48. évfolyam, 2002. 3. szám

Archívum

A sajtótörténeti és művelődéstörténeti vonatkozású írás egy rövid életű kiadói vállalkozás sorsát mutatja be. A trianoni döntés után, román uralom alá kerülve, Erdélyben is ki kellett építeni az irodalmi, kulturális élet intézményeit. A Vajdasághoz és Szlovákiához képest jobban lehetett támaszkodni az irodalmi, kulturális hagyományokra, de így is szükség volt új nyomdák, kiadóvállalatok, folyóiratok szervezésére és az olvasók megnyerésére is. A húszas évek elején egymás után indultak az új folyóiratok, bár többségük anyagi források hiányában gyorsan megszűnt. A kiadói vállalkozások közül csak kettő (a konzervatív Minerva és az Erdélyi Szépmíves Céh) maradt hosszabb távon életképes. 1921-ben alakult meg az első romániai magyar kiadói szövetkezés Kaláka néven. 1923-ban a hozzájuk csatlakozott irodalmárokból álló csoportnak sikerült egy rövid időre összebékíteni és egy közös kiadói vállalkozás keretében összehozni az irodalmi jobb- és baloldalt, melynek eredményeképpen 1923-ban megalakult a Haladás társaság, Szentimrei Jenő igazgatása alatt. Az előző kiadóknál lévő Pásztortűz és a Vasárnapi Újság c. folyóiratok kiadása is az új kiadóhoz, a Haladáshoz került. A kezdeti sikerek hatására már tervezték a vajdasági és a szlovákiai magyar irodalmárok csatlakozását is az erdélyiek vállalkozásához. Az együttműködési készség azonban személyi és felfogásbeli ellentétek miatt, rövidesen felbomlott, a tőkehiány is nehezítette a társaság működését, végül a konzervatívok kezdték kiszorítani a kalákásokat, s 1924-tavaszára megszűntették a Haladást. A tanulmány beszámol a Haladás sikeres utolsó vállalkozásáról, az Írói Olimpiász c. eseménysorozatról, amelyen lehetőséget adtak az erdélyi íróknak arra, hogy széles közönség előtt bemutatkozzanak.

(475 – 482. oldal)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek