48. évfolyam, 2002. 4. szám		Archívum

A Rastko projekt – a szerb kultúra elektronikus könyvtára

Dudás Anikó
 


 		  

Bevezetés

A nemzeti kulturális vagyon összegyűjtésének, reprezentálásának, megjelenítésének lehetőségeit az információs technológia jelentősen kitágítja. A hagyományos dokumentumok helyhez kötöttségével szemben tagadhatatlanul óriási előnyt jelent a távoli és korlátlan elérés lehetősége. Különösen nagy jelentősége van ennek akkor, ha a „perem”-ről, a fejlődésből kiszorítottakról, a szétszórtakról, a szórványokról vagy éppenséggel az elszakadtakról van szó. Jugoszláviát – az Európa közép-keleti térségében bekövetkezett rendszerváltozási folyamatokkal egy időben – etnikai belviszályok szabdalták szét és szorították a fejlődés peremére. Erősödő nemzeti identitással, új nemzetállamok létrejöttével kellett számolnunk déli szomszédainknál. A szerb nép Kelet és Nyugat „civilizációs törésvonala”1 mentén válságos időszakokat élt át az utóbbi évtizedben. A bizánci kultúrában gyökerező Szerbia, geopolitikai helyzetéből eredően sok ponton érintkezik a „Köztes-Európa” országainak műveltségével, történelmével, jövőjével. A szerbséget éppen úgy érdeklik a kis népek érvényesülési esélyei az információs társadalomban és a kulturálisan is globalizálódó világban, mint a térségben a többi népet, nemzetet. Hasonló érvényesülési törekvés megnyilvánulásaként jött létre a szerb nemzeti kultúrát egybefogó virtuális elektronikus könyvtári projekt.

A Rastko gyűjtőkörébe tartozik a szerbség mindenkori szellemi termése, a térség nemzetiségi kultúrája, a Jugoszlávia határain túl élő szerbek kulturális öröksége és minden serbica a világon.
 

A névadó, Szent Száva2

A „rastko” a növekvő, növekedő szó kicsinyítő képzős alakja, valójában a Rastimir, Rastislav becéző formája. Szent Száva születésekor kapta ezt a nevet. Rastko annyit tesz, mint növekvőcske, növekedőcske. Rastko Nemanjić (1174-1235) a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztiaalapító, Stefan Nemanja szerb zsupán legkisebb fia. A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz, kora ifjúságában a Szent Hegyre, az athosi Vatopediu kolostorba vonult, itt vette fel a Száva (Σαββάζ) szerzetesi nevet.3 Apjával, aki maga is monachus volt (szerzetesi neve: Simon = Simeon) építtette fel a Khilandariu (Chilandarion, Helantarion, Hiliandarion, Hilandar) kolostort. Száva munkássága nyomán nemcsak az Athos-hegyen, hanem szülőföldjén is fejlődésnek indult a középkori szerb írásbeliség; az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását. Szent Száva – a khilandari kolostorból vissza-visszatérve – erőteljesen meggyökereztette szülőföldjén a görögkeleti kereszténységet. A magyar királyhoz, Szent Istvánhoz hasonlóan ő is sorsdöntő hatással volt a szerb nemzet történelmének alakulására. A Nemanjić dinasztia első királya, Rastko bátyja, Elsőkoronázott Stefan (Stefan Prvovenčani) még a római pápától kapta koronáját, Száva viszont függetlenedni akart a nyugati befolyás alól. A nikeai és carigrádi egyházfőktől érseki rangot és fölhatalmazást kapott a független szerb ortodox egyház megalapítására. Stefan király utódját, Radoslavot Száva már saját kezűleg koronázta meg a szerb patriarchatus székhelyén, Żičán.

A szentéletű monachus-államférfi nagy életművet hagyott maga után: a kolostori életet szabályozó tipikonokat (regulák: Karejski, Hilandarski, Studenički tipik), apja, Szent Simon életrajzát (Žitija svetog Simeona), kánonjogi összeállításokat (Nomokanon – Krmčija), liturgikus műveket, vallásos himnuszokat. A szerbség legkedveltebb középkori személyiségét ma is a legnagyobb szentként tisztelik, Szent Száva az oktatás és a kultúra védőszentje lett. Ünnepe, január 27-e munkaszüneti nap a szerbiai iskolákban. A digitális könyvtár névadójának összegyűjtött munkái modern átiratban megtalálhatók az elektronikus gyűjteményben.
 

A szerbek hazájukban és a világban

A legtöbb szerb a szövetségi Jugoszlávia középső részén, Szerbiában él. Az egykori autonóm tartományokban, Vajdaságban és Kosovo-Metohijában is vannak szerbek. A tartományok nemzetiségi összetétele a 90-es évek előtt az erős asszimiláció, a 90-es évek óta pedig a háborús körülmények és azok következményei miatt erősen megváltozott és folyamatosan változik. Kosovóban a 90-es évek háborúja előtt a lakosságnak csak 10%-a volt szerb, viszont ehhez a régióhoz kötődnek a szerb írásbeli kultúra kezdeteinek legbecsesebb emlékei, s ilyen szempontból ugyancsak fontos dokumentumokat őriznek még ma is a szövetséges köztársaság, Montenegró (Crna Gora) kolostoraiban is. A régi Jugoszlávia területén több helyen éltek – élnek tömbben szerbek. A legutóbbi háború során ezeket a helyeket a szerb krajinák (magyarul: végek) jelzik. Romániában és Magyarországon néhány ezren vannak. Szórványban több százezren – világszerte. A kilencvenes évek elején fölélesztett hipernacionalista háborúskodás végső célja a területi-politikai integritás megteremtése volt, aminek során inkább veszteségek mintsem eredmények születtek. A régi „jugoszlávosítás”-ból eredő kínos tabutémák, mint amilyenek a nemzet és államiság vagy a vallás kérdése, nagy erővel szabadultak ki a szellem palackjából. Az etnopolitikai törekvések népirtáshoz, etnikai tisztogatáshoz, polgárháborúhoz vezettek. A Rastko projekt gondolata a balkáni válság legsúlyosabb időszakában kelt életre. Fölülkerekedve a tér és időkorlátokon a maradandó nemzeti szellemi értékek megőrzésének és áramoltatásának humánus céljával szállt szembe az embertelenséggel.
 

A projekt

A Rastko projekt a szerb nemzeti kulturális örökség és a kortárs művészetek digitális gyűjteménye, információs tárháza, alapító és innovációs irányadó tagja a BalkansNet társulásnak. A projekt alapvetéseiben megnyilvánul a világ globális digitális könyvtári hálózatához való csatlakozás szándéka. A feldolgozás és szolgáltatás megosztott rendszerű működtetése következtében egy egész sor intézmény együttműködésére került sor a tudományos társaságoktól a minisztériumi, államigazgatási szerveken át a külföldi kisebbségi önkormányzatokig, az egyházi igazgatású központokon át a kolostorokig. A világháló lehetőségeire alapozva a könyvtárat nem egy helyen, nem központi szolgáltató szerveren alakították ki, hanem virtuális gyűjteménybe rendezték. A gyűjtemény valós (földrajzi) hálózati pontjait egy-egy regionális központ képezi. A mag, a „centrum” Belgrád, ahonnan a kezdeményezés kiindult, itt dolgozták ki a technológiai feltételeket, itt történnek a fejlesztések, innen irányítják a projektet. A regionális központok saját gyűjteményüket a közösen elfogadott koncepció, az egységesen alkalmazott technológia szerint maguk, önerőből alakítják ki. Az egyes nagyobb (tartományi vagy regionális) alkönyvtárak külön szervert üzemeltetnek, saját állományukon kívül tükrözik a többi gyűjteményt is. A régiók a földrajzi határaikon belül maradva dolgozzák fel a szerb kulturális örökség legfontosabb dokumentumait. A központok a szerb kultúra földrajzi szórtságáról is információt nyújtanak.

A Rastko Zoran Stefanović belgrádi drámaíró4 egyedi kezdeményezésére és a Szláv Művészeti és Kulturális Tudományos Társaság (Naučno društvo za slovenske umetnosti i kulture) indítványozására indult, non-profit, független kiadói és kulturális vállalkozás. Elsődleges célja a szerb kulturális örökség és a kölcsönhatások elektronikus archiválása, a tudományos és művészeti munkák hálózati kiadása. Kiemelt fontosságot kap a cirill betű megőrzése és megjelenítésének biztosítása a globális informatikai civilizációban, a „híd” szerep a kultúrák között, a vallási, nemzeti és polgári jogok toleranciája, különös tekintettel a délkelet-európai régióra. Az alapelvek között szerepel még a tudományos és társadalmi igények kielégítése korszerű informatikai eszközökkel, a politikai semlegesség, az ún. „elit” és „populáris” kultúra egyenjogúsága, valamint segítségnyújtás a fiatalabb tudományos kutatók és a kulturális élet szereplőinek, az információs társadalomba illeszkedés elősegítése. A célkitűzések:

Zoran Stefanović a hálózati megjelenésnek két fontos funkcióját emeli ki: egyrészt a földrajzilag széttagolt szerb nemzeti kulturális örökség összefoglalása egyetlen virtuális gyűjteménybe, másrészt a gyűjtemény bekapcsolása a balkáni nemzeteket összefoglaló BalkansKult kulturális hálózatba. A hálózatról szóló elképzeléseket egy 1995-ben megtartott konferencián vitatták meg Szolunban Albánia, Bulgária, Görögország, Macedónia, Románia, Szlovénia, Szerbia és Törökország részvételével. A hálózatban a leendő nemzeti csomópontok önálló és egyenrangú egységeket képeznek majd. A Rastko kísérleti célzattal működik: a kialakult módszertani és technológiai tapasztalatokat később kiterjesztik a BalkansKultban közreműködő nemzetekre, országokra. Feladata olyan modell létrehozása, amely követhető lehet mások számára is, éppen ezért külön figyelmet szentel a digitalizálás, a hálózati kiadói munka és a szolgáltatás módszertani és technológiai kérdéseinek, különös tekintettel a cirill írásmód internet alkalmazásaira és a többnyelvűségre.

A projekt alakulásának minden egyes lépéséről, stádiumáról, készültségi fokáról, a tervekről, az elkészült munkákról, az érintettek véleményéről, a politikai és szakmai visszhangról beszámolók, hírek, interjúk, kritikák olvashatók a megjelenés időrendi sorrendjében. A kialakulás története így áttekinthető és részleteiben is megismerhető. Egy 2002. októberi hírből például kiderül, hogy a belgrádi egyetemi könyvtárban a Rastko – Budapest, a magyarországi Országos Szerb Önkormányzat és a Narodna knjiga kiadóház szervezésében Petar Milošević szentendrei író „Websajt-stori” c. művét irodalmi esten mutatták be. A webregény első kiadása elektronikusan jelent meg a magyarországi Rastkóban, ezt követte a Belgrádban nyomtatott hagyományos könyv-változat.

A digitalizálás, a látványtervezés, a HTML-szerkesztés, frissítés és programozás professzionális internet-technológiai kiadói iroda munkája.
 

Ősi szokás az interneten

Minden könyvtár megnyitása egy-egy nagyobb szerb vallási ünnephez, egy-egy szent napjához kötődik. A választott egyházi személy egyúttal az adott elektronikus gyűjtemény védőszentjévé válik. ősi (Szent Száva-i) szokás öröklődik így – kiterjesztve az új médiumra, az internetre. A délszlávok kereszténnyé válásának időszakából eredő szokás szerint ugyanis a családok egy-egy szent oltalma alá helyezik házukat, családjukat, akinek tiszteletét az újabb nemzedék fiúi ágon hagyományozza tovább. A még ősibb rítust, az áldozatbemutatást váltotta föl a XII. században ez az ünnep. A patrónus nevenapján a házban „slava”, azaz keresztelő ünnep van (templomi ünnep esetén a slava búcsút jelent). A „svečar”, a családfő, hosszú időn át készíti elő a ceremóniát. Összejön a nagycsalád, gyertyát gyújtanak a védőszent ikonja előtt, eljön a pópa, megszenteli a házat, s ilyenkor nemcsak a meghívott vendégek, hanem a hívatlan ismerősök előtt is nyitva áll az ajtó. A vendéget érkezéskor megkínálják „slatko”-val (sűrű cukorszirupban tartósított gyümölcs), amiből egy kanállal illik enni. Az asztal bőségesen meg van rakva süteménnyel, hideg sülttel, itallal. Az ünnepi kalácsot (slavski kolač) a szertartás alatt megszentelik és megfelelő rítussal fölszelik. A nagycsalád együtt imádkozik és könyörög a görögkeleti szentekhez.

A Rastko-tékák nemcsak a megnyitás időpontját időzítették valamilyen nagy egyházi ünnepre, többségük védőszentet is választott, akinek a hagyatékát, szellemi örökségét különös műgonddal ápolják az adott gyűjteményben. Az oltalmazót ábrázoló ikonról, freskóról vagy festményről készített digitális reprodukció már a nyitóoldalakon megjelenik. Az 1054-ben bekövetkezett keleti skizma előtt élt egyházatyák és egyháztanítók a római keresztények előtt is ismertek. A Rastko védőszentjeinek ünnepnapja egyben az egyes könyvtárak „slava”-ja. A belgrádi főkönyvtár február 26-án5, Szent Száva szülőapjának, Szent Simeon-Nemanja nevenapján ünnepel. A temesvári gyűjtemény védőszentje Szent Száva (január 27.), Cetinjeben Szent Vasilija – Sv. Vasilija Ostroški (május 13.), Boka: Szent István diakónus, az első keresztény mártír – Sv. prvomučenik i Arhiđakon Stefan (dec. 27.), Magyarországon a Budapest-Szentendre-i könyvtár patrónusa Aranyszájú Szent Jánost – Sv. Jovan Zlatousti (november 26.), Bulgáriában Cirill és Metód szláv apostolok (május 24.) a védőszentek. Az ószláv írásbeliség két megalapozójaként számon tartott hittérítő testvérek nevenapja Bulgáriában állami ünnep, és a Rastko internet-kiadójának, a TIA Janus vállalatnak is keresztelő ünnepe. A boszniai Banja Luka-i központtal működő könyvtár egy XX. századi szerb szentet: a II. világháború alatt mártírhalált halt Platon érseket választotta védelmezőjéül (május 5). Németországban a lužicai szerbek (vendek – szorbok) Szent Vid (június 15.) oltalmába ajánlják magukat. Vidovdan a középkori virágzó szerb állam sorsfordító, végzetes történelmi eseményének, a Rigómezei csatának emlékezetes napja. A Skadar albániai szerb elektronikus könyvtár védőszentje Szent Simon – Simeon Mirotočivi (február 26.)
 

A főkönyvtár: Rastko – Belgrád

Többéves előkészítő munka után 1998-ban, Szent Száva napján nyitotta meg kapuit a szerb elektronikus könyvtár „főkönyvtára”. A belgrádi „anyakönyvtár” (matica) a legnagyobb állományú gyűjtemény. A dokumentumok tematikus „polcokon” vannak elrendezve: antropológia, néprajz, filológia, lingvisztika, régészet, történelem, filozófia és vallás, irodalom, dráma és színház, képzőművészetek, zene, képregény, fotográfia, film és televízió. Legtöbb a történelmi és a szépirodalmi mű, jelentős mennyiségű irodalomelméleti és a nyelvészeti szakirodalom is található.

A főbb témakörökhöz készült indexek a regionális könyvtárak állományát is integrálják, fokozatosan egyre több mutató készül el. 2002. végén a névindex mennyiségi mutatói még csak a szakirodalom egyes területeit foglalták magukban:

TÉMAKÖR

TANULMÁNY/CIKK

KÖNYV

EGYÉB

Antropológia, etnológia

140

40

Filológia, lingvisztika

120

15

Film, televízió

60

4

Irodalomtudomány

400

40

Képzőművészet

120

24 virtuális galéria

Színház, dráma

60

15

90 dráma

Történelem

210

90

Zene

19

1

90 dalszöveg, 40 link

 

A digitalizált szépirodalmi művek között megvannak az iskolákban is oktatott alapművek, mint amilyenek a szerb népköltészet legismertebb hősénekei (Smrt Smail Age Čengića stb.) vagy a nagy nyelvújító és irodalomszervező, Vuk Stefanović Karadžić munkái, többek között népköltési gyűjteménye, az első szerb olvasókönyv, a „bukvar”, az 1847-ben Bécsben készült Újszövetség (Novi zavjet) fordítás. Kiemelt hely jut a görögkeleti egyházatyák irodalmának, a pravoszláv egyháztörténetnek. A Jelisaveta projekt keretében elkészült a görögkeleti óegyházi (ószláv) nyelvű újszövetség. A nyelvészet polcon szlavisztikai tanulmányok, szerb etimológiai szótár. Jelentős állomány van drámaelméletből, -kritikából és eredeti színpadi műből. A fotótörténeti tárban néhány XX. század eleji és I. világháborús fényképészet-történeti kiadvány, de vannak kortárs alkotóktól is monografikus albumok és virtuális kiállítások.

A digitalizált mű terjedelmét, összetettségét ikonok jelölik, amelyek alapján első pillantásra megállapítható: a) könyvnyi terjedelmű elektronikus kiadás, b) könyvrészlet, c) cikk, tanulmány, vagy más kisebb önálló mű, d) ismertető vagy idegen nyelvű összefoglaló található-e a könyvtárban. A dokumentumok legtöbbje HTML vagy PDF formátumban érhető el.

1. ábra
A mű terjedelmét, teljességét jelző ikonok

Forrás helye: http://www.rastko.org.yu/knjizevnost/usmena/index.html 

 

A tartalmi almenük figyelemfelhívással kezdődnek: a legközelebb megjelenő mű vagy művek listája olvasható az első sorokban.

Magát a művet többféle információ is körülveszi:

A klasszikus vagy népszerű szerzőknek virtuális olvasókuckót szentelnek. Tekintélyes számban vannak meg kortárs szerzők művei. Milorad Pavić írónak, Miodrag Pavlović irodalomtörténésznek, Vlada Jerotić filozófusnak, Nikola Tesla fizikusnak külön bejáratú olvasóterme van. Gazdag információs környezet vesz körül egy-egy szűkebb témakört is: Zoran Stefanović Orpheus szláv lantja c. drámájának forrásszövegein kívül az Orphica problémakör feldolgozásához fűződő egyéb tanulmányok, előadásról szóló kritikák is fölkerülnek, sőt egy Orphica enciklopédiát is találhatunk.

A Novosti (Hírek) rovat naplószerűen tájékoztat az újításokról, fejleményekről, a frissen bekerült főbb művekről, az újabb könyvtárakról, egy-egy bemutatóról, beszámol az internetettel és információs társadalommal foglalkozó eseményekről, tanácskozásokról, kutatásokról vagy más érdekesnek ítélt webhelyekre irányítja a figyelmet, mint pl. a peći patriarchátus elektronikus könyvtára, a szerb régészeti portál, az internet és cirill betűről tartott konferencia vagy a Kodovi slovenske kulture interdiszciplináris (folklorisztikával, etnolingvisztikával, etnoszemiotikával, antropológiával, etimológiával, balkanisztikáával és indoeuropisztikával foglalkozó) kiadvány.

A főkönyvtár jelenteti meg a Rastkov glasnik (Rastko Hírmondója) című internetes lapot is, amely a projekttel kapcsolatos híreket, újdonságokat, kritikákat, véleményeket közli.
 

Regionális könyvtárak

A tartományi, illetve regionális könyvtárak állománya a terület kultúrájának, történelmének jellegzetességeit hordozza. Az alapvetésekben meghatározott eredeti szándék szerint „a régió vertikális és horizontális kulturális integrációját” célozzák meg a digitális gyűjtemények. A helyi filiálék maguk biztosítják a működési feltételeket, és fokozatosan kapcsolódnak be a projektbe. Kialakítási helyük egy-egy kiemelkedő szerb történeti-művelődési centrum határon innen: a mostani Jugoszlávia régiói, tartományai, és határon túl: a szomszédos vagy távolabbi országok szerb diaszpórái révén. Tizenegy regionális gyűjtemény nyitotta meg eddig kapuját egy-egy nagy tiszteletű keleti szent napján, ezek a megnyitás időrendjében:

1. Temesvár (Románia, hálózati megnyitás 1999)

http://banat.ro/banat/rastko/001a.htm

A romániai szerb művelődési egyesületek és intézmények (többek között a Román Kulturális Minisztérium) működtetik. A romániai szerbek elsősorban irodalmi művekkel, egyháztörténettel, művészettörténettel jelennek meg. Kevesebb a szerb nyelvű szerb szépirodalmi alkotás, több a szerb irodalom román fordításban. Kapcsolópontokkal más romániai elektronikus gyűjtemény, e-könyvkiadó és szlavisztika portál is fölkereshető6.
 

2. Cetinje (Crna Gora azaz Montenegró, 2000)

http://www.rastko.org.yu/rastko-cg/index_c.html

Az elektronikus könyvtár védőszentje, Szent Vasilije Ostroški (Jovanović) a XVII. században élt, sok montenegrói családnak is oltalmazója. Crna Gora az ortodox vallás nyugati határmezsgyéje, a középkorban és ma is számos kolostor működik itt. A gyűjtemény jelentős része egyháztörténeti, teológiai mű, és föllelhető Crna Gora szülöttjének, a nagy szerb nyelvújítónak, Petar Petrović Njegoš opusa is.
 

3. Gračanica-Peć (Kosovo-Metohija, 1999-2000)

http://www.kosovo.com/rastko-kosovo/index.html

A földrajzi térség a szerb kultúra bölcsőhelye. Kezdetben a főkönyvtár egyik „fiókja” volt, 2000 húsvétjától önálló egységként működik. Kevés még az eredeti dokumentum, főként középkori történeti elektronikus szövegkiadások és a legújabb-kori etnikai migrációs és háborús eseményekhez kapcsolódó cikkek, tanulmányok olvashatók.
 

4. Boka (Crna Gora-i tengermellék és a hozzá tartozó hegyvidékek, egyházi megyék, 2001)

http://www.rastko.org.yu/rastko-bo/index_l.html

A térség szerb vonatkozású történeti dokumentumaiból említem meg I. Tvrtko bosnyák király Dubrovniknak adományozott oklevelét digitális fakszimile kiadásban; egy XVI-XVIII. századi művelődéstörténeti monográfiát (humanizmus, reneszánsz, barokk, felvilágosodás), ismertetőt a görögkeleti kolostorokról.
 

5. Budapest – Szentendre (Magyarország, 2001)

http://www.rastko.org.yu/rastko-hu/index.html

Aranyszájú Szent János a magyarországi Rastko nyitóoldalán
 

Hat digitalizált kötet teljes tartalma olvasható belgrádi szolgáltatógépről:

  1. Davidov, D. – Medaković, D.: Sentandreja – egy Szentendre monográfia;

  2. Vuković, Kosta: Mihailo Živković – egy XVIII-XIX. századi budapesten született ikonfestőről szóló könyv, szerzője a szentendrei Görögkeleti Egyházművészeti Gyűjtemény kusztosza;

  3. Milošević, Petar: Websajt-stori – egy ma született web-regény;

  4. Stepanov, Milan: Život oca Radovana, prote mohačkoga – a Szerb Tudományos Akadémia Etnográfiai Osztályának 1994-es kiadványa a múlt század első felében Mohácson tevékenykedő görögkeleti lelkész életéről;

  5. Ređen, Jelka : Sibinjanin Janko : legende o rođenju i smrti – egy Hunyadi Jánosról szóló szerb történeti hősénekről szóló tanulmány;

  6. Dujmov, Dragomir: Beli putevi – a Budapesti Szerb Kisebbségi Önkormányzatok kiadásában, 2000-ben megjelent regény elektronikus kiadása.

Tudván azt, hogy a szentendrei görögkeleti egyházmegye könyvtára a Jugoszlávia határain kívül lévő gyűjtemények közül jelentőségében és nagyságában mindjárt a khilandari után következik7, reményteljesen várhatjuk a Rastko magyarországi régiójának digitális fejleményeit.
 

6. Kijev – Lavov (Ukrajna, 2001)

http://www.rastko.org.yu/rastko-ukr/index.html

A szerb-orosz-ukrán irodalmi, művelődéstörténeti és jelenkori kulturális kapcsolatok dokumentumai olvashatók műfordításokban, egyéb serbicákban. Az ukrán fejlesztőkkel közös projektet képez a cirill írásmód elektronikus megjelenítése, alkalmazása és az ószláv szövegek internet-kiadása.
 

7. Banja Luka (Bosznia, 2002)

http://www.rastko.org.yu/rastko-bl/index_l.html

A legjelentősebb digitális feldolgozások: az ismert népi realista bosnyák-szerb író, Petar Kočić teljes opusza, Vladimir Ćorović történész összegyűjtött művei, XVI-XVIII. századi boszniai ikonokról szóló művészettörténeti monográfia gazdag illusztrációs anyaggal, tanulmánysorozat a bosznia-hercegovinai pravoszláv egyháztörténetről.
 

8. B’lgaria (Bulgária, 2002)

http://www.rastko.org.yu/rastko-bg/index.php

Bolgár szerbistákkal, Szerbiában élő bolgaristákkal és a bolgár Liter.Net portállal együttműködve hozták létre a gyűjteményt. A fordításirodalom retrospektív bibliográfiája folyamatosan bővül. Történelem, folklór, nyelvészet, művészettörténet, irodalomtudomány, szépirodalmi műfordítások is olvashatók.
 

9. Lužica (németországi szorbok, 2002)

http://www.rastko.org.yu/rastko-lu/index_l.html

A legkisebb szerb népcsoport, a szorbok vagy vendek irodalmát, történelmét, hagyományait, művészetét, kapcsolatait leíró dokumentumok tárhelye.
 

10. Polska (Lengyelország, 2002)

http://www.rastko.org.yu/rastko-pl/index.php

A lengyel-szerb kapcsolatok gazdag tárháza.

A menü: szépirodalom, nyelvészet, folklór, történelem, művészet, fordításirodalom, bibliográfia. Branislava Stojanović Serbica u Poljskoj c. bibliográfiáját átfutva mindjárt szembeötlik a Nobel-díjas jugoszláv (szerb) íróról, Ivo Andrićról8 regisztrált lengyel irodalom hallatlan gazdagsága: az 1922-2002-ig terjedő időszakban mintegy tíz oldalnyi tételleírás található. A lengyel-szerb irodalmi kapcsolatok történetének kutatásához kiváló tájékoztató és információs forrásokat szolgáltat ez a webhely.
 

11. Shkodër (Skadar – Albánia, 2002)

http://www.rastko.org.yu/rastko-al/index_l.php

Kétnyelvű: albán – szerb szépirodalmi és népköltészeti alkotások, történelem, jelenkori publicisztika, tanulmányok olvashatók az Albániában élő szerbekről, kultúrájukról, kapcsolataikról.
 

Keresési segédletek, infoösvények

A Rastko nem készít külön katalógust. A projekt kezdetén a hierarchikus tematikus elrendezés és a Google keresője nyújtott segítséget a keresésben, később ez kibővült szerzői indexszel. Az angol nyelvű dokumentumokhoz külön szerzői névindex készül. Az adatkinyerés módozatai minden bizonnyal még sok fejlesztőmunkát rónak a Rastko projekt alkotóira. Említsek csak egy problémát: sohasem jönnénk rá, hogy a szerbiai archeológiai körökben is nagyra becsült szabadkai régészről, Szekeres László munkásságáról is van dokumentum a virtuális gyűjteményben, ha nevét csak magyarul keressük, mert csak Laslo Sekerešt találunk. Árulkodó jel: a Rastko dokumentumainak adatait nem könyvtárosok rendezik. A jugoszláviai katalogizálási gyakorlatban egyébként – a többnyelvűség és a többféle írásmód miatt – kétféle regisztráció használatos: az egyikben a besorolási adatokat a cirill betűs azbuka (АБВД…) szerint rendezik; minden nem cirill írásmódú nevet a fonetikus hangzás szerint cirill transzkripciónak vetnek alá (Shakespeare = Шекспир; Szekeres = Секереш, Nietzsche = Ниче, egy magyar név pl. így alakul: Sütheő Tünde = Шите Тинда9). Ez a gyakorlat teljes egészében megfelel a szerb cirill helyesírás szabályainak. A másik, a latin betűs, ABC betűrendes katalógus a latin írásrendszerű regiszterekhez hasonlóan a cirill betűs neveket az ISO szabályokhoz hasonlóan transzliterálják, a latin írásmódúakat pedig eredeti alakban jegyzik10. A Rastko cirill azbuka szerinti indexszel rendelkezik, ennek egy variációja a latin írással megjelenő, de az azbuka rendjét (!) követő névindex.

A menük, almenük szintjének megfelelően további, a temához tartozó, annotációval ellátott csatolómezők jelzik, hol lehet tovább tájékozódni, további információkat szerezni a szlávsággal, a Balkánnal kapcsolatban vagy egy-egy tudományágban, szűkebb szakterületi témakörben. Az oldalak egyben infoösvényekként is funkcionálnak. Több, a témához szorosan kapcsolódó gyűjtemény tükrözése is helyet kap a fő domainen. Tükrözik többek között a szerb cirill betű portálját11, a Jelisaveta projektot12, a Crna Gora-i és Tengermelléki Pravoszláv Egyházmegye hivatalos honalapját13. A webszerkesztők sohasem felejtik el jól észrevehető helyen megadni az eredeti szerver címét.
 

A cirill betű

A http://www.rastko.org.yu/  főoldal cirill betűs nyitóoldalt hív meg. A keretben lévő menügombok között    (betűváltás) vagy a „Latinica/ Latin Script”, illetve „Ćirilica/Cyrillic Script” feliratú gombokkal egyik írásmódról a másikra válthatunk. A menüpontokat tartalmazó fejléc a menürendszerben a keret állandó eleme, így tetszés szerint bármikor lehet váltani latinról cirillre és fordítva – feltéve, hogy a böngésző is támogatja a megfelelő fontkészletet. A transzliteráció nem automatikus, az egyes változatok külön fájlként vannak tárolva és külön dokumentumként hívhatók meg.

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmánya szerint14 a hivatalos nyelv a szerb nyelv ekav és ijekav változata, írásmódja a cirill és a latin. Az 1990-es évek óta a gyakorlatban erőteljesen terjeszkedik az elsődlegesnek kitüntetett hivatalos írásmód, a cirill. A latin írásmód használatát alacsonyabb szintű, helyi törvények szabályozzák. A cirill betű használata nehézkesen terjed a számítógépesített hivatali közegekben. A Rastko kezdettől fogva – hivatali és magánszférában egyaránt – kiemelt feladatául tűzte ki az írásmód elterjesztését a számítógépes világban, szorgalmazza a különféle írásmódok gyors és könnyű konvertálhatóságának megoldását. A cirill-pártiak több konferencián, tanácskozáson is sérelmezték, hogy a nyugatról beözönlő latin betűs szoftverek az állampolgárok alkotmányos jogának gyakorlását akadályozzák azáltal, hogy nem rendelkeznek megfelelő minőségű cirill alkalmazásokkal. A szerbiai kormány néhány éve még semmibe vette a Rastko elszánt kultúramentő és – teremtő digitalizálási projektjét, sehogyan sem támogatta. A cirill írásmód ügye viszont a szerb polgárok és a kormány közös fellépéséhez vezetett. A Rastko Hírmondója 2002 novemberében beszámol arról, hogy a hatóság törvénytervezetet készít elő, amelyben a francia és a magyar15 megoldásokhoz hasonlóan szabályozni kívánják az elektronikus, különösen az e-kormányzati és közigazgatási szolgáltatásokat. Az információs-technológiai eszközöket is érintő nyelvvédelmi törvénytől azt várják, hogy a hivatalokban és intézményekben a JSZK alkotmányával összhangban végre teret nyerhet a cirill írásmód16.

A hivatali alkalmazáson kívül a Rastko a nyelvtörténeti szempontból jelentős betű- és hangjelölő megoldásokat is kutatja. Az egyre elfogadottabbá váló UNICODE rendelkezik ugyan szabványos cirill fontkészlettel, ám nem alkalmas a régi szövegek megjelenítésére, s nem született még meg az óegyházi betűk karakterkészletének szabványa sem, amelyekkel jelölni lehetne a diakritikus jeleket, akcentusokat, aspirátákat (hehezeteket) is. Az első eredmény az orosz Jelisaveta projekt Irmologion17 elnevezésű cirill karaktereivel olvasható ószláv Biblia újszövetségi része, amely az Orosz Bibliatársulat 1993-as kiadásának szövegét vette alapul.

Máté evangéliuma a szláv óegyházi bibliában, Irmologion fontkészlettel
 

A tükrözött cirill betű portálja letölthető forrásanyagokat kínál a különféle operációs rendszerek alatt használható fontokról, billentyűzetkiosztásról, elektronikus levelezésben való megjelenítésről és egyéb alkalmazásokról.
 

Digitális téka, kiadói, információs, integrációs funkciók, identitásmegőrzés?

A projektben együttesen nyilvánulnak meg a gyűjtemény – a téka –, az elektronikus kiadói, az információs és integrációs funkciók A digitalizált tartalom igényes munka eredménye, legyen szó filológiai hitelességről vagy a felhasználó szempontjából előnyös megjelenítési módról. Az alapelv, miszerint a művek „hiteles virtuális rekonstrukció”-ját kívánják létrehozni (verna virtualna rekonstrukcija), megvalósulni látszik. A főkönyvtárban több dokumentum van, nagyobb a tematikai választék. A regionális könyvtáraknak erősebb a portál jellege: kevesebb digitalizált dokumentum, több csatolás van egyéb forrásokhoz. Az egység, a teljesség illúzióját növelik a kapcsolatok, linkek, kiegészítő információk, az internet integrációs lehetősége. A digitalizálási munkán túl az elektronikus kiadási feladatok is teljesülnek: az elektronikus megjelenés feltételeinek megteremtése, webszerekesztés, szerzői jogok rendezése, tartalomért vállalt felelősség és az internet-kiadás feltételeit, a hálózati megjelenés folytonosságát biztosítják.

Fölfedezhetjük a pontosan körvonalazott gyűjtőkör és a hosszú távú megőrzés szándékát, a közgyűjteményekre jellemző szabad hozzáférés lehetőségét, a közművelődés szolgálatába állított elhivatottságot. A könyvtári funkciók közül hiányzik az, amit „feltártságnak” nevezünk, s ami a jól feltártság eredménye: a „jól kereshetőség”. A Rastko elektronikus könyvtár főkapujának megnyitása óta jelentős bővülés, fejlesztés tapasztalható, kár lenne, ha ez a terület kimaradna a fejlesztésekből.

A nemzeti kultúrkincs megőrzése alapeszméje köré szervezett hálózati digitális könyvtár egy perem-helyzetbe szorult kis nép integrációs törekvését tükrözik. Egy, a Nyugat és a Kelet – földrajzi, történelmi, politikai, hagyománybeli – többszörösen is nagy vízválasztó mentén kialakult sajátos kultúráról van szó, amely gyökereivel mélyen kapaszkodik balkániságához, szemléletmódjában viszont teljes nyitottsággal fordul az új kor új szellemisége és lehetőségei felé. Egyszerre van benne jelen új és régi. A globalizációval foglalkozó szakirodalom több helyen foglalkozik a kultúra uniformizálódásával, a nemzeti identitás transzformációjával,18 hibridizációjával19. A Rastko projektben megnyilvánuló ragaszkodás a hagyományokhoz, a nyelvi, írásbeli tradíciókhoz, e megközelítések nézőpontjából védekezés és esélykeresés a nemzeti kulturális túlélésre. Helmut Schmidt röviden így fogalmazta meg ezt a törekvést: „Mindazonáltal a saját nyelvi tradícióink védelme ... a túlélés záloga”20
 

A Rastko Magyarország szempontjából

A Rastko virtuális gyűjteményt Magyarországon sikerrel kereshetik fel diákok, egyetemi hallgatók, szlavisztikával foglalkozó tudományos kutatók, a görögkeleti egyháztörténetet kedvelő olvasók vagy azok, akik egyszerűen csak a nemzetiségi, kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődnek. A Szerb Országos Önkormányzat 1999-es tájékoztató füzetének adatai szerint szerb tannyelvű tagozat működik 14 település egy-egy általános iskolájában (ezek közül csak kettőben van felső tagozat is), 1 gimnázium működik és 3 felsőoktatási intézményben van szerb tanszék. Ezeken a helyeken kisebb-nagyobb könyvtár is található. A jelentősebb szerb könyvállományok: Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szerb Országos Önkormányzat könyvtára (mindkettő Budapesten), Görögkeleti Szerb Püspöki Könyvtár (Szentendre). Az egykori szerb felekezeti iskolaépületekben vagy az időközben megüresedett parókiákon elhelyezett szerb klubok is működtetnek kisebb könyvtárat, több helyen a községi, városi vagy megyei intézménnyel együttműködve. A magyarországi Szerb Ortodox Egyház lelkészei mintegy ötezer hívőről gondoskodnak. A szerb közösségek körül kialakult gyűjteményeket csak nagy erőfeszítések árán sikerül frissíteni, karbantartani, a beszerzések akadoznak, megfelelő szaktudású könyvtáros, jó, ha egy-két helyen van. Gaschler Rezső a Pest megyei nemzetiségi települések könyvtári ellátottságáról 1988-ban, a rendszerváltozás előtt készített körképet, adati szerint „a 8 délszláv településből 3 ... vett állományba nemzetiségi könyvet”21. Danilo Urošević rendszerváltás utáni, 1992-ben készült országos felmérése a kevés kivételtől eltekintve ugyancsak romos, elavult állományú könyvtárakról, lesújtó könyv-ellátottsági helyzetről ad számot22. Az utóbbi idők történelmi és politikai változásainak hatására észlelhető kisebbségi „etnikai reneszánsz”, az asszimilációval egyidejű disszimilációs folyamatok23, a korábbi tájékozódási és információforrások iránti igényt is megváltoztatja. E dinamikus változást jelentősen segítheti a Rastko projekt.

Nem kevésbé fontos ez a digitális téka a magyarországi szerb nemzetiség megnyilatkozása szempontjából sem: publikálási, információnyújtási lehetőséget, könnyű elérést, szélesebb olvasóközönséget jelenthet, bekapcsolódást a virtuális szerb kultúrába, amelyben már most vannak hungarikumok is, s várhatóan egyre több lesz belőlük a Rastko szerb elektronikus könyvtárban.
 

Irodalom, jegyzetek

  1. Huntington kifejezése. HUNTINGTON, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Bp. : Európa, 1999, pp. 195-251.

  2. A szerb nevek írásmódja a gyakorlatban nem egységes: A JSZK Alkotmánya szerint a hivatalos nyelv az ekav és az ijekav kiejtésű szerb, írásmódja a cirill, korlátozottan elfogadott a latin írásmód is (többnyire az ekav dialektusban). A latin írásmód egyébként megegyezik az ISO DIS 2805 (MSZ 3394/1988; a variálódó jelölések közül: љ = lj, њ = nj, ҳ = h) cirillről latinra írás mellékjeles betűivel. Ha a szerbet cirill írásmódú nyelvnek tekintjük, akkor a magyar helyesírás érvényben lévő szabályai szerint „a nem latin betűs írású nyelvek neveit ... a magyar ábécé betűivel... írjuk át” (A magyar helyesírás szabályai. 11. kiad., 218. pont) mégpedig az ejtésben legközelebb álló betűt használjuk.
    Ч = cs, ђ = ty, c = sz, җ = zs stb. Az átírás lépései: cirill betű – fonetikus kiejtés – transzkripció. Ez az átírási módszer sok esetben az ekav és ijekav dialektusok miatt sem egységes, és torzulásokhoz vezet: pl. Милошевич: Milosevity (magyar helyesírás szerinti átírás), Milosevics (torzított transzkripció), Milošević (transzliteráció), Milošević (latin betűs eredeti, nem szükséges az átírás). A Rastko cirill betűvel kapcsolatos állásfoglalása miatt cikkemben áthidaló megoldásként nemzetközi transzliterációval cirillről latinra írom át a neveket: Rastko, Nemanja, Andrić, Sibinjanin Janko, Čengić stb. (ejtsd: Rasztko, Nemanya, Andrity, Szibinyanin Janko, Csengity). Az átírás menete: cirill betű – transzliteráció – (fonetikus kiejtés). A magyarul meghonosodott névalakokat a megszokott magyar formában írom (Szent Száva). A kérdés összetettségéről ld. még: SZLOBODA János: Szabály vagy szabálytalanság? In: Magyar nyelvőr. 124/2 (2000): pp. 164-167.

  3. JIREČEK, Konstantin: Istorija srba. 1-2. Beograd : Zmaj, 1990. Eredeti kiad.: Geschichte der Serben. Wien, 1912. 1. vol.,, pp. 147-186.

  4. Művei megtalálhatók a Rastko drámagyűjteményében

  5. A szerb pravoszláv (Julius naptár szerinti) kalendáriumban lévő szentek ünnepnapjai, itt a gregorián naptár szerinti dátumot közlöm

  6. Román e-könyvtár: http://biblioteca.euroweb.ro/
    Szlavisztika-portál: http://kapija.narod.ru/it_webcatal.htm

  7. Vö. SINDIK, Nadežda: Opis rukopisa i starih štampanih knjiga biblioteke Srpske pravoslavne eparhije budimske u Sentandreji. Beograd : Narodna biblioteka Srbije ; Novi Sad : Matica srpska, 1991. p.1.

  8. Horvát vagy szerb nemzetiségű-e Andriæ – a jugoszláv identitás széthullása után jellegzetesen komplex és sokszor eldönthetetlen jellegű kérdés. Andriæ Travnikban (Bosznia) született, a travniki Sveti Ivan Krstitelj – Keresztelő Szent Jánosról nevezett templomban katolikus keresztségben részesült, Višegradban és Szarajevóban járt iskolába, Zágrábban, Bécsben, Krakkóban volt egyetemi hallgató (a krakkói egyetemen később díszdoktorrá avatták), több Nyugat-Európa-i országban teljesített diplomáciai szolgálatot, majd Belgrádban élt. Főleg szerb irodalmi körökben mozgott. Hagyatékát egy belgrádi székhelyű alapítvány gondozza (Zadužbina Ive Andrića http://www.ivoandric.org.yu/). A Magyar Nagylexikon szócikke szerint szerb író (2. köt., Akad. K., Budapest, 1994.) Milosevits Péter (Petar Milošević) A szerb irodalom története c. felsőoktatási tankönyvében: „boszniai születésű horvát származású jugoszláv érzelmű szerb író” (Bp. : Nemzeti Tankvk., 1998, p. 353). Andrić 1961-ben kapott Nobel-díjat.

  9. Latin betűvel: Šekspir, Sekereš, Niče, Šite Tinda

  10. TODOROVIĆ, Mara: Odrednica imenskog kataloga. Novi Sad : Biblioteka Matice srpske, 1985. (Bibliotekarske novosti. Promena izdanja; 4), p. 8. ; BABOVIĆ, Mirjana.- JANČIĆ, Svetlana: Alfabetski katalog monografskih publikacija. Beograd, 1985. (Stručna bibliotekarska literatura), pp. 16-17.

  11. eredeti: http://www.srpsko-pismo.org/
    tükrözés:
    http://www.rastko.org.yu/projekti/cirilica/index.html

  12. eredeti: http://elisaveta.hypermart.net/
    tükrözés:
    http://www.rastko.org.yu/projekti/elisaveta/index_l.html  

  13. eredeti: http://www.mitropolija.cg.yu/
    tükrözés:
    http://www.rastko.org.yu/mitropolija/index.html

  14. Ustav Savezne Republike Jugoslavije (1992). Odeljak I. Osnovne odredbe. Član 15.

  15. Minden bizonnyal a 2001. évi XCVI. Törvényre hivatkoznak a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről

  16. A szociológusok az egyes nyelvtörvények születését a nemzeti identitás válságával hozzák összefüggésbe. A nemzetállamok kormányai válságkezelésként a nemzeti identitás védelmezése miatt szabályozzák a nyelvhasználatot. Vö: BÍRÓ Gáspár: A nemzetállam válsága? In: Globalizáció és nemzeti érdek. Bp. : MTA, 1997, pp.101-109. (Magyarország az ezredfordulón. 1.)

  17. Irmologion: görögkeleti hangjegyes szertartáskönyv

  18. Vö: ÉGER György: Regionalizmus, határok és kisebbségek a kelet-Közép-Európában. In: Regionalizmus. Bp : Osiris, 2000. (Pro minoritate könyvek), pp. 9-47. Uo: Az identitás típusai és azok változása, pp. 241-244. és Huntington i.m. és Huntington (1999)

  19. Többek között: Tomlinson, John: Globalization and culture. Chicago : Univ. of Chicago Pr., 1999. Ismerteti: Bánhegyi Zsolt. In: INCO. 2001. július 30.
    www.inco.hu/inco6/global/cikk3h.htm

  20. SCHMIDT, Helmut: A globalizáció : politikai, gazdasági és kulturális kihívások. Bp. : Európa, 1999, p. 109.

  21. GASCHLER Rezső: Pest megyei nemzetiségi települések könyvtári ellátottságáról. In: Pest M.Könyvt. 34. évf. 1. sz. (1990), pp. 9-13.

  22. UROŠEVIĆ, Danilo: Srpske biblioteke u Mađarskoj. In: Srpske narodne novine. 1992/46. Melléklet, pp. 1-8.

  23. Vö HOÓZ István: Népszámlálás és nemzetiség. In: Kárpát-medencei önismeret. Szerk. Cholnoky Győző. Budapest : Lucidus, 2001. (Kisebbségkutatás könyvek), pp. 69-77. A disszimiláció megnyilvánulásai: a nagyszülők anyanyelvének újratanulása, a vallás iránti, nemzeti kultúra iránti fokozottabb érdeklődés, a népszámláláskor a nemzetiség fölvállalása, nemzetiségi tannyelvű tagozatba való beiskolázás stb. Magyarországon az 1990-es adatokhoz képest 2001-ben 14,7 %-kal többen vallották magukat szerb anyanyelvűnek, a szerb nemzetiséghez tarozók száma 31 %-kal növekedett (vö: Népszámlálás 2001. 4. Nemzetiségi kötődés: a nemzeti, etnikai kisebbségek adatai. Bp. : KSH, 2002.
    http://www.nepszamlalas2001.hu/dokumentumok/sajto08 31.shtml). A mindennapokban gyakori jelenség továbbá a magyarországi szerb írók nevének többféle aláírása: a magyar nyelvű cikkekben, pl. Urosevics/Urosevits, Vujicsics, az anyanyelvükön megjelenőkben: Uroševiæ, Vujičić.
     

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek