Kétszáz esztendeje él és gyarapodik a gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) által életre hívott gyűjtemény, melynek hivatalos elfogadását az 1802 márciusában kelt „felségfolyamodvány” indította el. I. Ferenc királyhoz benyújtott folyamodványában Széchényi Ferenc azt kérte az uralkodótól, hogy gyűjteményét, melyet „több év során fáradtsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, melynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, amelyre mindig törekedtem és törekszem szentelhessem.”

Széchényi a folyamodvány kedvező elbírálása után, 1802 november 25-én írta alá az alapító okiratot, melyet az uralkodó másnap megerősített aláírásával, s ezzel létrejött a Bibliotheca Hungarica Széchényiano-Regnicolaris, azaz a Széchényi Országos Magyar Könyvtár.

A nyilvános intézményként működő központi gyűjtemény (1808-ban nemzeti múzeummá bővülve) gyűjteményszervezési és tudományos célja az volt, hogy a nemzet történelmére vonatkozó emlékeket összegyűjtse és bemutassa.

A 2002-ben születésének bicentenáriumát ünneplő két nemzeti intézmény egész éven át tartó rendezvénysorozattal köszöntötte a nemzeti könyvtár- és múzeumügy e fontos dátumát.

Az emlékév programjai a következő négy gondolat köré szerveződtek: „Hagyomány és nemzettudat” (Széchényi Ferenc szobrának megkoszorúzása; A magyarországi múzeumok 200 éve; konferencia Bod Péterről; két kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban); „Egyén -család - társadalom” hangzott a megemlékezések második szakaszának mottója, melynek során tudományos ülésekre, megemlékezésekre s mindkét intézményben egy-egy híres kiállításra (Világ magyarjai a Magyar Nemzeti Múzeumért, ill. Uralkodók és Corvinák) került sor. A kultúra egyetemességét állította a középpontba az emlékév harmadik szakasza, melyhez elsősorban nemzetközi konferenciák kapcsolódtak. A „Nemzeti intézmények – polgári művelődés” mottó jegyében zajlottak az utolsó hetek megemlékezései (konferencia az európai nemzeti könyvtárak megalakulásáról; a Kárpát-medence könyvtárai főigazgatóinak értekezlete, valamint az OSZK és az MNM történetét bemutató kiállítás).

Az Uralkodók és Corvinák c. kötet címlapja

A két intézmény az ünnepi megemlékezések, konferenciák, kiállítások mellett tartalmas kiadványok közreadásával állított emléket az évfordulónak. A gazdag kínálatból most csak az OSZK és a Magyar Könyvklub közös kiadásában megjelentetett, a könyvtár kéziratos és nyomtatott kincseinek legjavát 500 színes fotón bemutató albumot említjük (címe: Kincsek a nemzet könyvtárából), s két kiállítási katalógusra hívjuk fel a figyelmüket: a két jubileumi kiállítás az Uralkodók és Corvinák c., valamint az Országos Széchényi Könyvtár történetét bemutató Aere perennius. Ércnél maradandóbb c. kiállítás.

Az OSZK Kézirattára által rendezett Corvina kiállításon Mátyás könyvtárának legszebb kéziratos műveit láthatták az érdeklődők, többek között olyan firenzei kódexeket, amelyekről nemrégiben fedezte fel a kutatás, hogy Mátyás megrendelésére, a Corvinák számára készültek. A kiállításról készült igényes kivitelezésű és szerkesztésű (azonos című) műben Karsay Orsolya, Pócs Dániel, Földesi Ferenc, Wehli Tünde, Pajorin Klára, Mikó Árpád és Madas Edit tanulmányai találhatók (angol fordításban is), valamint Angela Dillon Bussi tanulmánya (olaszul és magyarul) a Corvina-könyvtár és Firenze kapcsolatáról. Illusztrációk és kódexleírások egészítik ki a gyönyörű könyvet, melynek szerkesztője Karsay Orsolya, munkatársa pedig Földesi Ferenc. Az OSZK történetét bemutató, Aere perennius. Ércnél maradandóbb c. kiállításról készült gyönyörű katalógus szerkesztője pedig Ferenczy Endréné volt.

Petrus Ransanus: Epitoma Rerum Hungaricarum c. 1490-92 között Nápolyban készült kódexének miniatúrája a királyi párt és Ransanust ábrázolja. Az Epitoma a magyar történelem rövid foglalata. Jankovich Miklós 1830-as gyűjteményével került az Országos Széchényi Könyvtárba.