48. évfolyam, 2002. 3. szám
Archívum
English

A könyvtári névírás rejtelmei

DUDÁS Anikó

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának könyvtárában megkülönböztetett figyelemmel készülnek az ókori és középkori (sok esetben vallási vagy kanonizált) személyek névrekordjai. Az egységes leírás biztosítása miatt ki kellett dolgozni az adatfelvétel és az egységesített besorolási adat kialakításának irányelveit. Az állomány jellege miatt prioritást kap a szerző eredeti, történelmi értelemben vett nemzetisége szerint vett névalak, amelynek megállapítása olykor bonyolult feladat. Nehézséget jelent az, hogy a nemzetközi egységesítési törekvések ellenére országonként és könyvtáranként is nagy különbség mutatkozik a két nagy korszak névanyagának írásában. A magyar szabályok szerint a fő besorolási adat megválasztása némileg eltér az angol-amerikai és nyugat-európai gyakorlattól. A magyar leírási szabályzat néhány esetben több megoldást kínál föl vagy megengedő – azaz nem kötelező érvénnyel írja elő az adatok felvételét. Az egységesítési munkához ma már számos korszerű nyomtatott és on-line segédeszköz használható (nemzeti bibliográfia és besorolási adatfájl, katalógus, referensz mű), a címfejekben lévő névalakok ezekben is rendkívül nagy változatossággal fordulnak elő. Legnagyobb különbség a nem latin írásmódú ókori és középkori személyek nevének megállapításában és írásmódjában tapasztalható. További problémát jelent a transzliterációs szabványok viszonylag gyakori módosulása. Egységes, a magyar elvárások szerinti segédlet híján minden egyes névelem megformálása körültekintő munkát igényel. A közös katalógusok és a lekérdező protokollokon keresztüli sikeres visszakeresés miatt a különféle névvariánsok rögzítése kulcsfontosságú feladat.

(457 – 474. oldal)

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek