó.) A külföldi szakirodalomból a MANCI válogatva dolgozza fel a könyvtár- és tájékoztatástudomány, könyv- és könyvtártörténet anyagát, beleértve a legfontosabb hungarikum cikkeket.
A Hungarika Információ Adatbázis feladata a külföldi irodalom alapján a hungarológia alaptémáinak feldolgozása az irodalom, történelem, nyelv és néprajz területén, a művelődéstörténet: iskola, egyház, könyvkiadás, valamint a kisebbségi helyzet, politikai, gazdasági és szociológiai vonatkozásaival együtt.
Az OSZK vezetősége tehát nem vetette el vagy kérdőjelezte meg eleve a teljes körű repertórium gondolatát, illetve annak szükségességét, de megvalósítását nem tekinti az OSZK feladatának, abból csak az előbbiekben ismertetett szakterületek feldolgozását érzi sajátjának. Monok István főigazgató úr úgy véli, hogy az akadémiai intézetek párhuzamosan építik internetes szakbibliográfiájukat, minek következtében rendkívül sok a párhuzamos feldolgozás.
Aggályaink ellenére, ő meg van győződve arról, hogy a nemzeti cikkbibliográfia, tekintetbe véve a szakkönyvtárakban, a megyei könyvtárakban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban folyó feldolgozásokat is, előbb-utóbb működni fog. Afelől sincsenek kétségei, hogy a fenntartó jóvá fogja hagyni a tervezett lépést, azaz a Repertóriumnak az OSZK-n belüli befagyasztását.
A vezetői értekezleten, amely a kérdést tárgyalta, a Nemzeti Bibliográfiai Központ vezetőjeként aggodalmamat fejeztem ki, miszerint semmi garanciát nem látok arra, hogy akadémiai vagy tudományos kutatóintézetek, ezek között is a nyelvtudomány, a történettudomány és az irodalomtudomány terén komoly lépéseket tettek volna saját szakterületük cikkrepertóriumainak kezdeményeire, ezeknek nyomuk sincs a weben.
Arra sem látok garanciát, hogy kutatóintézeti munkatársak vagy könyvtárosok egységes, szabványos feldolgozással törekednének cikkadatbázisok építésére, amelyeket mondjuk, az OSZK és más szakkönyvtárak országos adatbázissá tudnának kiegészíteni. Fő aggályom, hogy a kutatóintézetekben nem állnak rendelkezésre a forrásdokumentumok, főként a vegyes tartalmú időszaki kiadványok tekintetében, hiszen a köteles példányok révén ezek az OSZK-ban vannak meg a legteljesebb mértékben.
Ugyanakkor be kellett látnom, hogy a fokozatos és könyörtelen létszámleépítés következtében a 6 fős munkatársi gárda nem tudja elvégezni az IKER naprakész építését – hagyományos gyűjtőköre szerint évenként 11-12 ezer cikk igényes feldolgozását –, azaz évek óta komoly lemaradásokkal küzd. Bevallom, magam is a mellé tettem le a voksot, hogy ne vállalkozzunk olyasmire, ami eleve kudarcra van ítélve. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen tájékoztatási eszközök fogják betölteni azt a funkciót, amelyet – most ne vitassuk, hogy milyen frissességgel –, de a repertórium, és főként a weben elérhető, rendkívül felhasználóbarát IKER adatbázis betölt, jobban mondva betöltött.
Mit ír elő törvény, jogszabály?
Az 1997. évi CXL-es törvény a nyilvános könyvtári ellátásról szóló III. részének III. fejezetében a 60. § rendelkezik a nyilvános könyvtári ellátás rendszerének működtetését és fejlesztését segítő központi szolgáltatásokról: b) pontjában szerepel e szolgáltatások között: „a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatáson alapuló teljes körű gyűjtése, egyéb, Magyarországon keletkezett dokumentumok, valamint a külföldi hungarikumok gyűjtése, továbbá mindezek megőrzése, bibliográfiai számbavétele és rendelkezésre bocsátása, továbbá a köteles példányok elosztása”.
A bibliográfiai számbavétel tehát központi szolgáltatásnak minősül.
A IV. fejezet részletezi a nemzeti könyvtári feladatokat. A 61. § 4. pontjától kezdődően a következőket találjuk: „... a nemzeti könyvtár alapfeladatai:
a) a Magyarországon keletkezett sajtótermékek kötelespéldány-szolgáltatásra alapozott gyűjtése, megőrzése, szétosztása,
b) a külföldön megjelent hungarikumok teljességre törekvő gyűjtése, feltárása, megőrzése,...
d) a nemzeti bibliográfia készítése.”
Kétségbevonhatatlan tény, hogy „sajtótermékekről”, gyűjtésükről, megőrzésükről és „nemzeti bibliográfia készítéséről” rendelkezik a törvény, és nem arról, hogy ez a bibliográfiai számbavétel milyen mélységű, milyen részletező legyen.
Az OSZK alapító okirata is sommásan intézi el a nemzeti bibliográfia kérdését, amennyiben azt írja le a 2000-ben, a Kulturális Közlönyben megjelentek szerint, hogy az OSZK
„2. d) készíti és kiadja a Magyar Nemzeti Bibliográfiát”.
Törvény és jogszabály tehát nem mondja ki szó szerint sem azt, hogy a cikkrepertórium a nemzeti bibliográfiai rendszer része, sem azt, hogy ennek felelőse az OSZK.
A könyvtárnak a NKÖM által 2001-ben jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzata ugyan még magába foglalja, hogy az MNB Sajtórepertórium Szerkesztősége feladatköre:
„ – az MNB Időszaki Kiadványok Repertóriuma gyűjtőköri szempontjainak alapján a köteles példányként beérkezett periodikumok válogatása, a forrásbázis karbantartása;
– a társadalom- és természettudományi cikkanyag bibliográfiai leírása, szakozása, tárgyszavazása és revíziója az IKER adatbázisban, különböző outputok (MNB Időszaki Kiadványok Repertóriuma, évi 12 füzet, MNB Sajtórepertórium CD-ROM évente kétszeri) szerkesztése.”A fenntartónak jóvá kell tehát hagynia az SZMSZ módosítására tett javaslatot, miszerint az MNB Sajtórepertórium szervezeti egysége szűnjön meg.
Tegyük fel ezek után a kérdést:
Kielégíti-e a felhasználói igényeket a jelenlegi MNB IKR – IKER?
Ha abból indulunk ki, hogy a teljes könyvtárhasználói kör számára releváns információt nyújt-e az MNB IKR a hazai cikkirodalomból, egyértelmű a nemleges a válasz. Ezt az előttem szólók részletezték, a szakirodalomban számosan kifejtették, Vajda Erik többször idézett tanulmánya is megállapította, így én is csak tényként szögezhetem le. Az is bizonyos, hogy a hasonló magyar tájékoztatási eszközök számos duplum tételt tartalmaznak a koordinálatlanság miatt, valamint tény, hogy a sok erőfeszítés ellenére jócskán maradnak fehér foltok.
Mi a cél?
Feltételezem, hogy a hazai könyvtárosi és könyvtárhasználói kör számára optimális megoldást és tájékoztatási eszközt egy teljes körű hazai cikkadatbázis megvalósítása jelentené.
Jogos az igény és jogos a könyvtárak részéről a megvalósíthatóságra való törekvés. Mi több, nem csak bibliográfiai számbavételt igényel a mai felhasználó, hanem azt is, hogy ha rátalált a kívánatos cikk, cikkek adataira, magukat a közleményeket is olvashassa. Ma már van erre technikai lehetőség, sok periodikum esetében megvalósulhat a teljes szövegű, hálózati hozzáférés, más esetekre szolgál a lelőhely-tájékoztatás és a könyvtárközi kölcsönzés, másolatszolgáltatás.
A célkitűzést és a megvalósíthatóság alternatíváit Vajda Erik tanulmánya világosan megfogalmazta, rögzítette. Hozzátehetünk-e mi ehhez még valamit? Van-e a magyar könyvtáros közösségnek akarata, ereje és vannak-e eszközei a teljes cikkrepertórium megvalósítására? Úgy gondolom, el kell ezen gondolkodnunk, meg kell fogalmaznunk céljainkat és igényeinket, ki kell dolgoznunk cselekvési tervünket és a megvalósítás aprólékos lépéseit, a költségek és a várt haszon elemzésére is kiterjedően.
Az említett OSZK vezetői döntés is egy ilyen megoldás keresésére készteti a szakmát. Ha szembe találjuk magunkat valaminek a hiányával, és a hiányt meg akarjuk szüntetni, az ösztönzője kell, hogy legyen cselekvéseinknek. Ha elfogadjuk a nem kielégítő, a régi beidegződésen és gyakorlaton alapuló hiányos megoldásokat, nem születhet új, eredményesebb, szélesebb felhasználói kört szolgáló, jól működő munkamegosztáson alapuló cikkrepertórium.
A cél elérésének módja
Mi lehet a cél elérésének módja, – ha elérendő célként egy on-line nemzeti cikkbibliográfia adatbázis felállítását tartjuk kívánatosnak?
Elsőként a fenntartó minisztérium elvi beleegyezésének megnyerése, majd a mai környezetben való megvalósítás kidolgozásához szükséges pályázati forrás elnyerésére van szükség. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy önmagában a hálózat és az ott véletlenszerűen felbukkanó tartalom nem jelent megoldást.
Esetünkben a hálózaton hozzáférhető, szisztematikusan épített on-line adatbázis van olyan hasznos, mint a sokszor véletlenszerűen, összehangolatlan módon támogatott digitalizálási projektek látványos megvalósítása. Meg kell győzni a döntéshozókat arról a szándékról, hogy egy on-line nemzeti cikkadatbázis a tartalomhoz való hozzáférés elsőrendű eszköze, amely minden szinten szolgálja az állampolgár informálását, ennél fogva megéri a ráfordítást. Van már előttünk példa, éppen az ez évtől működő MOKKA. Tűzzük ki célként a cikk-MOKKA megvalósítását. Könyvtárak konzorciuma pályázzon, először tanulmány készítésére.
Teljes körűen mérje fel a létező cikkadatbázisokat, sorolja fel folyóiratcímek szerint, mely intézmény mely címeket dolgozza fel tartósan és szakmailag hitelesen, megbízhatóan. Kiindulópontként tételezzük fel, hogy az egyes tudományterületi szakfolyóiratok cikkeinek feldolgozásáért a tudományterületi szakkönyvtárak lesznek felelősek. Minden egyéb esetben az egyes címeknek – napi- és hetilapok, vegyes tartalmú időszaki kiadványok, irodalmi lapok, főként helyismereti anyagot tartalmazó periodikumok –, gazdára kell találniuk. Természetesen számba kell venni a feldolgozási körbe bevonandó címeket. Ehhez az Időszaki Kiadványok Bibliográfiája adatbázis elemzése alapvető támpontul szolgál. Meg kell találni a forrásdokumentumok őrzési és feldolgozási helyét. Hazai területen nyilvánvaló, hogy a köteles példányban részesülő könyvtárak döntő szerepet játszanak, de ugyanilyen fontosak a szakkönyvtárak, a felsőoktatási, a megyei és a települési könyvtárak. Meg kell egyezni a feldolgozási szintben, azaz abban, hogy mely közleményekre terjedjen ki. A forrásdokumentumok számának felmérésével együtt becslést kell készíteni a feldolgozásban számba jövő cikkek számáról is. Az egyes címek gazdáinak egységes, szabványos leírást kell készíteniük a cikkekről, kiegészítve azokat a szabványos besorolási adatokkal és a rekordokat közös adatbázisba töltve vagy közös adatbázisban létrehozva egyesíteniük. Egyedül ilyen módon lehet kiküszöbölni a párhuzamos feldolgozásokat és megvalósítani az egységes nemzeti cikkadatbázist. Ez természetesen nem zárja ki helyi, intézményi adatbázisok létét vagy gazdagabb tartalmát.
Úgy vélem, hogy meg kell keresni, vagy várni kell arra a pályázati kiírásra, amely tartalomszolgáltatást támogat, mégpedig az EU előtt is fontos témakörben. A potenciális résztvevőknek konzorciumként kell pályázniuk a nemzeti cikkrepertórium létrehozására, fenntartására. A pályázatnak ki kell térnie a megvalósíthatóság részleteire, feltételeire, be kell bizonyítania a célkitűzés hasznosságát, illetve a megvalósítás elmaradásának károsságát. Mindezeket előkészíthetjük, megtárgyalhatjuk szélesebb körben, a következő, nagykanizsai vándorgyűlésen, vagy addig is a szaksajtóban.
Indokoljuk azt, hogy miért nem célszerű kizárni a Magyar Nemzeti Bibliográfia rendszeréből a cikkeket. A Könyvtárosok kézikönyve 2. kötetében az MNB-t tárgyaló fejezet – Murányi Lajos munkája – az IKR-t még a nemzeti bibliográfia részeként írta le és a jóval szélesebb körű feldolgozás lehetőségeiről Vajda Erik tanulmányára hivatkozott. Felidézte az 1990-es debreceni bibliográfiai értekezletet, ahol a kurrens nemzeti bibliográfia területén szükségesnek látták az időszaki kiadványok repertóriuma és más cikkbibliográfiai munkálatok közötti kooperáció szélesítését.
A retrospektív digitalizálási terv
Bíztató hírként addig is közölhetem, hogy „Az Országos Széchényi Könyvtár digitalizálási gyakorlata és tervei” című, miniszteriális szintekre felterjesztett dokumentuma, illetve annak az MNB Sajtórepertórium 1946-tól 2002-ig fejezete célként tűzte ki: A nyomtatásban megjelent és részben vagy egészben adatbázisban tárolt sajtórepertórium egységes, a weben hozzáférhető adatbázisba szervezését, a kutatás és a tájékoztatás számára a hasznosíthatóság biztosítását, az EPA, az elektronikus periodika archívumban a teljes szövegű cikkekhez való hozzáférés megvalósítását.
Ennek jelenlegi állapota: Az 1946 és 2002 közötti időszak tárgy- és névmutatója helyi hozzáférésű adatbázisban áll rendelkezésre. Az 1993 és 2002 közötti bibliográfiai tételek és mutatók MicroISIS alapú, a weben is hozzáférhető adatbázisban találhatók, mintegy 140 000 tétel.
A digitalizálás módszere: a csak nyomtatásban meglévő kötetek teljes anyagának adatbázisba rögzítése. A már létező és a kéziratos anyag rögzítésének eredményeként létrejövő adatbázisok közös adatbázisba konvertálása.
Mindezek megvalósításának eszköze: az OSZK-n belüli, a cél megvalósítására felállított 2-3 fős munkacsoport irányításhoz, ellenőrzéshez, az anyag rögzíttetéséhez külső cég igénybe vétele.
Pillanatnyilag itt tartunk. Előttünk a kérdés, hogyan tovább? A tények felsorolását és javaslataimat gondolatébresztőnek, vitaindítónak szántam.
Jegyzetek
A szerző beszúrása; (A betöltés időközben megtörtént. – A szerk.)
Az OSZK stratégiai céljai és cselekvési terve, 2002–2004. p. 27.
 |
Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek |
|