48. évfolyam, 2002. 3. szám

Archívum

A nyilvános könyvtári ellátásról szóló 1997. évi CXL törvény új alapokra helyezte a magyar könyvtárügyet. A Könyvtári Intézet 2001 tavaszán a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából megkezdte a magyarországi kistelepülések könyvtári ellátási helyzetének vizsgálatát. A könyvtári rendszer továbbfejlesztése, a helyszíntől független esélyegyenlőség biztosítása a minőségi szolgáltatásokhoz és a dokumentum és információs javakhoz való hozzáféréshez megköveteli azt, hogy a szakma, az ágazati irányítás pontos képpel rendelkezzen arról, hogy a törvény biztosította ellátási keretek és elvárások hogyan érvényesülnek a kistelepülési könyvtári ellátás napi gyakorlatában. A vizsgálati jelentést két szakirodalmi szemle teszi teljessé. Az egyik a kistelepülési könyvtári ellátás nemzetközi gyakorlatát mutatja be (ld. e számban Mihály Alíz szemléjét), a másik összeállítás pedig történeti áttekintést nyújt a hazai szaksajtó két vezető lapjában 1960 és 2000 között megjelent írásokból válogatva. A tanulmány alapján készült cikk a következők szerint mutatja be a témát: Magyarország demográfiai jellemzői (településszerkezet, népességmegoszlás; a kistelepülési ellátás statisztikai mérőszámai); az ellátás mai gyakorlata; a települési könyvtárak jellemzői; a könyvtárosok (végzettségük, foglalkoztatási körülményeik, motiváltságuk szerint); az állományok jellemzése (nagyságuk, összetételük, gyarapítási források, feltárásuk szerint); a könyvtárhasználat jellemzői; a kettős funkciójú könyvtárak működése; szerepük a kistérségi ellátásban, a nemzetiségi ellátás érvényesülése; a kistelepülési könyvtárak technikai felszereltsége; a nyitva tartási idő (hossza, gyakorisága, ütemezése); az ellátórendszerek és a megyei könyvtárak szerepe, működésük a kistérségek ellátásában. A kistelepülési könyvtári ellátás problémái világszerte azonosak (nagy távolságok, rossz kommunikációs és infrastrukturális háttér, limitált források, szakképzett munkaerő hiánya), eltérések inkább a megoldási módozatokban mutatkoznak. A nyilvános könyvtárak jegyzékében a vizsgálat időpontjáig1948 könyvtárat regisztráltak (ez a tény működést feltételez), viszont 3135 települése van az országnak. Indokolt tehát tudni, hogy a „hiányzó” mintegy 1200 településen milyen könyvtár-ellátási gyakorlat folyik. A meglévő kiskönyvtárak 80%-a nem önálló épületben működik, a beiratkozott olvasók aránya gyakran a 10%-ot sem éri el. Vannak pozitív példák, de az esetek többségében sürgős cselekvésre ösztönző összkép jellemzi e könyvtárak használatát. A könyvtáros motiváltsága mindig meghatározó, s a könyvtáros szerepe minden más körülményen (gyűjtemény, anyagi forrás, feltártság) túlmutat. Az ellátórendszerek csak bizonyos könyvtári munkafolyamatok központi ellátói, az ellátást (állománnyal, feldolgozással) az ugyanazon együttműködési kör tagjainak biztosítják. Működésük jogi háttere nem pontosan tisztázott. A megyei könyvtáraknak nagyobb lehetőségei vannak az ellátásban, de a gyakorlat itt is sokfélét mutat. A tanulmány utolsó fejezete javaslatokat, lehetséges megoldásokat kínál.

(367 – 428. oldal)

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek