48. évfolyam, 2002. 4. szám

Archívum

Magyarországon Széchényi Ferenc gróf (1754–1820) volt az a magyar főúr, aki a 18. század végén a magyar könyveket itthon és külföldön felkutatta, gyűjteménnyé egyesítette, majd 1802-ben a magyar nemzetnek ajándékozta, megteremtve az első nemzeti közgyűjtemény alapjait. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az alapítás mennyire volt természetes következménye a megelőző három évszázad politikai, művelődésszervezési törekvéseinek. Bemutatja az alapítás könyvtártörténeti és tudományszervezési hagyományait, megállapítja, hogy a nemzeti könyvtár megalapítása hosszas folyamat eredménye volt. Közösségi használatú könyvtárak már korábban is léteztek Magyarországon, a 18-19. századra pedig mind jelentősebbé vált az arisztokrata és főpapi könyvgyűjtés, s a bibliofil könyvgyűjtők tudós társaság létrehozását is szorgalmazták. A magyar arisztokrácia szerepvállalása a művelődési intézményrendszer működtetésében a nemzeti király, nemzeti kultúra, nemzeti könyvtár hiánya miatti kényszerhelyzet hatására alakult így. Hunyadi Mátyás mint sikeres nemzeti király és könyvtára, a Bibliotheca Corviniana szimbolikus jelentőségűvé vált a magyar arisztokraták és értelmiség körében. Széchényi tehát a Bibliotheca Corviniana szerepére, jelentőségére gondolva, a Magyar Királyság (Bibliotheca Regnicolaris) nemzeti könyvtárát alapította meg (ahogy az alapító dokumentumban is szerepel). Ez a „hátsó” gondolat segítette a gyűjtemény további gyarapodását és fennmaradását is.(643 – 653. p.)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek